Leírás:
Igen, 3 gyerek, meg akkor is, ha tobben szemoldokuket huzigaljak, amikor meglatnak bennunket, vagy a pincer majdnem elejti a talcajat,a "sok" gyerek lattan, vagy amikor a mela undor ul ki a meno karrierista nocik arcara.Szamtalan sok esetet lehetne sorolni, sajnos meg mindig a "nyulak" effektus jut az emberek eszebe, ha kettonel tobb gyereke van vkinek.
S Nektek, akiknek szinten 3, vagy meg tobb van, hogyan oldjatok meg a mindennapokat? Isi-ovi-boli-edzes-kulon ora?? Nagyi, vagy potnagyi??
Egyaltalan, hogyan birjatok a napi nyuzsit a faradsagot, veszodseget, s az ezzel egyutt jaro mindennapi triplazott oromot??
Nagyon jó topik! Csak bátorításként: 40 évesen szültem a harmadikat (most egy hónapja), és köszönöm, jól vagyok. Könnyen jött össze, a terhesség úgyszólván guggolva ment (na jó, a kilencedik hónap már kicsit húzós volt és fárasztó, de kinek nem), a bejárt úton könnyen született meg, szóval nem muszáj belerokkanni, ha már így alakult. Tehát nekem is három van: 12 éves, 17 hónapos és 1 hónapos - és mind fiú. Én azokra szoktam furán nézni, akik pont emiatt gratulálnak - mintha különös érdem lenne. Nekünk is autót kellene cserélni, hogy két ülés és egy hosszú lábú kiskamasz férjen el hátul, na meg a cugehőr... Akik ilyen szemponttal indultak el vásárolni: lemértétek centivel a hátsó ülést?
eszembe jutott, az egyik legjobb megjegyzes a 3 gyerekesekrol, amit egy volt osztalytarsam mondott ( 2 gyereke van). Szoval, milyen jo is a 3 gyerekesnek, mert MENNYI JUTTATAST KAP!!!! a tankonyveket is ingyen, a csaladi potlek is magasabb, es a csaladi adokedvezmeny, bezzeg a 2 gyerekesnek!!!!
igy, elgondolkodva, azt hiszem nalunk is donto erv a 3. mellett a tengernyi juttatas volt...:))))
Van elonye is a keson szulesnek,legalabbis nalam.En a nagylanyomat 20 evesen szultem ,a kicsit 37 evesen.Ossze sem lehet hasonlitani,mennyivel tobb turelmem van,mennyivel maskepp latom a dolgokat.
Végigolvastam a topicot. Még nem vagyok háromgyerekes, de már úton van a harmadik. Az autó nem lesz gond, beférünk az Astra Caravanba. Ja, a nagyok 4,5 és 2,5 lesznek, mikor a kicsi megszületik.
De munkaügyben tartok, mi lesz. Én nem dolgoztam az első előtt, de a harmadik után szeretnék majd. Hát majd meglátjuk.
Nekünk a 3 gyerekülés épp befér az astrába, megmértük, mielőtt megvettük volna a kocsit. A régibe nekünk sem fért volna el.
Olvasgatva látom magam előtt, ha kb jövőre visszamegyek dolgozni, mi lesz - ha persze addig még megmarad a munkahelyem egyáltalán.
(4,5 éves kisfiú és 1,5 éves ikrek)
Jaa, és 33 évesen szültem az elsőt :)
Egyébként több idegen furán néz ránk, hogy milyen nehéz lehet 3 gyerekkel, majd "beugrik" nekik, hogy nem volt választásunk, "szegényeknek 3 lett", hisz ikrek volt a 2. kör.. ilyenkor nincs kedvem mentegetőzni, hogy bocsi, szándékos a 3 gyerkőc.
én aztán tudom! de ugyebár, amit az ember nagyon akar... :-) na, jobb ha elmegyek alduni, már úgy írok, mint aki kicsit sok amerikai családi filmet néz... pedig... :-)
Persze, mindenki ismer ilyet, de akkor se hiszem, hogy ez lenne a követendő példa. Hiszen te is jól tudod, hogy nem mindenkinek jön össze hipp-hopp... Főleg nem, ha már 35 felé (fölött) jár.
