Isten nyugosztaljon kedves Iván. Tavaly ünnepeltük apám 80-ik születésnapját, amin szegény apám nem tudot ott lenni, mert már nagyon beteg volt. Szabó Iván akkot még jól volt, bár már benne is szaporodtak a rákos sejtek. De azért nagyon szép beszédet mondott. Azt hiszem ez lehet az egyik utolsó megörökített nyilvános szereplése. Sajnos nem tudom kivágni a felvétel elejét, Szabó Iván a 9-dik percnél kezd el beszélni.
Különleges advent az idei. Befejeztével nem zárul le az előkészületi időszak, hanem kiteljesedik: a jubileumi Szentév átvezet bennünket a következő évszázadba, sőt egyúttal évezredbe is.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! E különös adventben nézzünk önmagunkba, és ez egyszer ne másokon kérjük számon azt a keresztény életvitelt, amelyet még mi magunk sem tudtunk megvalósítani.
Hogyan jelenik meg a kereszténység, az egyház a negyven évig "tudományosan" szekularizált magyar társadalom előtt? "Az egyházak vezetői megállapodásra jutottak a kormánnyal az egyházi ingatlanok visszaadása ügyében." - "A püspöki kar szóvivője kifogásolta, hogy még mindig nincsenek tisztázva az egyházi iskolák finanszírozási kérdései." - "Egyházi személyiségek a Vatikánnal, illetve a történelmi egyházakkal kötött megállapodás megsértését látják az egymilliárdos költségvetési támogatás-csökkentésben."
Pénz, vagyon, anyagi javak. Persze kellenek. De ugyanakkor miért nem írt egyetlen egyházi vagy világi sem egyetlen napilapba egyetlen, a nem hívők számára is olvasható publicisztikát a Szentatya legutóbbi enciklikájáról, a római szinódus útmutatásairól, a megigazulásról kiadott katolikus-evangélikus közös nyilatkozatról vagy a magyar karizmatikusok társadalomformáló szerepéről?
Mily komor arccal, az erkölcsi felháborodás pózában kerestük a közhatalom gyakorlóinak felelősségét tavaly télen, amikor megtudtuk, hogy Budapesten hetven hajléktalan fagyott meg a hidegben. De közülünk hányan hívtak be akár egyet is ebédre vagy vacsorára? Hány plébánia nyitotta ki az irodáját, oktatótermét éjszakára: Vagy úgy gondoljuk, elég a Máltai Szeretetszolgálat tevékenysége, vagy Teréz anya nővéreinek meleg levese? Úgy vagyunk ezzel, mint a televízió aerobicgyakorlatait fotelból szemlélő ember, aki a nézéstől várja izmai megerősödését?
Panaszkodunk a közerkölcsök tragikus állapota miatt. Jogosan! Ám ilyenkor azonnal a drog és a szex, Tocsik Márta és Tribuszerné jut az eszünkbe. De mi van, amikor a tetőfedő, a kőműves, a vízvezeték- vagy a tévészerelő megkérdezi: áfával vagy csak zsebből? Már hallom is az - egyébként igaz - ellenvetést: az más, hisz oly kevés a jövedelem. Amikor a farizeusok szaván akarták fogni Jézust a császár képével és föliratával ellátott adópénzzel, ő így felelt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré..." Azt sehol sem olvastam, hogy hozzátette volna: persze csak akkor, ha bőven van belőle. Azt azonban igen, hogy példaként állította elénk a szegény özvegyasszonyt, aki az egész megélhetését jelentő két fillérét bedobta a perselybe.
Minden áldott nap - a miséző szavaival - így merünk imádkozni: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Hogyhogy? Mi valóban megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek? "A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koszorúja" - írja Szent Pál. Nézzünk a tükörbe! Ha Pál apostol ma Budapesten szembejönne velünk, nem vágnánk-e oda neki: "Nono, azért mi még emlékezünk rá, milyen lelkesen vigyáztál azok ruhájára, akik elmentek megkövezni Istvánt, az első vértanút."
