nem kell, hogy visszadja a sokszáz ellopott milliót; csak éljen nyugodtan szálasi bunkerében, soha nem jöhessen napvilágra, ne rtson már többet a magyar népnek! sötét, megközelíthetetlen bunkerbe való, kifizettük neki!
"Más földjét kívánta apportálni a Szárhegy Dűlő Kft.-be a Fidesz elnök felesége 1997. március 25-én. Önkormányzati tulajdonban voltak ugyanis a sárazsadányi területek, amikor azokat Lévai Anikó 3 millió forintos értéken be akarta vinni a társaságba. Orbán Viktor házastársa ezzel többszörös törvénysértést kísérelt meg azon taggyűlésen, amelyet két ügyvédtársával, az előző nap a szőlészeti céget megalapító Szász Attilával és Duda Attilával együtt tartottak meg."
Na, megmámorsodtál már, hogz nincs itt beled ?????? :((((((((((((
Nem hazudtál még eleget mi??? hehah POLT P: mijafaszt csinál Nomentana ügyben. Szoclibes lett, vagy mi van. ???????
9. A törvényes eljárás helyett továbbra is kft.-ként működtették a céget, és Gyurcsány Ferenc a kft. ügyvezetőjeként járt el. A jogellenesen tovább működtetett cég – mivel 1993. szeptember 17-től jogilag nem létezett – fantomcégnek minősült. 10. Ettől az időszaktól kezdődően a nem létező Nomentana Kft. működésével kapcsolatos társasági iratok, a kft. által különböző hatóságokhoz benyújtott okiratok hamisnak minősülnek. Minden szerződés, amelyet a társaság ettől az időtől kezdve kötött – legyen az bármilyen kötelezettségvállalás vagy jogszerzés –, semmis, tehát érvénytelen.
11. Abban az időszakban, amikor az Aldo Kft. tulajdonosaként a nem létező Nomentana Kft. járt el, az Aldo tevékenysége is jogellenesnek minősül. Az Aldo Kft. életében pedig éppen ebben az időszakban történt jelentős vagyongyarapodás. Az Aldo Kft. lízingszerződést kötött az állami tulajdonú balatonőszödi kormányüdülőre és a Szalay utcai 300 négyzetméteres ingatlanra. Az Aldo megszerezte a szintén állami tulajdonú Szalay u. 4. szám alatti több mint 500 négyzetméteres belvárosi ingatlanegyüttest, valamint a már korábban privatizált balatonszemesi villát.
"A MÁV Rt. vezérigazgatója távozásakor 10 millió forintot kapott végkielégítésként, mondta Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter hétfőn a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában. A végkielégítésről a távozó vezérigazgatóval többször is tárgyalt. Három hét tárgyalás után annak töredékében állapodtak meg, mint amennyi a szerződésben járt volna. Sajtóértesülések szerint, mintegy 80 millió forintos végkielégítés járt volna a vezérigazgatónak."
"Politikusoknál ez alkalmazási feltétel, mint a zongorahangolónál a jó hallás. Az alattvalók szempontjából elsődleges, hogy legyen jó miniszter."
Hát, izé... Amint tető alá tudod nekem hozni a választói képébe való szemrebbenés nélküli hazudozást és a jóminiszterséget/jópolitikusságot, esküszöm önkritikát fogok gyakorolni. Tán még az MC-t is meglátogatom, hogy bocsánatot kérjek az általam eleddig ízzé-porrá becsmérelt, politiker nevű szubhumán fajtól.
Veres továbbra sem hajlandó a parlamenti bizottságot tájékoztatni 2005. november 30. 11:34
MNO
A Fidesz-frakció Gazdasági Kabinetje megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy Veres János pénzügyminiszter csak december 7-e, a Budapest Airport Rt. privatizációjának lezárása után hajlandó eleget tenni alkotmányos kötelezettségének, a parlamenti költségvetési bizottság tájékoztatásának – írja a Fidesz-frakció Gazdasági Kabinetje szerdán kiadott közleményében.
Veres távolmaradása miatt ezért a Költségvetési és Pénzügyi Bizottság ellenzéki képviselői a testület ülésén meg kívánják hallgatni Vági Mártont, az ÁPV Rt. vezérigazgatóját, Macher Ákost, a Budapest Airport Rt. elnökét valamint Hárskuti Jánost, a BA Rt. vezérigazgatóját a ferihegyi repülőtér privatizációja tárgyában.
