Ifj. Fekete - sajnos - nem az igazmondásáról híres... Ebben az esetben sem mondott igazat.
'Sztán honnan van a tudásod? Te igazmondó juhász?
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.
- Fia szerint apjának „az ávósok 1946-ban kiverték a szemét, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett. Két járókelő találta meg, úgy került műtőasztalra, különben meghalt volna". Erre az incidensre ön talált bizonyítékot?
Á, dehogy, csak viccöltem. Ugyan, mit számít a fiának az írása? A Vikipédia cikke?
Mint ahogy Hóman Bálintot, Somogyváry Gyulát, stb, stb, sem gyilkolták meg hanem Szocsiban üdültették őket. Aztán Somogyváry a 301-es parcellában, Hóman pedig a váci temető jeltelen sírjában kapott díszes temetést.
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Szolzsenyicin)
"A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték"
Fekete István nem a szemét, hanem bal szemének "látóképességét vesztette el az idegek roncsolódása miatt. Okozójaként özvegye és fia előbb rablótámadást, majd részeg szovjet katonát, végül az ÁVO pribékjeit emlegette. Éppen ezért különösen elgondolkodtató, amit Fekete István atyai barátjának, Láng Rezsőnek írt a történtekről. E levél tudósítása szerint „immáron egy szemmel nézem az Isten szép világát. Visszavonhatatlanul egy szemmel. A Kitti [Kittenberger Kálmán] által említett műtét már csak reparáció akart lenni, de nem tudott. A részletek már nem érdekesek. Egy váratlanul visszatolató autó, azon egy gerendavég, és kész. Se látóideg, se semmi, csak sötétség."
"SzO: - Fia szerint apjának „az ávósok 1946-ban kiverték a szemét, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett. Két járókelő találta meg, úgy került műtőasztalra, különben meghalt volna". Erre az incidensre ön talált bizonyítékot?
SG: - Másfél évtizede keresem, de eddig még nem találtam nyomát annak, hogy Fekete Istvánt valóban bántalmazta volna a politikai rendőrség. 1946 áprilisában megsérült bal szemének látóidege, de ezt a bizalmas leveleiben mindig közlekedési balesettel magyarázta, és a visszaemlékezők egy része szintén így tudta. Egyébként sem életszerű, hogy az, akit tavasszal brutálisan bántalmaz a belügy, ősszel személyesen megy be igazolni egyik barátját éppen abba a minisztériumba. Beszédes, hogy a rendszerváltástól az özvegye előbb rablótámadást, majd részeg szovjet katonát, végül az ÁVH pribékjeit emlegette."
Jaj, most már értem. Olyan régen volt, hogy el is felejtettem.
Felbosszantott az az idióta újságíró, nagyon régen írtam ide, de a véleményem nem változott. Kitettem a cikkét a Facebookomra, amiből az lett, hogy az ismerőseim közül még a kőkemény MSZP-sek is feldühödtek (ők is csak ezeken a könyveken nevelkedtek...), és megszórták díszítő jelzőkkel az újságírót.
Percemberkék jönnek, percemberkék jönnek, de Fekete István nem változik, ő marad Istenben, emberben hívő, olyan, amilyennek megismertük. Én is sokadszor olvasom a könyveit, és valahogy úgy mindig megfelelő irányban tartja az ember eszét. Kár, hogy mind kevesebben olvasnak mostanság.
"Pályaőr" topictársunk nyomán jutottam el ide. Én 71 éves vagyok, egy évvel több mint Fekete István volt halálakor.
Sok - nem minden - könyve van meg és mai napig olvasom őket, néhányat már fene tudja hányszor. Véleményem, hogy ha továbbra is embert-embereket akarunk nevelni akkor az Ő könyveit kell - többek között - kötelezően a gyerekekkel megismertetni és megmagyarázni nekik a benne levő dolgokat. Ha van még olyan ember aki el tudja mondani......
A mai módszerekkel való nevelés már nem nevelés szerintem.....
Csillik végül is befejezte művét, és letette a krétát. Kengyel eddig az osztálykönyvben lapozott, és most hátrafordult. – Ladó mit szól hozzá? Gyula úgy ugrott fel (a csónak mellől), mintha egy skorpiótenyészetet fedezett volna fel nadrágja alatt. – Ne idegeskedjen. Azt kérdem, jól van-e megoldva a feladat. Gyula nem látott semmit, és nem tudott semmit, de Janda feje, a stréber Janda feje, az áldott Janda feje helyeslőén bólintott. Természetesen nem azért, hogy őrajta segítsen, de ez már nem is volt fontos. – Jól, tanár úr! – Biztos? – Igen. Egészen biztos. – Hát akkor elmehet, Csillik. azonban jegyezze meg magának, hogy a számtan szép és okos dolog, de a bajtársiasság is valami, és a közösségi érzésnek is van matematikája. Érti? Nem érti… Üljön le. Ladó.
