Keresés

Részletes keresés

Csali42 Creative Commons License 2009.02.07 0 0 1238
Reményik Sándor: A szent vegetáció


Az állattól, mely ágaskodik bennem,
Futva futok a növényvilághoz,
Halkabb, ősibb élet üteméhez,
Titkos, bűvös mozdulatlansághoz.

Mert állat bennünk minden, ami rút,
És minden, ami szép, talán növény,
Erdők suttognak bennünk, s nádasok,
S vizirózsák a nádasok tövén.

Mi szebb: csattogó tigris-foggal járni
Vérre és kéjre mindíg-szomjasan, -
Vagy óriásfaként nyugodtan állni,
Mindegy, hogy lombosan, vagy lombtalan?

Ó, Növényország, minden szebb tebenned:
Szebb a gyümölcs, mely kín nélkül terem,
Szebb a halál és szebb a születés,
És sokkal, sokkal szebb a szerelem.

Az emberre; ki bűntől, bajtól, két víz között
Az emberre; ki bűntől, bajtól senyved,
Csak azt ne mondjátok, hogy vegetál,
Mert vegetálva százszor szent az élet,
S ahogy mi élünk: százszoros halál.
V.M. Creative Commons License 2008.06.13 0 0 1237
styx___ Creative Commons License 2008.05.02 0 0 1236

/// kellene még ide egynéhány Kimmeriosz-kép;) ///

 

Csali42 Creative Commons License 2008.03.29 0 0 1235
Kosztolányi Dezső: A földön


"To love the earth"
Byron

Sosem vagyok én boldogabb,
mint hogyha egymagam
a fűbe rejtem arcomat,
s mélázok gondtalan.

S hallván a föld lehelletét,
hogy lázasan remeg:
megértem, mit tesz e beszéd,
ráhajtva keblemet.

(Törjön föl a rút, dőre gőg
a csillagokra bár,
hozzád jövünk utóbb-előbb
és elborít a sár.)

Én földanyám, én mindenem,
te szültél egykoron!
S viharszavad bús intelem:
te rengeted porom.

A föld keblére fekszem én,
a földre, jó közel.
Nézd, jó anyám, fiad, szegény
csüggedve átölel.
Csali42 Creative Commons License 2008.03.04 0 0 1234
Csorba Győző: Évszakok

Egyik nap tél van, máskor ősz,
megint tavasz és újra nyár:
én nem nézem a levelet,
vagy a pucér gallyat a fán.

Jönnek-mennek az illatok;
számlálatlan szellő szalad;
váltva járnak a fellegek
a maradandó kék alatt.

Amilyen emlék visszajön,
elhozza, mikor született:
egyik tavaszt hoz, másik őszt,
másik nyarat, másik telet.
Csali42 Creative Commons License 2008.02.11 0 0 1233
Csorba GYőző: Meg kell érkeznie

Föltámadunk megyek súgom a kertnek
(Engem az ész s a naptár megneveltek)
Föltámadunk a csappanó erő
csak bírja ki míg zúzos az idő

Meghallanak? A fű jégcsipte sárga
csontként zörög a körte görbe ága
A rügybogok ők még talán -
Akárhogyan de nem fogom be szám

Majd nyáron is mondom a kajszifának
rejts el midőn e padra hull a fáradt
hol fény meg árny foltoz tele
a békesség különleges jele

Hogy kívül is a kakofon zsivajban
még észlelik a csöndet állni rajtam
és észlelik hogy a hajam
növényillattal rakva van

Majd nyáron is mondom a verebeknek
zajongjatok és a szegélyköveknek
majd nyáron is hallgassatok
páros példát mutassatok

Makacs gyomok veletek hadakozni
alvó lárvák kelletek sokasodni
s aminek itt az élethez köze
nagy útjáról meg kell érkeznie

Föltámadunk járok búgom s igérem
hívő gazda a februári télben
mikorra már alig-alig lehet
elhitetni a bízó híreket
Csali42 Creative Commons License 2008.02.10 0 0 1232
Wass Albert: Tavasz-várás

Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna dal,
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...

