Leírás:
Igen, 3 gyerek, meg akkor is, ha tobben szemoldokuket huzigaljak, amikor meglatnak bennunket, vagy a pincer majdnem elejti a talcajat,a "sok" gyerek lattan, vagy amikor a mela undor ul ki a meno karrierista nocik arcara.Szamtalan sok esetet lehetne sorolni, sajnos meg mindig a "nyulak" effektus jut az emberek eszebe, ha kettonel tobb gyereke van vkinek.
S Nektek, akiknek szinten 3, vagy meg tobb van, hogyan oldjatok meg a mindennapokat? Isi-ovi-boli-edzes-kulon ora?? Nagyi, vagy potnagyi??
Egyaltalan, hogyan birjatok a napi nyuzsit a faradsagot, veszodseget, s az ezzel egyutt jaro mindennapi triplazott oromot??
A legdurvább az volt, amikor a feleségem vitte a barát feleségét és gyerekét. Mit csinált a csaj? Beült, gyerek ölbe és bekötötte magukat a bizti övvel.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Baleset esetén az anyuka frankón agyonnyomja a saját gyerekét.
Kedvencem, amikor valaki azzal érvel amikor nem köti be magát, hogy úgy is ki tudja magát támaszani.... CSak az a rohadt fizika ne lenne....
Mikor mi új kocsit vettük, mind a 3-nak gyerekülés kellet... Úgyhogy először megvettük a három gyerek életkornak és minden egyébnek megfelelő ülését, és azzal mentünk új autót keresni.
De egy nem mellékes dolog ez ügyben: ha olyan autót veszel, amiben nem fér el 3 szabványos biztonsági ülés, akkor nem vagy köteles 3-at használni. Persze a nagyon csöppeknek mindenképpen kell, de a nagyobbacskáknak nem.
Nálunk ez úgy van, hogy ha mind az 5-en megyünk, akkor hátul ül a három gyerek (10,8,6 évesek) +1 felnőtt, 2 gyerek bekötve az övvel és a felnőtt ölében a legkisebbel. Ha csak egyikünk megy velük, akkor pedig hátul a kölykök, biztonságiövvel bekapcsolva.
Mi is kaptunk mindenféle megjegyzéseket, mikor megtudták, hogy jön a harmadik.
Az első az volt: "És megtartjátok?" Aztán, mikor kiderült, hogy tervezett baba mind, akkor a teljes csodálkozás, majd a homlokra csapás: "Ja, persze, két fiatok van" Én ettől vagyok készen. Akkor is három gyerekünk lenne, ha az első kettő vegyespárost alkot!
A szüleim egész egyszerűen nem tartanak normálisnak.
De a nagyfiam arca mindent elárult, mikor megtudta, hogy jön a baba: "juhéjjj, lesz még egy kisöcsém?" A lényeg úgyis rajtuk van :)
A logisztikai dolgokra majd most készülök csak, mert most megy a nagyobbik oviba. Eddig egyszerű volt.
Nálunk úgy néztük a szélességet, hogy beültünk ketten hátra, és megnéztük mennyi hely marad. Illetve már a gyári alapadatokból is lehet következtetni, hogy elférnek majd vagy sem.
zso70: a sok anyagi juttatás:-)))))) amiatt tényleg megéri, ezt komolyan is mondta?
Nagyon jó topik! Csak bátorításként: 40 évesen szültem a harmadikat (most egy hónapja), és köszönöm, jól vagyok. Könnyen jött össze, a terhesség úgyszólván guggolva ment (na jó, a kilencedik hónap már kicsit húzós volt és fárasztó, de kinek nem), a bejárt úton könnyen született meg, szóval nem muszáj belerokkanni, ha már így alakult. Tehát nekem is három van: 12 éves, 17 hónapos és 1 hónapos - és mind fiú. Én azokra szoktam furán nézni, akik pont emiatt gratulálnak - mintha különös érdem lenne. Nekünk is autót kellene cserélni, hogy két ülés és egy hosszú lábú kiskamasz férjen el hátul, na meg a cugehőr... Akik ilyen szemponttal indultak el vásárolni: lemértétek centivel a hátsó ülést?
