1604. szeptember 22. Ostende
A védők feladják Ostendét az Ambrogio Spinola vezette spanyol hadaknak. Az ostrom hosszú ideje tartott Albert főherceg és felesége Izabella vezetésével, azonban a város kitartott. 1603 szeptemberében vette át a vezetést a genovai Spinola, aki részletesen tanulmányozta a kialakult helyzetet, majd a nyugati oldal támadását helyezte előtérbe. Lassú és módszeres munkával morzsolta fel a védelmet, ebben segítségére volt az 1604 február-márciusi viharos időjárás, ami meggyengítette az erődítéseket. Augusztusban Spinola nagy ellenfele, Nassaui Móric meghódította Sluist, ezért Ostende további tartása már nem volt elsődleges, ezért a védők szabad elvonulás fejében feladták.
Spinola, aki a század egyik legnagyobb katonája, Vauban méltó elődje igazi úriember volt és a tisztikart megvendégelve bántódás nélkül hagyta elvonulni a hősies védőket.
A város romokban hevert, amikor Albert főherceg diadalmenetben bevonult. A helyzet sokat nem javult a spanyolok részére, azon kívül, hogy Németalföldön állomásozó teljes spanyol hadsereg főparancsnokává nevezték ki. Spinola és Nassaui Móric hadtörténeti csemegéknek számító háborút vívtak a következő években, 1606-tól Spinola kénytelen volt ezt saját költségén viselni, ugyanis a spanyol kincstár nem volt képes finanszírozni. Az előkelő genovai teljes vagyona ráment erre a háborúra, ezért ő is bábáskodott az 1609-es békekötés körül, amit a modern Hollandia születésének tekintünk.
A harmincéves háborúban Spinola visszatért a Németalföldre, hogy egy nem kevésbé híres ostromban elfoglalja Bredát, amit Velázquez örökített meg Breda átadása című híres festményén.
1628-tól a mantovai örökösödési háborúban harcolt, meglátogatta La Rochelle ostromát, végül 1630-ban Casale ostroma közben egy járvány áldozata lett.
Ambrogio Spinola, Los Balbases márkija Rubens fesményén:
Üdv! Mint topiknyitó, bevallom alattomos hátsó szándékomat. A topik egyik visszatérő tárgyának és hősének Galileit szeretném megtenni. Vekerdi László zseniális könyve nyomán sokmindenre új fény derül. És a régi kérdés: Mi volt a Hiúzok Akadémiája, mi köze Galileihez?
Négy hajóból álló flottájának (Hector, Ascension, Susan és a vezérhajó, a Red Dragon) élén befut London kikötőjébe James Lancaster kapitány. Ő a kor legtapasztaltabb angol hajósa, 1588-ban már a spanyol armada ellen is hajóskapitányként szolgált, 1592-ben a Maláj félszigetig hajózott, ahonnan 1594-ben tért haza. A Kelet-Indiákba Kereskedő Londoni Kalmárok Kormányzója és Társasága (Governor and Company of Merchants of London Trading into the East Indies) nevű szervezet, amely a Kelet-Indiai Társaság néven vonul majd be a történelembe 1600. december 31-én pátenst kapott I. Erzsébet angol királynőtől, amely biztosította számára a Jóreménység fokán keresztül Kelet-Ázsiába (ahogy ők nevezték: Kelet-Indiákba, Amerikát akkor még Nyugat-Indiáknak nevezték) vezető út kizárólagos használati jogát. 1601 áprilisában indult Lancaster kapitány négy hajójával, hogy a Társaság első üzleti vállalkozását sikerre vigye. A térség addig a potugál és holland érdekszférába tartozott, az angolok most megpróbáltak egy szeletet kiszakítani az egyre növekvő interkontinentális vízi kereskedelemből. Lancaster kapitány útja sikeres volt, ezt egy naplóban is megörökítette. Jáva szigetén megalapította Bantamot, a Társaság első kerekedőtelepét. Miután a fűszerrel megrakott hajók visszatértek, októberben a sikeres útért az időközben elhunyt I. Erzsébet utódja, I. Jakab lovaggá ütötte a kapitányt. Sir James a Társaság egyik igazgatója maradt és több utat is vezetett az Északnyugati átjáró felkutatására. 1618. június 6-án halt meg Londonban. A Kelet-Indiai Társaság egyre erősebb holland és portugál ellenállással kellett, hogy megküzdjön (1623-ban az amboinai mészárlás néven elhíresült eset mutatja a korabeli kereskedelmi harc kegyetlenségét: a mai Indonéziában fekvő Amboinában a helyi holland hatóságok 10 brit, 10 japán és egy portugál kereskedőt végeztek ki). A Társaság azonban megszerezte a kizárólagos kereskedelmi jogokat a Mogul Birodalomtól, így India észrevétlenül a lassú brit gyarmatosítás alá került. A Társaság több névváltozás után hatalmas hasznot hajtva Nagy Britanniának 1873-ig működött és megalapozta a brit világbirodalmat.
