Keresés

Részletes keresés

toloba Creative Commons License 2005.08.17 0 0 52
Szabó Iván és a jobbközép temetése
Gavra Gábor 2005. augusztus 17. 07:59

Ma helyezik örök nyugalomra Szabó Iván egykori minisztert. Kilencvenes évekbeli pályája a jobbközép összefogás kudarcának története.


A Szabó Iván halála után megjelent nekrológok elsősorban a fiatal ’56-os hőst, a rendszerváltó kormány miniszterét és az „igazi” „keresztényi” politikust búcsúztatták.

Joggal, hiszen Szabó azon ’56-osok közé tartozott, akik nem tekintették kiapadhatatlan megélhetési forrásnak egykori szerepüket; az Antall-kormány ipari és kereskedelmi, majd pénzügyminisztereként vezető szerepet vállalt a gazdasági rendszerváltás jogi kereteinek megalkotásában; az MDF ügyvezető elnökeként és az MDNP életre hívóinak egyikeként pedig tartózkodott a kilencvenes évek közepén különösen jól csengő populista frázisok pufogtatásától.

Amiről nemigen esett szó: Szabó Iván MDF-ből, majd a jobboldali összefogásból történt kiszorításával az antalli politika szenvedett döntő vereséget a kilencvenes évek közepén; hogy helyét egy másféle, bizonyos szempontból lényegesen „hatékonyabb” jobboldali politizálás foglalja el.

*

1994-ben egy olyan MDF szenvedett megsemmisítő vereséget a második szabad országgyűlési választáson, amelyből az előző évben Csurka Istvánnal az élen már kizárták a későbbi MIÉP alapítóit, és (az ügyvezető elnökként reaktivált Lezsák Sándor hintapolitikájának köszönhetően) Csurka legelszántabb „nemzeti liberális” ellenfeleit is.

Az 1990 és 1994 közötti kormányzati ciklus konfliktusai mélyebbek voltak Antall és Csurka szembenállásánál. A két világháború közötti fajvédő ideológiához egyre közelebb kerülő Csurka – a legbátrabb lévén az MDF „alapító atyái” között – csak kimondta, amit a „lakitelki” ős-fórumosok Für Lajostól Bíró Zoltánon ált Csoóri Sándorig gondoltak: az Antall József által képviselt nyugat-európai kereszténydemokrácia „lenyúlta” az MDF-et, amit vissza kell vezetni „eredeti”, minden „népi-nemzeti” irányzatot összefogó népfront-jellegéhez. 1994 és 1996 között az is nyilvánvalóvá vált, hogy Antall halálával és Csurka MIÉP-be távozásával nem oldódott meg a két elképzelés szintézise.

Ebben az időszakban – az MDF megroppanásának köszönhetően – az ideológiai konfliktusok szorosan összekapcsolódtak a párt szövetségi politikája körüli nézeteltérésekkel. 1995-96-ra ugyanis kiderült: a Fórum biztosan nem lesz a jobboldali ellenzék meghatározó ereje. A Bokros-csomag évének nagy részében a népszerűségi listák éllovasa Torgyán József Kisgazdapártja volt; a jobbközép pártok (MDF, KDNP, Fidesz) Orbán Viktor forszírozta Polgári Szövetségét pedig ekkor már az 1994-ben alig 7 százalékkal a parlamentbe került Fidesz dominálta.

Szabó Iván és az MDF antallistái a Polgári Szövetség elszánt támogatói voltak, mely az ő és a Fidesz-vezérkar akkori reményei szerint úgy teremtett volna életképes alternatívát az MSZP-SZDSZ koalícióval szemben, hogy közben zárt marad a kisgazdák alternatív gazdaságfelvirágoztatási programmal fűszerezett populizmusa, pláne az erejét rendszeres tömegrendezvényein demonstráló MIÉP „nemzeti radikalizmusnak” becézett hungarizmusa előtt.