van egy barátnőm, 34, 36 és 38 évesen szülte őket sorra, a férje 40 volt amikor kezdték. ez ma már amerikában a norma. mondjuk itt csak a férj amerikai, és itthon élnek. a vicc az, hogy mi főleg a madonna, sharon stone és hasonlók sztorijaiban látjuk a 40-es (első)szülő nőket, de ez nem azért van, mert ők későn szülnek, hanem mert ez az általános tendencia. mondjuk tovább is élnek, mint mi, de talán épp azért, mert a gyerekek fiatalon tartják az embert, nem? :-)
Na de hga mondjuk valaki végez 25 évesen, ahhoz, hogy "valamilyen szintre" eljusson, kell mondjuk 5 év, de inkább több, így mire gyerekre gondol, esetleg már jóval 30 fölött van! Ez nem feltétlenül baj, de azért ekkor már erősen növekszik a valószínűsége, hogy kicsúszik az időből, főleg, ha 3-at szeretne! Mert az orvostudomány minden fejlődése ellenére ma is azt mondják, hogy biológiai szempontból a 20-as évek valók a gyerekszülésre... Jó, én is szeretnék 30 fölött is még szülni, de azért aggódnék, ha akkor készülnék az elsőre. (Persze tudom, sokan vannak, akik rajtuk kívül álló okból szülnek későn, most nem róluk beszélek, hanem azokról, akik tudatosan így tervezik így, a karrierjük érdekében.)
azt hiszem valahogy igy. Nem hinném hogy az megvetndö önzés volna, ha valakinek fontos, hogy tanuljon, hogy sikeres legyen, miként az se ha valaki élvezi a gyerekzsivalyt és neki elég, hogy rájuk koncentrál, miként az is nagyszerü, aki ezeket tudja ötvözni. A lényeg hogy jól érezzük magunkat a börünkbe, mert csak ugy tudjuk hitelesen élni az életünket, mint szülök no meg mint emberek...kinek ez jön be kinek az. S mélg mindig jobb egyet nevelni ugy, hogy abban hozzuk a legjobb formánkat, mint többet amely önkéntelenül is komoly hibákba rossz példákba hajszol bele. Hisz felörölnek a nem felkészülten vállalt feladatok-elvárások, és mind eközben sajog az elmulasztott boldogabb élet hiánya.
nekem meg sok gyerek, de 4-el elmentem dolgozgatni, mint szabad szellemü azaz szellemi szabadfoglalkozású. Sokat nem kerestem, de kicsit másként máshol pezseghettem. Aztán az ötödik után alapitottam egy civil egyesületet, amit 4 éven
át aktívan csináltam és jó volt mozogni, emberekkel foglakozni, nyüzsögni, pályázatokat irni, örülni a sikernek, stb, stb...Most itthon vagyok, de vannak most is terveim, csak kezdödjék el az iskola, hogy eltünjenek a kölkek a gépem elöl:)
hát igen... sajna azért a tipikus karrier tényleg 10-12 órát jelent, min. heti 5 nap, plusz egy kis este, egy kis hétvége. elismerem... na, mondjuk az már engem sem érdekel. szép vót, jó vót, megvót, ugorgyunk. há' mondomén hogy öregen köll szülni! :-)
esztike,
én örülök neked, te így vagy a helyeden. sztem az a jó, hogy van választás: ha valaki így, akkor így, ha egyet, vagy egyet sem, az is OK (ugye, azért OK az is ha vki nem akar? ugye?) és az is, ha valaki 3 gyereket ÉS karriert akar, ha még szerencséje is van, megtehesse :-)
én azokra gondoltam, akik egyáltalán nem szeretnének gyereket, eleve elzárkóznak a gondolattól!!! nem azokra, akiknek nem lehet, ez óóóóriási különbség! Nem mindegy.:-(
én vagyok akkor totálisan más, mint a többiek. Ém mindig olvadoztam a kisgyerekek láttán, kamaszkoromban is, mindig mondtam is szüleimnek, milyen kár, h késői gyerek vagyok, mennyire jó lenne egy kistesó ( akivel mellesleg játszani is lehet ), egy bátyám van, aki 9 évvel idősebb nálam ( ennyi ideig nem jöttem össze:-( ). Sose volt kérdéses, h szeretnék gyerekeket, minimum 2-t.( Ezért is lettem tanár.:-) )
Én mondjuk ilyen szempontból abszolút a konzervatív fajtába tartozom. Legyen családom, férjem, akivel nagy szerelemben élünk, nagyon okos legyen, a szakmájában ügyes, sikeres, felnézhessek rá, (sokkal-sokkal-na jó, ez nem olyan fontos, de hála így van:-)) többet keressen nálam, imádja a gyerekeit, igazi társam legyen mindenben, stb. Teljesült is ez a vágyam!:-) Szerencsére.:-)
DE messzemenően elfogadom, tolerálom azt, aki nem így gondolkodik. Nekem az oszttalin az esett szarul, h egyszerűen, olyan levagyszarva fílinggel árasztottak el, kicsit sem voltak toleránsok, úgy viselkedtek, mintha velem nem lehetne másról beszélni már, pedig egyáltalán nem így van és sajnáltak. Frankón.:-( Én meg őket, inkább a toleranciahiányuk miatt.:-(
Ezért élvezi sok-sok fiatal ( többgyerekes )anyuka ilyen lesajnáló pillantásokat.:-(((
12 éve kezdtem dolgozni, az azért nem olyan kevés :-)
(jó, az utóbbi 3 évben csak hébe-hóba, úgyhogy mondjuk 9 év munkatapasztalat)
Cégvezető ugyan nem lettem, de vezető beosztásban dolgoztam egy ma igencsak keresett szakterületen. Ha az ovi nyitvatartása (nameg az igényem, hogy lássam a lányomat is néha) nem határolná be, hogy mennyit tudok dolgozni, akkor simán vissza tudnék menni egy hasonló, jól fizető állásba. Nade az 10-12 óra/nap. Kösz, most nem erre vágyom :-)
de az tény: ehhez az kell, hogy legyen egy ritka és spéci szakmád van, amiben a legjobbak között vagy...
