Leírás:
Igen, 3 gyerek, meg akkor is, ha tobben szemoldokuket huzigaljak, amikor meglatnak bennunket, vagy a pincer majdnem elejti a talcajat,a "sok" gyerek lattan, vagy amikor a mela undor ul ki a meno karrierista nocik arcara.Szamtalan sok esetet lehetne sorolni, sajnos meg mindig a "nyulak" effektus jut az emberek eszebe, ha kettonel tobb gyereke van vkinek.
S Nektek, akiknek szinten 3, vagy meg tobb van, hogyan oldjatok meg a mindennapokat? Isi-ovi-boli-edzes-kulon ora?? Nagyi, vagy potnagyi??
Egyaltalan, hogyan birjatok a napi nyuzsit a faradsagot, veszodseget, s az ezzel egyutt jaro mindennapi triplazott oromot??
En meg Renault-t pont nem vennek :-PPP megbizhatosag miatt, bar az Espace egy fokkal jobb mint a Scenic.
De kicsi az is, mindketto, bar 3 gyerekhez meg jo, mi 4-hez kerestunk, es ezekkel az a baj hogy ha 7 uleses nincs csomagtarto... En meg 7 _rendes_ ulest szerettem volna (sokszor 2 ezer km-en at ulnek benne!) plusz csomagtartot :) Vegul egy Peugeot 807-et vettunk, ez arban meg belefert (persze nem ujonnan), meg nem kisbusz vagy ilyesmi, a fogyasztasa is okes, es nagyon szeretem, tagas, rendes ulesek minden gyereknek, nekem tukor kulon hogy vezetes kozben felugyeljem oket ;) es oldalt toloajtok igy nem kapok szivbajt minden ki es beszallasuknal hogy megint mibe vagjak bele az ajtot :) En a dvd-nek az autoban sem vagyok hive igazan, mondjuk a mi gyerekeink edzettek, parhonapos koruktol rendszeresen megyunk 1500-2000 km-es utakra, lefogalaljak magukat, rutinosan pakoljak a jatekokat mi kell, en is keszitek mindenfelet amivel lekotjuk oket (autopalyas kartyajatektol kezdve szoban jatszhato jatekok listajan at gyerekzene cd-kig :))
Max a férjem beül a 2 közé, a kicsit meg előre kötjük, az ad 9-10 hónap haladékot.
Na ebben kicsit bízom én is, hogy több időnk lesz gondolkozni, csak az a baj, hogy nem a férjem köti majd be magát hátra, hanem én, és nekünk kiasutónk van (honda jazz) szóval hering feeling.
Az autó kérdéshez nem tudok szólni, ha lenne rá pénz, én Renault Espace-t vennék, szigorúan beépített DVD-vel. Öcsémnek az van, hosszú autóúton zseniális, a 2 hasfájósom meg sem nyikkan! A miénkben végigsírják az utat... Most egy ksiebb egyterűnk van, hátul egyben üléssel, de én akkor is bepasszírozom azt a 3 ülést, ha le kell belőlük vágni. Nem akarok autót cserélni.
Max a férjem beül a 2 közé, a kicsit meg előre kötjük, az ad 9-10 hónap haladékot.
Elkezdődött nálunk a nagy iskolába menése, a kicsit oviba szoktatása, horror az egész. Mindenkinek új minden, nem lehet rutinból tolni, én is lefelejtek mindent a harmadik hasban léte miatt (kismamaagy). Szóval várom a csendes hétköznapokat, mikor nem azon izzadok, hogy az ellenálló kicsit kiimádkozzam az ágyból, miközben a nagy 3/4 8-as beérése miatt izgulok.
Keress rá oldalt, hogy auto vagy kocsi, sokszor előjött téma ez :) No és nem mindegy, mekkorák a meglévő gyerekek és az sem, milyen 3 ülést raksz be, mikor mi megvettük az autót, már 3/4 éve megvoltak az ülések. A férjem és apósom levitte azokat, aztán lógó orral jöttek vissza, hogy hát mehetek a boltba, cserélni kell. Aztán lementem, változtattam a sorrenden és simán befért mind :) (És aztán végül az egyiket lecseréltem, de a magassága miatt kellett, mert nem láttam jól ki hátra.)
No, ezért mentek a gyerekek vegyes csoportba, van 2 idilli évem, mikor mind egy helyen, egy időpontban minden ünnepség, kirándulás és szülői. Aztán köszönhetően a tankötelezettség változtatásának, csak 1 évig lesznek külön, utána egy suli, de ott már majd trükköznöm kell.
Mikor a kicsik még bölcsisek voltak, akkor simán volt, hogy nem mentem valahová szülőire, vagy küldtem a férjem.