Ha jönne már...
úgye testvér, megálmodod mi lenne?...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe...
Csali42 Creative Commons License 2008.02.08 0 0 1231
Wass Albert: Rügyek

Az orgona-bokorra cinke szállt,
s a kis rügyeknek halk titkot sugott:
a dombon látta már a napsugárt,
már jönni fog,
s a lombok börtönére fényt havaz!
Smaragd szívekben felpezsdült az élet.
Csodás remény: valahol újra éled
egy régi álom, csillogó tavasz.

Lelkünkben is
ilyen rügyecske tán a gondolat.
A jég alatt
szellem-páncélzat védi: kőkemény.

Egy forró csókra hirtelen kipattan,
s dalos tavasz lesz: csengő költemény.
Csali42 Creative Commons License 2008.02.06 0 0 1230
Baka István: Mágikus szonettek

1

Végy egy palackot, tedd belé a rózsa
magja eleven kivonatát,
hamvaszd el, aztán hűvös harmatát
egy nyári éjnek gyűjtsd a lombikodba,

s párold le, majd a hamuból kivont sót
a harmat párlatával összegyúrd,
zúzott üveggel, bóraxszal bedugd
s gőzölgő lótrágyára tedd a flaskót,

hagyd ott egy hónapig, amíg megérik!
S ha duzzadón a kocsonyás anyag
feszíti már a szűk üvegfalat

sikerrel jártál - napsugár ha éri,
palackodban, dús szirmokkal tele
megjelenik a rózsa szelleme.
Csali42 Creative Commons License 2008.02.05 0 0 1229
Faludy György: Magyarország
16. Szőlőhegy, ősz

Szőlőhegy, Tolna – mint írjam le néktek,
hogy megmaradjon bennetek a kép?
Hálókabátban álló vén színészek
a völgyi út mentén a jegenyék.
Asztal, kenyér, rózsás bor meggyszín éggel,
sötét rögök, rézgálic venyigék –
s most add az őszi alkony két színéhez
a bor s a rózsás szőlő egy színét.
Csali42 Creative Commons License 2008.02.03 0 0 1228
Jékely Zoltán: Koratavasz

A hóvirág hagymája mostan
titokzatos hatalmat érez,
s remegve, könnyekig hatottan
ér el a vén föld felszínéhez.

Ki ott jár, apró motozást hall:
épp most búvik ki a világra!
S tele a szív csodálkozással:
ily nagy tojásból ily piciny madárka!
Derekhegy Creative Commons License 2008.01.30 0 0 1227
"Arca barázdált, megszántott föld: évek húztak benne lomha ekét. Tenyere takaró, nehéz dunyha kérge, ujja gyengén rügyező, öreg almaág. Hallgatása beszél, beszéde halk, szerkeszt nehéz testamentumot. Rád hagyom a kertet, mindent neked hagyok. Rád hagyom a fáradtságot, az örök küszködést, hogy a napoknak értelmet találj, rád hagyom az elfagyott virágot és az elégett gyümölcsöt, hogy újra és újra megéld a halált. Rád hagyom a félelmet: perzseljen minden ítélet, amit adsz és fogadsz, és rád hagyom a nyüveket, a sarat lábad előtt, hogy lásd, az érzéketleneknek ellenség maradsz. És rád hagyom a reggelt is, hogy magasan szállhass, és rád hagyom az estét, hogy hazatalálj. Rád hagyom a szőlőt, hogy neveljen téged, és rád hagyom a bort, hogy te neveld magad. Rád hagyom a megfáradás örömét, a munka gyümölcsét, örökös hercegséget, az értelem tavát: idd saját szőlőd levét és edd magad kenyerét, hogy felismerd a hamis próféták szavát. Rád hagyom a szót, hogy magad nyelvén érts, idegen maradjon, ki neked abrakot dobva jobb létet ígér. Rád hagyom a hitet, hogy érdemes élni, s hogy csak az érdemtelen henyél. Arca felett sima a rét, a hagyaték előtted hever, ne engedd, ne hagyd szétfutni az örökösöket."