de neked hány év tapasztalatod van? mert azért nem mindegy, hogy a végzés után van pár éved, vagy volt időd/lehetőséged eljutni valami olyan szintre, vagy specializálódni, amit már nem lehet pótolni. sztem ez lehet az alap az aggodalom nélküli visszatéréshez.
"Amikor megmutattam nekik a kisfiam fényképét, annyit mondtak, h "dehelyes" és kész, pont. Úgy éreztem, h egyáltalán nem akarnak gyereket, nem hatja meg őket a látványuk sem.:-(" de hát ez a világ legtermészetesebb dolga. amíg nem vagy anya, foggggalmad sincs erről az érzésről, és aki ezt számon kéri rajtad, az sztem totál el van tévedve.
és ezt a "nagymama korukra ott maradnak egyedül, karácsonykor, hétvégén, stb." mondatot próbáld el olyan esetében, akinek nem lehetett gyereke... annak nem lehet teljes az élete? nekem nem sokon múlt, hogy így legyen...
egyre inkább későn szülnek a nők és ez teljesen érthető. én azt szoktam mondani, dolgoztam 20 évet, most egy pár évet gyerekezhetek, nem? :-)
henn,
hát igen, ez tény: ha valamiben, akkor ebben óriási szerencsém van: későn, de egyszerre kettő, ez ritka adomány. ha egyenként jönnek, talán nem is vállalom a másodikat... most viszont már azt gondolom, hogy ha már ők nagyobbacskák lesznek, pl. bejöhet egy pár éves fiúcska a képbe... :-)
Hááát, én még mindig nem tudok ezzel egyet érteni, nem kötözködésből, hanem rossz (nagyonis friss) tapasztalat :-(
Nekem van egy igencsak pofás "gyerek előtti CV-m" (2 diploma, 2 nyelvvizsga, külföldi multis tapasztalat), ehhez "mindössze" egy gyerekem (aki jövő héttől ovis), április óta nagyon intenzíven keresek és talán-talán-talán most sikerül megcsípnem egy részmunkaidős állást. Kell, vagy nem, ez az egy van. (És ez sem úgy részmunkaidős, hogy napi 4 óra, hanem heti 2-3 nap, akkor viszont nem 8 óra...)
Ennek alapján jelenleg el nem tudom képzelni, hogy 3 gyerek után újból el tudjak majd helyezkedni, de örömmel hallom, hogy azért nagyritkán előfordul :-)
Hát, nekünk tavaly volt a 10 éves találkozónk, összesen 4-en voltunk gyerekesek a 38-ból, ebből egynek volt 2. Igaz, az osztály nagy része fiú volt, de azért akkor is meglepődtem, hogy milyen kevésnek van családja.
Azért a te helyzeted speciális. Egyszerre szültél kettőt, ami bizonyos szempontból bizony akár kedvezőnek is nevezhető. Szal gondolj bele, hogy ha ugyanolyan idős korodban kezdtél volna bele a három gyerek project (mégiscsak ez a topikcím...) megvalósításába, és nem ikrek születnek elsőre, hanem egy, ahogy a többségnek, akkor egyrészt hány éves lennél a harmadikra, másrészt háromszor (vagy minimum közel háromszor) olyan hosszú időre estél volna ki a munkából, gondolom legalábbis, mint így. Az azért csak jobban visszavetett volna az újrakezdésnél, nem?
