Keresés

Részletes keresés

HitetlenTamaska Creative Commons License 2009.08.22 0 0 27
Ma fejeztem be –nem kis erőfeszítés és sok élvezet - után Thomas Pynchon Gravity’s Rainbow (magyarul Sulyszivárvány) cimű torzójának feldolgozását.

Inkább feldolgozást, mint olvasást mondok, mert a mű befogatása embert próbáló – és a Google-t szorgosan igénybe vevő - sokórányi elfoglaltság, amit az ezek után ismeretlenül is mélységesen tisztelt kiváló fordító, Széky János nem csak, hogy lelkiismeretes, de szeretetteljes munkája tesz feledhetetlenné. (A maga nemében megugorva azt minőségi lécet, amit annakidején Szentkuthy Miklós helyezett fel a maga klasszikus Ulysses fordításával)

A közel négyszáz szereplőt felvonultató regénymonstrum cselekménye szerteágazó és groteszk:
A titokzatos,– háborúk sorsáról döntő – az IG Farben-t is tartalmazó európai és amerikai ipari szindikátusokhoz kötődő univerzális tudós, László Jamf –mint Pavlov tanítványa - pénisz izgatással feltételes reflexívet alakít ki a csecsemő Tyron Slothrop –on, akin a titkosszolgálatok ezután is rajta tartják szemüket, nem véletlenül: Ugyanis a háborús lélektani hadviselés egyik szervének a brit „Fehér Jelenés”-nek búzgó statisztikusa Roger Mexico erős matematikai korrelációt tud kimutatni az időközben hadnagyi rendfokozatot elért, és Londonba vezényelt, promiszkuitásra hajló amerikai Slothrop hadnagy gyakori pásztoróráinak helyszínei és az aktusokat néhány nappal követő V(ergeltungswaffe)2 rakéta csapások lokációi között. Az ok–okozati összefüggés keresése elvezet a protestáns eleve elrendelés dogmájához illetve ennek kapcsán, -az idő mitikus inverziójának gondolatkísérletével - a mindenható által eleve elkárhozásra ítélt reprobátusokhoz, akik benépesítik a regényt és cselekedeteikkel ( orgiák, és jelesül –különösen az 1973-ban megirt regény korabeli amerikai olvasói számára valószínüleg botrányt keltő módon, perverznek ítélt szexuális gyakorlatok, a kábitószerélvezet mindenféle formáinak részletes – és szakértőinek érzett leírásával) sugallják a könyv számomra legfőbb mondanivalóját, hogy a kis emberi perverziók semmik a nagy és szervezettekhez, a háborúk és genocidiumok borzalmához képest.

A londoni színtér után, a háború utáni németországin játszódó rész kiteljesíti ezt a gondolatot:

A német rakétatechnológia megszerzéséért egymás ellen versenyt indító szövetséges és szovjet erők, nem csak ennek tudásáért űzik és követik a médiumként szolgáló –saját kábítószerélvezete és paranoia-ja miatt egyre inkább (a Heisenberg féle határozatlanségi reláció dallamára matematikai formula szerint meghatározottan) széteső hadnagyot, hanem saját vallási mitoszaik leleplezése elkerülése céljából is: Ahogy a regény egyik kulcsmondatában elhangzik, minden vallás vagy ideológia végső célja, hogy a haláltól félőket rávegyék saját életük feláldozására az ideológusok privát érdekeiért.

A halál, mint – ebben a perverz és szükségképpen paranoid – világban erotizálható cél adja meg a regény keretét is: A homoszexuális Weissman (Blicero) százados saját késői szerelmi partnerét a fiatal (a szintén beszélő nevű) Gottfried-et áldozzza fel az elmúlás erotikus gyönyörének, amikor a titokzatos 00000 lajstromszámú, V2 rakéta payload-jaként, -beburkolva a Laszló Jamf által kifejlesztett, ingerületre térrészes fejlődéssel reagló különleges műanyag polimerrel, az evilági és túlvilági között határátemenetet biztosító IMIPOLEX-G –vel (amit minden titkosszolgálat nagy erővel keres), kilövi, hogy elpusztítsa a hagyományos eszközzel a Második Világháborúban egyetlen robbanással megölt legnagyobb élő erőt: egy holland mozi teljes ötszáz fő feletti közönségét.