Alkonyi László
Csali42 Creative Commons License 2008.01.19 0 0 1226
Kányádi Sándor: A mi utcánk

A mi utcánk olyan utca,
nem is utca, csak fél utca.

Egyik felén füstös, mohás
cserepekkel három faház.

Átellenben üres kert és
szegydeszkákból rossz kerítés,

három fűzfa, térdig nyesve,
vigyázgat a verebekre.

A fűzfáktól kicsit fönnébb,
ahol már a végét hinnéd,

érkezvén a mi kapunkba,
megszusszan a keskeny utca.

Onnan aztán jobbra kaptat,
két kapu és három ablak

útját állja, s mondja: vissza.
Nem zsákutca: csak tarisznya.

Nem is módos, inkább szegény
(jaj, de nagyon szeretem én).

Innen csak indulni lehet,
s aki indul, visszajöhet.

Tisztesség dolgában mindig
tanulhat itt, el a sírig.

Becsületből, akit innen
tarisznyáltak, azt egykönnyen

nem fogja az élet piszka,
mert itt még a sár is tiszta. –

Nem is értem, az a pózna,
lenn a sarkon várakozva,

miért nem mer fönnebb lépni,
lehet, hogy a fényét félti.
Csali42 Creative Commons License 2008.01.05 0 0 1225
Kányádi Sándor: Jön január

Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán ócsárolják
Januárt a zajgó csókák.

De Január rá se ránt a
fákon csárogó csókákra,
sem a tetőn dideregve
siránkozó verebekre.

Azért van a csűrön cserép,
bújjon alá, aki veréb,
s a füstölgő kémény mellett,
aki csóka, melegedhet.

Jön Január, megy Január,
kinek-kinek kedvébe jár,
szánkót csusszant, ródlit lódít,
gyermekekkel hógolyózik.

A kucsmáján, lám, mit látok,
egy korai hóvirágot.
Sorra sétál minden házat,
s boldog újévet kívángat.
Csali42 Creative Commons License 2008.01.03 0 0 1224
Kálnoky László: Állatkör

Ti jámbor barmok fenn a fényes égben,
csillagszemű, szelíd vadállatok,
bőgjétek el, mikor tárul ki nékem
langymeleg, otthonos karámotok,

hol ismerős lesz ínyemnek az abrak,
és tiszta jászlak várnak mindenütt,
nem sáros vályú, mely fölött a napnak
vörösréz istállólámpása függ.

Hadd kússzam fel iszonyú szarvhegyedre,
Egyszarvú! Zebra, végy föl csupa-sáv
hátadra! Dörmögj a fülembe, Medve!
Hajtsd le hozzám hosszú nyakad, Zsiráf!

Rám ne ijessz, lapulj a fűbe, Hidra!
Cet, el ne csússzam síkos hátadon!
Sárkány, húzódj a barlangodba vissza!
Tüzes Bika, te se tiporj agyon!

Kutyák, fussatok farkcsóválva hozzám
s nyaljátok meg szelíden arcomat!
Hadd kapaszkodjam mancsodba, Oroszlán!
Kotlós, melengess szárnyaid alatt!

Merengjek, Hattyú, bánatos dalodnál!
S te, Hal, légy közbenjáróm odafenn,
hogy Ő, kinek egykor jelképe voltál
a földön, hozzám irgalmas legyen!
Csali42 Creative Commons License 2008.01.01 0 0 1223
Kányádi Sándor: Új esztendő

Új esztendő, új esztendő,
nem tud rólad a nagy erdő,
sem a hó alatt a határ,
sem a határ fölött szálló
árva madár.

Új esztendő, új esztendő,
nem volt a nyakadban csengő,
nesztelenül érkeztél meg,
lábad nyomát nem érezték
az ösvények.

Csak a hold, az elmerengő,
csak a nap, az alvajáró,
jelezték, hogy újra megjő
éjfélkor az esedékes
új esztendő.

Csak mi vártunk illendően,
vidám kedvvel, ünneplőben,
csak a népek vártak téged,
háromszázhatvanöt napi
reménységnek.


