A Családfakutatás topikon és másutt felmerült, hogy mit takarhatnak a (halotti) anyakönyvek olyan haláloki meghatárotásai mint 'ínláz', 'eskór', 'Szent Antal tüze' stb. Ezt a topikot azért nyitom, hogy itt gyűjtsük össze közös erővel, később felhasználható referenciaként is a "megoldásokat".
Akad néhány olyan betegség , aminek a "régi neve" már nincs a köztudatban esetleg más értelemben használják.
Pl. : Szent Antal tüze, - igen gyakori fertőző betegség- orbáncként lehet ismerős. Bár arról nem tudok, hogy miért pont Szt. Andrásról kapta a nevét, de sejtésem azért van róla.
Pl. : nyavalyatörés, frász - epilepszia- jelenleg más értelembe használjuk.
Vízi betegség: görög eredetű latin hydrops betegségnév tükörfordítása, szinonimája a vízkór(ság), l. a Pallas Nagylexikonának vizkór szócikkét: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/106/pc010694.html#7 , azaz ödéma, folyadékgyülem.
Olyan kérdésem lenne, hogy az 1880-as évek izraelita anyakönyvében mit jelölhet az a halálok, hogy tistrik? 6 hónapos fiú csecsemőnél látom. Lehet ez a körülmetélést takarná?
A latin decompositio alimentaris (tkp. 'táplálkozással kapcsolatos felbomlás') a legsúlyosabb fokú alultápláltság, amely már a szervek tünetekben is megnyilvánuló működési zavarával, szinte a szervek „felbomlásával” jár együtt.
A vérhányás gyakoribb oka gyomor- vagy nyelőcsővérzés (illetve a leggyakoribb a gyomorszáj környéki kitágult nyelőcső-visszerek elszakadása, elsősorban alkoholistákban).
Mondjuk van ismerősünk, akit 3-4 hónap alatt elvitt a vastagbélrák, de én valami gorsabbra gondoltam volna (persze én az ilyen betegségekhez nem értek). Vagy a 19. sz. második felében ebbe hamarabb belehaltak?
Szerintem itt kellett, hogy boncolás legyen, különben nem említenek rákot, amely mindig is daganatot jelentett. Mert egyébként a tüneti „haláloki diagnózis” sorvadás lett volna. Tehát úgy vélem, ténylegesen látniuk kellett a rákos daganatot, akkor pedig valószínűbb az, hogy pontosan lokalizálták a helyét.
Szerintem ez az, amit ma "természetes halál"-nak nevezünk: nincs látható, megnevezhető oka. Egy 70 évesnél az ma sem ritka, hogy egyszer csak nem ébred fel. Régente a gyermekhalálozás is gyakoribb volt. Az életkori skála két végére ez mindenképp illik. A kérdés, hog yközépkorúak voltak-e köztük? Bár alvás közben a nyálától, vagy reflux miatt alvás közben egy középkorú is meghallhat.
A cukorbetegség régi neve a διαβήτης, amelyet a Kr. e. II. sz.-ban az apamaiai Demetriosz alkotott meg orvosi terminusként, és latin közvetítéssel ismerjük máig diabetes (diabétesz)-ként. A szó a görögöknek még ’körző’-t és ’mérőón’-t is jelent, mert a διαβαίνω (diabainó) ’(lábát) szétterpeszt(i); átlép, átmegy’ ige származéka. A ’körző’ jelentés a ’szétterpeszt’-ből jön, a ’cukorbetegség’ pedig az ’átmegy’-ből, mert a fokozott vizeletürítést úgy tekintették, hogy a folyadékok mintegy átmennek a szervezeten.
A XIX. sz.- nyelvújítás próbált magyar megfelelőt alkotni a diabetes-nek, ílyen a húgyár, cukurvizelés, nyershugyozás, de ez nem régi, hanem éppenséggel lúj; vö. http://www.macse.org/society/betegsegek.php?id=lat
Igazából véve, ez az elit betegsége volt. Ha a szegények közt fordult elő, akkor nem hiszem, hogy ilyen formán megállapították ezt a kórképet. Inkább a tüneteket látták: az illető sokat vizelt és lassan „elsorvadt”. Ha sokáig bírta (de szerintem nem sok lehetett ilyen), akkor megvakulhatott és kelések, üszkösödések támadhattak rajta. A leggyakrabban pesze eszméletvesztés közben jött a halál.