Az MDF másik, Boross Péter és Lezsák Sándor nevével fémjelzett irányzata (hasonlóan a KDNP akkori vezetéséhez) nem akarta kizárni a kisgazdákkal folytatott együttműködést. Éppen ez volt a Fórum 1996-os szakadásának legfontosabb oka. Szabó Iván és követői a Fidesz-dominanciájú jobbközép összefogás híveiként szenvedtek vereséget az MDF 1996 tavaszi országos gyűlésén a szélesebb (és az akkori erőviszonyok alapján Torgyán dominálta) jobboldali összefogást hirdető Lezsákékkal szemben.

Azzal nem számoltak, hogy a Fidesz helyettük mégis a váratlanul Orbánhoz közeledő új MDF-elnökkel, Lezsák Sándorral köt szövetséget, feladva a jobbközép összefogás (a KDNP ellenállása miatt amúgy is kétséges) tervét és elkezdve hosszú menetelését a teljes jobboldal meghódítása felé.

1998-ban a lezsáki MDF a Fidesszel közös egyéni jelöltjei révén parlamenti párt maradt; az MDNP kihullott az Országgyűlésből. A következő években a Dávid Ibolya elnökké választásával ismét Antall felé forduló MDF számára csak díszlet-szerep maradt Orbán és Torgyán koalíciójában, az MDNP pedig egyetlen államtitkári poszttal vigasztalhatta magát. A Szabó pártelnöki székét átvevő Pusztai Erzsébet a 2000-es Békejobb fedőnevű MDF-MDNP-közeledés megtorlásaképp elveszítette posztját.

Dávid Ibolya 2001-ben a Békejobb helyett a közel kéttucatnyi MDF-es képviselői helyet eredményező Fidesz-MDF együttműködést választotta, majd amikor – immár ellenzékből – ismét egy képzeletbeli önálló jobbközépen kereste pártja túlélését, az MDF-képviselők nagy része távozott a pártból.

*

Az MDF és az MDNP 2005-ös egyesülésével Szabó Iván visszakapta fórumos tagságát. Néhány hónapra ismét elfoglalhatta helyét a ma már virtuális jobbközépen, amelynek megerősítése legfontosabb törekvése volt, de amely a Fidesz megállíthatatlan jobbra csúszása nyomán a jobboldali mamutpárt mamelukjainak és a két politikai blokk közötti hintapolitikát egyre erőtlenebbül előadó mai MDF-vezérkarnak a játékszere lett.

A jobbközép kiürítésének folyamatát Debreczeni József így összegezte a Magyar Nemzet 2000. május 26-i számában:

„A Fidesz balról közelit a jobboldali pártok felé, s konfliktushelyzetben rendre nem a hozzá elvi, eszmei és morális tekintetben közelebb állóval köt szövetséget, hanem a távolabb állóval. Nem Szabó Ivánnal, hanem Lezsákkal. Nem Dávid Ibolyával, hanem Torgyánnal. Minden esetben a politikailag mérsékeltebb, a morálisan jobb minőség rovására és vesztére. A Fidesz jobbratolódása során mindig újabb elvi és morális határokon lépett át. (…) Az ultima ratio: a kommunisták elleni harc oltárán fel kell áldozni bizonyos részérdekeket és értékeket.”

Az 1998 és 2002 közötti Orbán-Torgyán kormány, valamint a teljes jobboldali integrációnak megágyazó polgári körök felfutásának tapasztalatai megmutatták, hogy milyen jobboldal született a Fidesz stratégiájából.

Azt pedig már nem tudjuk meg, hogy mi lett volna egy balra és jobbra egyaránt zárt Polgári Szövetség sorsa. Azé a jobbközép összefogásé, melyért 1995-ben Szabó Iván és Orbán Viktor együtt küzdött, de amely mellett csak az előbbi tartott ki haláláig.

hirszerző.hu
G.B.Bejja Creative Commons License 2005.08.08 0 0 51
Megnéztem, köszönöm..
Előzmény: Seki Waker (39)
prefixum Creative Commons License 2005.08.05 0 0 49

láttam őt a klinikán......a fején hátul hegg volt...........nagyon rosszúl nézett ki.........

sajnálom........

