Először is köszönöm a bókot, ami azért persze erős túlzás, de a hiúságomat mára jóllakatta :) De talán elhiszed, hogy igazat mondok, ha azt mondom, hogy lebilincselőnek találom az indián kultúrákat - gondolkodásukat is beleértve -, szeretném megismerni őket, amennyire lehet, és szeretném, hogy a következő generációk kincsnek lássák. Talán elhiszed, hogy engem is megrendítenek azok a dolgok, amikről írsz. A szívemhez ér az a nagy és elkötelezett szeretet, ami a soraidból árad az indiánok ügye iránt, és szinte megbénít a válaszadásban. De azért megpróbálom.
A tapasztalat sajnos tényleg azt mutatja, hogy globálisan nézve sem a humanizmus alapkövetelménye, sem a természetvallások, sem a kereszténység eddigi gyakorlata nem volt elég ahhoz, hogy az emberek ne verjék, erőszakolják és öljék meg egymás gyerekeit. Ebben a speciális esetben egy olyan népirtásról beszélünk, ahol például - Pratt hírhedt szavait idézve - a "kill the Indian, and save the man" ideológiájára építették fel a rendszert, ami egyértelműen a keresztény vallásra támaszkodik. Eléggé alkalmas volt arra, hogy a lelkiismeretet elhallgattassa, és teológiailag is alá volt dúcolva. Ezért hangsúlyoztam ki a kereszténység felelősségét, ami nem az én hobbim, hanem sajnos kikerülhetetlen tény. Ezt meglehetősen sokszor a fejünkre is olvassák, és nem mondhatjuk, hogy ádehogy.
De szeretnék mondani mégegy dolgot. Életem egyik legmegrázóbb olvasmánya volt Cochise vallomása: "Isten nem olyannak teremtett minket, mint benneteket. Úgy születtünk mi, akár az állatok, száraz fű között, alomban, nem ágyban, amiként ti. Ezért hasonlatos életünk is az állatokéhoz, ezért kóborlunk éjszakánként, ezért kell rabolnunk és ölnünk." És ahogy ezt olvastam, először értettem meg és éltem át a betlehemi jelenet mindent elsöprő erejét, a jászolban fekvő Jézust, aki közösséget vállal az alomban születettekkel, mindenütt a Földön, mert Isten szereti őket, még jobban, mint én vagy Te.
Először is szeretném megköszönni Kate- nek és Annie-nak azt a rengeteg tudást és tapasztalatot, amit megosztotok velünk !
Nagy dolog ez, mert mindegyikünk "tudománya" más egy kicsit, ki erről tud, ki arról, mindegyikünknek lehetnek speciális oldalai, de amit Annie ide felrakott, az a tudás igazi kincsesháza.
Kate, Téged is szívből üdvözöllek, igazán örülök, hogy megosztod velünk a tapasztalataidat és tudásodat !
Igazán élmény olvasni mindkettőtöket !
" hát legalább azért, mert ez Jézus Krisztus félreérthetetlen parancsa, mint minimumkövetelmény"
Elnézést, Annie, nem szeretnék Veled vitatkozni ezen. Remélem, semmi sértő nem lesz a véleményemben.
Amit én szeretnék hozzátenni az alábbi egész témához, hogy néhányszor én is olvastam már e bentlakásos iskolák által okozott károkról. Jóval többről volt szó, mint a gyerekek éheztetéséről. Szexuális visszaélésekről, nagyon komoly bántalmazásokról van szó. Valódi, leplezett emberírtásról van szó. Legalább annyira gyilkos volt ez a rendszer, ami az emberek "lelkét és szívét "pusztította , mintha golyóval lőtték volna őket.
Egyszer olvastam egy cikket, melyben egy indián apa azt mondta, azért nem tanította meg gyermekeinek az ősi nyelvet, mert ŐT annyit verték és annyit szenvedett, hogy megfogadta, hogy nem fogja engedni, hogy emiatt a gyermekeinek is ennyi szenvedésben legyen része. No comment.