eszembe jutott, az egyik legjobb megjegyzes a 3 gyerekesekrol, amit egy volt osztalytarsam mondott ( 2 gyereke van). Szoval, milyen jo is a 3 gyerekesnek, mert MENNYI JUTTATAST KAP!!!! a tankonyveket is ingyen, a csaladi potlek is magasabb, es a csaladi adokedvezmeny, bezzeg a 2 gyerekesnek!!!!
igy, elgondolkodva, azt hiszem nalunk is donto erv a 3. mellett a tengernyi juttatas volt...:))))
Van elonye is a keson szulesnek,legalabbis nalam.En a nagylanyomat 20 evesen szultem ,a kicsit 37 evesen.Ossze sem lehet hasonlitani,mennyivel tobb turelmem van,mennyivel maskepp latom a dolgokat.
Végigolvastam a topicot. Még nem vagyok háromgyerekes, de már úton van a harmadik. Az autó nem lesz gond, beférünk az Astra Caravanba. Ja, a nagyok 4,5 és 2,5 lesznek, mikor a kicsi megszületik.
De munkaügyben tartok, mi lesz. Én nem dolgoztam az első előtt, de a harmadik után szeretnék majd. Hát majd meglátjuk.
Nekünk a 3 gyerekülés épp befér az astrába, megmértük, mielőtt megvettük volna a kocsit. A régibe nekünk sem fért volna el.
Olvasgatva látom magam előtt, ha kb jövőre visszamegyek dolgozni, mi lesz - ha persze addig még megmarad a munkahelyem egyáltalán.
(4,5 éves kisfiú és 1,5 éves ikrek)
Jaa, és 33 évesen szültem az elsőt :)
Egyébként több idegen furán néz ránk, hogy milyen nehéz lehet 3 gyerekkel, majd "beugrik" nekik, hogy nem volt választásunk, "szegényeknek 3 lett", hisz ikrek volt a 2. kör.. ilyenkor nincs kedvem mentegetőzni, hogy bocsi, szándékos a 3 gyerkőc.
én aztán tudom! de ugyebár, amit az ember nagyon akar... :-) na, jobb ha elmegyek alduni, már úgy írok, mint aki kicsit sok amerikai családi filmet néz... pedig... :-)
Persze, mindenki ismer ilyet, de akkor se hiszem, hogy ez lenne a követendő példa. Hiszen te is jól tudod, hogy nem mindenkinek jön össze hipp-hopp... Főleg nem, ha már 35 felé (fölött) jár.
van egy barátnőm, 34, 36 és 38 évesen szülte őket sorra, a férje 40 volt amikor kezdték. ez ma már amerikában a norma. mondjuk itt csak a férj amerikai, és itthon élnek. a vicc az, hogy mi főleg a madonna, sharon stone és hasonlók sztorijaiban látjuk a 40-es (első)szülő nőket, de ez nem azért van, mert ők későn szülnek, hanem mert ez az általános tendencia. mondjuk tovább is élnek, mint mi, de talán épp azért, mert a gyerekek fiatalon tartják az embert, nem? :-)
Na de hga mondjuk valaki végez 25 évesen, ahhoz, hogy "valamilyen szintre" eljusson, kell mondjuk 5 év, de inkább több, így mire gyerekre gondol, esetleg már jóval 30 fölött van! Ez nem feltétlenül baj, de azért ekkor már erősen növekszik a valószínűsége, hogy kicsúszik az időből, főleg, ha 3-at szeretne! Mert az orvostudomány minden fejlődése ellenére ma is azt mondják, hogy biológiai szempontból a 20-as évek valók a gyerekszülésre... Jó, én is szeretnék 30 fölött is még szülni, de azért aggódnék, ha akkor készülnék az elsőre. (Persze tudom, sokan vannak, akik rajtuk kívül álló okból szülnek későn, most nem róluk beszélek, hanem azokról, akik tudatosan így tervezik így, a karrierjük érdekében.)