A bizottság tagjai elsősorban a következő kérdésekre várnak választ: 1. Miért nem készült el mind a mai napig a Budapest Airport Rt. vagyonértékelése? 2. Igaz-e az a lapértesülés, hogy a Malév kerozin-üzletágát, amely kb. 100 millió forintot ér, 7,5 milliárd forintért akarja a BA Rt. megvásárolni? 3. Ha igaz, akkor mivel tudta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Vági Mártont, Macher Ákost és Hárskuti Jánost meggyőzni, hogy különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezeléshez adják a nevüket? – kérdezi a Fidesz a közleményben.
"igaza van Gyurcsánynak: a nemzet legfőbb ellensége a populizmus."
Hát, ha te abben a mondatban populizmust látol (már ha erre gondoltál), akkor nemtom mit jelent a populizmus. SzVSz ez inkább a "nemzethalálozás" néven elhírhedtült PR-fogáshoz van közelebb, mint a népszerűséghajhászáshoz.
Megpróbálni éppen megpróbálhatom, csak - magamat, és a körülményeket ismerve - nem nagyon fog sikerülni. Már annak is örülnék, ha egyszer utol tudnám magam érni hozzászóláskopizásilag. A levelesládámat sem tudom, mikor láttam már...
No, azért majd ha úgy reagálok valahol rád, hogy arra választ is várok, akkor majd megpróbálom észben tartani.
(Én se voltam még olyan szegény, hogy ígérni se tudjak... :o) )
"Az élelmiszeriparba bejövő nyugatiaknak például akár tíz évig is bírniuk kellett a veszteséges termelés és az egyidejű fejlesztés terheit."
A zagyam löki le a szíjat az ilyen baromságoktól... az rendbe' is vóna, hogy rá kell világítani, hogy Ovi hülyítti a népet, de ellenhülyíttésre azé' nincs szükség.
A bejövő nyugatiak ugyanis azzal kezdték, hogy 1-2 év alatt felbaszták az árakat a világpiacon is túlra, aztán - hála a kormány "tőkecsalogató" adókedvezményeinek -, "targoncával hordták ki a pénzt" az országból...
"Hol tartana ma a távközlés állami kézben tartva, a több száz-milliárdos tőkebevonás nélkül? Sehol!"
...És ebben különösen a fatáv néven ismert bűnszövetkezet jeleskedett (emlékszik valaki még egyáltalán a két ruppó/5 perc-tarifára?), szóval pont őket nem kéne ajnározni. A matáv SzVSz legelsőként volt nyereséges a magyar piacon (már ha volt egyáltalán veszteséges valaha is), ami ugye többek közt azt is jelenti, hogy a fejlesztéseiket is kitermelték - persze belőlünk. Nem kellett feccölni a fatávba egy fillért se, a tőkehiányt, meg a befektetendő pénzmennyiséget seperc alatt eltüntette a koncessziós jog, és az ebből következő vaskos áremelés. Nna, ezzel a két "töpfével" a fatáv állami kézben is jól működő cég lett volna. Csak egyszerűbb volt az ilyen, és ehhez hasonló mesterségesen veszteséges (értsd: szándékosan ár alatt működtetett) cégeket kiprivatizálni kicsipézé' (pláne havereknek), aztán széttárni a kezüket, hogy "az már magáncég, abba az államnak nincsen beleszólása", mint bevállalni az állami cég áremeléséből származó rossz PR-t. Az ilyen hülyítésekre szoktam én IRL igen kocsismód fakingolni.
"Hogy az új tulajdonos (akár az önkormányzat) küzdhessen, harcolhasson a fennmaradásért, a fejlesztésért?!" Marhaság. Ne az olyan tulajdonos küzdögessen, mint pölö egy önkormányzat, mert arra csak rábaszunk. Semmi szakmai köze nincs hozzá, az olyan szintű "küzdéssel", meg hogy: "faragjátok le a kőccségeket, és vegyétek mán be a sógort az igazgatótanácsba", már teli a hócipő. Azért van annak a tetves cégnek X-féle ilyen-olyan igazgatóból, meg tökömtuggyából álló menedzsmentje, hogy az küzdjön, mer' ők (elvileg) értenek is hozzá, meg képben is kell(-ene) lenniük, meg tulajdonképp azért tartják őket. A tulajdonosnak az legyen a dolga, hogy küzdés legyen az a küzdés, ne pedig tökvakarás órabérben, és a zárójeles részek meg ne legyenek ott.
"Már csak a nemzet mentális karbantartása, az olcsó demagógiával szembeni védelme végett is beszélni kell a privatizációról." Igen, csak olyan dolgokat nem szabad leírni, hogyaszongya: "A négyéves ciklusokban zajló zsákmányszerzés rendszerében az állami vagyon soha nincs jó kezekben: fogy, romlik, enyészik.", mert az ippeg egy ilyen olcsó demagógia.