:(

Wic Creative Commons License 2005.08.05 0 0 44

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet,csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

cserép virág Creative Commons License 2005.08.05 0 0 41
Súlyos beteg volt, a lánya hirtelen halála biztosan hozzájárult állapota rosszabbra fordulásához.
Előzmény: hotorpe (6)
Seki Waker Creative Commons License 2005.08.05 0 0 39

Isten nyugosztaljon kedves Iván. Tavaly ünnepeltük apám 80-ik születésnapját, amin szegény apám nem tudot ott lenni, mert már nagyon beteg volt. Szabó Iván akkot még jól volt, bár már benne is szaporodtak a rákos sejtek. De azért nagyon szép beszédet mondott. Azt hiszem ez lehet az egyik utolsó megörökített nyilvános szereplése. Sajnos nem tudom kivágni a felvétel elejét, Szabó Iván a 9-dik percnél kezd el beszélni.

 

 

video
Bimbum Creative Commons License 2005.08.05 0 0 37
Szabó Iván: Adventi lelkitükör

Különleges advent az idei. Befejeztével nem zárul le az előkészületi időszak, hanem kiteljesedik: a jubileumi Szentév átvezet bennünket a következő évszázadba, sőt egyúttal évezredbe is.

 

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! E különös adventben nézzünk önmagunkba, és ez egyszer ne másokon kérjük számon azt a keresztény életvitelt, amelyet még mi magunk sem tudtunk megvalósítani.

 

Hogyan jelenik meg a kereszténység, az egyház a negyven évig "tudományosan" szekularizált magyar társadalom előtt? "Az egyházak vezetői megállapodásra jutottak a kormánnyal az egyházi ingatlanok visszaadása ügyében." - "A püspöki kar szóvivője kifogásolta, hogy még mindig nincsenek tisztázva az egyházi iskolák finanszírozási kérdései." - "Egyházi személyiségek a Vatikánnal, illetve a történelmi egyházakkal kötött megállapodás megsértését látják az egymilliárdos költségvetési támogatás-csökkentésben."

 

Pénz, vagyon, anyagi javak. Persze kellenek. De ugyanakkor miért nem írt egyetlen egyházi vagy világi sem egyetlen napilapba egyetlen, a nem hívők számára is olvasható publicisztikát a Szentatya legutóbbi enciklikájáról, a római szinódus útmutatásairól, a megigazulásról kiadott katolikus-evangélikus közös nyilatkozatról vagy a magyar karizmatikusok társadalomformáló szerepéről?

 

Mily komor arccal, az erkölcsi felháborodás pózában kerestük a közhatalom gyakorlóinak felelősségét tavaly télen, amikor megtudtuk, hogy Budapesten hetven hajléktalan fagyott meg a hidegben. De közülünk hányan hívtak be akár egyet is ebédre vagy vacsorára? Hány plébánia nyitotta ki az irodáját, oktatótermét éjszakára: Vagy úgy gondoljuk, elég a Máltai Szeretetszolgálat tevékenysége, vagy Teréz anya nővéreinek meleg levese? Úgy vagyunk ezzel, mint a televízió aerobicgyakorlatait fotelból szemlélő ember, aki a nézéstől várja izmai megerősödését?

 

Panaszkodunk a közerkölcsök tragikus állapota miatt. Jogosan! Ám ilyenkor azonnal a drog és a szex, Tocsik Márta és Tribuszerné jut az eszünkbe. De mi van, amikor a tetőfedő, a kőműves, a vízvezeték- vagy a tévészerelő megkérdezi: áfával vagy csak zsebből? Már hallom is az - egyébként igaz - ellenvetést: az más, hisz oly kevés a jövedelem. Amikor a farizeusok szaván akarták fogni Jézust a császár képével és föliratával ellátott adópénzzel, ő így felelt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré..." Azt sehol sem olvastam, hogy hozzátette volna: persze csak akkor, ha bőven van belőle. Azt azonban igen, hogy példaként állította elénk a szegény özvegyasszonyt, aki az egész megélhetését jelentő két fillérét bedobta a perselybe.

