Úgy gondolom, hogy a világ, a keleti világszemlélet megértéséhez nagyon fontosak. Jó lenne, ha lennének keresztény koan-ok is...Magyarázatukat is várom.
Nan-in, a Meiji korban élt (1868 - 1912) japán mester vendégül látott egy egyetemi professzort, aki a Zen után érdeklődött. Nan-in teával kínálta. Már csordultig volt a látogatója csészéje, de Ő csak öntötte tovább. A professzor egy darabig türelemmel figyelte, hogy mi történik, de aztán nem tudta fékezni magát és kifakadt. - Már csordultig van. Nem fér bele több! - Csak úgy mint a csésze - mondta Nan-in -, te is csordultig vagy a saját véleményeddel és bölcselkedéseddel. Hogyan mutassam meg neked a Zent, hacsak nem üríted ki előbb a csészéd?
MAGAM INTÉZEM EL Történt egyszer, hogy egy szerzetes a Zen legfontosabb tanítása felöl érdeklődött Csao-csounál. Ám Csao-csou e szavakkal mentette ki magát: - Ne haragudj, pössentenem kell. Látod, még egy ilyen jelentéktelen dolgot is magam intézek el. (Kiváló szerzetesek életrajzai)
Egy szerzetes azt kérdezte Hogen-től: - Mi egy csepp víz a Hatodik Patriarcha völgyének forrásából? - Az egy csepp víz a Hatodik Patriarcha völgyének forrásából. - válaszolt a Mester.
A Zen i.u. 520 körül, az Indiából érkező Bodhidharma révén került Kínába, de Huineng, a Hatodik Patriarcha tette igazán ismertté. A kérdés: Mi a Zen lényege? A kérdés gyakran a válasz. A víz, víz, akárhol van is, akárki látja is. Minden Zen, a Zen minden. A szót félretehetjük, a lényeg nem köthető sem Bodhidharmához, sem Huinenghez, sem hozzánk.
Egy nem-buddhista filozófus megkérdezte a Buddhát: - Nem kérek szavakat, nem kérek nem-szavakat. A Buddha csak ült ott. A filozófus csodálattal mondta: - A Világ Tiszteltje nagy együttérzésében elfújta káprázataim fellegeit és lehetővé tette, hogy belépjek az Útra. Leborulások elvégzése után távozott. Akkor Ánanda megkérdezte a Buddhát: - Mit ismert fel, hogy ennyire csodált téged? A Világ Tiszteltje válaszolt: - Egy kiváló ló az ostor árnyékától is futni kezd.
- Hogyan üdvözölsz egy Zen mestert, ha találkozol vele az úton? - kérdezte Goso.
A Zen mester megvilágosodott ember. Kívül-belül ismer akár megszólalsz akár nem, hiába a színlelés. Ha ismerősök találkoznak az utcán, gyakran mást mutatnak mint amit gondolnak. Amikor nincs ez a kettősség, a bensőnk nyugodt s derűs marad. Ez a természet szerint való. Ekkor a külső világ a belső tükörképévé válik. A megvilágosodott túl van szavakon, csenden.
Nanszen válaszolt: - Ha megpróbálod, eltávolodsz tőle.
Dzsósú mondta: - Hogyan ismerhetem az Utat keresés nélkül?
Nanszen mondta: - Az Út nem tudás, vagy nem-tudás kérdése. A tudás káprázat, a nem-tudás zavarodottság. Mikor valóban elérted az igaz Utat kétségen kívül, olyan tágasnak és határtalannak fogod találni, mint az űr. Hogyan lehetne róla a helyes és helytelen szintjén beszélni?
Ezekkel a szavakkal Dzsósú hirtelen megvilágosodott.
"Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertől: - Valóban van Paradicsom és Pokol? - Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin. - Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige. - Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki mint egy koldus! Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját. - Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a fejem? Nobushige felemelte a kardját. - Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin. Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt. - Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester.
- Mit kell elérnem, mester? - A vágyról való lemondás állapotát, anélkül, hogy vágynál erre az állapotra. - Az tehát a cél, hogy semmire se vágyjam? - Nem. Az a cél, hogy a semmi vágyjon rád.
Egyszer a mester levelet írt. A tanítványok úgy tudták, valami kétes hírű nőnek. A mester úgy tudta, elöljárójának az elkorhadt tetőgerendák ügyében. (A postás úgy tudta, egy levelet kézbesít a címzettnek.)
dehogy. mikor először elkezdtem kóanokat olvasgatni, nem nagyon értettem belőlük egy mukkot sem. (mondjuk igazából nem is "érteni" kell őket.) de csak olvastam őket sorban, és akkor volt egy-kettő, amelyiknél homályosan "beugrott" valami. valószínűleg azok is könnyebbek voltak :)
- Mester, hogyan találok rá a helyes útra? - Ezt Li-Suantól kérdezd. - Ő tudni fogja a választ? - Nem. De már régóta egyedül él, és biztosan örül majd a látogatásodnak.
nem mindegyikben, de elég sokban. gondolom, néhol tényleg általános is. de valószínűleg benne van az is, hogy a kóan mindig meg akarja bolygatni az elménket. hatásvadászat...