Ezek az iskolák - és felette az egész politika- az indiánok életvitelének, kultúrájának, életszemléletének gyökeres kiírtására törekedtek. Arra törekedtek -immár törvényes keretek között- hogy az indiánokat, ahogy csak lehet letöröljék a föld színéről.
Az egész bentlakásos rendszernek illetve az egész komplett bánásmódnak igen komoly hatásai maradtak. Széthullott családok,öngyilkosságba menekülő gyerekek, hatalmas nyomor maradt a nyomában. Felbomlott az addig szigorú törzsi kultúra, a vele járó helyben szokásos "erkölcsi " morál, és az összetört , gyökerüket vesztett és sehova nem tartozó, iskolából kikerült emberekben az iskolai rendszer kitörölhetetlen mentális sérülést "is " hagyott.
Manapság a hatalmas munkanélküliség, a valódi jog, azs orvosi ellátás hiánya ma is megteszi a magáét. Nem véletlen a jelentős mértékű alkohol és drogfüggőség.
A régi rendszer és a mai rendszer is, javában hozzájárul ahhoz az iszonyatos öngyilkossági hullámhoz, ami ma köztük tapasztalható. Rosebud rezervátumban pont az idei évben hírdettek vészhelyzetet, olyan magas volt az öngyilkosságok aránya.
A régi rendszer hatása , ha közvetve is, a mai napig is érvényesül. Sok más hatással egyetemben.
Függetlenül attól hogy valaki hívő vagy sem, teljeséggel érthetetetlenek és megbocsáthatlanok azok a kegyetlenkedések, amik ezekben az iskolákban megtörténtek.
Számomra teljesen döbbentes, hogy tud valaki egy ártatlan gyermekkel- legyen az bármilyen nép gyermeke- kegyetlenül bánni. Az én szívem mindig belesajdul, ha belegondolok a szituba, amikor egy ártatlan, rettegő gyermekkel szemben kegyetlenkednek.
És ez nem a Jóisten parancsától függ, hanem attól hogy valaki tud-e embernek megmaradni, függetlenül attól hogy a Jóisten parancsolja-e vagy sem.
Ha belegondolunk, a szolgáira ugyan nem hatott. Sőt, az adott országok hívő tagjaira sem. Bocsánat a fogalmazásért, de sajnos így van.
Az indiánok ,saját hazájukban, nem elfogadott emberek. Sokszor ma sem nézik őket EMBER-nek.
Ami a jogot illeti, sok esetben bánnak úgy velük mint másodrangú állampolgárrokkal.
Az indiánok, manapság, a többiek számára ugyanúgy láthatatlanok. Nem csak azért, mert mélyen elszigelten élnek, hanem azért is, mert az átlagember észre sem veszi őket, emberszámba sem veszik őket. Erre egyébként manapság is sokat utalnak.
Én hívő vagyok, ami ugyan nem tartozik a topicra-, de mindemellett úgy gondolom, az emberiesség tanítása nem felekezetfüggő, hanem minden vallástól függetlenül is kötelező érvényű.
Az indiánok kultúrája, nyelvei, hite és gondolkodásmódja pedig ugyanúgy taníthat másokat szépre és jóra, mint amennyi negatívumot is hordoz(hat) magában.
A világnak ugyanúgy értékes öröksége és kincse mindez, mint bármely más nép kultúrája.
Nem a vallás, vagy a vallások felelősek azért ami történt és történik, hanem maguk az egyének, az emberek. És mivel az emberek általában vallás szerint is csoportosulnak, ezért aztán az egyház, aminek tagjai voltak ezek az emberek, épp úgy felelős, mint az egyének.
De ettől függetlenül az , amit az egyházak nevében megtettek, az én hitemet nem fogja megingatni sohasem.
Viszont az emberiesség parancsa minden emberre vonatkozik, függetlenül nemre, fajra, felezetre.
A mi feladatunk pedig az, hogy az utánunk következő generációknak megmutassuk, hogy mennyi értékes dolog van világon, amit védeni és óvni kell.
Én irigylem KAte-et, mert így a internet mellől az ember nem sokat segíthet, Ő igazán szerencsés, hogy van módja és lehetősége segíteni mindazokat, akiknek megmaradt kultúrája a világörökség része maradt !