Minden áldott nap - a miséző szavaival - így merünk imádkozni: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Hogyhogy? Mi valóban megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek? "A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koszorúja" - írja Szent Pál. Nézzünk a tükörbe! Ha Pál apostol ma Budapesten szembejönne velünk, nem vágnánk-e oda neki: "Nono, azért mi még emlékezünk rá, milyen lelkesen vigyáztál azok ruhájára, akik elmentek megkövezni Istvánt, az első vértanút."

 

A görög liturgia áldozás előtti imájában megvalljuk hitünket Krisztusban, aki eljött "üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok". Ez nem a bűntudat pszichózisa! Ez annak a kinyilvánítása, hogy tudomásul vesszük Jézusnak a tőlünk a Mennyei Atyához hasonló tökéletességet igénylő elvárását, melynek kisugárzása megszenteli környezetünket is. Mi magunk pedig remélhetjük, hogy a halálunk utáni számonkéréskor Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adva szintén elnyerjük az igaz élet koronáját.

 

(A szerző mérnök, közgazdász, ny. pénzügyminiszter)

zi_laj Creative Commons License 2005.08.05 0 0 35
Nyugodjék békében!
Lusta Kígyó Gyógyszertár Creative Commons License 2005.08.05 0 0 33
Nyugodjék békében. :(
ellenforradalmár Creative Commons License 2005.08.04 0 0 32
R.I.P.
laszlo37 Creative Commons License 2005.08.04 0 0 31
Nyugodjék békében!
Előzmény: Törölt nick (30)
Törölt nick Creative Commons License 2005.08.04 0 0 30

Nem tudom miért, de ez a vers juott eszembe a haláláról

 

KÉSZ A LELTÁR

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.

 

 

Nyugodjék Békében!

q5wert Creative Commons License 2005.08.04 0 0 27
ATV-n Kupa most beszél róla.
pronto Creative Commons License 2005.08.04 0 0 26

Ő volt a kedvenc politikusom, a kedvéért annak idején nem is a lakóhelyemen szavaztam, hanem átmentem a IX. kerületbe. Ismertem személyesen a munkám révén, ez volt az oka, egyébként baloldali érzelmű vagyok. Az ideális politikust - amilyennek a rendszerváltáskor képzeltük - ő testesítette meg. Nagyon sajnálom, nem találok szavakat. Volt, hogy évekig nem találkoztunk, de az utcán, a 15-ös buszon, ha megláttam, mindig odamentem hozzá, szívesen fogadta az emberek közeledését. Annyi idős volt, mint az apám, amikor meghalt.

 

 

tfa Creative Commons License 2005.08.04 0 0 25
Először el sem akartam hinni, hogy ez az a Szabó Iván. Nekem mindig sokkal fiatalabbnak tűnt, el se akarm hinni a 71 évet. Bár nem kedveltem MSNP-skedése miatt, mióta látszik, hogy Dávid hová viszi az MDF-et, némileg másként látom mind Szabót, mind Csurkát.
Béke legyen vele.
q5wert Creative Commons License 2005.08.04 0 0 24

Nagyon-nagyon sajnálom.:-(((((((((((

A kevés tisztességes politikus egyike volt. (A rendszerváltáskor azt hittem, ilyen a klasszikus jobboldali politikus. Tévedtem.)

Dávid Ibolyának azt se tudom megbocsátani, ahogy elbánt vele.

Pinarius Mamertinus Rufus Creative Commons License 2005.08.04 0 0 23
Isten adjon neki nyugalmat.

Kár érte.

Tamás Creative Commons License 2005.08.04 0 0 22
Nyugodjon békében...
mamicska Creative Commons License 2005.08.04 0 0 21
Isten nyugosztalja...
AliceCsodaországban Creative Commons License 2005.08.04 0 0 20

Én is fiatalabbnak gondoltam, és rendes ember volt szegény..

Mégegyszer: R.I.P.