azt hiszem valahogy igy. Nem hinném hogy az megvetndö önzés volna, ha valakinek fontos, hogy tanuljon, hogy sikeres legyen, miként az se ha valaki élvezi a gyerekzsivalyt és neki elég, hogy rájuk koncentrál, miként az is nagyszerü, aki ezeket tudja ötvözni. A lényeg hogy jól érezzük magunkat a börünkbe, mert csak ugy tudjuk hitelesen élni az életünket, mint szülök no meg mint emberek...kinek ez jön be kinek az. S mélg mindig jobb egyet nevelni ugy, hogy abban hozzuk a legjobb formánkat, mint többet amely önkéntelenül is komoly hibákba rossz példákba hajszol bele. Hisz felörölnek a nem felkészülten vállalt feladatok-elvárások, és mind eközben sajog az elmulasztott boldogabb élet hiánya.
nekem meg sok gyerek, de 4-el elmentem dolgozgatni, mint szabad szellemü azaz szellemi szabadfoglalkozású. Sokat nem kerestem, de kicsit másként máshol pezseghettem. Aztán az ötödik után alapitottam egy civil egyesületet, amit 4 éven
át aktívan csináltam és jó volt mozogni, emberekkel foglakozni, nyüzsögni, pályázatokat irni, örülni a sikernek, stb, stb...Most itthon vagyok, de vannak most is terveim, csak kezdödjék el az iskola, hogy eltünjenek a kölkek a gépem elöl:)
hát igen... sajna azért a tipikus karrier tényleg 10-12 órát jelent, min. heti 5 nap, plusz egy kis este, egy kis hétvége. elismerem... na, mondjuk az már engem sem érdekel. szép vót, jó vót, megvót, ugorgyunk. há' mondomén hogy öregen köll szülni! :-)
esztike,
én örülök neked, te így vagy a helyeden. sztem az a jó, hogy van választás: ha valaki így, akkor így, ha egyet, vagy egyet sem, az is OK (ugye, azért OK az is ha vki nem akar? ugye?) és az is, ha valaki 3 gyereket ÉS karriert akar, ha még szerencséje is van, megtehesse :-)
én azokra gondoltam, akik egyáltalán nem szeretnének gyereket, eleve elzárkóznak a gondolattól!!! nem azokra, akiknek nem lehet, ez óóóóriási különbség! Nem mindegy.:-(
én vagyok akkor totálisan más, mint a többiek. Ém mindig olvadoztam a kisgyerekek láttán, kamaszkoromban is, mindig mondtam is szüleimnek, milyen kár, h késői gyerek vagyok, mennyire jó lenne egy kistesó ( akivel mellesleg játszani is lehet ), egy bátyám van, aki 9 évvel idősebb nálam ( ennyi ideig nem jöttem össze:-( ). Sose volt kérdéses, h szeretnék gyerekeket, minimum 2-t.( Ezért is lettem tanár.:-) )
Én mondjuk ilyen szempontból abszolút a konzervatív fajtába tartozom. Legyen családom, férjem, akivel nagy szerelemben élünk, nagyon okos legyen, a szakmájában ügyes, sikeres, felnézhessek rá, (sokkal-sokkal-na jó, ez nem olyan fontos, de hála így van:-)) többet keressen nálam, imádja a gyerekeit, igazi társam legyen mindenben, stb. Teljesült is ez a vágyam!:-) Szerencsére.:-)
DE messzemenően elfogadom, tolerálom azt, aki nem így gondolkodik. Nekem az oszttalin az esett szarul, h egyszerűen, olyan levagyszarva fílinggel árasztottak el, kicsit sem voltak toleránsok, úgy viselkedtek, mintha velem nem lehetne másról beszélni már, pedig egyáltalán nem így van és sajnáltak. Frankón.:-( Én meg őket, inkább a toleranciahiányuk miatt.:-(
Ezért élvezi sok-sok fiatal ( többgyerekes )anyuka ilyen lesajnáló pillantásokat.:-(((
12 éve kezdtem dolgozni, az azért nem olyan kevés :-)
(jó, az utóbbi 3 évben csak hébe-hóba, úgyhogy mondjuk 9 év munkatapasztalat)
Cégvezető ugyan nem lettem, de vezető beosztásban dolgoztam egy ma igencsak keresett szakterületen. Ha az ovi nyitvatartása (nameg az igényem, hogy lássam a lányomat is néha) nem határolná be, hogy mennyit tudok dolgozni, akkor simán vissza tudnék menni egy hasonló, jól fizető állásba. Nade az 10-12 óra/nap. Kösz, most nem erre vágyom :-)
de az tény: ehhez az kell, hogy legyen egy ritka és spéci szakmád van, amiben a legjobbak között vagy...