Ez természetesen csak egy, a regény számos – és sok esetben elvarratlan - szála közül, amelynek egy másik nevezetes ága Rillke 10. Duanoi elégiájában említett sárga virágról Enzian-nak nevezet herrero (délnyugat afrikai nemet koloniáról származó, félvér) ezredes, aki egyrészt Blicero fiatalkori homoszexuális szerelmese, másrészt a Schwarzkommando nevű speciális, a háború utánra remélt gyarmati elit magvát képző, herrerokból verbuvált német elitegység vezetője, aki megszemélyesíti saját népe nemzeti önpusztító ösztönét és titokzatos céllal – valami mitikus szinkront keresve Blicerohoz (a halálistenhez) a még 00000-asnal is titokzatosabb 00001-es rakéta kilövésére készül, dacolva az őt elfogni akaró megszálló hatóságokkal.

Az már csak hab a tortán, hogy a fekete Enzián (a csuzimai csatába elpusztult orosz tenegerész apja révén) féltestvére annak a Csicserin kapitánynak (és a név itt is beszélő, hiszen Csicserin volt a neve a szovjet külügyminiszeternek, aki Rapalloban Rathenauval aláírta azt az egyezményt, ami olyan súlyosan rátelepedve a XX század történelmére, megalapozta a német orosz ipari és katonai együttműködést), aki a maga részéről a szovjet rakétatechnológia keresés főmegbízottja – és természetesen a könyv logikája szerint -lyuksógora Tyron Slothrop-nak is.

Amig elvarrott a Hans und Graetchen mesét parafrazáló Blicero (boszorkány), Gottfried (Hans) Katje (Graetchen) szerelmi háromszög által kifeszített szál, kiteljesitve kemence „Schwarzgeraet” leképezését, ami, .- mint az a regény evolválódó fenyegetésével az utolsó lapokra bizonyosságá válik - a Lajka kutya szerepére kárhoztatott Gottfried halálkapszulája a rakéta orrában, bár arról – ahogy a regényben hangsúly fektetik – nincs (racionalizálható) rádióvisszacsatolás a földre – úgy kidolgozatlan a szenvedő, és egyben bűnös elit prostituált kettős ügynök, Mata Hari, Kundry parafrázis Katje alakja, aki miután holland zsidó családok feldobásával érdemli ki Blicero bizalmát, hogy annak szex rabszolgája lehessen, a mindenható ipari kartell fő ügynöke, a szintén pavlovista angol Pointsman által kondicionált Grigorij nevű polip által végrehajtott álmerénylet megmentettjeként omolhasson a botcsinálta megmentő főhős Slothrop karjaiba, hogy aztán ezt a szerelmét is elárulja.

A könyv –érzésem szerint – torzó. Az utolsó száz-százötven oldal nem más, mint a szerző kétségbeesett ötletmorzsái és jegyzetei, a történet lekerekítéséhez, ami teljességgel megbocsátható Robert Musilnak A tulajdonságok nélküli ember-e esetén, mert, hogy a szerző a mű megírása közben váratlanul meghalt, de Pynchonnak – nincs ilyen mentsége.

Egyfajta lezáratlanságot sejtet, hogy a könyv stílusa időröl időre zavarbaejtően változik, az egészen megrendítő és a regény groteszk gunyoros logikájából kilógó karácsonyi mise jelenettől kezdve, a regényből való kiszólásokig, és mindenféle olyan betétek vannak benne, mint például Willy az elpusztíthatatlan villanykörte valóságalapú meséje a mi Egyesült Izzónkat is tartalmazó gonosz kartellről, amelyik monopolizálta az izzólámpaipart, vagy a Dodo nevű madárfaj kipusztításának fiktív története Katje ősapja által, illetve a német tengeralattjárót megszerző argentin anarcho - marxisták meséje, vagy a Csicserin kriptikus motívumait befolyásoló mitikus „Kirgiz ragyogás”- amelyben a szerző talán a nagy Tunguz meteort akarta volna beleírni, ha a szusz ki nem fogy belőle, (és Kirgizisztán nem volna olyan messze Tunguzka folyótól)

De az érdeklődők hasznos – és érzésem szerint technikailag pontos – részleteket tudhatnak meg a V2 rakéta, azaz az Aggregat 4 üzemeltetéséről, beleértve az égéstér reaktív alkoholos hűtését, a horizontális és vertikális stabilitást biztosító gyroszkopos vezérlés részleteit, illetve a gyorsulás mérésen alapuló integrátor funkciót megvalósító analóg számítógép működési elvét, amelyik a parabolikus pályát figyelembe véve meghatározta a Brennschluss, a hajtómű kikapcsolásának idejét, hogy a fallikus szörnyeteg beteljesíthesse végzetes penetrációját.