Milyen (elő) "ember" lehet ez az alak, aki a szocialista/kommunistákat megszégyenítő módon acsarkodik, hazudozik a magyar irodalom egyik legszebb szavú írójáról?!! Magyarnak biztosan nem magyar, max. magyarul (is) vartyogó. Remélem... de inkább nem írom le mit remélek az ilyennek, mert azt nem viselné el a nyomdafesték.
"A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg." /Wikipédia/
"...életrajzában nincs nyoma, s az írót utóbb jóval túlélő özvegy soha nem igazolta ezt a verziót, melynek igazát viszont az 1956-ban külföldre távozó, s az ezredfordulón a Vukot tovább mesélő ifjabb Fekete István hittel vallja."
Igen, legkevésbé sem tisztelt László Ferenc, Fekete Istvánnal bizony megtörténtek a leírtak. Sajnos, jelenleg nem érhető el archívumban az Új Ember újság 2004. III. 28.-án megjelent száma, de így is tudok idézni belőle - mert van akinek megvan a lap!
"Fekete István "klerikális írónak" számított. Fia elmondta: az ávósok 1946-ban kiverték a szemét, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett. Két járókelő találta meg, úgy került műtőasztalra, különben meghalt volna."
"Civil ruhás ávósok keresték föl férjét ápoló anyámat, és arra kényszerítették: ha nem akarja, hogy az egész családdal elbánjanak, akkor hazudja azt: apám rablótámadás áldozata lett. Ezt a hírt kürtölte szét a rádió is. Anyámat annyira megfélemlítették, hogy még apám halála, 1970 után is ragaszkodott ehhez a meséhez. Nekem mindvégig bántotta az önérzetemet, hogy nem volt annyi bátorsága, hogy az igaz történetet mondja el a nyilvánosság előtt."
EZ AZ IGAZSÁG, NEM AMIT LÁSZLÓ FERENC ÖSSZEHORD!!!
Aki még Fekete István szülőfalujának a nevét sem tudja, de bőszen írogat róla. Sokkal jobban tenné ha inkább fejősszéket faragna - a saját kezeiből.
Utoljára ennek a ........ ajánlom figyelmébe Fekete István tisztelője, Nagy Domokos Imre sorait:
"...a mi feladatunk az, hogy mindig megőrizzük őt szívünkben. Tudjuk, volt valaki, akit úgy hívtak, Fekete István, s akinél szebben senki sem tudott írni a magyar természetről. Akkor őrizzük legjobban emlékét, ha tovább éltetjük azt a szeretetet, amelyet írásai sugároznak a természet és az emberek iránt."
Hát remeknek pont nem nevezném, sőt, azt kell mondanom, ilyen írást még én nem olvastam Fekete Istvánról, remélem, nem is fogok. Szerencsére a mellékletben jelent meg, online nem is elérhető, csak, ha az ember megveszi az újságot, így nem túl sokan olvashatták.
Aszongya:
"...az ellenforradalmas időket Fekete katonaként töltötte, s amikor sokan inkább szabadultak a fegyverektől, ő inkább csatlakozott Horthy Nemzeti Hadseregéhez, amelynek a húszas évek közepéig a tagja is maradt, s utóbb több írásában is méltatta e kétes emlékű testületet."
Nagy divat lett mostanában a horthyzás, ezt most nem lehetett kihagyni. Hát igen, engedelmeskedhetett volna Linder Béla, a kilenc napos hadügyminiszter felszólításának, aki nem akart többé katonát látni, és ő is elmehetett volna haza.
A hadügyminiszterről annyit, hogy a békekötés után átköltözött Szerbiába, megélte a királyságot, Titot, pedig ott hullott néha annyi fej, hogy nem győzték összeszedni, maga Aleksandar Ranković, az Elnök bizalmasa is alig úszta meg, Linder Béla azonban békésen túlélt mindenkit, Belgrádban halt meg 1962. április 15-én, és ott van ma is díszsírhelyen eltemetve. Több történész a mai napig őrzi a gyanút, hogy nem véletlenül - feladatot teljesített.
