Keresés

Részletes keresés

Tibb2 Creative Commons License 3 napja 0 1 6759

Fehér Ember Megszalasztja (White Man Runs Him) egykori varjú felderítő, harci festéssel az arcán, 1910 körül.

 

1876 áprilisában egyike volt a 25 varjú felderítőnek, akiket a John Gibbon ezredes montanai hadoszlopába tartozó 7. gyalogezred számára toboroztak az Ellis és a Show erődben. Miután Gibbon hadoszlopa találkozott Alfred Terry tábornok dakotai hadoszlopával, Fehér Ember Megszalasztja egyike lett annak a hat varjú felderítőnek, akiket George Custer alezredes 7. lovasezredéhez  osztottak be 1876. június 21-én. Június 25-e hajnalán ő is ott volt Custerrel és Varnummal a Varjúfészek (Crow's Nest) elnevezésű magaslaton, ahonnan először pillantották meg a lakoták és sájenek faluját. Túlélte a csatát, mert a felderítők főnöke, Mitch Boyer a lőszerszállító öszvérekhez rendelte őket. 1929-ben, körülbelül 70 éves korában halt meg montanai farmján, nem messze a Little Bighorn-i csatatértől.

 

 

Tibb2 Creative Commons License 4 napja 0 1 6758

Csinos Orr (Pretty Nose) fényképét egyszer már feltettem ide, de akkor tévesen sájennek neveztem, pedig ő valójában arapahó volt. 1851 körül született és valamikor 1951 után halt meg, úgyhogy szép kort ért meg. Állítólag részt vett a Little Bighorn-i csatában is.

Unokája, Mark Soldier Wolf részt vett a koreai háborúban, és amikor visszajött a Wind River indián rezervátumba, az idős nagymama harci dalt énekelve fogadta a a hadiösvényről hazatérő fiút.

 

 

 

 

Tibb2 Creative Commons License 4 napja 0 0 6757

 

           Varjú tipi a montanai télben 1908 körül

 

           Joseph K. Dixon fotója

Tibb2 Creative Commons License 2021.01.11 0 1 6756

 

            A vadászokra várva

 

            Roland W. Reed fotója, 1915 körül

Voxio Creative Commons License 2020.12.18 0 1 6755

Ezeknek a fejlett Mississippi-kultúráknak a lehanyatlása és eltűnése is egy érdekes téma, bár a mai napig nincs rá egyértelmű magyarázat.

 

Valószínű, hogy az ún. "kis jégkorszak" ebben is szerepet játszott, ráadásul úgy tűnik, hogy a lehűlés Észak-Amerikában korábban kezdődött, mint Európában. 1250 után É-Amerika jó részén már kemény telekkel kellett számolni.

 

Később meg, a 15. században itt is nagy károkat okozhattak a kukoricatermésben azok a fagybetörések, amelyek az azték birodalomban is éhínségeket idéztek elő.

 

Meg ott volt rizikófaktornak a Cahokiához hasonló népes települések iszonyatos mértékű túlzsúfoltsága és kezdetleges higiéniai viszonyai. Gyakorlatilag szó szerint egymás hegyén-hátán éltek itt az emberek.

Az ilyen helyeken nagyon könnyen felüthették a fejüket különféle járványok, még az óvilági eredetű vírusok és baktériumok megjelenése előtt is.

 

Mindenesetre az nagyon jól megfigyelhető a régészeti leletanyagban, hogy a 15 sz. végére, 16. század elejére ezek a nagy, népes központok túlnyomrészt megszűntek és a maradék népesség kisebb létszámú, szétszórt, lazábban szervezett csoportokba tömörült és sok csoport  visszatért a részben vadászó-gyűjtögető életmódhoz.

 

Magyarán szólva, ha európai fogalmakkal nézzük, akkor viszonylag rövid idő alatt jelentős kulturális hanyatlás következett be, bár az indiánok ezt az életmódváltást nem feltétlenül tekintették hanyatlásnak.