Summa summárum, mondanám –ha ez szókapcsolat ne lenne annyira undorítóan lejáratva egy mai politikai párt követőit népmesei elemekkel boldogító vezére által – rendkívül szórakoztató, groteszk és gunyoros, és komoly műveltséget felmutató olvasmányról van szó, amiben a háborús paranoia a fő motívum, és amelynek szereplői ezt a paranoia mint közeg megnyilvánulását leginkább szex- és kábítószer fogyasztóként képesek elviselni, és amely fogyasztás – a rossz nyelvek szerint nem csak tárgyként hanem művészi eszközként – a regény megírásának integráns részévé vált.

Slothrop Creative Commons License 2007.10.20 0 0 26

Lámer, na.

 

 

 

 

 

 

A 49-es tétel kiáltása javított kiadásban megjelent a Magvetőnél.

Slothrop Creative Commons License 2007.10.20 0 0 25
[C:Documents and SettingsuserCookiesDokumentumokKépektrystero.jpg]

A 49-es tétel kiáltása javított kiadásban megjelent a Magvetőnél.
Slothrop Creative Commons License 2007.02.03 0 0 24
Így átlósan olvasva nagyon lehet szeretni az Against the Dayt, nem túl nehéz, és van benne egy csomó magyar vonatkozás.
Előzmény: hlasz (23)
hlasz Creative Commons License 2006.11.21 0 0 23
Örülünk hogy megjelent, az biztos, de ami pl. engem illet, még nagyon sokáig nem fogok rá sort keríteni. Alapvetően úgy terveztem, hogy időrendben haladok az életművel, de ha nem is, a GR-t mindenképp előbb akarom elolvasni, és biztos, hogy a V.-t még egyszer újraolvasom az új könyv előtt.

Amúgy nagyon érdekesnek tűnik a Washington Post-os kritika alapján, bár a cikkben nem tetszik, hogy használati utasítás akar lenni Pynchon-hoz.

Ha nekikezdesz a könyvnek, mindenképp várjuk a véleményedet.
Előzmény: Slothrop (22)
Slothrop Creative Commons License 2006.11.18 0 0 22

Nnnna.

ATD hétfőtől a boltokban.

 

Recenzió a Washington Postból.

 

The Marxist Brothers
A long-awaited work from the elusive cult novelist.

Reviewed by Steven Moore
Sunday, November 19, 2006; BW10

AGAINST THE DAY

A Novel

By Thomas Pynchon

Penguin. 1,085 pp. $35

News of an upcoming Pynchon novel has the same effect on the literati that an unscheduled return of Halley's comet would have on astronomers. The Internet started humming with rumors last June, and, after five months of anticipation, the mammoth volume has arrived and is everything a Pynchon fan could hope for. Against the Day is his longest novel, his most international in scope -- from the mountains of Colorado to the deserts of Inner Asia -- and is perhaps his funniest.

All of Pynchon's signature moves are here: As early as page 15, someone picks up a ukulele and sings a silly song; documentary realism morphs into hallucination without warning; loud, tasteless clothing is worn with aplomb; a wide variety of drugs and stimulants is consumed, matched by a wide variety of sex acts, including bestiality (which results in the most hilarious scene in the novel); and Pynchon's old leftist, countercultural ideals shine on. Vast erudition and technical savvy are on display, mostly to do with math. The novel is spooked by the occult, enchanted with fairy tales and myth. And the writing is orchestral, in registers ranging from magniloquent set-pieces to sass and puns.

The wonderfully complex plot occupies about 30 years from 1893 to the 1920s, and chiefly concerns the adventures of three brothers (a stock fairy-tale motif) and their efforts to avenge the death of their father, a pro-union engineer named Webb Traverse who was killed by agents of the plutocracy that hijacked the United States after the Civil War. (A good warm-up exercise for reading this is the "Robber Barons and Rebels" chapter in Howard Zinn's People's History of the United States; Pynchon shares Zinn's populist viewpoint.) A related story line involves a photographer/inventor and his red-haired daughter, Dahlia, who, like the brothers, spends a lot of time in Europe during the tumultuous days before World War I. And hovering above them all are "The Chums of Chance," the plucky crew of the airship Inconvenience and the heroes of a series of boys' adventure novels.