A görög liturgia áldozás előtti imájában megvalljuk hitünket Krisztusban, aki eljött "üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok". Ez nem a bűntudat pszichózisa! Ez annak a kinyilvánítása, hogy tudomásul vesszük Jézusnak a tőlünk a Mennyei Atyához hasonló tökéletességet igénylő elvárását, melynek kisugárzása megszenteli környezetünket is. Mi magunk pedig remélhetjük, hogy a halálunk utáni számonkéréskor Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adva szintén elnyerjük az igaz élet koronáját.
(A szerző mérnök, közgazdász, ny. pénzügyminiszter)
Nem tudom miért, de ez a vers juott eszembe a haláláról
KÉSZ A LELTÁR
Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már.
Ő volt a kedvenc politikusom, a kedvéért annak idején nem is a lakóhelyemen szavaztam, hanem átmentem a IX. kerületbe. Ismertem személyesen a munkám révén, ez volt az oka, egyébként baloldali érzelmű vagyok. Az ideális politikust - amilyennek a rendszerváltáskor képzeltük - ő testesítette meg. Nagyon sajnálom, nem találok szavakat. Volt, hogy évekig nem találkoztunk, de az utcán, a 15-ös buszon, ha megláttam, mindig odamentem hozzá, szívesen fogadta az emberek közeledését. Annyi idős volt, mint az apám, amikor meghalt.
Először el sem akartam hinni, hogy ez az a Szabó Iván. Nekem mindig sokkal fiatalabbnak tűnt, el se akarm hinni a 71 évet. Bár nem kedveltem MSNP-skedése miatt, mióta látszik, hogy Dávid hová viszi az MDF-et, némileg másként látom mind Szabót, mind Csurkát. Béke legyen vele.
1934. január 8-án született Budapesten. Édesapja, Szabó Ferenc (1898-1972) könyvelõ, demokratikus beállítottsága miatt 1944-ben a nyilasok, 1948-ban a kommunisták függesztették fel állásából. 1956-ban forradalmi bizottsági tag, ezért egy év múlva kényszernyugdíjazták. Édesanyja, Sallai Mária (1898-1970) tizenöt éves korától dolgozott, felnõttként tanulta meg a könyvelõszakmát. Bátyja gyermekkorában meghalt. 1957-ben nõsült, felesége Zemenszky Ildikó mérnök. Gyermekeik: Ildikó (1958) építész és mûvészeti menedzser, Perpétua (1963) magyar nyelv és irodalom-történelem szakos középiskolai tanárnõ.
Az elemi és a középiskolát Budapesten végezte, 1952-ben érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban (1948-ig Érseki Katolikus Fõgimnázium). 1957-ben a budapesti Építõpari és Közlekedési Mûszaki Egyetem híd- és szerkezetépítõ szakán szerzett mérnöki oklevelet. Elõször az Uvatervnél, majd 1959-1985 között három nagy építõipari kivitelezõ vállalatnál - 1969-ig az Építõipari Gépesítõ Vállalatnál, 1978-ig a Mélyépítõ Vállalatnál, ezt követõen a Vízépítõ-ipari Trösztnél - dolgozott tervezõ, mûszaki osztályvezetõ, fõmérnök és tanácsadó beosztásokban. 1985. januártól képviselõvé választásáig a érnök és Építõgépész Kisszövetkezet elnöke.
Idõközben,1961-1968 között levelezõ tagozaton elvégezte a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Ipar Karán az ipargazdaság szakot, és 1969-ben Az építõgép-szükségletet meghatározó tényezõk címû disszertációjával közgazdaságtudományi egyetemi doktorátust szerzett. 1969-1984 között meghívott elõadó a Budapesti Mûszaki Egyetemen. Mûszaki kutatási területe az acélhajbeton elmélete és gyakorlati alkalmazása. Publikációi száma mintegy nyolcvan, fõbb írásai a Magyar Építõipar, a Jármûvek, Mezõgazdasági Gépek és a Mélyépítés-tudományi Szemle hasábjain jelentek meg. Több építõpari kézikönyv, egyetemi jegyzet és tanfolyami tananyag szerzõje. 1963-tól a Gépipari Tudományos Egyesület, 1969-tõl az Építõipari Tudományos Egyesület tagja. 1991. december 17-én ipari és kereskedelmi miniszterré, 1993. február 24-én pénzügyminiszterré nevezték ki; hivatalát a Horn-kormány megalakulásáig látta el.
