Nem a szolgálatot, hanem a rendezőket: a Kormányt. Az a kormányzat, amelyik még egy tüzijátékot sem képes biztonságosan levezényelni, az húzzon a fészkes fenébe, mint a vadlibák.
Civil kurázsi abban a szerencsétlen, deformált lelkű, egoista, magamutogató kölökben? Ne röhögtesd már ki ennyire magad:-)))
Az a kölök, csak a buli kedvéért felrobbantaná akár a hidat is. Utána meg ő lenne a leghangosabb aki a felelősökért ordítana és tetszelegne az oldalain az én megmondtam szerepében.
Mindenki jobban járt volna, ha lelőtték volna (mint Londonban a brazil villanyszerelőt...)! Akkor legalább egyszer s mindenkorra meggyőződhetett volna a híd biztonságos őrzéséről...
Beteges majom? Ugyan, csak egy huhogó. Oszt rendre begyön neki a dolog, hát kínos nektek ez a fazon. Nem számoltatok a civil kurázsival, mi, ti nagy demokraták?
Ja, aztán ha valami terrorista felrobbantja, akkor Orbán a felelős. Esetleg most már Tomcat is. Lampert az öntömjénezés mellett éppen odafigyelhetne erre.
Vannak dolgok, amik nehezen férnek az ember fejébe. Ilyen például, hogy miért akarják egyesek, hogy valaki felrobbantsa a Lánchidat. Mert az még rendben, hogy legutóbb le se szarta a rendõrség, hogy felmásztunk rá, de ma még durvább történt...
Tegnap éjjel, mint azt a blogban írtam, izraeli haveromnak mutogattam a város nevezetességeit. A Lánchídon áthaladva láttuk, hogy a déli járda le van zárva, mert már végig van rakva az augusztus huszadikai tûzijáték eszközeivel, és a híd két oldalán egy-egy sárgamellényes ork kókadozik õrség gyanánt. Jó, hát legyenek ott, mondtam, azzal elindultunk át a hídon. Félúton járva, mintegy mellesleg felvetettem Itzaknak, hogy esetleg felmászhatunk a híd tetejére, ha akar néhány egészen különleges fényképet csinálni. Akart. Fel is mentünk.
Idáig még rendben is volna, már megint hülye vagyok és kész, de legalább csináltunk pár érdekes képet. Csakhogy emlékszünk-e, mit írtam a múltkor a Lánchídról? Azt, hogy simán felvihettem volna egy bazi nagy bombát, bedughattam volna a lánckamrába, aztán bumm, lemegy az egész híd a Dunába. A kutyát nem érdekelte, hogy fent matattunk hárman. Ma este ismét felmásztunk a hídra, bár ezúttal csak ketten. És mit találtunk fent? Bent, a lánckamrában legalább kétszáz kiló robbanóanyag hevert õrizetlenül! Tûzijáték-rakéták, de nem ám azok a kis csipet fajták, amit egy buta civil is megvehet. Ott álltak szépen glédában, kanóc is volt hozzájuk. Csak be kellett volna pakolnunk a láncbölcsõbe, meggyújtani a kanócot és usgyi! Az pedig, ahogy néztem, épp elég hosszú volt ahhoz, hogy simán lelépjünk. Még ha nem is robbant volna fel a híd, a lánc biztos nem köszönte volna meg, ha begyújtunk alatta ilyen csúnyaságokat. Lett volna statikai gyengülés, recsegés-ropogás, annyi szent.
Pillantás Pest felé: jobb oldalt, a hídkorlátnál ott ácsorog az õr
A láncok bekötése a lánckamrában. Ugye, nem kell külön megmutatnom, hová kell tenni a bombát?
Egy rakás pirócucc
Hogy az illetékesek észbe kapjanak, ott hagytam nekik egy doboz gyufát, egy Tomcatpoló-matricával a rakétás csomaghoz erõsítve. Biztos észreveszik, hogy járt itt valaki, aki simán csinálhatott volna kurva nagy botrányt, csak nem akart.