The spirits presiding over this novel are the Marx brothers -- humorless Karl as well as Groucho and the boys. Traverse teaches his sons that "Labor produces all wealth. Wealth belongs to the producer thereof" (quoting from his union card), and parts of the novel dramatize the strikes and acts of "anarchy" of Colorado mineworkers in reaction to the inhuman treatment they received at the hands of greedy tycoons. But Pynchon doesn't let this become a dour proletarian tract because of his anarchist bent for doing in fiction what the Marx Brothers did on film. ("Duck Soup" is alluded to early on, and a young Groucho makes a cameo appearance under his real name.) Hence the silly songs, surrealistic pratfalls and Pynchon's tendency to undercut ominous pronouncements with wisecracks.

Though he covers the major events of this period in well-researched detail -- world politics, technological advances, sociological shifts, artistic experiments -- Pynchon is mostly concerned with how decent people of any era cope under repressive regimes, be they political, economic or religious. After drifting through Europe, the Traverse brothers and many other characters develop alternative families, communities, sexual arrangements and envision "the replacement of governments by other, more practical arrangements . . . when possible working across national boundaries." A countercultural, even utopian alternative is imagined, and the novel ends hopefully on that note, though whether such an alternative could exist outside the pages of a book is doubtful. "Fine idea while the opium supply lasts," a female character notes near the end, "but sooner or later plain personal old meanness gets in the way." That's what radical novels like his are for, Pynchon implies: to provide the kind of world our leaders would never allow, if only to inhabit for the week or two it takes to read this endlessly inventive work.

Pynchon fans will accept this gift from the author with gratitude, but I'm not so sure about mainstream readers. While Against the Day isn't as difficult as some of Pynchon's other novels, its multiple story lines test the memory, and some folks may be scared off by the heady discussions of vectors, Brownian movements, zeta functions and so forth, not to mention words and phrases from a dozen languages scattered throughout. Politically, this is blue-state fiction: It will not play well in Bush country. "Capitalist Christer Republicans" are a recurring target of contempt, and bourgeois values are portrayed as essentially totalitarian. As in his last historical novel, Mason & Dixon, Pynchon draws parallels between the past and present -- there's a brilliant evocation of the 9/11 attacks on Manhattan, where Pynchon lives -- and it's clear that the worldly author doesn't see much difference between the corruption of the late Gilded Age and that of our own era.

Not for everybody, perhaps, but those who climb aboard Pynchon's airship will have the ride of their lives. History lesson, mystical quest, utopian dream, experimental metafiction, Marxist melodrama, Marxian comedy -- Against the Day is all of these things and more. ·

Steven Moore, author of several books on modern fiction, is writing a history of the novel.

dnemeth Creative Commons License 2006.09.18 0 0 21
Már megvettem :)


Ami pedig a filmet illeti, nos nincs igazán olyan film az imdb-n amire ne érkezett volna legalább egy lesújtó kritika. A 100 perces filmben valóban vannak lapos részek, de ha nem fesztiválon nézi az ember, akkor beletekeréssel nézhetővé/érdekessé válik (ez persze egyén függő).

Itt van az a részlet a filmből, ami a feltételezett Pynchonról készült paparazzi felvételt tartalmazza.
Előzmény: Slothrop (20)
Slothrop Creative Commons License 2006.09.18 0 0 20
Így is, úgy is ajánlatos megvenni eredetiben, de nem kecsegtetlek: Át lehet futni, és kimazsolázni a zaftos részleteket, viszont ha böcsülettel végig akarod olvasni, és még meg is érteni, akkor könnyen lehet, hogy addigra végzel, mire megjelenik magyarul is. És az első végigolvasás még csak könnyű ismerkedés.
Előzmény: dnemeth (17)
hlasz Creative Commons License 2006.09.05 0 0 19
Nem lattam, de meglehetosen lesujto ertekelest olvastam rola az imdb-n.