Előzmény: Voxio (6748)
Voxio Creative Commons License 2020.12.18 0 0 6754

Kinevezték az USA történelmének első indián származású szövetségi miniszterét, az új-mexikói Laguna Pueblo népsoporthoz tartozó Deb Haaland belügyminiszter lesz, ha a Szenátus jóváhagyja a kinevezését:

 

https://index.hu/kulfold/2020/12/18/az_egyesult_allamoknak_oslakos_indian_szarmazasu_belugyminisztere_lesz/

Voxio Creative Commons License 2020.12.17 0 0 6753

Sajnos én is csak távolról ugatom a témát, bár már régóta érdekel.

Ma már az interneten elég bőséges adatokat lehet azért találni a témában, főleg a 15-20-25 évvel ezelőtti állapotokhoz képest.

Többek között elég jó videókat.

 

Az USA-ban egy időben fel lett kapva a téma, ami azért pozitív hatással volt mind a kutatásokra, mind a médiafeltöltések (cikkek, dokumentumfilmek) számára vonatkozóan.

Előzmény: Bela_Vak (6752)
Bela_Vak Creative Commons License 2020.12.17 0 0 6752

Koszi a megosztasokat, nagyon erdekesek (nem sokat ertek az indianok tortenelmehez, ez a csoport az egyik fo info forrasom).

Előzmény: Voxio (6745)
Voxio Creative Commons License 2020.12.12 0 0 6751

E szerint a cikk szerint 1895-re a szabad természetből már kipusztult, ez azonban valószínűleg nem igaz, mivel a wikipedia szerint meg "1896-ban még egy 250 000 madárból álló sereghez riasztották a vadászokat. Az utolsó hiteles feljegyzés egy vadon élő példányról 1900. március 22 vagy 24-éről származik, amikor egy Press Clay Southworth nevű fiú lelőtte a madarat"

 

A vándorgalambokra már az őslakos indián népek is intenzíven vadásztak, de a kipusztulásukat egyértelműen a fehér amerikaiak okozták.

Előzmény: Voxio (6750)
Voxio Creative Commons License 2020.12.12 0 0 6750

A vándorgalamb Észak-Amerika területének nagy részén gyakori volt. Rendkívül társas faj, számuk akár az 5 billió egyedet is elérhette, valószínűleg az egész Földön ez volt a legnépesebb madárfaj.

 

A vándorgalamb hatalmas csapatokban élt. Fő tápláléka egész évben változott annak függvényében, hogy éppen milyen termény volt nagy mennyiségben elérhető. Évente csak egyetlen fiókát nevelt minden pár, ez elegendő volt, hiszen a kolónia védelmet nyújtott a ragadozókkal szemben. A nagy csapatoknak hatalmas erdőterületekre volt szükségük a költéshez, az éjszakázáshoz és a  táplálkozáshoz is, hiszen táplálékuk nagy részét különböző makkok adták.

 



Vándorlásuk elsősorban az élelemszerzéssel volt kapcsolatos, ilyenkor akár 100 km/órával is repültek. Egy-egy nagyobb csapat mérete elérhette a 1.5 km szélességet és 500 km hosszúságot is, egy ekkora méretű csapatnak 14 óra kellett ahhoz hogy átrepüljön egy ember feje fölött.

 



 

A vándorgalamb mindig is fontos élelemül szolgált az amerikai indián törzsek számára. Az európai telepesek érkezése után a vadászat nagyon népszerű lett, hiszen a hatékony eszközökkel (puska, háló) rengeteg madarat tudtak zsákmányolni. A vasútvonalak kialakításával már kereskedelmi méreteket  öltött a faj vadászata, hiszen könnyedén lehetett galambhúst szállítani a városokba. A vándorgalamb így évtizedeken keresztül Észak-Amerika lakóinak egyik alapélelmiszere volt. Mivel a mezőgazdasági termelés terjedésével egyre inkább kártevőnek számított, ezért húsán kívül már emiatt is módszeresen pusztították a fajt nem kímélve a fészkelő kolóniákat sem.