Előzmény: méregkeverő (17)
Bimbum Creative Commons License 2005.08.04 0 0 19

1934. január 8-án született Budapesten. Édesapja, Szabó Ferenc (1898-1972) könyvelõ, demokratikus beállítottsága miatt 1944-ben a nyilasok, 1948-ban a kommunisták függesztették fel állásából. 1956-ban forradalmi bizottsági tag, ezért egy év múlva kényszernyugdíjazták. Édesanyja, Sallai Mária (1898-1970) tizenöt éves korától dolgozott, felnõttként tanulta meg a könyvelõszakmát.
Bátyja gyermekkorában meghalt. 1957-ben nõsült, felesége Zemenszky Ildikó mérnök. Gyermekeik: Ildikó (1958) építész és mûvészeti menedzser, Perpétua (1963) magyar nyelv és irodalom-történelem szakos középiskolai tanárnõ.


Az elemi és a középiskolát Budapesten végezte, 1952-ben érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban (1948-ig Érseki Katolikus Fõgimnázium). 1957-ben a budapesti
Építõpari és Közlekedési Mûszaki Egyetem híd- és szerkezetépítõ szakán szerzett mérnöki oklevelet. Elõször az Uvatervnél, majd 1959-1985 között három nagy
építõipari kivitelezõ vállalatnál - 1969-ig az Építõipari Gépesítõ Vállalatnál, 1978-ig a Mélyépítõ Vállalatnál, ezt követõen a Vízépítõ-ipari Trösztnél - dolgozott
tervezõ, mûszaki osztályvezetõ, fõmérnök és tanácsadó beosztásokban. 1985. januártól képviselõvé választásáig a érnök és Építõgépész Kisszövetkezet elnöke.

 

Idõközben,1961-1968 között levelezõ tagozaton elvégezte a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Ipar Karán az ipargazdaság szakot, és 1969-ben Az építõgép-szükségletet meghatározó tényezõk címû disszertációjával közgazdaságtudományi egyetemi doktorátust szerzett. 1969-1984 között
meghívott elõadó a Budapesti Mûszaki Egyetemen. Mûszaki
kutatási területe az acélhajbeton elmélete és gyakorlati alkalmazása. Publikációi száma mintegy nyolcvan, fõbb írásai a Magyar Építõipar, a Jármûvek, Mezõgazdasági
Gépek és a Mélyépítés-tudományi Szemle hasábjain jelentek meg. Több építõpari kézikönyv, egyetemi jegyzet és tanfolyami tananyag szerzõje. 1963-tól a Gépipari
Tudományos Egyesület, 1969-tõl az Építõipari Tudományos Egyesület tagja. 1991. december 17-én ipari és kereskedelmi miniszterré, 1993. február 24-én
pénzügyminiszterré nevezték ki; hivatalát a Horn-kormány megalakulásáig látta el.


1956. október 22-én a mûegyetemi nagygyûlésen részt vett a MEFESZ megalakításában, majd 25-tõl a Forradalmi Diákbizottság tagja. E minõségében több feladatot kapott, többek között Szántó Zoltánnal tárgyalt a pártközpontban,
majd Koczkás Sándor bölcsészkari oktató vezetésével igyekezett átállítani a szakszervezeteket a forradalom oldalára. November 4-tõl a SZOT központjában mûködõ MEFESZ-vezetõségben dolgozott, szoros kapcsolatban a Nagybudapesti Munkástanáccsal. E tevékenységének az 1957. január 31-én történt letartóztatása vetett véget. Március 30-ig vizsgálati fogságban tartották, de nem ítélték el,
így befejezhette egyetemi tanulmányait. 1963-1965 között a fõvárosi VIII. kerületi tanács tagja volt, de tisztérõl politikai okokból lemondott. 1963-1984 között a VIII.
kerületi Jó Pásztor római katolikus egyházközség világi elnöke.