Szeretettel kívánok minden erre járónak újabb 365 napi reménységet!
Parducbogyo Creative Commons License 2007.12.31 0 0 1222
Csali42 Creative Commons License 2007.12.31 0 0 1221
Szia Brigi!!
Nagyon örülök Neked - magam választotta remetelakomban:)))

Kívánok én is Neked és családodnak örömteli új évet, minden teljesüljön, amire régen vágysz - legyetek egészségesek és boldogok!


Adjon Isten füvet, fát …

Adjon Isten füvet, fát,
Tele pincét, kamarát,
Sok örömet e házban,
Boldogságot hazánkban
Ebben az új évben.

(magyar népköltés)
Előzmény: Brigi0621 (1220)
Brigi0621 Creative Commons License 2007.12.31 0 0 1220

Szia Csilla! Ájöttem, hogy köszöntselek...Minden jót neked és a családodnak is!

 

B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő

É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza

K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!

Csali42 Creative Commons License 2007.12.31 0 0 1219
Kinde Annamária: Amikor felnő

Jelentem,
szekérderéknyi aggódást,
félelmet, rettegést, szorongást,
démont és fantomot
sikerült feldolgozni.
A gyermek képein már látszik
a hegy, az erdő és a tó.
Atlantisz templomát betöltik
kőnek, fának és víznek hangjai.

Csali42 Creative Commons License 2007.12.31 0 0 1218
Sziaaaaaaa:)
Jó itt látni Téged!
Köszönöm, és Neked is minden jót.
Pussz:)
Előzmény: hugi28 (1217)
hugi28 Creative Commons License 2007.12.30 0 0 1217
Szia Csilla!
Gyönyörü versek!
Utólag is hadd kívánjak boldog ünnepeket, meg persze rózsákban gazdag, boldog újévet!

Előzmény: Csali42 (1216)
Csali42 Creative Commons License 2007.12.30 0 0 1216
Turi Tímea: Egy nap

Egy nap én vagyok én
Egy nap szeretek, szeretek, csak szeretek
Egy nap úgy vagyok, ahogy más ember
Egy nap nem vagyok rossz
Egy nap hallom az ember lelkét
Hogy virrad a szeretet ...


Lánykám ma négy éves:))
Csali42 Creative Commons License 2007.12.14 0 0 1215
Kovács András Ferenc: Víg toportyán

Nagy Művész a víg toportyán:
Vad talentum, őstehetség!
Őt hallgatja Csíkcsomortán:
András napján, ősz utolján
Holdvilágon orgonálgat...
Hej, az ordas hiú ordas -
Nagy Művész, de zordon állat!

Virtuóz a víg toportyán:
Vad talentum, őstehetség!
Őt csodálja Csíkcsomortán
Őszi szélben, téli éjben,
Hogyha holdnak orgonálgat!
Minden ordas hiú ordas -
Nagy Művész, de zordon állat!

Persze bús a víg toportyán:
Mert az ordas hiú ordas...
Hogyha unja Csíkcsomortán,
S nem figyel művészetére -
Mindhiába orgonálhat...
Vad talentum, őstehetség -
Nagy Művész, de zordon állat!
Csali42 Creative Commons License 2007.12.12 0 0 1214
Dsida Jenő: Mélyre ások

Bábel
újra-épülő, szörnyeteg
tornya sötéten áll fel.

Százan
hordják a követ, vasat, márványt,
gőgös, nagyzajú lázban.

Görbe
ásóval őszi udvaron
jeleket írok körbe.

Reszket
az est a tölgyek sudarán,
amikor ásni kezdek.