 



 

A páronkénti alacsony fiókaszám, a csoportos életmód és a kiterjedt erdőségek fontossága együttesen tették ezt a fajt nagyon sérülékennyé. A mezőgazdasági területek térnyerésével a nagy erdőségek folyamatosan csökkentek, így a kolóniáknak már nem volt megfelelő élőhelyük. A kolónia védelme nélkül az elszórtan költő párok fiókái gyakran ragadozók áldozatául estek, így nem volt utánpótlás. Ezek a biológiai tényezők és a kereskedelmi célú vadászat együttesen már gyorsan a kihalás szélére sodorták a fajt.

 



 

Az utolsó nagyméretű fészkelő kolóniát 1878-ban írták le. Az elkövetkező években már csak szórványos fészkelésekről vannak beszámolók. Ugyan ekkor már meghozták az első törvényeket a vándorgalambok védelme érdekében, ezek nem bizonyultak hatékonynak és 1895 körül már valószínűleg nem volt vadon élő vándorgalamb Amerikában.

 



 

Az utolsó vándorgalamb egész életét fogságban töltötte. A „Martha” névre „hallgató” madár 1914. szeptember elsején délután 1 órakor pusztult el feltehetően 29 évesen, egy állatkertben. „Martha” utolsó éveiben rendkívül népszerű volt, hiszen ő volt fajának utolsó képviselője. A vándorgalamb története azon ritka esetek közé tartozik ahol órára pontosan elmondható egy faj kihalásának időpontja."

 

Forrás: https://www.mme.hu/vandorgalamb-avagy-hova-tunt-fold-legnepesebb-madarfaja

Voxio Creative Commons License 2020.12.12 0 0 6749

"Az indiánok felfogása szerint annak az embernek, aki elveszíti a kapcsolatát a természettel, megkeseredik a szíve. Ha jobban odafigyelnénk a természet jelzéseire, törvényeire, akkor tudnánk, hogyan lehet összhangban élni egymással, más közösségekkel, a természettel. A mai emberek többsége örök versenynek tekinti az életet, ahol mindig le kell győzni valakit vagy valamit. Vágtatunk egy cél felé, pedig nincs cél, csak út van. Ezt az utat pedig közösen kell járni, egymást és környezetünket segítve. Erről szól ez a 10 perces, elgondolkodtató rövidfilm."

 

https://www.elobolygonk.hu/Elmenybutik/Hazi_mozi/2018_09_03/indianok_uzenete

Voxio Creative Commons License 2020.12.12 0 0 6748

Fénykorukban összesen 1-1,5 millió is lehetett a Mississippi-kultúrák össznépessége, de ennél magasabb és alacsonyabb becslések is vannak.

 

Érdekes, hogy amikor a franciák és a britek elkezdték ezeknek a régióknak a gyarmatosítását a 17. sz. végén, 18. sz. elején, a fenti indián népességnek már csak a töredéke élt itt, talán 200 - 250 ezer ember.

 

Magyarán szólva az egykor viszonylag sűrűn lakott térségből egy igen ritkán lakott, alacsony népsűrűségű terület lett.

Előzmény: Voxio (6747)
Voxio Creative Commons License 2020.12.12 0 0 6747

A Mississippi-kultúrák elterjedése a fénykorukban, 1250 körül.

 

Az Oneota és a Fort Ancient tulajdonképpen nem tartoznak a szűkebb értelemben vett Mississippi-kultúrákhoz, csak rokon kultúrák.

 

Zöld szimbólumokkal az eddig feltárt települések.

 

Előzmény: Voxio (6746)
Voxio Creative Commons License 2020.12.04 0 0 6746

Az tényleg elég érdekes, hogy a Mississippi-kultúrából szinte semmi sem maradt, mire az első európai felfedezők és telepesek a térségbe értek.

 

A kultúra helyét kezdetlegesebb kultúrájú, félnomád és nomád indián csoportok foglalták el, bár az is egy valószínű feltevés, hogy magának a Mississippi-kultúra népének az utódai tértek vissza ma még nem teljesen tisztázott okokból egy egyszerűbb, kezdetlegesebb életformához.

Előzmény: Voxio (6745)
Voxio Creative Commons License 2020.12.04 0 0 6745

Mondjuk ennél a cikknél sokkal többet ér, ha megnézi az ember az általam korábban linkelt dokumentumfilmet, sokkal jobb képet kap a Mississippi-kultúráról, főleg, aki vizuális típus (az emberek nagy többsége).