Mondjuk nálunk elégé egy korosztály, még a 6 éves is boldogan megy játszótérre, bábszínházba. Pl. ma délelőtt 1 óráig semmi mást nem csináltak hárman, mint hintáztak, én meg malmoztam a játszótéri padon, mert nem vittem könyvet.
Munka/anya váltás. Nekem a délután simán megy, mondjuk van, hogy rendszeresen elalszom 18 óra körül a szőnyegen 5-10 percre, addig mesét néznek. A reggel húzósabb, mivel a munkahelyem mellett van az ovi: rohanás, szütyögtetés, hogy siessetek-siessetek és beesek 7.55-re és nincs szusszanásnyi időm, mert órám van 8.00-tól. Akkor jó, mikor még megiszom bent is 1 kávét, míg bejön a gép.
Ha jól emlékszem, nem is olyan régen (már úgy értve, hogy nem sok oldalt kell majd visszaolvasnod), akkor porondon volt ez a téma. Csak ha már letelepdtél és visszalapozol. :)
sziasztok, tudom, hogy egy 10 hetes embrióval kicsit előreszaladok, meg talán nem is ez a legfontosabb kérdés, de ajánlotok olyan autót, amibe befér 3 gyerekülés tutira? Három különböző is. Meg aztán idővel 3 nagyobbnak való. (3 éves korkülönbségek vannak/lesznek.)
és ha már előreszaladtam, akkor le is telepedek, és olvaslak titeket érdeklődve:))))
Nálunk simán ment az akkor hatodikos lányom a harmadikos fiam szülői értekezletére, amikor az apjuk nem ért rá, hogy én el tudjak menni a lányéra :-) Tantónéni nem csinált belőle gondot.
A kicsinek meg van hármasikerből egy fiú osztálytársa, akinek a tesói (fiú + lány) egy másik párhuzamos osztályba járnak. Ott anyuka vagy elment korábban tőlünk, vagy később jött.
Ettől kaptam agyf.szt tavaly én is, a 2 ovisomnak egymás után volt az anyáknapja. Merthogy sok szülő nem tud/akar (!!!!) 2 alkalommal eljönni az oviba. Nade a 2 műsor között annyi idő nem volt h hazajöjjünk, így egy kínszenvedés volt a 3 éves fiúval végigülni a nővére fellépését, cca. 3 órát kellett volna a gyereknek 'viselkedni', hát nem tudom, ezt hogy gondolták. Még lebaszást is kaptam, h be mertem menni a wcbe meg az öltőzőbe a fiamat átöltöztetni, mert bepisilt, mert épp előtte mosott fel a dadusnéni ott... hát köszi, még jó h az anyáknapja az anyáknak szól... elvileg
Ilyen szempontbol imadom a francia rendszert, nincs evnyito, evzaro, unnepsegek meg semmi. Egyetlen egy unnepseg van ev vege fele, szombat delutan, a kermesse, ahol eloadnak osztalyonkent valami tancot, amugy meg jatekok vannak (celbadobas, horgaszas, stb). Meg van evente egyszer a sportgala, szerencsere egyelore mindketto az onkormanyzati sportsuliba jar, ez is egyszerre van nekik :)
Nekunk most az eveleje huzos, az elkovetkenzendo ket hetre tele a naptarom, ilyen-olyan beiratkozasok, sport, uszoda, szemesz, szuloi ertekezlet, bolcsibeiratas, ehhez jonnek nekem az orvosi vizitek meg a gyogytornasz, na ezt tuti nem tudnam munka mellett csinalni (a gyesem lejar szeptember elejen, de megprobalom magam tappenzre vetetni, veszelyeztetett terhessegem van ugyis).
Nekem a munkahelyrol anno masfel ora volt a hazaut, ezalatt kieresztettem, ellazultam. De szerintem siman megertenek a gyerekeid, ha elmagyarazod nekik, hogy neked kell egy felora-ora (az enyemek is megertik, pedig en itthon vagyok, mikor azt mondom most 15 percig ne sozljon hozzam senki, ez az EN idom), valami olyasmi szertartas kellene a hazaereskor ami ezt lehetove teszi, nem tudom, talan megbeszelnem veluk (6 evessel mar siman lehet, a 3 eves azert kicsi ehhez).
Nálunk a suliban szerencsére nincs túl sok nyilvános ünnepély, szülőket kímélendő, illetve a gyerekeket is, mert mindig van 1-2-3-15, akinek a szülője ha fejreáll, sem tud akkor és ott lenni. Az anyák napja a kedvencem, volt, hogy 3 gyereké esett egy napra, király volt, gyors bőgés a 2b-ben, aztán rohanás egy emelettel feljebb, ott is, majd a 2 gyerekkel súlyosbítva futás az oviba, na ott már nem csak a meghatottságtól bőgtem :D
"magam mögött hagyom az egész napos input-output menedzsmentet :)"
ez egy nagyon jó mondat, én is így érzem vhogy, h örülök, h már a legkisebb is ovis. önállóságtól nyilván még messze, de azért alakul. én többet nem bírnék egy csecsemővel foglalkozni, ennyire tellett, kész.