1988. októberben belépett a Magyar Demokrata Fórumba. 1989. január 14-én fõ szervezõje a mûszakiak és közgazdászok országos fórumának. Ettõl kezdve az MDF-en belül gazdaságpolitikai kérdésekkel, a gazdasági program
kidolgozásával foglalkozott. Az országos elnökség megbízásából az MDF képviselõje a világkiállítást elõkészítõ kormánybizottságban. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Budapest 12. sz. (IX. ker.) választókerületében szerzett mandátumot. 1990. május 3-tól tagja, 22-tõl ipari miniszteri kinevezéséig elnöke az Országgyûlés gazdasági állandó bizottságának és tagja az MDF-frakció elnökségének. 1990. február 28-tól 1991. december 17-ig a Profit Invest Kereskedelemfejlesztési Rt. igazgatótanácsának a tagja, megbízatásáról miniszteri kinevezésekor lemondott. Antall József miniszterelnök halálát követõen az MDF Országos Választmánya és parlamenti csoportja Boross Péter és Für Lajos mellett
miniszterelnöknek jelölte, az elsõ fordulóból Boross Péter mögött a második helyen továbbjutott, a második fordulóban ismét  második lett.

Az 1994. évi országgyûlési választásokon újra Budapest
12. sz. választókerületében indult;  a második fordulóban
31,33 százalékkal Kökény Mihály (MSZP) mögött a második
helyen végzett, megelõzve Tölgyessy Péter SZDSZ-es
jelöltet. A törvényhozásba az MDF budapesti területi
listájának második helyérõl került be, az országos listán
a hetedik helyen szerepelt. 1994. május-1996. március 4.
között az MDF ügyvezetõ elnöke. 1994. júliustól az MDF-
frakció vezetõje volt. Az MDF X. országos gyûlésén
elindult a párt elnökválasztásán. 1996. március 2-án
Lezsák Sándorral szemben alulmaradt, ezután több társával
együtt úgy ítélte meg, hogy az általuk fontosnak tartott
politikai értékek nem kaphatnak megfelelõ képviseletet az
MDF új vezetésében, ezért március 4-én kiléptek a
pártból. Magyar Demokrata Néppárt néven új pártot hoztak
létre, tagja az elnökségnek. E párt parlamenti
frakciójának vezetõjeként folytatja képviselõi munkáját.
Megszûnéséig tagja volt a Budapest Bank részére juttatott
állami támogatás körülményeinek tisztázására alakult
ideiglenes vizsgálóbizottságnak. Részt vesz az oktatási
bizottság keretében mûködõ tudományos és innovációs nyílt
albizottság tevékenységében is. 1996. november 30-án, az
MDNP I. országos gyûlésén a másik jelölttel, Pusztai
Erzsébettel szemben a párt elnökévé választották.

méregkeverő Creative Commons License 2005.08.04 0 0 17

71 éves volt (én fiatalabbnak gondoltam!)

 

Nyugodjék békében!

AliceCsodaországban Creative Commons License 2005.08.04 0 0 16

Ezt nem mondjátok komolyan ugye?

A volt mdf-es Szabó Ivánról van szó, akihez fűződik a "borzalmas tagság" kifejezés?

Tejóisten... :-(((

Nyugodjon békében ....:-(

halford Creative Commons License 2005.08.04 0 0 15
RIP
bugyetzsity Creative Commons License 2005.08.04 0 0 14
Nyugodjon békében
kiski Creative Commons License 2005.08.04 0 0 13
Béke poraira!
kiskopi Creative Commons License 2005.08.04 0 0 12
Isten nyugtosztalja.
Valamikor-gyermekfejjel ismertem a családot,rendes,humanista emberek voltak.
Nem is tudtam,hogy meghalt a lánya....
Kár értük....Azon kevés politikusok közé tartozott akiket tudtam tisztelni,ill.szeretni.
Sajnos ők mennek el ilyen hamar,vagy csak a hiányukat érzem jobban.....
bikaborja pácban Creative Commons License 2005.08.04 0 0 11
nyugodjon békében:(
fakalap99 Creative Commons License 2005.08.04 0 0 9
Nyugodjèk bèkèben.
G.B.Bejja Creative Commons License 2005.08.04 0 0 8
Sajnálom.:(

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!