Azok írjanak, akik semmiképp nem választanák azt a pártot, amelyikre 2002-ben szavaztak! Azt is írjátok meg, mi volt az utolsó csepp a pohárban, amitől végérvényesen meggondoltátok magatokat!
Na, nem pont "a bp-i fofaxra" gondolt Kristóf Attila sem (én sem). :D
De azzal nagyon beletrafált valamibe, hogy ha a politikusok befolyásolják a választókat, akkor bizonyára a választók ízlése, szokása is befolyásolja a politikusokat.
Ha így haladunk, soha nem lesz vége a heccnek, csak egyre inkább elmérgesednek a dolgok.
Meg kellett volna állni 2002-ban a Fidesz mellett, bizony.
De legalább 2006-ban mellé állni, és ki is tartani mellette. Sokáig.
Jonehany evvel ezelott nekem is vot hasonlo gondolatom, hogy az 1-2 evnel hosszabb tavu dogoknal jobb lenne, ha nem valtozna a politikai vezetes es ezzel parhuzamosan az alattuk 2-3 szintel levo emberkek, mert vegig lehetne vinni a dogokat. Most, hogy latom, hogy a bp-i fofax ugyanaz mar a 15-ik eve, latni, hogy ez sem garancia a pozitiv valtozasnak, a joiranyu fejlodesnek.
Kristóf Attilának volt egy jó kis eszmefuttatása a magyar választók pálfordulásairól a MaNem keddi számában:
"Furcsa módon Magyarország esetében a politikai, társadalmi stabilitást szokták volt féltve őrzött kincsként emlegetni, holott a bölcs választók mind ez ideig úgy cserélgették a kormányokat, mint az ingüket, s ezzel hosszabb távon nagyon is kényessé tették a belpolitikai egyensúlyt, mintegy arra biztatva a különböző pártokat, csoportosulásokat, hogy a kampányfolyamatokat végtelenítsék, egymást szüntelenül támadják és rágalmazzák, ígérjenek, s ne tervezzenek hoszszú távra, s így képtelenné váljanak az ország számára egyenes és egyértelmű utat kijelölni. A magyar populáció nem döntötte el, mit akar, a politikai elit pedig szükségszerűen arra spekulál, hogy ezt a nem létező akaratot kifürkéssze, és különböző módszerekkel a választások idején, mint erőt, maga mellett sorakoztassa fel."
hat nallam 98-ban vot fordulas, es ez a sor nem szakad meg 2006-al sem, ha a valasztasok idejen Mo-n leszek. Azelott az szdsz vot, de a komcsikkal valo nyalakodas miatt kiestek a pixisbol.
Feltehetően van egy viszonylag széles szavazóréteg, amely minden választáson pártot vált. Azaz az általa megválasztott (hatalomra segített) kormánypárttal szembe fordul, s azt megbuktatja. Naivan azt hiszi, hogy az éppen ellenzékben lévő pártok jobbak lesznek. Pedig már nekik is megvolt a lehetőségük, de nem tudtak vele élni.
Ennek a következménye, hogy páros sorszámú ciklusokban a ballib. páratlan ciklusokban a jobboldal nyer.
Szinte felesleges megtartani a választásokat, előre boritékolható az eredmény. Számoljunk csak! Ez most páratlan sorszámú ciklus, tehát a jobboldalnak kell nyerni.
Orbánnak felesleges túl kemény kampányt folytatni. Ha egy szalmaszálat sem tesz keresztbe, akkor is biztos nyerő. Ha rámenős kampányt folytat, akkor is nyer a kampány ellenére, ha nem is olyan biztosan. Egyetlen esélye van a bukásra, ha nagyon elfajul a kampánya, akkor van némi halvány esélye a bukásra, de ehhez nagyon strapálnia kell magát.
Ugyanis van egy másik réteg is, amely alergiás a túlságosan rámenős kampányra.
Példaként említeném anyámat, aki 2002-ben az első fordulóban lelkesen a FIDESZ-re szavazott, s a két forduló közti éles kampány hatására nemes egyszerűséggel megállapította: Orbán megbuggyant, s a második fordulóban nem ment el szavazni.