1956. október 22-én a mûegyetemi nagygyûlésen részt vett a MEFESZ megalakításában, majd 25-tõl a Forradalmi Diákbizottság tagja. E minõségében több feladatot kapott, többek között Szántó Zoltánnal tárgyalt a pártközpontban, majd Koczkás Sándor bölcsészkari oktató vezetésével igyekezett átállítani a szakszervezeteket a forradalom oldalára. November 4-tõl a SZOT központjában mûködõ MEFESZ-vezetõségben dolgozott, szoros kapcsolatban a Nagybudapesti Munkástanáccsal. E tevékenységének az 1957. január 31-én történt letartóztatása vetett véget. Március 30-ig vizsgálati fogságban tartották, de nem ítélték el, így befejezhette egyetemi tanulmányait. 1963-1965 között a fõvárosi VIII. kerületi tanács tagja volt, de tisztérõl politikai okokból lemondott. 1963-1984 között a VIII. kerületi Jó Pásztor római katolikus egyházközség világi elnöke.
1988. októberben belépett a Magyar Demokrata Fórumba. 1989. január 14-én fõ szervezõje a mûszakiak és közgazdászok országos fórumának. Ettõl kezdve az MDF-en belül gazdaságpolitikai kérdésekkel, a gazdasági program kidolgozásával foglalkozott. Az országos elnökség megbízásából az MDF képviselõje a világkiállítást elõkészítõ kormánybizottságban. Az 1990. évi országgyûlési választások második fordulójában Budapest 12. sz. (IX. ker.) választókerületében szerzett mandátumot. 1990. május 3-tól tagja, 22-tõl ipari miniszteri kinevezéséig elnöke az Országgyûlés gazdasági állandó bizottságának és tagja az MDF-frakció elnökségének. 1990. február 28-tól 1991. december 17-ig a Profit Invest Kereskedelemfejlesztési Rt. igazgatótanácsának a tagja, megbízatásáról miniszteri kinevezésekor lemondott. Antall József miniszterelnök halálát követõen az MDF Országos Választmánya és parlamenti csoportja Boross Péter és Für Lajos mellett miniszterelnöknek jelölte, az elsõ fordulóból Boross Péter mögött a második helyen továbbjutott, a második fordulóban ismét második lett.
Az 1994. évi országgyûlési választásokon újra Budapest 12. sz. választókerületében indult; a második fordulóban 31,33 százalékkal Kökény Mihály (MSZP) mögött a második helyen végzett, megelõzve Tölgyessy Péter SZDSZ-es jelöltet. A törvényhozásba az MDF budapesti területi listájának második helyérõl került be, az országos listán a hetedik helyen szerepelt. 1994. május-1996. március 4. között az MDF ügyvezetõ elnöke. 1994. júliustól az MDF- frakció vezetõje volt. Az MDF X. országos gyûlésén elindult a párt elnökválasztásán. 1996. március 2-án Lezsák Sándorral szemben alulmaradt, ezután több társával együtt úgy ítélte meg, hogy az általuk fontosnak tartott politikai értékek nem kaphatnak megfelelõ képviseletet az MDF új vezetésében, ezért március 4-én kiléptek a pártból. Magyar Demokrata Néppárt néven új pártot hoztak létre, tagja az elnökségnek. E párt parlamenti frakciójának vezetõjeként folytatja képviselõi munkáját. Megszûnéséig tagja volt a Budapest Bank részére juttatott állami támogatás körülményeinek tisztázására alakult ideiglenes vizsgálóbizottságnak. Részt vesz az oktatási bizottság keretében mûködõ tudományos és innovációs nyílt albizottság tevékenységében is. 1996. november 30-án, az MDNP I. országos gyûlésén a másik jelölttel, Pusztai Erzsébettel szemben a párt elnökévé választották.
Isten nyugtosztalja. Valamikor-gyermekfejjel ismertem a családot,rendes,humanista emberek voltak. Nem is tudtam,hogy meghalt a lánya.... Kár értük....Azon kevés politikusok közé tartozott akiket tudtam tisztelni,ill.szeretni. Sajnos ők mennek el ilyen hamar,vagy csak a hiányukat érzem jobban.....