".... az ideológiája melletti kiállást igazolta az a forgatókönyv is, melyből 1941 őszén a Dr. Kovács István című film Is készült, a '45 után népbíróság elé állított Bánky Viktor rendezésében, Páger Antallal a főszerepben. "A faluról jött ember hintse itt szét a falu tisztaságát, hitét, erejét! "- hirdeti az igét az egyetemi tanár."
Evvel nem tudom, mi a baj, a magyar faluval eddig nem volt probléma.
Ja, igen. Bánky Viktor a népbírósági ítélet következtében (nem ezért a filmjéért, hanem egész munkásságáért) lenyomott három évet, ami aránylag enyhének nevezhető, ismerve a népbíróságokat. Ezután emigrált Münchenbe, Páger Antallal pedig még sok jó filmet láttunk.
"...kurzusmű a bécsi döntés után igen gyorsan, már 1940 novemberében színre bocsátott Hajnalodik is. A főszereplő itt egy magát románnak valló, anyja révén azonban félig magyar váradi orvosdoktor, aki így igazán hiteles ítéletet mondhat a románok uralmáról: -Ti sem uralkodni, sem parancsolni, sem engedelmeskedni, csak pusztítani tudtok, mint a férgek!"
Aki ismerte annak idején a királyi Románia hivatali rendszerét, az nem is igen mondhatott mást. Ceausescunak volt honnan meríteni. Ez volt az az ország, amire azt mondták, hogy az államformája a korrupció.
" A nap egyformán süssön mindenkire Erdélyben... aki megérdemli." - hirdette drámájában Fekete, ám a valóság sem Erdélyben, sem másutt nem alakult ilyen gyermekdeden, s ezt a második világháborút már pesti lakosként végigélő író is megtapasztalhatta az ostrom napjaiban."
Hát igen, Pelikán elvtárs is nehezen hitte el Virág elvtársnak, hogy az élet nem habostorta, és ezért kell neki tanúnak menni. De remélhetőleg az újságíró nem arra akar minket rávezetni, hogy a történelmi borzalmakat a békére semminél jobban nem vágyó, hétköznapi kisembereknek köszönhetjük...?
" Egyes beszámolók szerint derekasan viselkedett, és üldözöttek megmentésében is része volt, s hogy ez igaz lehetett, azt az is jelzi, hogy 1945 után is megtarthatta minisztériumi állását."
Na, igen, hát mesélnek ezt-azt, ki tudja, mi igaz, mi nem, mi itt nem azért olvasunk, hogy mentegetőzéseket hallgassunk, itt most a Nép olvas, az erre hivatott újságíró hathatós segítségével.
Persze, semmi sem tarthat örökké, népünk türelme sem, úgyhogy Fekete István, lett légyen emilyen vagy amolyan, 1949-ben már repült is a minisztériumból, nincs ám örökké Hawaii. Hogy miért?
" A történelmi, s pláne az egykorú valóság árnyaltságát és mély ambivalenciáit ábrázolni, de még tán észlelni sem képes gazdászíró ugyanis következetesen azt a világképet próbálta "komoly" műveiben is érvényesíteni, ami a Csít, s a nyomában sorjázó számos műben fellelhető alapokat jellemzi.... ilyen például ugyancsak pályázatnyertes regénye, az 1939-ben rögvest könyvsikerré váló Zsellérek is, amely a mából leginkább talán a Tüskevár fancsali és rosszízű előképe."
Hát a Tüskevárral meg már mi a baj? Nem tetszett már annak idején se...? Nem szeretjük a természetet?
"1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regénypályázatán, melyre összesen 193 író küldte be pályaművét, a Zsellérek című regénye kapta a 3000 pengős első díjat. A Zsellérek népszerűségét mutatja, hogy 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg, majd csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regényben bemutatja a vörösterrort."
Ez már a Wikipédia.
Bizony, kérem a dolog úgy történt, hogy a Tanácsköztársaság egy kicsit mellényúlt a mezőgazdasággal, rendezett némi begyűjtést, (továbbiakat Rákosi elvtárs címszó alatt is tetszenek találni), és előidézett egy kis parasztlázadást.
Természetesen kulákagitációnak, vagy minek minősült, mármost a Monarchia idejében Magyarországnak volt 11 páncélvonata, erre az időre nem tudom, mennyi maradt, és azok mentek szépen rendet csinálni, mint Sztrelnyikov a Dr. Zsivágóban, ha látták a filmet.