/ És itt nem az általában vett világörökségre gondolok, hanem arra ami nekünk, ennek a generációnak fennmaradt. Ki kincsnek tekinti, ki nem, mindenki saját belátása szerint ítélheti meg. /
Bár én tavaly aláírtam egy petíciót,ami Bear Butte-t szeretné megvédeni. /Szent hely/
Nem csak a művészetükben, hanem a tudásukban, gondolkodásukban és hitükben is vannak olyan elemek, amelyek igazi értéket képviselnek.
Innen az intenet mellől nem segíthetjük őket, mert az amerikai nemzetek szellemiségét soha nem fogjuk tudni befolyásolni.
Egyetlen, valódi felelősségünk abban áll, hogy a következő generációkkal megértessük hogy mennyire fontos feladat számukra hogy megértsék és elfogadják a különbségeket , tudják hogy mindenkinek drága a kultúrája, és rajtuk múlik, hogy mindaz a kincs, ami ma létezik, fennmarad, vagy pedig végleg elenyészik.
Eltérő a nézőpontunk, mindamellett a "mások" felelősségét én sem vitatom, sőt ha az őslakosok gyakorolnak önkritikát némely dologban, én még az ellen sem lázadok fel.
Ami a közös kalapot illeti, felsoroltál négy nagy egyházat, mindegyik pert veszített olyan ügyben, amiben súlyosan megsértette a saját hitrendszerének alapjait, tehát nem felekezeti vagy személyi kérdésről van szó.
"De hát itt arra ment ki a játék, hogy a kereszténységre térités leple alatt jelentősen lecsökkentség az őslakosság számát és elfoglalják a területeiket."
Pontosan így van, és ebben az egyházak olyan fontos szerepet játszottak, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A "jónép"-nek kellene lefogni az egyházak kezét, ha gyerekek éheztetésében vélik megtalálni küldetésüket? Nem gondolom.
Inkább azt gondolom, hogy mindent meg kell tennünk annak a lelkületnek a felszámolásáért, ami ezekhez a dolgokhoz vezetett. A hitrendszerem alapjait nem kell azért megváltoztatni, annyira nem bonyolult az ügy. Akár fundamentalista, akár liberális felekezetről vagy egyénről van szó, az éhezőknek enni kell adni, a jövevényeket pedig be kell fogadni, (nem beszélve arról, ha ez a "jövevénység" éppen fordítva van...), ha másért nem sikerül, hát legalább azért, mert ez Jézus Krisztus félreérthetetlen parancsa, mint minimumkövetelmény. Aztán el lehet merülni a teológia rejtelmeiben és Isten munkájának kutatásában a történelmet illetően. Persze ez valamilyen szinten a kereszténység belső problémája, de mégsem olyan jellegű, amit zárt ajtók mögött elintézhet.
Ha a kanadai "nemkeresztények" úgy gondolják, hogy a felelősség őket is terheli, jól teszik. Ha a keresztények kifelé mutogatva hirdetnék ugyanezt, az engem zavarna.
Felteszek képeket a Cowichan törzs kultúrális központjáról (Duncan, Van. sziget,Brit Kolumbia). Ez amolyan szabadtéri múzeum. A Cowichan törzs a Coast Salish népek közé tartozik (róluk már irtam).
A háttérben lévő pózna és sas a törzsfőnök háza előtt állt, ill. a leggazdagabb család tengerparti részét jelölte.
A totemoszlop a család történetét mesélte el. A közhittel ellentétben nem a legjelentősebb figura volt legfelül. (van egy olyan angolszász kifejezés hogy valaki "magasan van a totemoszlopon", ill. magas beosztásvan van).
Még egy.
Longhouse (hosszú ház) motivumokkal diszitve. Ez a valamikori szálláshelyüknek a replikája - manapság faragó mühely van benne.
Vörös cédrusból kivájt egyszerü kenu. A harci kenuk nagyobbak, bonyolultabb épitésüek és gazdagon diszitettek voltak.
A fehérektől tanulták a szövést és kötést. A pokrócokkal a szomszédos törzsekkel kereskedtek, tehát nagy jelentősége volt. A Cowichan pulóverek ma is hiresek (és jó drágák).