2-at megtapasztalta a feleségem, lépten nyomon azt kérdezték től e az interjún, hogy mikor akar férjhez menni, mikorra tervezi a gyereket.
Mindig baromnak tartottam azt a munkaadót, aki ezt megkérdezi. Nemcsak azért merthogy elvileg nem lehetne megkérdezni, hanem azért, mert az a nő, aki meg akarja kapni az állást, úgysem fogja azt mondani, hogy:"ó, már hetek óta próbálkozunk, hogy összejöjjön a kisbaba, utána meg sem állunk legalább 3 gyerekig".
Arra meg ugyanúgy furcsán néznének, aki esetleg bevallaná: "kérem, én soha nem akarok férjhez menni, a gyerekeket meg kifejezetten útálom, én csak és kizárólag dolgozni akarok, engem a munkán kívül más nem érdekel."
Nálunk is nagy a korkülönbség a nagyok és a kicsi között, és egyre jobban bánom, hogy a kicsi "tesós egyke", hiszen a 10 és 12 évet nehéz áthidalni.
Én is megkaptam már a "újra férjhez mentél?" című kérdést...
A karrierről meg annyit, hogy sosem voltam oda azért, hogy a gyerekeimen kívül másra is büszke legyek, de arra sosem gondoltam volna, hogy a 3. születése után a volt munkahelyemen egyszercsak "nemkívánatos elem" leszek, és hiába dolgoztam ki a lelkem értük 12 évig, ez mitsem számít... Most, majdnem egy év után azt mondom kapják be. Tanultam közben két új szakmát, és azokkal sokkal jobban elvagyok, mint az előtte meglévő 3 diplomámmal. (Amiből a könyvtárost tavaly ősz óta letagadom, és felrúgom, aki emlékeztet rá...)
Nekem is bovel eleg lenne egy 6 oras munka mondjuk,mert akarmennyire szeretem is,pl nyaridoben csavarogni a kolokkel azert jobban szeretek:)
Nagyon nehez megtalalni az egyensulyt,hiszen egy munkahelyen ritkan mondhatod,hogy most letojom,mi van bent,de a gyereknek pl szuloi van.Legalabbis,ha husszutavon meg akarod tartni az allasodat
MOndjuk en holnap pont ezt fogom tenni:))
Azt is megertem,ha egy munkaltato nem veszi joneven,hogy egy dolgozo nem ezerszazalekig a ceg erdekeit nezi,de ha en nem nezem a sajatjaimat,senki nem fogja
Én nem is akarok mindent egy lapra tenni fel, bele is őrülnék! De a "karrierről", mint olyanról, lemondtam, nem is vágyom rá. Akárhogy is nézzük, nagyon nehéz összeegyeztetni a kettőt. A gyerekeim itt vannak, mindig is itt lesznek. Ha betegek, nekem kell megoldani, nekem kell bevásárolni, megfőzni, nem csinálják meg helyettem. Ha a napból 12-öt töltök a mhemen, ez nem fog menni. Ha valaki cégvezető mondjuk, nem mehet haza 6 óra munka után. Én így értettem. Persze, egyszer kirepülnek, valszeg ott fogok csücsülni egy irodában vagy egy iskolában, nem lesz saját cégem. Ennyire feladom. Szeretnék itt lenni a gyerekeimmel, amíg lehet. Beszélgetni, tanulni, játszani. Nekik ez foontos, most alapozom meg a kapcsolatomat velük. OK, meg kell tanulniuk, h én is ember vagyok, nekem is lehetnek elfoglaltságaim, de nem este 7-re szeretnék itthon lenni.
Szal család és meló együtt, olyan meló, amit szeretek, de nem valószínű, h túl sok időt igénybevevő ill nagy felelősséggel járó munkáról lesz szó.
DE csakis olyan munka jöhet szóba, amit szeretek csinálni és tornáztatja az agyamat.
Én az arany középútról beszélek. Legalábbis nálam csakis ez működhet majd.
A 2-at megtapasztalta a feleségem, lépten nyomon azt kérdezték től e az interjún, hogy mikor akar férjhez menni, mikorra tervezi a gyereket. Persze ehhez semmi közük, meg sem kérdezhetnék, de ha ezt megmondod nekik, akkor ugye köszönik szépen. Megoldás nem tervezemet kell mondani.