A Zselléreknek annyi köze van a Tüskevárhoz, hogy két jó barát története ez is, más hasonlóság nincsen. A Tanácsköztársaság mindössze néhány epizód benne, de az egyik arról szól, hogy, mivel igencsak jöttek a gazdasági problémák, pénzt bocsátottak ki, aminek fedezete nem volt, mindenki régi pénzt akart helyette, hanem, aki nem fogadta el, annak halál járt.
Egy öreg paraszt kint a vásárban eladta, azt hiszem, az ökrét, a vevő evvel az új pénzzel akart fizetni, az öreg nem akarta elfogadni, a vevő jó magyar szokás szerint följelentette, most éppen a vöröskatonáknál, azok aztán nem kérdeztek semmit, kivitték az állomásra a páncélvonathoz, ahol az ottaniak se sokat tétováztak, hanem ott helyben az első fára fölakasztották az öreget, widerzé'n.
Én még a kilencvenes évek elején olyan kiadást tudtam megvenni, hogy ez a rész benne volt, de még vagy másfél oldal kötőjelekkel végig ki volt húzva, pedig azzal reklámozták, hogy ez már a teljes kiadás, 1945 óta, ugyanis azóta nem lehetett kapni.
"A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg." /Wikipédia/
"...életrajzában nincs nyoma, s az írót utóbb jóval túlélő özvegy soha nem igazolta ezt a verziót, melynek igazát viszont az 1956-ban külföldre távozó, s az ezredfordulón a Vukot továbbmesélő ifjabb Fekete István hittel vallja."
Így a Magyar Narancs újságírója. Csak mondanám, hogy az ÁVH dolgairól, ugyanúgy, mint a Securitate, az NKVD, vagy a jugoszláv partizánok tetteiről a túlélők jó része semmilyen rendszerváltozás dacára, holtáig egy szót nem volt hajlandó mesélni, csak ők tudták, hogy miért.
De természetesen a fia, aki itthagyta a dolgozó népet, és nem átallott a Vuk továbbmesélésével próbálkozni, hát attól várhatjuk, hogy ilyeneket is előbb kitalál, aztán kitálal.
Azonban a cikk végül pozitívra hozza ki Fekete Istvánt, már az öregebbiket:
"...a gyermekkorára visszatekintő, s szerencsés módon 1914-gyel bevégzett Ballagó Idővel bizonyította be, hogy igenis író: légkörteremtő erővel rendelkező, a gyermeki dolgokban tisztán látó, de a szülőfalu, a völgyek és berkek meg az ábrándos kamaszkor táján túl elbizonytalanodó szerző. S miközben halála óta a kiadott életműve szinte a duplájára nőtt, pár egymás nyomába lépő nemzedék számára Fekete István megmaradt annak, ami már apáink-nagyapáink számára is volt: erős olvasmányemlékekkel szolgáló, jóféle ifjúsági szerző."
Az... mint az öreg hülye nagypapa: az utcára nem lehet kiengedni, mert nem találna vissza, de a kertben még elmetszeget-kötözget, nem ér sokat, amit csinál, de legalább elfoglalja magát, aztán majd úgyis elkapálják, utána meg elfelejtik.
Író még ilyen megemlékezést nem kapott-se azt nem értem, miért, se azt nem, milyen alkalomból. László Ferencnek hívják egyébként az újságírót, ha valaki hallotta a nevét.
Még egy: Gyallán született, azt írja Fekete Istvánról. Ógyalla létezik, Komárom megyének azon a részén, ami ma Szlovákiába esik. Valószínűleg született ott is néhány Fekete István, de az nem ő volt.
Gyalán, az már közelebb lenne, mert Somogy megyében van, ráadásul a környékükön, hanem az író Göllében látta meg a napvilágot, oda is vitték haza évek után Budapestről, ahol addig el volt temetve.
Ha már valaki tollat vesz a kezébe, legalább ennyit tudjon róla.
Egyébként mindenkinek ajánlom a Wikipédiát, az legalább ér valamit, és abból legalább azt is megtudjuk, mekkora író volt valójában:
"Évente kétszer-háromszor baráti társaságával napokra – vagy néha egy-két hétre – eljárt Erdélybe, a Börzsönybe, a Bükkbe, vagy egyéb vadregényes helyekre vadászni.