II. Vincenzo Gonzaga mantovai herceg kinevezi Claudio Monteverdit a "maestro di musica" tisztére. Ez a tisztség az akkor 35 éves mesternek inkább megtiszteltetést, mint anyagi biztonságot jelentett. Monteverdi ekkor lép alkotóereje teljébe, a következő három évben ad ki nyolc madrigáloskönyve közül kettőt, 1607-ben írja első operáját, az Orfeót. Vincenzo nagy mecénás volt, Monteverdi mellett Rubens és Tasso "skalpját" is begyűjtotte, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Őalatta Mantova Itália kultúrális központjává vált, a legszebb városnak tartották. (Az ő alakja rejtőzik Verdi Rigolettójának léha mantovai hercege mögött is.) Vincenzo Gonzaga halála után a fény megkopott, majd rövid uralkodása után az örökösödési háborúban örökre eltűnt. Monteverdi is kénytelen volt a kifosztott várost elhagyni és Velencébe költözni, ahol öregségére pappá is szentelték. Sírja a Frariban található.
Nem csak a köntraszt. Inkább Bethlen Gábor uralkodásának közepétől lehetne számolni akkor. Addigra tette rendbe Erdély gazdaságát, egységét, lehetővé téve, hogy a felesleges energiákat pl. művészetekbe fektessék. Ennyit számít egy igazán erős kéz, és egy kedvezőbb politikai helyzet.
Spanyolországban megkezdődik a Siglo del Oro - az Aranyszázad, az újkori spanyol kultúra nagy virágkora: Cervantes, Lope de Vega, Góngora, Murillo, El Greco, Velásquez.
1601. augusztus 3-án Goroszlónál Báthori Zsigmond, Erdély fura ura csatát veszít a császári Giorgio Basta és az oláh Mihály vajda egyesített hadaitól. Báthori elmenekül, de az állhatatlan természetű princeps csak 1602-ben adja majd fel végleg az álmot, hogy Erdély felett uralkodjék. 1601. augusztus 19-én Basta vallon tisztjei megölik Mihály vajdát. Erdély egyes-egyedül a Habsburgok zsákmánya lesz és a katonaság pusztításai iszonyú méreteket öltenek. „Föld népe szorult erdőkebelbe, havasokba, hegyekbe – rettenetes nagy ínségben. Nem találának maguknak rejteket, erdőben is felkeresték őket, nagy kegyetlenséget rajtok tesznek, sokat tűzzel égetnek meg, sokaknak fejét [kötéllel] megtekerik, hogy a szemek a fejekből kiomlott… sokakat tüzes vassal égettenek, parázsával, tüzes hamuval hátokat, hasukat égették, szíjjat metszettenek játékból soknak az hátokból… sokat hajoknál fogva fölakasztottak, szalma tüzet raktak alájuk, az asszonyembereknek gyermekeket, fiokat előttök megégették,… mint éltenek az asszonyember-renddel, nem mondom meg, mert én magam nagy gyalázatnak tartom…”– írta a szemtanú, Szamosközy István. Wass Albert a Kard és kasza című könyvében méltó emléket állít az átkozott emlékű Básta György hadai embertelenségének.
A két főszereplő Báthori Zsigmond és Giorgio Basta:
Azert a 17. sz. elejen uralkodo "titokzatos car", Borisz Godunov elete es viszonyai is erdekesek:)
1614-ben hal meg Bathory Erzsebet, a "Vergrofno", akinek a nevet sokaig Vald DRacullal egyutt emlgettek kegyetlensege miatt (allitolag 612 not oletett meg es a naplojaban reszletesen dokumentalja a szenvedeseiket).
Egy cseledlanya, Szentes Dorka vezette be a feketemagiaba, ezert sokan igazi boszorkanynak tartottak a grofnot.
I. Ferdinánd toscana hercege férhez adja unokahugát. Egész Itália arisztokráciája képviselteti magát az esküvőn, csak éppen a vőlegény van távol: IV. Henrik, Franciaország királya. Nem baj, helyette Bellegarde herceg veszi el a lányt, majd Párizsban megteszik a befejező lépéseket.
Bizonyosan elsuttogják néhányan a régi pletykát, hogy Ferdinánd megmérgezte bátyját, a menyasszony apját, ezt a vádat csak a négyszáz évvel későbbi orvosszakértői vizsgálat cáfolja csak meg.
