Cibálást én is éreztem, de hidd el, egyáltalán nem olyan szörnyű. Sőt, egyáltalán nem az, mert nem fájdalom, hanem egyszerűen csak éreztem, hogy babrálnak valamit odalent. nekem is meggyőződésem, hogy ha az anyuka fájdalmat érez, akkor az anesztes elb@..ta a szúrást.
Én pl. pont az altatástól féltem (voltam már egy párszor, tudtam mivel jár).
igen, persze, de nem ez a fo indok. az egy mellekszal. ha altatnak, csak az elejen kell kapkodni, amig kint nincs a gyerek. de addig kell. aztan rossz esetben igy lesz valakinek 25 centis vagasa, mint nekem is pl:)
És mondjuk egy 2. császárnál az előző összenövések miatt nem biztos, hogy olyan rossz, ha több ideje van a szülésznek. Mint pl. nálam is, ahol rendesen kellett mit helyrerakni, ami az első császárból visszamaradt. Viszont semmit nem éreztem a spinális mellett, még a baba kivételét se, pedig szóltak, hogy azt fogom.
Első császárnál altattak, a spinális után sokkal jobb formában voltam, mit ne mondjak.
azert gyozkodik az anyakat a gerincerzestelenitesre, mert kisebb a kockazata az anya szempontjabol, nem azert mert bealszik a baba. a gerinc alatt vegig van kapcsolat a beteggel, mig altatasban le vannak allitva az izmaid, levegot sem tudsz venni segitseg nelkul. amugy gerincnel a szulesz is dolgozhat lassabban, nem kell ugy kapkodnia, mint az altatasnal.
Két császárom volt, első sürgősségi, a második program. Sokkal jobban örültem volna két hüvelyinek, de ez van. Amúgy fizikailag nem volt bajom a műtétekkel, villámgyorsan kikaptam magam az ágyból, amint engedték, és mentem babázni. Az elsőnél sajnos voltak gondok, lázasan született, 5 napig intenziven volt, hogy kitalálják mi baja, utána lett egy kis izomfeszessége a születéskori oxigénhiányos állapota miatt (nyakán volt a köldökzsinór). A másodiknál már nem is engedtek szülni, ez volt a kórházi rutin. Nem éreztem fájdalmat sem a műtétek alatt, csak kellemes meleget és zsibbadást, meg némi nyomkodást. Hányni csak az elsővel való vajúdásom alatt hánytam, a végén injekcióval állitották el.
Mivel sokan mesélték, hogy a császárt érzéstelenítésben végig érezték, ha nem is fájt de a rángatást igen, én az altatást választottam. Nekem programozott csaszi volt az ikrek fekvése miatt.Még a gyerekorvosunk is azt mondta,hogy jól döntöttem. Gondoljatok bele, hogy nem véletlen, hogy semmi hasi műtétet nem csinálnak érzéstelenítésben csak a császárt. Ha annyira jó módszer lenne, akkor senkit nem altatnának hasi műtétnél. De mivel a hüvelyi szülés is fáj, hát bírja ki az anyuka a császárral járó fájdalmat. Én előtte szültem két gyereket hüvelyi úton, ha választani kéne a császár egyszerűbb. Nem fáj, gyorsan megvan és utána a hasam egyáltalán nem fájt. A szülészem, aki 60 év körüle, tehát nem kezdő, azt mondta, hogy a praxisában egy ekzén megtudja számolni hány olyat látott, hogy az altatás miatt a kicsi is bealudt. Merthogy ezzel győzködik a kismamákat, hogy ne akarjanak altatást. Engem is próbáltak, de nem hagytam magam, fel van véve a szülés videóra, a második baba még félig bennem volt és már sírt. Ennyit a bealvásról, viszont mivel volt helye elbújni, igencsak könyékik turkált bennem két doki mire megtalálta. Hát nem lett volna kellemes dolog ezt átélni.
Hű te szegény! az anesztes doki viszont nem lehetett túlságosan a toppon :((( nekem ahogy beadták a cuccot, azonnal megszűntek a fájások, és elkezdtem zsibbadni. Azt, hogy lemossák a hasam, már egyáltalán nem éreztem.
Sajnos a hányás teljesen természetes amikor a hasüreget barrálják odalent. Én is öklendeztem, csoda, hogy nem jött ki belőlem semmi.
Kisfiam 8 hetes császárral született, nagy súlya, farfekvése miatt. Plussz hozzá jött, hogy a 41. hét végén sem indult meg szülés.