"Te ezt komolyan hiszed??? lehet, hogy volt erre valami példa, de nem hiszem, hogy a cégek 99,99 %-a ezt tette volna, nehezen tudnám elképzelni..."
Nem csak ő "hiszi". 99.99%-a télleg nem, azt ne is hidd. 20-30-at viszont elhihetsz. Ráadásul pont a komolyabbakat. Mit gondolsz, anno az egész nehéz-/gépiparunk a Dunaferr-ből és a Rábából állt, az építőiparunk meg pár építési vállalkozó-hiénából? Mert ma már gyakorlatilag egyik sincs.
Pediglen nagyszüleimnél is így volt, még a kilencvenes évek közepén is. Két zománcos vödörben volt a víz, közöttük pohár. Méghozzá nem is falun, hanem megyeszékhelyen.
"jelenleg a magyar állam rossz tulajdonos, függetlenül attól, hogy ki van kormányon."
Erre viszont nem az a megoldás, hogy akkor mindent eladni, mert arra csak rábaszunk.
A megoldás az, hogy ki kell verni az államból a jógazdaság-ot. Akár a szociális jellegű ilyen-olyan árbefagyasztások felrúgásával is. Mert olyan áremeléseket végrehajtva, mint amilyeneket a frissen privatizált vállalatok végeztek, úgy SzVSz minden maradhatott volna állami cég, mert mindegyik keményen nyereséges lett volna (most a "szükséges befektetések" témakört hagyjuk, mert az is csak egy demagógia).
"Azt pedig egyik privatizált energiapiaci szereplőről sem lehet elmondani, hogy az államot pumpolná veszteségeit pótlandó, nem úgy mint a hasonszőrű állami társai."
Ez így rendben is van (bár meg kell vizsgálni erősen, mitől veszteséges az a cég, ha szociális árpolitika miatt, akkor nem eladni kell, hanem árat emelni - az eddigi privatizátorok ezt mind meglépték).
"Attól, h egy cég magántulajdonba kerül, nem viszik el az infrastruktúrát, minden itt marad..."
Kivétel, ahol nem.
Még khmm.. "szakkifejezés" is van rá: "nem gyárat vett a befektető, hanem piacot". Nem egy helyen megtörtént, hogy a privatizáció után a vevő nem befektetett, hanem lerabolt és bezárt.
"ez szép elmélet, de csak akkor igaz, ha az állami újraelosztás aránya kicsi."
Ezt én így, egyszerűen nem értem. Mi köze az állami újraelosztás mértékének a piacnak az ő népjólét kontra nemnépjólét vitában?
"A piacon az él meg aki versenyképes, ellenben, mert megél, adózik, terhet visel. Na ez a teherviselés osztható a rászorulóknak."
Ez meg így az ellenkezője az előző khmm... ajánlatodnak. Ha kicsi az újraelosztás, az vagy kincstári felhalmozást eredményez, vagy azt, hogy a befizetett közteher szintén alacsony. Akkor pedig a rászorulók igen keveset kapnak. Tehát te azt mondod, hogy a rászorulókat ne támogassuk a megélőket viszont igen, vagy mi?
"De ma a gazdaság nem így működik. Mindenki ki akar bújni az adófizetés alól..." Szerintem mindenhol így működik. Olyan vállalkozót én még a mesében sem hallottam, amelyik azért ruház be, hajtja felfelé az árakat, hogy minél több adót tudjon befizetni. (Kivétel én, mert én vagyok az az ember, aki szeretné a legtöbb adót befizetni az egész világon, de én csóró vagyok, és hülye is. No, nem is vagyok vállalkozó.)
"...nem is csoda, átláthatatlan és követhetetlen az adó és járulékrendszer." Ettől még nem "akar" kibújni alóla, hanem esetleg "tud". Egyébként az elbonyolításnak ez nem célja, hanem legfeljebb khmm... mellékhatása. A célja az, hogy azért a produkált termeléstől nem függő adónemek (ami röhej, mert azt illik adóztatni, ami a cégnek pénzben "bejön", nem pedig a dolgozók cipőméretét), valahogy mégis szinkronizálódjanak már a cég "jövedelmével", és ne verjenek agyon egy mondjuk épp nullszaldóra kijött pénzügyi évet záró céget. Hogy azt a nullszaldót egyesek szimulálni tudják, az más kérdés, az ő töküket illene elkapni a mindenkivel kicsesző adó-"racionalizálás" helyett.