Mások
minél nagyobb tornyot emelnek,
annál mélyebbre ások.
Csali42 Creative Commons License 2007.12.07 0 0 1213
Arany János: A reggel


Természetrajz[*]

Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek
A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.
Szőke világát már az égen terjeszti előre
A Nap s jelzi mikép fordulok arrafelé.
Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földi
Fennlebegő párák ködszerü cseppjeiben;
És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúl
A levegő-réteg vérpirosan hüvelyét.[**]
Ez még nem nap - ihol szemmel nézhetni beléje;
Ám, ha derékszög alatt dől zenithemre a fény:
Égő gáztakarója körét meglátom a Napnak,
Mely a mi Földünknél (szám ide!)-szorta nagyobb;
Hogy kicsinek látszik, nagy távolléte okozza,
Oly keskeny szög alatt éri sugára szemem.
Már körül a gyárak kéményeiből viszi nagy fel
Könnyü korom-terhét a nekifűlt levegő.
Vas sinen a gőzgép nagy terhet vonva közelget,
Mert a súrlódás nem köti meg kerekét.
Mily szép most minden, kezdik kilehelni a fák is
Élenyöket, - s széngázt színi be lombjaikon.
A levegő-réteg, mely Földünket beborítja,
Kékszínű tömegén játszva eget mutogat.
Ah de mi ez? Hőség megritkította köröttem
A levegőt s felszáll, váltja rohanva hideg.
Képződnek szaporán s gyülekeznek vizi parányok
S összeverődve, legitt földre csapódnak alá.
Testem is a hőanyt likacsin már veszteni kezdi,
Adieu természet! Vissza lakomba megyek.

(1881)

[*] Gáncsolják a költőket, hogy a természetet még mindig a régi
tudatlan módon írják le, nem úgy, mint a tudomány haladása
kívánná. Ehol egy kísérlet. - A. J.

[**] Hiba, mert a Napnak nincs hüvelye. - A. J.

Csali42 Creative Commons License 2007.12.05 0 0 1212
Egyik kedvenc költőm:)

Pákozdi Gabriella: december

Megint december
rám lehel a reggel
és zúzmarát köhög
a lomha vén busz

megint december
holtak mind a nyárfák
dermedt testük fölött
varjúnép köröz

megint december
füst csókol az égbe
apró csizmák sikongva
kergetőznek

megint december
szívet bont az ünnep
s fehéren átölel
karácsony éje
Csali42 Creative Commons License 2007.12.04 0 0 1211
GYurkovics Tibor: Növényi dal

Növényi élet leszek én,
víg, okos moha,
nem sírok, nem beszélek
soha.

Alantas zeg-zúg kötelék,
bimbó-út, meztelen szirom,
olyan kicsi leszek,
ahogy birom.

Zöld, nedves szár leszek csupán,
merész és hűs növény
és hull és hull a harmat
fölém.

Kacs, inda, vázlatos szalag
és néha fönn a rügy,
mindíg-élő, fonódó
zöld, tiszta ügy.

Szétnövök világtájakon
harsányan s csöndesen
s a föld mélyébe eresztem
le vörös gyökerem.

Pusztulok, hogyha pusztulok
s növök, ha nőni kell
s barátkozom az életem
legvégső gyötrelmeivel.
Csali42 Creative Commons License 2007.12.03 0 0 1210
Jékely Zoltán: Nyírfa

Amint a fák között a nyírfa legszebb,
s színe a színek anyja: hófehér,
évszakjaim közül egyik se tetszett
úgy még nekem, ahogyan ez a tél.

S most úgy tűnik: múltam, e hosszu tegnap,
nagy téli nap volt s véget sosem ér;
a nyár csupán két-három szép meleg nap,
a tavasz átsuhamló déli szél…
Csali42 Creative Commons License 2007.12.02 0 0 1209
Csorba Győző: Akkor már

Dolgukat megtették virágoztak teremtek
Hízelegtem nekik most hagyom a hidegnek
Kifelé a melegből nézem amint a kósza
vizes szél ágaik lazítja és csomózza
S ha majd eső se lesz már ha szél se fúj
s lassan módszeresen a fagy ha fölvonul
ha szúró vágó hideg-fegyvereivel
hol ezt kínozza meg hol amazt gyöngíti el
sőt hogyha kedve szottyan úrnak a gyilkolásra
egyiket-másikat halálig is csigázza
hisz nem segíthetek morgom majd úgysem ezen
akkor már ki se nézek szemérmesen.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!