3. Igen hendikeppel indítasz.
3/2. Ez nem igaz. Legfeljebb a közszolgáknál. Sőt tipikusabb, hogy az újonnan felvettek fizuja mindig magasabb, mint a régi motorosoké. Ezért is célszerű 3-5 évente váltani.
4. erre mondom azt, hogy melyik cég meri nekem leírni, hogy 5 év múlva még a piacon lesz és nem kell állást keresni 5 éven belül
Nehéz elfogadni, de a nők hátrányban vannak a biológiai és szociológiai adottságaiknál fogva a munkaerő-piacon.
Az a baj, hogy a legtöbbünk a munkaerő piacot csak az álláskeresés oldalról ismeri. Pedig mennyivel jobb lenne, ha lenne egy saját jól menő cég, ahova én válogathatnék. Valószínű mivel az én zsebemről lenne szó, hasonló elveket követnék, mint mindenki. A multinál nem a saját pénzedről van szó, ott belefér. De egy kis kft-nél.....
nekem erdekes,ketttos erzesem van.En szeretek dolgozni,szeretem,amit csinalok,meg is fizetik.Szeretek otthon lenni a kolykokkel,de egyiket sem a vegtelensegig.Nem elegit ki a haztartas,amig mast igen.Nekem szuksegem van ra,hogy szellemileg tornaztassam magam es ha azzal jar,hogy elismernek,akkor nosza.
Nekem szerencsem volt,mivel igen nagy a 3 gyerek kozott a korkulonbseg,nem voltam otthon hosszu evkig,teljesen nem estem ki a koztudatbol,nem vesztek el teljesen a kiepitett kapcsolatok,ismerettsegek sem.
Es a harmadik utan engem sem vettek vissza.Aztan jol kirugtak a fonokomet,aki nem vett vissza es visszahivtak,tehat ujra ittvagyok.
Megint elfeledkezunk arrol az idorol,mikor a gyerekek elmennek majd.Es itt allunk a sajat ures eletunkkel,ha mindent csakis rajuk tettunk fel.
Foleg,ha mondjuk fiatalon szultunk,mert akkor meg mi is fiatalok vagyunk,amikor kirepulnek.
Nekem szuksegem van a munkamra ahhoz,hogy ne erezzem ugy,mindent egy lapra tettem fel
Félreértesz. Amikor megmutattam nekik a kisfiam fényképét, annyit mondtak, h "dehelyes" és kész, pont. Úgy éreztem, h egyáltalán nem akarnak gyereket, nem hatja meg őket a látványuk sem.:-(
Vannak olyanok, akik tényleg fognak szülni egyszer, vannak olyanok, akik nem. És nagymama korukra ott maradnak egyedül, karácsonykor, hétvégén, stb.
Ráadásul biológiailag ELVILEG tényleg kisebb az esélye a teherbeesésnek, első baba esetében. Én nem akartam "idősebb" szülő lenni, anyukám 34 évesen szült engem, nekem nagy a korkülönbség ( őt is anyukája későn szülte, így sajna nem is ismerhettem a nagyimat se, egyiket sem:-(( )....
Sztem sokan lehet, h megbánják, h kihagyták a gyerekvállalást az életükből.:-( Legfeljebb nem ismerik be.
Az igazi karrierista nem biztos, h ki tud szállni a mókuskerékből.:-( SőőőT!
Én meghagyom a férjemnek a karriert.
Még valami. Ha az ember lánya egyedül van, könnyű a karrier felé fordulni. Ha TÉNYLEG megtalálja a nagy Ő-t, hamarabb szeretne gyermeket, mint gondolta volna.:-) Nálunk ez szinte nem is volt kérdés.:-) Mindketten családcentrikusak vagyunk, férjem nagyon nagy családból jön, fel sem merült, h várunk a babával. Már a nászúton megfogant a kisfiam.:-)
A férjem 35 felett el tudna képzelni egy 4.-et is!:-) De nem lesz!:-):-(
Te tényleg szerencsésnek mondhatod magad, de sztem ezt kevesen csinálnák utánad!:-)
Sztem az életben a család a legfontosabb, az viszi tovább a jövőt, az életet. Engem az fog büszkeséggel eltölteni, ha tisztességben felnőnek a gyerekeim, boldogok lesznek, azt csinálják majd, amit szeretnek és szép kis gyermekeik lesznek, nekem meg unokáim.:-) Ha ezt fogom látni, már boldogan halok meg. Egy céget vezetni is szép dolog, sőőt, kifejezetten nagy dolog eljutni odáig, de számomra nem annyira megfogható, mint a család.
DE különbözőek vagyunk, mindenkinek más a fontossági sorrend az életében.