de neked hány év tapasztalatod van? mert azért nem mindegy, hogy a végzés után van pár éved, vagy volt időd/lehetőséged eljutni valami olyan szintre, vagy specializálódni, amit már nem lehet pótolni. sztem ez lehet az alap az aggodalom nélküli visszatéréshez.
"Amikor megmutattam nekik a kisfiam fényképét, annyit mondtak, h "dehelyes" és kész, pont. Úgy éreztem, h egyáltalán nem akarnak gyereket, nem hatja meg őket a látványuk sem.:-(" de hát ez a világ legtermészetesebb dolga. amíg nem vagy anya, foggggalmad sincs erről az érzésről, és aki ezt számon kéri rajtad, az sztem totál el van tévedve.
és ezt a "nagymama korukra ott maradnak egyedül, karácsonykor, hétvégén, stb." mondatot próbáld el olyan esetében, akinek nem lehetett gyereke... annak nem lehet teljes az élete? nekem nem sokon múlt, hogy így legyen...
egyre inkább későn szülnek a nők és ez teljesen érthető. én azt szoktam mondani, dolgoztam 20 évet, most egy pár évet gyerekezhetek, nem? :-)
henn,
hát igen, ez tény: ha valamiben, akkor ebben óriási szerencsém van: későn, de egyszerre kettő, ez ritka adomány. ha egyenként jönnek, talán nem is vállalom a másodikat... most viszont már azt gondolom, hogy ha már ők nagyobbacskák lesznek, pl. bejöhet egy pár éves fiúcska a képbe... :-)
Hááát, én még mindig nem tudok ezzel egyet érteni, nem kötözködésből, hanem rossz (nagyonis friss) tapasztalat :-(
Nekem van egy igencsak pofás "gyerek előtti CV-m" (2 diploma, 2 nyelvvizsga, külföldi multis tapasztalat), ehhez "mindössze" egy gyerekem (aki jövő héttől ovis), április óta nagyon intenzíven keresek és talán-talán-talán most sikerül megcsípnem egy részmunkaidős állást. Kell, vagy nem, ez az egy van. (És ez sem úgy részmunkaidős, hogy napi 4 óra, hanem heti 2-3 nap, akkor viszont nem 8 óra...)
Ennek alapján jelenleg el nem tudom képzelni, hogy 3 gyerek után újból el tudjak majd helyezkedni, de örömmel hallom, hogy azért nagyritkán előfordul :-)
Hát, nekünk tavaly volt a 10 éves találkozónk, összesen 4-en voltunk gyerekesek a 38-ból, ebből egynek volt 2. Igaz, az osztály nagy része fiú volt, de azért akkor is meglepődtem, hogy milyen kevésnek van családja.
Azért a te helyzeted speciális. Egyszerre szültél kettőt, ami bizonyos szempontból bizony akár kedvezőnek is nevezhető. Szal gondolj bele, hogy ha ugyanolyan idős korodban kezdtél volna bele a három gyerek project (mégiscsak ez a topikcím...) megvalósításába, és nem ikrek születnek elsőre, hanem egy, ahogy a többségnek, akkor egyrészt hány éves lennél a harmadikra, másrészt háromszor (vagy minimum közel háromszor) olyan hosszú időre estél volna ki a munkából, gondolom legalábbis, mint így. Az azért csak jobban visszavetett volna az újrakezdésnél, nem?