Ami az uj konyvet illeti, ujabb reszletek az amazon.com-rol:

A cime Against the Day
1040 oldal, kemenykotesben $35, megjelenik nov 21-en.
Előzmény: dnemeth (18)
dnemeth Creative Commons License 2006.09.05 0 0 18
Egyébként látta valaki a Thomas Pynchon: A Journey Into the Mind of P. című dokumentumfilmet?
Beszélgetések rajongókkal, régi ismerősökkel, egy macska belőve LSD-vel, és 1-2 paparazzi fotó Pynchonról (feltehetőleg).
dnemeth Creative Commons License 2006.09.03 0 0 17
Lehet már a GR magyar kiadásáról többet tudni? Mert ha két-három hónapon belül megjelenik élvezhető fordításban, akkor lehet várok, de ha nem, akkor lehet, hogy inkább megveszem eredetiben, már eléggé kíváncsi vagyok rá...
Előzmény: Slothrop (5)
Slothrop Creative Commons License 2006.08.07 0 0 16

Itt egy részlet az új könyvből (Penguin előzetes). Ha szimatom nem csal, a legeleje:

 

Back in 1899, not long after the terrible cyclone that year which devastated the town, Young Willis Turnstone, freshly credentialed from the American School of Osteopathy, had set out westward from Kirksville, Missouri, with a small grip holding a change of personal linen, an extra shirt, a note of encouragement from Dr. A. T. Still, and an antiquated Colt in whose use he was far from practiced, arriving at length in Colorado, where one day riding across the Uncompahgre plateau he was set upon by a small band of pistoleros. "Hold it right there, Miss, let's have a look at what's in that attractive valise o'yours."

"Not much," said Willis.

"Hey, what's this? Packing some iron here! Well, well, never let it be said Jimmy Drop and his gang denied a tender soul a fair shake now, little lady, you just grab ahold of your great big pistol and we'll get to it, shall we." The others had cleared a space which Willis and Jimmy now found themselves alone at either end of, in classic throwdown posture. "Go on ahead, don't be shy, I'll give you ten seconds gratis, 'fore I draw. Promise." Too dazed to share entirely the gang's spirit of innocent fun, Willis slowly and inexpertly raised his revolver, trying to aim it as straight as a shaking pair of hands would allow. After a fair count of ten, true to his word and fast as a snake, Jimmy went for his own weapon, had it halfway up to working level before abruptly coming to a dead stop, frozen into an ungainly crouch. "Oh, pshaw!" the badman screamed, or words to that effect.

"Ay! Jefe, jefe," cried his lieutenant Alfonsito, "tell us it ain' your back again."

"Damned idiot, o' course it's my back. Oh mother of all misfortune--and worst than last time too."

"I can fix that," offered Willis.

"Beg your pardon, what in hell business of any got-damn pinkinroller'd this be, again?"

"I know how to loosen that up for you. Trust me, I'm an osteopath."

"It's O.K., we're open-minded, couple boys in the outfit are evangelicals, just watch where you're putting them lilywhites now--yaaagghh--I mean, huh?"

"Feel better?"

"Holy Toledo," straightening up, carefully but pain-free.

"Why, it's a miracle."

"Gracias a Dios!" screamed the dutiful Alfonsito.

"Obliged," Jimmy guessed, sliding his pistol back in its holster.

Előzmény: Slothrop (13)
Profán Béni Creative Commons License 2006.07.25 0 0 15
Csacsiság.
Előzmény: Törölt nick (14)
Törölt nick Creative Commons License 2006.07.25 0 0 14
Mit szóltok ahhoz a mítoszhoz, miszerint Pynchon valójában az évtizedek óta hallgató Salinger?
Slothrop Creative Commons License 2006.07.16 0 0 13

És ezt lehet tudni az új könyvéről (dec 5-én jön ki):

 

Spanning the period between the Chicago World's Fair

of 1893 and the years just after World War I, this

novel moves from the labor troubles in Colorado to turn-of-the-century New York, to London and Gottingen, Venice and Vienna, the Balkans, Central Asia, Siberia at the time of the mysterious Tunguska Event, Mexico during the revolution, postwar Paris, silent-era Hollywood, and one or two places not strictly speaking on the map at all.

With a worldwide disaster looming just a few years

ahead, it is a time of unrestrained corporate greed,

false religiosity, moronic fecklessness, and evil

intent in high places. No reference to the present day

is intended or should be inferred.

The sizable cast of characters includes anarchists, balloonists, gamblers, corporate tycoons, drug enthusiasts, innocents and decadents, mathematicians, mad scientists, shamans, psychics, and stage magicians, spies, detectives, adventuresses, and hired guns. There are cameo appearances by Nikola Tesla, Bela Lugosi, and Groucho Marx.

As an era of certainty comes crashing down around

their ears and an unpredictable future commences,

these folks are mostly just trying to pursue their

lives. Sometimes they manage to catch up; sometimes

it's their lives that pursue them.