 

Sajnos a szöveg angol nyelvű, de a narrátor elég lassan és tisztán beszél, elég jól érthető.

Előzmény: Voxio (6743)
Voxio Creative Commons License 2020.12.04 0 0 6744

Magának a Mississippi-kultúrának a kialakulását 2 fő tényező segítette elő:

 

- az ún. középkori meleg korszak szelíd, kiegyensúlyozott, kellőképpen csapadékos (se nem túl sok eső, se nem kevés) éghajlata

 

- Mexikó felől egy új kukoricafajta terjedt el, amely jól alkalmazkodott Észak-Amerika éghajlati viszonyaihoz és a korábbi fajtáknál nagyobb terméshozamot produkált.

Előzmény: Voxio (6743)
Voxio Creative Commons License 2020.12.04 0 0 6743

Cahokia a Mississippi-kultúra vagy más néven a Mississippi-civilizáció legnagyobb városa volt.

 

Ehhez kapcsolódik a Mult-kor magazinnak egy régebbi cikke:

 

"A legnagyobb észak-amerikai indián város

 

A több mint hatezer éves művészeti munkák a régészek szerint egy egységes történetet mondanak el az utókornak arról, mit is gondoltak az amerikai őslakók a tágabb lakóhelyükről. Rétegekben képzelték a világot, s az ókori görögökhöz, illetve a modern vallásokhoz hasonlóan világuk tele volt jó és rossz szellemekkel. A festmények nem csupán a földi létet jelenítették meg, hanem a spirituális világba is betekintést nyújtottak, magyarázta Jan Simek, a knoxville-i Tennessee Egyetem munkatársa, aki kollégáival az Antiquities című folyóiratban tették közzé eredményeiket.

„A Mississippi-kultúra tagjai főként mezőgazdaságból éltek, kukoricát és tököt termesztettek, s több száz, talán több ezer közösségbe tömörülve tengették mindennapjaikat a mai Egyesült Államok délkeleti területén” – mondta Thomas Pluckhan a Dél-Floridai Egyetem antropológusa. A régészek korábban a Mississippi indiánjainak kultúráját jelentősen ledegradálták, annak komplexitását túlságosan is alábecsülték, azonban az újabbnál újabb tanulmányok fokozatosan rávilágítanak az elődök hibáira, mondván: a kultúra bonyolultan és szervesen épült fel.

Cahokia városa i. sz. 600 körül kezdett kialakulni a hatalmas amerikai folyam mentén a mai St. Louis környékén. Lakossága fénykorában elérte a 40 ezret, így a valaha az USA területén épített „legnagyobb város” cím büszke tulajdonosa lehetett egészen az 1780-as évekig, amikor Philadelphia utolérte. 1250-ben Cahokia lakóinak száma 15 ezer körül mozgott, ami vetekedett a középkori Londonnal és Párizzsal.

A metropolisz a 15. század környékén kiürült. Mire az európai gyarmatosítók a területre érkeztek a Mississippi-indiánok eltűntek, helyükre az eddigi kutatások szerint a cserokik és egyéb indián törzsek vándoroltak be, ám az antropológusok ebben nem teljesen biztosak. Korábban, amint Pluckhan elmondta, a Mississippi-kultúrát „úgy emlegettük, mint egy lazán összefüggő, társadalmi-politikai csoportosulást, amely általában közös törzsfőt választ, s a nyelvük hozzávetőlegesen azonos.”

 

A teljes cikk: https://mult-kor.hu/20130627_oskori_festmenyek_mutatjak_meg_a_mississippikultura_vilagkepet?pIdx=2 

Előzmény: Voxio (6739)
Voxio Creative Commons License 2020.12.01 0 0 6742

Igen, néha egészen elképesztő ellentmondások vannak az adatok között, pl. az 1865. évi Powder River hadjárat kapcsán is.