Kedves Annie! Jó hogy nem leszel ellensége a vallásodnak. :)
Nemcsak a kereszténységet terhelik égbekiáltó bünök. Azon kivül szerintem nem lehet minden keresztényt egy kalap alá venni. Úgy gondolom hogy még tán a saját vallásodon belül is van aki liberális, van aki fundamentalista. A lényeg az hogy Te tisztában vagy azzal hogy Neked mi az álláspontod és kiállsz mellette. A hitrendszereden valószinüleg nem fogsz változtatni, és miért is? Nem lehet fekete-fehéren megitélni ezeket a problémákat. Tudod, itt Kanadában az a szemlélet, hogy nem csak a kormányok és az egyházak felelősek. Végül is mindenki más nagyjából tudott ezekről a dolgokról, és senkinek sem jutott eszébe, hogy tiltakozzon. Ha a jónép tiltakozott volna, akkor ezek a szörnyüségek nem történhettek volna meg. De hát itt arra ment ki a játék, hogy a kereszténységre térités leple alatt jelentősen lecsökkentség az őslakosság számát és elfoglalják a területeiket. Nem hiába, hogy ilyen gazdag ez az ország - az őslakosság és a szegényebb bevándorlók hátán épült. Tehát itt mindenkinek szembe kell ezekkel a dolgokkal nézni, nemcsak a keresztényeknek!
Nekem néha lelkiismeret furdalásom van amikor a rezervátumba kell munka révén mennem. Ők nem tesznek különbséget a magyar származású ill. az angolszász kanadaikat között - ez őslakosok számára én fehér ember vagyok, tehát a hozzám hasonlók vették el a földjeiket, a gyerekeiket és tüntették el a kultúrájukat. Én elvállalom ezt a szerepet és szembenézek vele, mert a vitatkozás ill. felelősség átháritása szerintem még több sebet ill. konfliktust okozna.
Csak eszembe jutottak a beszélgetések kapcsán ezek a képek, most megkerestem őket. A felső Fort Sill 1913-ban, abban az évben, amikor a csirikavák szabadultak. Mindenesetre nyeltem egyet, amikor először megláttam. Az alsó képen Naiche látható családjával.
Én is nagyon örülök hogy rátaláltam erre a topikra. A mások kultúráját értékelni tudó, széleslátókörü egyének körében otthon érzem magam!
Az a pilisi tábor klassz lehetett. Én is a természetbe "menekülök", ha nyugalomra vágyok. Egy hét múlva férjemmel Brit Kolumbia hegyes részein fogunk túrázni a vadonban, már alig várom! De azért a grizzly medvékkel nem szeretnék találkozni!
Apropó, emlékszik-e valaki a Winnetou-ból hogy Karl May száritott medvetalpról irt (mármint hogy azt ették az apacsok)? Emlékszem hogy a 70-es években gyakorta nyaggattam az anyut hogy ugyan készitsen már nekem medvetalpat...
Eszembe jutott róla, hogy egyszer a suliban Cseh Tamás tartott előadói estet, aminek az lett a vége, hogy hajnalig mesélt a bakonyi "indiánság" csodáiról. Azt hiszem, soha nem vágytam még úgy semmire, mint hogy elmehessek oda. Kedvesen és udvariasan pattintott le, mert valami olyasmit mondott, hogy egy magányos fiatal lány megjelenése a családosok törzsközösségében előre nem látható bonyodalmakat tudna okozni... Hát eléggé megsértődtem ezen a megközelítésen, de azóta már megbocsátottam :) De azért sajnálom, hogy a bakonyi indiánság kimaradt az életemből.
Örülök, hogy így van. Tudom, néha úgy tűnik, mintha ellensége lennék a saját vallásomnak, pedig nem is ... :) Csak éppen azt gondolom, hogy olyan súlyos és égbekiáltó bűnök terhelik már a kereszténységet, ami elől nem menekülhetünk el, szembe kell néznünk velük. Mégpedig a tanítások szintjén, mert bizony sokszor olvastam az elmúlt években is azt a véleményt - persze már csak nemhivatalosan -, hogy Amerika őslakóira az isteni igazságszolgáltatás sújtott le. (Hogy a zsidóságot ne is említsük ...) De azért örülök mindennek, aminek lehet.