Meanwhile, the author is up to his usual business.

Characters stop what they're doing to sing what are

for the most part stupid songs. Strange sexual

practices take place. Obscure languages are spoken,

not always idiomatically. Contrary-to-the-fact

occurrences occur. If it is not the world, it is what

the world might be with a minor adjustment or two.

According to some, this is one of the main purposes of

fiction.

Let the reader decide, let the reader beware. Good

luck.

--Thomas Pynchon

Slothrop Creative Commons License 2006.07.16 0 0 12

Nincs mit.

Ez a link segítségedre lehet, az "Alpha Index" lenyitva betűrendben tartalmazza a magyarázatokat.

 

http://www.hyperarts.com/pynchon/v/index.html

Előzmény: hlasz (11)
hlasz Creative Commons License 2006.07.16 0 0 11
Kosz szepen a helyesbitest.

Az ilyen erdekessegek mellett azert is megeri a V.-t olvasni, meg ha egy kicsit nehez is idonkent, mert ha eppen van energiam par utalasnak utananezni, igen komoly hezagokat tudok betomni a muveltsegemben.
Előzmény: Slothrop (9)
Slothrop Creative Commons License 2006.07.15 0 0 10
Viszont a Trainspotting vécébe merülős epizódját valóban a GR megfelelő része ihlette.
Előzmény: Slothrop (9)
Slothrop Creative Commons License 2006.07.15 0 0 9

A V. eszement jó könyv, egy Beatles-összes a szépirodalomban.

A fehér aligátorok esete fordítva igaz: ez az "urban legend" egyik klasszikus példája, benne is van egy ezzel foglalkozó tudományos könyvben, és Pynchon csak felhasználta a népköltészet eme termékét.

Előzmény: hlasz (8)
hlasz Creative Commons License 2006.07.14 0 0 8
Olvassa, olvasta valaki a V cimu regenyt (Benin kivul)? En pl. elhataroztam, hogy a nyaron belevagok a Gravity's Rainbow-ba mostmar rendesen, eddig csak lapozgattam az elso reszt, de az amazonon egy kifejezetten szimpatikus hozzaszolo tanacsara hallgatva ugy dontottem, hogy a V-vel kezdem. Ma elolvastam az elso reszt, es mondhatom fergeteges a stilusa. Nagyon tetszik a narrator erofeszites nelkuli spontan cinikus humorerzeke, szinte latom magam elott ahogy teljesen komoly arccal kepes a legnagyobb marhasagokat adagolni az olvasonak.

apro spoiler

Nem tudom emlekeztek-e a nyolcvanas evekbeli horrorfilm-aradat egy jeles darabjara az itthon is hirhedt Alligator-ra. Erdekes, hogy Pynchon egy agyament otletebol ami csak egy apro epizodot tesz ki, kesobb kepesek voltak egy teljes filmet forgatni. (persze nem tudom meg kesobb folytatja-e a szalat).

spoiler vege
hlasz Creative Commons License 2006.06.17 0 0 7
Nagyszerű hír! Ezek szerint hamarosan nálunk is sikoly szeli át az eget.
Profán Béni Creative Commons License 2006.06.13 0 0 6

Keep cool but care :)))

BP

Előzmény: Slothrop (5)
Slothrop Creative Commons License 2006.05.29 0 0 5
Nem vagyok felhatalmazva :-), de komoly kiadó, nem gerilla.
Előzmény: Threepwood (4)
Threepwood Creative Commons License 2006.05.28 0 0 4
Nahát, ez nagyon remek hír! Mely kiadótól?
Előzmény: Slothrop (3)
Slothrop Creative Commons License 2006.05.28 0 0 3

A 49-es tétel kiáltása. Jó :-)

Úgy fest, a GR is jön.

Előzmény: Threepwood (2)
Threepwood Creative Commons License 2005.07.30 0 0 2

Milyen? Mi a magyar címe?

Előzmény: Caidhan (1)
Caidhan Creative Commons License 2005.07.29 0 0 1



Egyébként a Crying of Lot 49 le van fordítva magyarra.
Törölt nick Creative Commons License 2005.07.29 0 0 0
Eddig 0 könyvét olvastam.
Threepwood Creative Commons License 2005.07.29 0 0 topiknyitó

Ismeri valaki a munkásságát?

Mindenképp szeretném elolvasni a regényeit, de kétlem, hogy egyelőre elégséges lenne hozzá az angoltudásom...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!