Előzmény: Tibb2 (6741)
Tibb2 Creative Commons License 2020.12.01 0 0 6741

Némileg hasonló a helyzet a Washita folyó menti ütközettel is. Custer először 103, azután már 140 halott indián harcost, néhány nőt és kevés gyereket jelentett, míg az indián résztvevők szerint még 20 harcosuk sem veszett oda. Jerome Greene szerint, aki megpróbált minél több indián halottat nevesíteni, 40 férfi, 12 nő és 6 gyerek volt az indiánok vesztesége az összecsapásban.

Előzmény: Tibb2 (6740)
Tibb2 Creative Commons License 2020.11.30 0 0 6740

Igen, biztosan túlzás. A katonák 8 halottat és 35 sebesültet veszítettek. George A. Armes kapitány valóban 150 halott indiánt jelentett, de Gregory Michno szerint sokkal valószínűbb a 10 halott és 20 sebesült.

Előzmény: Voxio (6738)
Voxio Creative Commons License 2020.11.30 0 0 6739

Egy kifejezetten érdekes dokumentumfilm Cahokiáról, a mai Illinois területén található nagy prehisztorikus indián városról, a Mississippi-kultúra legnagyobb városáról.

 

Sajnos angol nyelvű, de egész jól érthető.

 

https://youtu.be/QYZ_FfqXEI0

Voxio Creative Commons License 2020.11.30 0 0 6738

Igen, én is úgy vélem.

 

Viszont az első Prairie Dog Creek-i csata (1867) kapcsán a korábban belinkelt honlapon található számadatokat egy kicsit vaskosnak találom.

Mondhatni túlzónak.

 

Ti. hogy a kb. 300 ellenséges indián harcosból 50 elesett, 150 meg megsebesült.

Előzmény: Tibb2 (6737)
Tibb2 Creative Commons License 2020.11.28 0 0 6737

Igazad van, ez tényleg két különböző Prairie Dog Creek. Az egyik a Republican River-be ömlik, a másik a Tongue River-be.

Előzmény: Voxio (6736)
Voxio Creative Commons License 2020.11.28 0 0 6736

Üdvözletem Tibb őrnagy (Major Tibb)!

 

Remélem, hogy mindannyian jól vagytok.

 

Ha van időd, akkor reagálj majd az alábbiakra:

 

Azt tudtad, hogy a síksági indián háborúkban két csata is volt az ún. Prérikutya-pataknál?

 

Battle of Prairie Dog Creek.

 

Csak jobban utánaolvasva számomra most derült ki, hogy ez nemcsak, hogy két különböző csata volt, de két különböző helyszín is.

 

Az egyik 1867. júliusában volt a középső síkságokon, Kansas területén, ahol George A. Arms kapitány alakulatai megfutamítottak egy viszonylag nayg számű, 300-400 harcosból álló sájen - kajova harci csoportot:

 

https://www.nationalguard.mil/Resources/Image-Gallery/Historical-Paintings/Heritage-Series/Battle-of-Prairie-Dog-Creek/

 

A másik 1876. június 9-én volt, fönt északon a Tongue River Heights környékén.

Itt 200 északi sájen harcos próbálta meg elhajtani a Crook-féle hadoszlop lovait és málhás állatait, sikertelenül:

 

https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Prairie_Dog_Creek_(1876)

Voxio Creative Commons License 2020.11.27 0 0 6735

"az indiánok is előállhatnak kárpótlásért az elvett földjeikért és a legyilkolt őseikért."

 

Nyilván igen, mert az erkölcsi igazság az ő oldalukon áll ebben a kérdésben.

 

A teljes objektivitás kedvéért azért ne feledjük el azt sem, hogy az indián háborúknak fehér áldozataik is voltak és nemcsak katonák és fegyveres milicisták, de békés telepesek is, nem is kevesen.

Valahogy ezeket is figyelembe kellene venni az összkép kialakításánál, persze minden egyes törzs esete más és más.