Az őslakos politikai aktivisták a náci koncentrációs táborokhoz hasonlitják a bentlakásos iskolarendszert. Még olyan állitásokról is olvastam, hogy a "Végső Megoldás" fogalma innen, Kanadából ered, az őslakosok szisztematikus kiirtásával kapcsolatban - és ezt kopirozták a nácik. Az ilyen állitásokat a kanadai kormány cáfolja. Az tény, hogy a dél-afrikai apartheid rendszer bevezetői a kanadai és ausztrál kormány asszimilációs "erőfeszitéseit" tanulmányozták és vették figyelembe.
Az egyházak felelősséget vállaltak a történtekért - az érintett egyházi tisztviselőket kiközösitették és kártéritést is fizettek (persze ezt birósági döntés alapján). Az egyházak manapság próbálnak a szegénységben élő őslakosságnak segiteni, pl. élelmet osztanak szét. Az őslakosság nagy része egyébként keresztény - sokan az egyháztól kérnek ill. kapnak támogatást, mert a kormány által fenntartott programokban nem biznak annyira. Amikor az első éves praktikumomat végeztem, a Salvation Army Family Services-nél voltam és akkor döbbentem rá, hogy milyen rettenetesen szegény az őslakosság. Itt élelmiszert osztottunk szét, mindennapi dolgokat, mint pl. kenyér, tej, tészta, stb. Szóval én úgy láttam hogy az egyházak próbálnak korrigálni az őslakossággal való kapcsolatukon.
... text. NativeAmerican Image Gallery and Sales. Return to Gallery Index. This gallery contains 151 images. Mouse over graphics to view ... history.denverlibrary.org/sales/native.html - 9k
Eredetileg a worldcat-on keresgéltem,onnan tudtam rámenni.
Ha nem találjátok, vállalkozó kedvűeknek elküldhetem a teljes hivatkozást, bár ezzel újabban nagyon vigyázok, mert nem szeretném ha valaki valami hívatlan- akaratlant kapna.
-Észak-Amerikai Indiánok-Amerika őslakóinak gazdag kultúrái a délnyugati pueblóktól a fagyos Északig (Park Kiadó-Szemtanú sorozat 25)
...a könyv hatalmas tárgyi anyaggal (pompás fejdíszek, csodás gyöngyhímzéses mokaszinok, mesteri fazekesmunkák, művészi ötvösmunkák) mutatja be az indián népek kultúráját egész Amerikában.
-Molnár László Miklós: A híres Vadnyugat (Móra Ferenc Könyvkiadó 1983)
...a könyv a vadnyugat hőskorát próbálja összefoglalni, csaknem 220 korabeli fotóval és rajzos térképekkel. Kitér a szerencsevadászokra, aranyásókra, revolverhősökre... és olyan indiánokról is olvashatunk benne, mint Ülő Bika (Tatanka Yotanka), Vörös Felhő (Makhpiya Luta), és Geronimo...
annie, mindig megdöbbentesz a képeiddel: Geronimo-ról már soket láttam, de ezt még sohasem. Köszönöm!
kat, örülök, hogy itt vagy és megosztod velünk a tapasztalataidat. Ez fontos!
És egy kis élménybeszámoló: egy hetet töltöttem a Pilisben, távol mindentől, egy tábor keretében: jó volt találkozni nyulakkal, rókákkal. Jó volt éjszaka pipázgatni és az éj hangjait hallgatni. Néha néha bóklásztam is egyet egyet, olyan helyekre ami távol va a turista utaktól és az erdő nem volt fukar: tehénszarvas-koponya és gyünyörű tollak miket hazavihettem. Felejthetetlen volt! Az erdő az utolsó menedék!
Nagyon érdekes és egyben megdöbbentő, amikről írsz.
Érdekes, hogy korábban ebben a topikban a Galgadio vagy az NJ szinte pont ugyanilyen dolgokat írtak le egy az USA-ban valaha működött indián benntlakásos iskoláról.