"Ja, és ha végre a politikásoknak is le kell ülni "hivatali hatalomal való visszaélésért" pér évet, akkor tán egy következő garnitúra eltűnődik, hogy eladja e a büdös kis lelkét egy misiért..."
Vazzeg te egy előre mindent tudó, huhogó, inszunuáló, ----- Mondjá má egy két vagyoni értéki micsodát hadd röhögjünk :(((( PTIVATIZÁLVA LESZ, HA ovodás belebetegszik akkor is. hehe
Féltek mi, hugy megy balcsapott ujra ??? :(((
Szép, megnyerő család, valóban. Ott ülnek kertjükben a legnagyobb példányszámú magyar (bulvár)napilap címoldalán, öt helyes, kedves gyerekkel, a két legkisebb közülük a papa és a mama ölében. Bárki büszke lehetne ilyen családra, bár természetesen nem ezért kerültek a címlapra, hanem azért, mert apuka miniszterelnök volt, és nagy esélye van, hogy négy év szünet után újból az legyen. "Orbán: végre együtt a családom" - ezt ordítja a főcím (nem értem, mire is vonatkozik ez a "végre", aztán később megtudom, hogy egész nyáron mindenki máshol nyaralt), majd belül, a teljes második és a fél harmadik oldalon a papa reggelit készít, valamint az Orbán-család reggelizik. Egész pontosan, ahogy a néhány hete megjelent, de csak most kezembe került cikk címe jelzi: "Orbán rántottával várta a Blikket".
Lehet, hogy azzal várta, de az asztalon ennek nemigen látni a nyomát. Van ugyan két üres tányér, mellesleg evőeszköz nélkül, de abból feltehetőleg az egyik a legnagyobb lányé, aki a képen, állva, kenyérrel kínálja édesapját. Hogy a laptól kit vártak reggelivel, már csak azért sem derül ki, mert a cikk íróján kívül a helyszínen járt egy fotóriporter is, ám valamelyiküknek még evőeszköz nélküli tányér sem jutott. Nem baj, nem ez a lényeg, csak a cím után kissé feltűnő. Maga a bájos tudósítás mindazonáltal megér néhány keresett szót. Az újságíró például nem restelli bevallani, hogy a megbeszéltnél néhány perccel korábban csöngetett be, nyolc óra előtt tehát, ami nemcsak azért kínos, mert egy volt miniszterelnök lakására nem érkezünk előbb, hanem azért is, mert sehová sem. Nem illendő. Bulvárlapnál ez, úgy látszik, nem számít, mint ahogy az az érdekfeszítő információ sem ér meg egy "pót"kérdést, hogy Orbán hajnalban rétesért is elment a közeli cukrászdába. Nem lehet azt állítani, hogy a mi emberünk lusta volna, de a hajnalban nyitva tartó cukrászda sem az. Na mindegy, talán pékség volt, legyünk nagyvonalúak.
De ez még nem minden. Mindezidáig csak arról lehetett tudomásunk, hogy a volt miniszterelnök kiválóan focizik, ám most az is kiderült, hogy hegyi kerékpárosnak sem akármilyen. "Gáspár fiammal egy 3700 méter magas hegyre tekertünk föl biciklivel - újságolta a politikus, majd csodálkozásunkat látva elismerte: az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1600 méter magasról indultak." Superman, nem kétséges. Nem vagyok sem hegyi, sem városi biciklista, de azért ennek olvastán azt mondtam magamban, hogy egy ilyen fantasztikus teljesítményre csak a legnagyobbak képesek. Lance Armstrong, Széchenyi, Szent István, vagy talán még ők sem. Ám ha Orbán majdnem négyezer méter magasságban még büszkén kerekezett, miután előzőleg kétezer méteres szintkülönbséget gyűrt le, akkor le a kalappal és le a hitetlenkedéssel, tamáskodással, zsigeri Fidesz-ellenességgel. Látatlanban megérdemli bármely ország miniszterelnöki posztját, és jó utat a jövő évi Tour de France-ra is.