Megindították, nem tágultam, feneke nagyon fent volt, próbáltam megszülni, de nem tudtam. Lényeg az, hogy elvittek megműteni, hiába a remek orvos, nagyszerű műtősök és egyáltalán mindenki segítőkész volt, SZÖRNYŰ volt a császármetszés! Végig éreztem mindent a gerincérzéstelenítéssel, hánytam a műtőben, miután kiszedték a babát belőlem. Cibálva bírták kivenni belőlem, alig érzéstelenedtem el előtte, már egybe folytak a fájások mikor megszúrtak. Szóval nem volt valami jó. Ja és rá 10 órára felállítottak zuhanyozni. Na azt az érzést nem kívánom senkinek sem. Én nagyon megszenvedtem, de érdemes volt mert lett egy angyalkám:)
Én imádtam terhesnek lenni, semmi különösebb problémám nem volt, aztán 15 óra vajúdás 1 órát nyomtam ("Nyomjon anyuka, ott a fej, szép kis haja van!") aztán vákuummal sem sikerült kihúzni, ekkor 60-ra esett a szívverése, úgyhogy 5 perc múlva már elaltattak és kikapták a pocakomból a dedet.
Mivel én a szülésznők szerint "kétszer szültem", nem csoda, hogy szörnyen össze voltam törve utána testileg, lelkileg meg még inkább, mivel a gyermekemet másfél naposan láttam először, mivel volt vele gond, hatalmas vérömleny volt a buksiján, nem nagyon merték mozgatni, kétszer akkora volt a feje ettől a búbtól, mint a normális.
Aztán miután megmutatták, pár óra múlva jöttek, írjam alá az engedélyt, hogy megcétézhetik, lehet, agyvérzése van. Háááát, nem kívánom senkinek, amit akkor átéltem.
Szeretnék második gyereket. Viszont miután az első szülésnél kiderült, egy normál nagyságú (3400g, 53 cm) gyerek nem fér ki belőlem, így tuti császár lesz a második. Illetve ezt nem mondta ki egyik doki sem, de én NEM MEREM megpróbálni, mi lenne, ha mégis hüvelyi lenne. Tudom, sima szülésnél tizede az anyai halálozás, mint császárnál, meg a lehetséges szövődmények ... de az én esetemben, remélem, nem fognak velem csak azért sz@rakodni, mert túl sok a császár, ne rontsam a statisztikát.
Na az én terhességem igazán könnyű volt, a császárnak még a gondolata sem merült fel egészen a burokrepesztésig, mégis ez lett a vége, mert vajúdás közben megszorult a köldökzsinór, és majdnem teljesen leállt a pici szíve.
Igazából nagyívben tojok rá, a lényeg, hogy kint van a kölök, és kutya baja. Nekem a legroszabb élményem a csasziról az egyperces fájások közben végzett spinális érzéstelenítés volt, bevallom, nem nagyon ment már akkor a cicahátgörbítés.
A maga a spinál viszont szerintem marha jó dolog, az égadta világon semmilyen mellékhatása nem volt, és két órával a szülés után már hozták is fel a fiamat szopizni. Nem beszélve arról, hogy még a műtőben hallottam, ahogy kiveszik a dedet, és az ordít, és még ott megnyugtattak, hogy a neonatológus szerint egészséges.
az enyem is csaszarral szuletett, en a kovetkezot direkt ugy fogom kerni. a huvelyes anyukakkal szemben nekem a szulessel mintha elvagtak volna minden rosszat, kovetkezo heten mar dolgoztam is. semmi fajdalom, semmi panasz, semmi utorezges. ja, es kulon jo volt az altatas. egy rettenetes terhesseg vegen egyszeruen elaludtam es ugy ebredtem fel, hogy minden szep es jo:)
mondjuk ezt egy konnyu terhesseget vegigelt no lehet hogy mashogy eli meg, nekem megvaltas volt.
Bocs, de mint egy súlyosan spasztikus és egy hipotón baba anyukája ( aki emiatt sokmindennek utánanézett ) azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy baromság. Reflex nem fejleszthető gyógytornával és a fej tartása nem reflex és köze sincs a császárhoz.
És persze korántsem biztos, hogy van összefüggés a kettő között. Az én fiam is császárral született, és mégis tartotta a fejét az első pillanattól kezdve. Hüvelyi úton is születnek hipoton babák, meg feszesek is, ehh.
a sógornőm császárral szült, most pedig gyógytornászhoz hordják a kislányt, mert nem tartja a fejét - a szakember szerint azért, mert a természetes szüléssel ellentétben, nála nem alakult ki ez a reflex. Persze van akinél indokolt a császár, de ilyen is előfordul.
Nekem két sima szülésem volt, úgyhogy csak két olyan barátnőm véleményét tudom tolmácsolni, mind a ketten egy császár után simán szülték a második gyereket. Szerintük maga a szülés fájdalmas volt, az egyik barátnőm üvöltve követelte, hogy azonnal császározzák meg, holott a terhessége alatt pont azért választott másik orvost, mert ő megígérte neki, hogy megpróbálhatja megszülni a gyereket, az első császár nem jelent automatikus második császárt. Viszont mind a ketten azt mondják, hogy nagyon jó, hogy másodikra sikerült a szülés, lehet, hogy a császár gyors megoldás volt, de mégiscsak egy hasi műtét, és az utána való lábadozás is összhasonlíthatatlan volt a szülés utáni lábadozással. Az egyik lány akar még gyereket pár év múlva, ő azt mondja, hogy mindenképp szülni szeretne, ha lehet.
Amúgy ez a topic miért nincs az SZMK-ban? Szerintem odaillene.
