Wass Albert: Így lett belőlem antiszemita Erdélyben nőttem emberré, a kolozsvári Református Kollégiumban. A város lakosságának nagy része még magyar volt akkor, de voltak az osztálytársaim között zsidók is, bőven. Már diákkoromban elkezdtem írni. Verseim és elbeszéléseim megjelentek olykor Erdély legnagyobb napilapjában, a kolozsvári Ellenzékben, és így bejáratos voltam a szerkesztőségbe is, ahol barátságba kerültem Indig Ottóval, Hunyady Sándorral és Ligeti Ernővel, kik véletlenül mindhárman zsidónak születtek. Ennek akkoriban nem sok jelentősége volt, mert elsősorban mind erdélyiek és magyarok voltunk, román megszállás alatt. Ott kezdte el pályafutását egy másik zsidó gyerek is, Havas Emil, aki egy szép napon bejelentette: „Nem gürcölök én itt tovább, hanem kimegyek Amerikába, és ott leszek újságíró.”
Még aznap délután átment a New York nevezetű kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, és szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték, és másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárott! Két napra rá ott volt a repülőjegy a Havas Emil zsebében, és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Timesnál.
"Aki meg leír olyat a magyarokról, hogy nem szoktak dolgozni, hááát......kösz, de nem."
Hááát.... Augustine,
mit mondjak, sajátosan értelmezed az alábbi szöveget
(merthogy valószínűleg erről van szó).
Tizenhárom almafa (regény, részlet):
(Az Úristen kedvtelve szemlélgeti az éppen megteremtett világot, amikor egy főangyal felhívja a figyelmét, hogy a szép Erdélyt lakatlanul hagyta.) „- No várj csak - mondta (az Úr), s elkezdett kotorni a zsebeiben. Talált is egy marékravaló magyart még, azokat leszórta a völgyekbe. A másik zsebében valami maradék románokra bukkant, azokkal meg telehintette a hegyeket. - Így ni - mondotta, ezzel is megvagyunk. De a vén angyalcseléd csak csóválta a fejét. - Már pedig ejiszen hibádzik még valami. - Hibádzik? Mi a szemed világa hibádzik? – hökkent meg az Úr. - Hásze emberek, azok most már vannak,instálom – okoskodott a vén főangyal -, de ki fog ott dolgozni? - Mi? Hogy ki fog dolgozni? Hát a magyarok a völgyekben, s a románok a hegyek között! De az öreg csak csóválta a fejét. - A magyarok? Azok uraskodni fognak. A románok? Azok hanyatt hevernek, s bámulják léptiben a felhőket. Ami ráérő idejük pedig az uraskodásból s a felhőbámulásból marad, azt eltöltik azzal, hogy hergelik egymást. Valakinek dolgozni is kell! ... (Az Úr erre odatelepíti a szászokat, de a főangyal csak tovább akadékoskodik:) - Hásze idenézz, Uram (...) a magyar uraskodik és veszekszik a románnal. A román bámulja a felhőket és veszekszik a magyarral. Na ugye? A szász dolgozik, ez igaz, s a veszekedésben mindég a mellé áll, amelyik éppen erősebb. Na de kinek lesz haszna belőle? (...) Köll még valaki, akinek esze is legyen, meg szíve is, s a munkához is értsen valamicskét, mert különben elviszi az ördög az egészet! Erre már az Úristen sem mondhatott egyebet, (…) hát megteremtette a székelyt.”
Szerintem,
ez teljesen más, mint aminek te megpróbálod beállítani.
A polcon több Wass könyvünk is van. Természetesen nem mostani beszerzések.
Most, hogy ennyire előtérbe ekerült, levettem a polcról, és látom a könyvjelzőt benne.
Szóval amikor még nem tudtam, hogy mára milyen nagy és fontos író lesz, és csak magáért akartam elolvasni, sajnos nem sikerült mert egyszerűen lapos és unalmas.
Olvasható, de az.
Szerintem elég rövid az élet és ezért inkább mást olvasok. Ha benne van a NER-ben, akkor is.
Óriási sikerét és népszerűségét állítólagos rágalomhadjárattal igyekeztek befeketíteni természetesen „zsidó ellenségei”. Gróf Zichy Rafael felesége, Pallavicini Eduárdina (Edina) grófnő mély és meghitt barátságot ápolt a bárónővel. Mindketten a Magyar Haza és Nemzet ügyéért buzgólkodtak. Pallavicini Edina az 1920-as években magyarra fordította Mussolini több beszédét. Zichy Grófné alapította 1918-ban a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségét, amúgy Tormay Bujdosó könyvének egyik „mélybarna szemű, olaszos szépségű” főszereplője. 1925-ben Gróf Zichy Rafael válókeresetet nyújtott be neje ellen, és az indoklásban kifejti, hogy Pallavicini Edina és Tormay Cecil szeretők. A bárónő és környezete szerint szervezett bosszúhadjárat áldozatai lettek, melynek személyesen Horthy Miklós kormányzó vetett véget. Uzdóczy Páter Zadravecz István ferences rendi szerzetes, akit 1907-ben X. Pius pápa szentelt pappá, és aki 1920 és 1927 között a Magyar Királyi Honvédség tábori püspöke volt, 1925 november 27-én titkos naplójában a következőképpen rögzítette mindazt, ami a Kormányzó szájából elhangzott: „Na, a mai napot a legfőbb triumfom napjának tartom, mert másfél évi börtönre ítélték el azt a gazember Zichy Rafaelt, felesége és Tormay Cecil megrágalmazásáért. Ez az ítélet egyedül az én erős közbelépésemre történt. Maga az igazságügy-miniszter is kételkedett, vajon egyáltalán hoznak legalább elmarasztaló ítéletet? De én megszorítottam a dolgot. Különben itt nem kevesebbről van szó, mint a zsidó Vázsolyi bosszújától megmenteni Tormay Cecilt, akire haragudott a gyönyörű Bujdosó könyv megírása miatt. Az a hitvány nő pedig, akivel Zichy él, és akinek kedvéért eltaszította magától feleségét és gyermekeit, régi metresse volt Vázsolyinak.”
Tormay tehát másodjára is győztesen került ki az „idegenlelkűek és bolsevikok” gyűlöletének össztüzéből. Kádár Judit irodalomtörténész Az antiszemitizmus jutalma című cikkében részletesen tárgyalja a Bujdosó könyv szövegét. Tormay gyűlölete a férfiak ellen, főként az izraelita származásúak tekintetében határtalan. Torznak, esetlennek, szörnyszülöttnek ábrázolja őket. Viszolygása az ellenkező nemtől majdnem ugyanolyan mértékben ölt testet szövegében, mint a bolsevizmustól való rettegése. Tormay sohasem volt férjnél, és állítása szerint nem érzett szerelmet, legalábbis férfi iránt nem. 1937-ben, sikere csúcsán Mátraházán hunyt el. Távol a világ zajától, egy apró villában hűséges barátnője, Ambrózy-Migázzi Lajosné volt támasza. Saját neméhez való viszonyával kapcsolatos titkát magával vitte a sírba, ahogyan a Napkelet másik kedvelt szerzője – Tormay Cecil levelezőpartnere – egy Bereg megyei bárónő, Czóbel Minka hatalmas kertjében közös sírban nyugszik Büttner Helénnel, „Bob” becenevű irredenta, festőművész barátnőjével. Az utókorra hagyott könyveikből sugárzik az erős asszony tettrekészsége, aki csak látszólag visel abroncsos szoknyát.
