A Családfakutatás topikon és másutt felmerült, hogy mit takarhatnak a (halotti) anyakönyvek olyan haláloki meghatárotásai mint 'ínláz', 'eskór', 'Szent Antal tüze' stb. Ezt a topikot azért nyitom, hogy itt gyűjtsük össze közös erővel, később felhasználható referenciaként is a "megoldásokat".
A vérhányás gyakoribb oka gyomor- vagy nyelőcsővérzés (illetve a leggyakoribb a gyomorszáj környéki kitágult nyelőcső-visszerek elszakadása, elsősorban alkoholistákban).
Mondjuk van ismerősünk, akit 3-4 hónap alatt elvitt a vastagbélrák, de én valami gorsabbra gondoltam volna (persze én az ilyen betegségekhez nem értek). Vagy a 19. sz. második felében ebbe hamarabb belehaltak?
Szerintem itt kellett, hogy boncolás legyen, különben nem említenek rákot, amely mindig is daganatot jelentett. Mert egyébként a tüneti „haláloki diagnózis” sorvadás lett volna. Tehát úgy vélem, ténylegesen látniuk kellett a rákos daganatot, akkor pedig valószínűbb az, hogy pontosan lokalizálták a helyét.
Szerintem ez az, amit ma "természetes halál"-nak nevezünk: nincs látható, megnevezhető oka. Egy 70 évesnél az ma sem ritka, hogy egyszer csak nem ébred fel. Régente a gyermekhalálozás is gyakoribb volt. Az életkori skála két végére ez mindenképp illik. A kérdés, hog yközépkorúak voltak-e köztük? Bár alvás közben a nyálától, vagy reflux miatt alvás közben egy középkorú is meghallhat.
A cukorbetegség régi neve a διαβήτης, amelyet a Kr. e. II. sz.-ban az apamaiai Demetriosz alkotott meg orvosi terminusként, és latin közvetítéssel ismerjük máig diabetes (diabétesz)-ként. A szó a görögöknek még ’körző’-t és ’mérőón’-t is jelent, mert a διαβαίνω (diabainó) ’(lábát) szétterpeszt(i); átlép, átmegy’ ige származéka. A ’körző’ jelentés a ’szétterpeszt’-ből jön, a ’cukorbetegség’ pedig az ’átmegy’-ből, mert a fokozott vizeletürítést úgy tekintették, hogy a folyadékok mintegy átmennek a szervezeten.
A XIX. sz.- nyelvújítás próbált magyar megfelelőt alkotni a diabetes-nek, ílyen a húgyár, cukurvizelés, nyershugyozás, de ez nem régi, hanem éppenséggel lúj; vö. http://www.macse.org/society/betegsegek.php?id=lat
Igazából véve, ez az elit betegsége volt. Ha a szegények közt fordult elő, akkor nem hiszem, hogy ilyen formán megállapították ezt a kórképet. Inkább a tüneteket látták: az illető sokat vizelt és lassan „elsorvadt”. Ha sokáig bírta (de szerintem nem sok lehetett ilyen), akkor megvakulhatott és kelések, üszkösödések támadhattak rajta. A leggyakrabban pesze eszméletvesztés közben jött a halál.
Az illetőnek két tünete volt: 1. hemiplexia, azaz féloldali bénulás, vélhetően gutaütés miatt, és 2. febris, azaz láz. A kettő közül az egyik lenta, azaz ’szívós, makacs’ volt, de hogy melyik, az nem deríthető ki.
Azaz vagy egy régóta fennálló féloldali gutaütést követett egy akut lázas esemény, vagy egy féloldali gutaütésesnek volt hosszan tartó, makacs láza, amely végül elvitte.
Az „appoplexia sanguinem” duplán problematikus lejegyzés, egyrészt mivel az apoplexia szó egy p-vel írandó [< görög ‛αποπληξία (apopléxia) ’gutatütés, bénulás’ <: ‛αποπλήσσω (aploplésszó) ’leüt, rémülettől megdermed’ < ‛απο- (apo) ’el-, ki-, meg-’ befejezett cselekvésre utaló igekötő + πλήσσω (plésszó) ’üt, vág, sebez’]. Másrészt a második tag nem tárgyas (sanguinem), hanem birtokos (sanguinis) viszonyban áll vele. Ez így tautologikus kifejezés, mert az apoplexia ’gutaütés, szélhűdés, stroke’ más önmagában is súlyosan szövődményes belső vérzést takar, így a sanguis ’vér’ értelmileg nem ad hozzá semmit. Annyi szerepe lehet, hogy jelezheti azt, hogy nem járt különösebb tünetekkel. — De ha a tárgyesetet komolyan vesszük, akkor lehet, hogy a két szó nem is tartozik össze, nem alkot egy szintagmát, pusztán egy kijelentésen belül kerültek egymás mellé.
Az apoplexia nervosa kifejezésben a nervosa ’idegi’: a tüneteket jelezheti: ez tehát elsősorban agyvérzés lehetett, amely demenciát, koordinálatlan mozgást stb. okozhatott.
A typhus cerebralis jelentése ’agytífusz’: olyan tífuszos megbetegedés, amely szövődményként agyvelőgyulladással (encephalitisszel). [A *ceretralis alak hibás lejegyzés/olvasat.]
Találtam 3 új betegségnevet. A gutaütésnél 2 elnevezést találtam: appoplexia nervosa, appoplexia sanguinem. Ezek közt van különbség ? A tifusznál is találtam új elnevezést typhus cerebralis vagy ceretralis. Ez milyen tifusz lehet ? Előre köszönöm a választ.
Bár ez nem etimológiai topik, de talán még itt elmondható, hogy az orvosi latin valójában igen sokszor görög, mert a régi rómaiaknak a görög volt a tudomány és a műveltség nyelve.
A szóban forgó végződés csak -itisz (-itis), az előtte álló hang az alapszótő része, vö.
- ógörög βρόγχος (bronkhosz) ’légcső’ > orvosi latin bronchus :> bronch- + -itis
- ógörög ‛ήπαρ (hépar), töve: ‛ήπατ- (hépat-) ’máj’ > orvosi latin hepar :> hepat- + -itis
A görög -ιτις (-itisz) végződés, amelynek töve -ιτιδ- (-itid-), első -i-je voltaképpen kötőhang, tehát nem tartozik a tulajdonképpeni képzőhöz. A „maradék” -τις (-tisz) az ógörögben nőnemű cselekvő- és eredetképző [vö. kariatidák < καρυάτιδες (karüatidesz) ’Karüaiba való nők’ < καρυάτις (karüatisz) ’Karüaiba való nő’]. Ez csak a középkori orvosi latinban lett gyulladásra utaló értelmű képző, az ókorban más képző volt használatban, vö. ógörög ’οφθαλμός (ophthalmosz) ’szem’ + -ία (-ia) tulajdonságképző> ógörög ’οφθαλμία (ophthalmia) ’szembaj, szemgyulladás, vakság’, de orvosi latin ophthalmitis ’szemgyulladás’.