 

 

Előzmény: vörösvári (6727)
vörösvári Creative Commons License 2020.11.27 0 1 6734

szürreális jelenet lenne :)

gazdaságilag viszont ha kezelnék a kezdeti nehézségeket Európa történetének legértékesebb bevándorlása lenne, persze nem az antifákra és genderszakosokra gondoltam

 

Előzmény: Voxio (6733)
Voxio Creative Commons License 2020.11.27 0 0 6733

"Amúgy ha következetesek lennének a balosok, akkor az indiánok kivételével mindenkinek össze kellene csomagolni és elhúzni a származási helyére"

 

De hát te is tudod nagyon jól, hogy a gyakorlatban ez teljesen kivitelezhetetlen.

 

Az azért elég érdekes lenne, ha egyszer csak megjelenne Európa kikötőiben és repülőterein hátizsákokkal, bőröndökkel sok tízmillió fehér amerikai és szomorúan panaszkodnának az európaiaknak, hogy  "az indiánoknak elegük lett belőlünk, hazazavartak minket."

Előzmény: vörösvári (6732)
vörösvári Creative Commons License 2020.11.25 0 0 6732

Erkölcsileg nyilván az indiánoknak, amúgy a fehéreknek. Amúgy ha következetesek lennének a balosok, akkor az indiánok kivételével mindenkinek össze kellene csomagolni és elhúzni a származási helyére, de helyette inkább a fehéreket fogják hibáztatni az őseik miatt.

Előzmény: Voxio (6731)
Voxio Creative Commons License 2020.11.25 0 0 6731

No, élő példa, kedves Vörösvári, ott van ez a Bingham, de  ott van pl. Custer, Sheridan, Terry, Miles, Crook, Mackenzie stb., az indián háborúk híres parancsnokai, ha csak a polgárháború utáni 2-3 évtizedet nézzük.

 

Ezek a klasszikus, mondjuk úgy, hogy konzervatív republikánus fehér nézet szerint hatalmas, pozitív hősök voltak, az amerikai társadalom és demokrácia, ill. a nyugati telepesek védelmezői.

 

Az indiánok meg más színesek, nyilván a szélsőséges demokratáktól is biztatgatva, meg azt mondják, hogy nem, nem hősök voltak, hanem egy gyarmatosító, az őslakosság életformáját és szabadságát vérbe tipró hadsereg parancsnokai.

 

Namost akkor melyik, te pl. kinek adnál igazat?

 

Én nem tudom, hála Istennek, nem is nekem kell eldöntenem.

 

Azt viszont nem tartom kizártnak, hogy Bidenék alatt nemcsak a konföderációs tábornokok szobrait, de az indiánok ellen harcoló amerikai tábornokok szobrait is elkezdik majd ledöntögetni.

(Mivel hogy rasszisták, a fehér felsőbbrendűségben hívők és imperialisták voltak...)

 

Nem azt mondom, hogy biztosan így lesz, de nem tartom kizártnak...

Előzmény: Voxio (6730)
Voxio Creative Commons License 2020.11.25 0 0 6730

Egy kevésbé ismert ütközet, a Peno Creek-i csata 1866. december 6-án, a Fort Phil Kearny erőd mellett.

 

Itt esett el a fiatal (29 éves) Horatio Stow Bingham kapitány és Bowers őrmester.

 

Egy kisebb amerikai lovassági alakulat lovagolt itt egyenesen bele Bingham vezetésével a lakoták csapdájába, Bingham és Bowers maradtak holtan a mezőn, a többieknek  - ha sebesülésekkel is - de sikerült visszamenekülniük az erődbe.

Bingham holttestében több mint 50 nyílvesszőt találtak.

 

"On December 6, 1866, Bingham and Capt Fetterman left Ft. Phil Kearny with a squad of mounted infantry and 30 soldiers from Company C, 2nd US Cavalry to assist a wood cutting detail that was under attack by Lakota warriors.

It is unknown if it was a misunderstanding of orders or that Bingham disobeyed orders, because he charged far ahead of the command with only a small number of troops. While in pursuit of some of the warriors, Bingham and his men were decoyed straight into an ambush. Bingham and a Sgt Bowers were killed in the ambush.

Bingham's body was later found with over 50 arrows in him. Bingham was first buried at the Ft Phil Kearny post cemetery. After the closure of the fort, Bingham's body was removed to the Custer National Cemetery."

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!