Mondok példát. pl. azt állítom, hogy édesapád titokban embereket csempész az ukrán határon havonta kétszer. Kiröhögsz és természetesen nem hiszed el. Ám ha hozok erről tanúkat és videófelvételeket, akkor kénytelen leszel belátni, hogy igazat állítottam, a hihetetlenről, valószínűtlenről kiderült, hogy igaz. Be lett bizonyítva.
Ezt a bizonyítási eljárást az élet szinte minden területén el lehet végezni, kivéve a Biblia és Isten témájában.... Ennyi...
Ha valamit bebizonyítunk, az tudjuk. Istent senki és semmi sem bizonyítja, mégis hisznek benne. De nem tudják, nem tudhatják, hiszen tudni, csak bizoyított dolgot lehet. Egyéb esetben fogalomzavar (tévedés vagy hazugság) áll fenn...
vakhit lényege hogy nem tudom de hiszem
Ezesetben minden hit vakhit, csak van, aki képes szembenézni azzal, hogy nem tudja...
Bízni abban szoktunk, amiben nem vagyunk biztosak. Hinni abban szoktunk, amiben biztosak vagyunk.
Mivel semmi sem biztos, ezért az utóbbi kevésbé korrekt attitűd, mint az előbbi (nem inkorrekt, csak kevésbé korrekt!).
Ha azt mondom "bízom Istenben" egyben hitet is tartalmaz, hiszen az alanyt, mint tényt, tényleges létezőt, biztos dolgot jelölöm meg. Innen kezdve fölösleges a bizalom szót használni, hiszen hitvallást megtettem azzal, hogy Istent, mint biztos létezőt említettem. És amennyiben ez így van, értelmét veszti a bizalom vele szemben, hiszen a mindenek felett álló, mindentudó, mindenható, teremtő, igazságos, szerető, végtelen lényben csakis bízni lehet. Aki nem teszi ezt vagy nem hisz benne igazán, vagy nem érti, mit jelent az isten-fogalom...
Tehát e mondat "bízom Istenben" értelmetlen - szerintem...
Szerintem Isten elvégzi övéivel, hogy arra szokjanak rá, mondják, "legyen meg a Te akaratod". Van, akit megtör, van, akit felsegít, van, akinek kegyelmez-irgalmaz, és van, akire gondja van. Sőt, a legtöbb embert, akit választott (mert nem mindenkit, korántsem) többféleképpen is erre szoktat, hol fenyítéssel, hol hiábavaló dolgaiban nem segíti, hol segíti, hol rettentéssel, stb., stb. Salamon is rájött arra, Isten Isten marad, míg mi emberek, hát olykor megvariálja a dolgokat, nehogy mechanikussá váljanak a Benne hívők (féljék Őt). Így van ez Jézussal is, ha olykor Jézus is barátjának, sőt, testvérének mondja, mondhatja tanítványait, többnyire mégis az Uruk, akikkel nem közöl mindent, akiknek elég a mai nap baja, akik nem sokat tervezhetnek, nincs sok isteni dologba beleszólásuk. Bizony, az apostolok is könyörgésre, és nem csak kimondásra jártak, nem tudták lehozni a mennyt a földre, pedig milyen jó lenne.
Aztán úgy tűnik a hitet nagyon is Isten adja, nem az emberen múlik, sem kívánságán, sem akaratán. Az ember hát könyörög, és ha könyörgéseiben valamire hitet kap, akkor mondja, amit hisz, amire hitet kapott, és az meglesz neki. Persze hitet kaphat könyörgés nélkül is.
Én azt tartom hitnek, amit, ha kimondanak, amikor még nincs meg, amit mondanak, meglesz. Ha nem lesz meg, nem is hitte, csak dumálta, csak hazudta.
A hit meg nem bizalom, nem kell hozzá semmi bizalom, hanem a láthatatlanból állítja elő, mint láthatót, az addig nem látottat teszi láthatóvá, stb. Ezért akinek volt ilyen élménye, arra áll: hit által értjük meg, a világ Isten beszéde által teremtetett. Mert a hit általi beszéd előhoz a láthatatlanból, mint feljebb is írtam (láthatóvá tesz).
Sztem a hit nem azonos a bizalommal. Hinni, elhinni h van Isten ez viszonylag könnyű. (van valamilyen Pál mondat, h "hinni a pogányok is képesek" - vmi ilyesmi). Nagyon sokan hisznek ílymódon, ám közben folyamatosan "szárítják a puskaport", ami azt jelenti, h inkább magukba és szövetségeeikben bíznak, mint Istenben.
Bizalom Istenben, az már keményebb dió; őszintén bízni abban, h Isten jobban tudja mi jó nekem, mint én magam, és mindig e szerint élni... ez már egy szint!!!
Vajh hány százalékunk mondja teljes szívéből: -Legyen meg a Te akaratod! ???
Vitázhatunk azon, hogy a 'látott' és a 'tapasztalt' szó ebben az esetben szinoníma-e vagy sem, de én (némi gondolkodás és korábbi viták és beszélgetések után) használtam ezt a szót. Nem idézetként, hanem saját véleményemként.
Ha a hit definíciójaként elfogadjuk, hogy 'bizonyság a nem tapasztalt dolgokban', akkor az hit és bizalom egyszerre. Bizalom, hogy a hihetsz abban, amit nem tapasztaltál meg. :))
Igen, szerintem közel egyet jelent a hit Istenben és a bizalom Istenben. Elgondolkodtam, és nem tudok bizalom nélküli hitet.
Persze a hit másról is szólhat. De, ha a hit próbája jön szóba, akkor a bizalom is.
Azonban bízni kevés (akár semmi) hittel is lehet. Sőt, rossz ismerettel is. Ekkor olykor a bizalom is hamis, ködökben, esetleg fellegekben bízik az ember, nem Sziklában. Mert sajnos az ember megtéveszthető, félrevezethető. Olykor a vakok vezetnek így vakokat. Sajnos. Ezért kell megválogatni, kiknek hiszünk, és kikben bízunk.
Nem vitatkozni szeretnék ebben a témában, csak éredekelne a véleményetek arról, hogy mi a hit, és mi a bizalom. Mi a különbség a kettő között? Hisztek Istenben vagy bíztok benne, vagy mind a kettő? Vagy úgy vélitek, szinonim fogalmak? Nem tilthatok meg semmiféle idézést, de főleg a saját véleményetek érdekelne, saját tapasztalatotokból.