Még nem vagyunk a végén, ugyanis ez is mellékes. Egyetlen dolog nem lett volna mellékes, az viszont hiányzik a képregényből. A ház. Orbán Viktor háza. A magyar belpolitika legvitatottabb háza. Amelyet a volt miniszterelnök érdekes körülmények között eladott belvárosi lakásának árából és némi kölcsönből vett meg. Amelyet ingatlanosok - látatlanban, persze, csupán a helyből, a környékből ítélve - igen jó vételnek minősítenek. Amelyet 2002 óta folyamatosan felújítottak. Amelyet - egyetlen nézetből - maga Orbán is föltett honlapjára, közvetlenül az Orbán-bizottság meghallgatása előtt, jól sejtve természetesen, hogy lakáscseréi és vételei komoly szerepet játszanak majd a vagyonosodási vizsgálatban. Amelyet azonban fölmérhetően, értékelhetően még így sem láthatott senki illetéktelen. Kivéve a bulvárlap riportereit. Hogy Orbán azért hívta-e meg őket, hogy alkalmat adjon a szárnyra kelt rémhírek megcáfolására, vagy épp ellenkezőleg, kifejezetten megtiltotta a fotósnak, hogy a házra fókuszálja kameráját, nem tudjuk. Ám egy biztos: akármilyen újság akármilyen riportere kerül egy belpolitikai vita kellős közepébe, nem az a szakmai kötelessége, hogy a lencsét szemérmesen elfordítsa a kolbászos rántottára, hanem az, hogy engedélyt kérjen a ház - legalább külső - szemrevételezésére. És ha ezt nem kapja meg, akkor ezt is megírja. Ez ugyanis alapvető hír és információ. Lett volna. A fotózás ebben az esetben nem a magánéletbe való illetéktelen behatolás (lett volna), hanem az igazság kiderítése egy homályos, egyben alapvető fontosságú, Orbán sorsát és a választásokat is érintő ügyben. Mert nem mindegy, hogy Orbán Viktor a rendelkezésre állt legális jövedelméből mindenki által követhető módon vett-e és újított-e fel egy svábhegyi házat, vagy esetleg a látottak (pontosabban még mindig nem látottak) alapján követhetetlenül.
Hogy mindenki értse: nem az a baj, hogy Orbánnak szép háza van. Ha megkereste, megérdemli. Már miért ne lakhatna Magyarország egyik vezető politikusa a főváros egyik legszebb környékén egy normális házban, szép kertben? Kizárólag az a kérdés, hogy vajon ehhez nem a miniszterelnöki tisztségével összefüggő kapcsolatok igénybevételével jutott-e hozzá. Nem kapott-e olyan szívességeket, amelyeket vagy ő vagy a másik fél az ő hatalmi befolyásának érvényesítésével, csereszívességekkel vélt viszonozhatónak. Ha tetszenek érteni, mire gondolok.
És itt óhatatlanul belép az összehasonlítás Gyurcsánnyal. Neki is voltak és vannak kapcsolatai, persze. Nyilván barátiak is, üzletiek is, politikaiak is. Az ő esetében ugyanez a kérdés: hogy tudniillik a közhatalmi befolyását felhasználta-e a saját gyarapodására vagy sem. Mert ha üzletemberként vetett latba kapcsolatokat, akkor ezzel semmi kifogásolhatót nem követett el: nyilván minden üzletember ezt teszi, bolond az, aki nem, és csak akkor volna tisztességtelen, ha korrumpálná, megvesztegetné őket. Ámde ezt Gyurcsányról senki nem állítja. Mint ahogy a felesége lakásának most nyilvánosságra került bérbeadását is csak annyiból érdemes összehasonlítani Orbánék belvárosi lakásának bérbeadásával, hogy törvényesen adóztak vagy törvényesen nem adóztak-e utána, mert a mindennapi, általános ügyeskedést már mindkettejüknél be- és letudta a közvélemény.
Azt akarom mondani, hogy amíg a magyar nyilvánosság nem kényszeríti rá a közélet szereplőit a színvallásra, ez esetben a bevételekkel és kiadásokkal való tételes elszámolásra, addig minden politikus és maga az egész demokrácia is gyanús marad. Orbán jól érzékeli, hogy a magyar demokrácia elvesztette hitelét vagy annak jelentős részét, de éppen ő tehetne sokat azért, hogy visszanyerje. Például nem a kolbászos rántottakészítésben való jártasságát kellett volna megmutatnia, hanem a házát, hogy mindenki láthassa, és utána levonhassa a következtetést (akár azt is, hogy nincs mit róla tovább kérdezni).
Egyébként ház vagy nem ház, kérdés akad újabb is. Mert ha igaz az, hogy a felcsúti Orbán-földek azóta és amiatt értékelődtek föl jelentős mértékben, hogy az Orbán-kormány hatalmas állami pénzt adott a térségben vízelvezetésre, és ha igaz az, hogy nemrégiben ő maga szólt a falu önkormányzatának, nehogy véletlenül belterületté nyilvánítsák az ő, egyébként is szépen felértékelődött földjeit (hiszen azzal rögtön a sokszorosukat érnék), akkor íme, még egy példa arra, hogyan nem függhet össze a személyes gyarapodás a hivatali hatalommal. Így. Ha igaz.