Az a baj h itt faluhelyt viszont munka semmi, amúgy se, de pláne ha meghallják h 3 kisgyerek+a korom (nem vagyok 20 ugye). nagymama nálunk eléggé ritkán és random módon, (az a másik fele, h ha fizikailag itt is van helyben ÉN nem bízom rá a gyerekeket, csak ha minden kötél szakad), férj sincs már tevőlegesen, csak ritkán eztán, bnőkkel próbáljuk megoldani időnként a szittelést oda-vissza.
nekem erre az vált be, hogy amikor hazaérek, akor egy gyors átöltözés/kávé után (max 10 perc szünet) azonnal belevetem magam az otthoni teendőkbe, gyerekekbe, megfőzöm, kiteregetem, elolvasom, megsimogatom, megnézem, meghallgatom, eljátszom--- és aztán leülök, és akkor aznapra vége. utána max ölelgetni vagyok hajlandó, lejárt a műszakom. Pihi, 9től.
Aztán még ott van a hajnal, mefpróbálok 1 órával a gyerekek elött kellni, oda is belefér némi ez+az, és akkor az ő reggelükben már aktívan részt tudok venni, az a fél-háromnegyed óra is minőségi idő.
És nem tudok mindebhol ott lenni, ma pl. szitter-funkcionális nagy gyerek megy a suliba a kicsik könyveiért, de a 3-a hétfőt kivettem szabinak - vagy legalábbis home officenak - hogy ott tudjak lenni a kicsi első évnyitóján.
Nincsenek illuzióim, ez nem mindig fog menni, biztos lesz olyan március 15-i műsor ahol a lányom szaval és én nem leszek ott, de majd kompenzálok, abban jó vagyok :)
Én erre a bevásárlás/játszótér átvezetést használtam, amíg ezek lementek, át tudtam állni. Bár lehet, hogy ez habitus kérdése, én ezerszer inkább éreztem magam mindig anyának, mint bármi másnak :-)
Mindenhol ott lenni, hú, ez tényleg nem könnyű, nálam a szeptember, május, június a legrémesebb, mikor azt sem tudom, kinek milyen programjára rohanok. Eddig a fontos dolgokat mindig megoldottam, szerencsére, de nagyon sok szervezést igényel az életünk. Ráadásul a két nagyobb versenysportol, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
Nekem nem is a háztartás okoz gondot, és abban simán elfogadok segítséget, van aki jár hozzánk takarítani. Persze az elejlén túl kellett esni a lelkifurdaláson, hogy nem én csinálom a nagytakarítást, de beláttam, hogy x gyerek és férj mellett így is nagyon sokat házimunkázom a mindennapokban. Azt látom nehéznek kivitelezni, hogy (mivel szeretnék, és ebben nem is nagyon tudok kompromisszumot kötni) tudok majd ott lenni minden fontos eseményen az életükben, legalább amíg nem repülnek ki. Tényleg nem az a necces, hogy reggel elvigyem/vigyük őket, és délután valaki értük menjen, hanem hogy a bemutatókon, betegségek esetén én legyek velük.
A másik: baromi nehéz átállni munkamamából otthonmamába. Van erre tipp? Olyan jó hazaérni, és leereszteni(nék), és akkor jön a cunami, anya ez történt, meg az, nézd mit rajzoltam, én meg lerogyok közéjük, és próbálom befogadni, de nagyon nehezen megy:). Egy óra, és elmúlik, lezuhanyzom, kényelmeset veszek fel, de ebben az egy órában nagyon sajnálom őket, annyira használhatatlan vagyok. Nem panaszkodni akarok, biztos úgy tűnik, csak kíváncsi vagyok, másnál ez hogy működik. Nem emlékszem, gyerekkoromban ez hogy volt otthon.
Aktivnak aktiv az ember, sooot :-DDD Az utobbi evekben egy percet sem unatkoztam :) (a nevelt lanyomat beleszamolva, aki velunk el, most varjuk a negyediket, igaz nalunk van ket nagyobbik, 10 es 7 evesek, aztan egy 2 eves).
Sok minden szervezes kerdese, a legjobb baratom a naptaram :) Es le kell adni a maximalizmusbol egyes teruleteken, pl haztartas. Meg ami nehezemre esik, segitseget elfogadni ha ajanljak, pl baratnoktol hogy vigyaznak a gyerekekre (vagy legalabb 1-2-re) idonkent.