A barátok és vadásztársak többek közt a következők voltak: Kittenberger Kálmán, a világhírű Afrika-vadász, író és a Nimród című vadászújság tulajdonos-főszerkesztője; Csathó Kálmán, neves író, a Nemzeti Színház főrendezője; gróf Széchenyi Zsigmond, világhírű Afrika-vadász és író; dr. Vertse Albert, a Madártani Intézet igazgatója; Tőrey Zoltán, a Magyar Filmiroda igazgatója; gróf Wass Albert földbirtokos, író. "
Azt kell mondanom, a társaság író tagjainak meglepően hasonlít a stílusuk: annyira, amennyire egy srófra járt az eszük.
Meg tudja valaki mondani, megjelent-e, és ha igen, melyik gyüjteményben Fekete István Egy csillag van csak az égen... c.novellája? Az ismeretlen Fekete István c.taulmánykötetben Sánta Gábor említi Tüske vár címü írásában, mint a Tüskevár regény egyik 'elötanumányát'. Megköszönöm, ha valaki segít megtalálni. Spányi Miklós
Ha jól gondolom a vaterán ön vette meg tegnap a 30 Fekete István könyvet, melyben benne volt az általam régóta keresett Harangszó is. Mivel pár hónapja szintén megvette előttem ezt a könyvet, ezért érdeklődnék, hogy az egyik példányt esetleg eladná-e, hogy a gyűjteményem teljes legyen. Tisztelettel várom válaszát. üdv.János
- Pusztulsz a csudát, hiszen olyan messziről nem ér a serét.
- Nem tudom, nem tudom, bátya…, megfulladok…Megfull… -
és az orrán kibuggyant a vér.
Az öreg róka látta, hogy baj van. Kis társa már mozdulatlanul feküdt a havon, csak a száját tátotta ki néha. A végét járta.
- Lehetetlen – monfondírozott - , ilyen messziről… Jó lesz vigyázni,
Mert én is itt hagyom a bundám.
Egy búcsúzó pillantást vetett vissza, és oldalt elcsúszott. Arra lemaradtak
a hajtók, a nyiladék szélén megállt. Kikémlelt. Sehol egy lélek.
- Ilyen szamár, mint én! Ide nem jutott egy puska sem, és én agyonlövettem a környék legszebb szukáját.
A szélső hajtót engedte még elmenni, aztán kényelmesen átballagott a túlsó vágásba. Még hallotta, hogy az egyik hajtó felkiáltott:
- Itt van egy róka! - Mire megszólalt a sarokpuskás: - Nahát, azt sem hittem volna, hogy meglesz. Volt vagy száz lépésre.
A többire a róka már nem volt kíváncsi. Nagy kerülőt tett a völgy felé, és egy sűrű iszalagbokor alatt meghúzódott.
- Remélem, ide nem jönnek. Szegény kis pajtásom. Nem is jó rágondolni.
A szívem megszakad. De hogy megérezte. Micsoda puskája lehetett annak a zsiványnak…, száz lépésről…, haj, haj. Nem marad még magnak sem belőlünk.
Újabb zajgás közeledett. Azután hangok hallatszottak.
- Nem kellene ezt a sűrűt is meghajtani? Talán ebben is lesz róka.
- Ha már itt vagyunk, hajtsuk meg, hamar megvan.
- Megállj csak, te lőcslábú makkcsősz. Majd meghajtom én a te tyúkjaidat,
csak kerüljek egyszer innét ki – dühöngött a róka. A puskások még beszélgettek, a róka remegve figyelte, hol áll meg egy-egy vadász. A végén már egészen belézavarodott.
- No, most aztán igazán nem tudom, merre menjek. Legjobb lesz ebben a sűrűben, de most mindjárt…
Halkan, egy ág se rezdült, kicsúszott egész a nyiladék széléig. Látta a puskást. Jó messze volt. És mereven másfelé figyelt. No, most! Szinte repült.
És ekkor vette észre, de már későn, hogy az egyik bokor mellett még egy puskás áll, és emeli a fegyvert.
Aztán elborult előtte a világ.
A szánkó aljában utazik a teríték. Pár nyúl és két róka. Megbékélve, elhomályosult szemekkel. A kis szuka szorosan az öreg mellé húzódva, mintha még az elmúlásban is menedéket keresne…
Varjak szállnak magasan a völgy felett, és messze hangzó károgással búcsúznak az elmenőktől. Mintha azt mondanák: Megint kevesebben vagyunk;
árva vackok ásítanak a csalitokban, és megint kevesebb a surranó élet az erdőn…