Azt hiszem, ezek a képek nem annyira közismertek... A felsőn Geronimo látható, az alsón Chief Naiche, a szabad csirikavák utolsó főnöke. A képek már hadifogságban, 1890-ben készültek, az alabamai korszak közepén. (Szinte hallani vélem egy idomár ostorpattogását... )
Aratott köztük a halál, miközben nyomorúságuk a környék látványosságává vált, és az "idegenforgalomból" egészíthették ki fejadagjaikat. Piacképes volt a kiszolgáltatottságuk. Nem sokkal később több, mint hetven férfi lépett be annak a hadseregnek a kötelékébe, ami fogva tartotta őket. Ilyen paradox módon szerezhették vissza emberi - harcosi - méltóságukat.
Az első bentlakásos iskolákat még a francia gyarmatositók alapitották az 1600-as években azzal a céllal, hogy "megtéritsék" az őslakosokat. Egyértelmü volt, hogy az őslakosság nem kivánt a kereszténységre áttérni, hiszen önkéntesen alig-alig jártak ezekbe az iskolákba. Az 1800-as években a protestáns egyházak a mezőgazdaság üzésére való áttérést is kitették célül. Természetesen ez nem egyezett meg a hagyományos halászó, vadászó és gyüjtögető életformával, és önkéntességen alapulva ennek a politikának sem volt sikere. 1857-ben a szövetségi kormány meghozta a Fokozatos Civilizáció törvényt (Gradual Civilization Act) - a törvény célja az őslakosság asszimilációja volt. Ezzel egyidőben a szövetségi kormány felismerte, hogy a bentlakásos iskolarendszer "segitené" a fenti törvény végrehajtását, ezért a kormány finanszirozni kezdte az iskolákat. 1876-ban hozták az Indián törvényt (Indian Act), mely meghatározta hogy ki az indián, milyen "jogaik" vannak, hol és hogyan kell élniük, stb. Az Indian Act mai napig érvényben van és erre épül a mai napig fennálló rezervátum rendszer (erről majd később többet!), mint ahogy erre épült a bentlakásos iskolarendszer is. 1920-ban kötelezővé tették a bentlakásos iskolába járást a 7-15 éves őslakos gyermekek részére. A gyerekeket erőszakkal eltávolitották a családjuktól, ill. a szülőket börtönbüntetéssel fenyegették ha nem küldték önkéntesen a gyerekeket ezekbe az iskolákba. A gyerekek nagy része csak 10 havonta találkozott a szüleivel. A saját nyelvüket ill. vallásukat tilos volt használni - ha nem engedelmeskedtek, akkor megverték őket. Az ideológia az volt, hogyha elfelejtik a nyelvüket, kulturájukat és vallásukat, akkor beépülnek majd az európai lakosságba. Az 1900-as években, a gyerekek 40-60 %-a elhalálozott a bentlakásos iskolákban. A halál oka részben tuberculosis és részben fizikai bántalmazás ill. éheztetés volt. Elfogadott gyakorlat volt, hogy az egészséges gyerekeket a TB-vel fertőzöttekkel rakták össze, és a beteg gyerekeket nem gondozták (és persze sokáig nem is volt erre gyógyszer). Az 50-es évekig az iskolákra nem adott elegendő pénzt a kormány, igy a hiányzó összeget a gyerekek munkára való kényszeritésével pótolták. Az iskolákat a katolikus, anglikán, presbiteriánus és metodista egyházak müködtették. A 90-es években sok, valamikori iskola lakó inditványozott pert az egyházak ellen, főként fizikai és szexuális bántalmazás révén. A perek nagy része már lezajlott és az egyházi tisztviselők ezen bünei bebizonyosodtak. A szövetségi kormány 2005-ben 2 billió dollár kártéritési dijt ajánlott fel az érintetteknek. Ez személyre szóló kártéritést ill. terápiás programokra szóló pénzt jelent. Az utolsó bentlakásos iskolát 1996-ban zárták be.
A bentlakásos iskolarendszernek súlyos következményei voltak a kanadai őslakosságra nézve. A nyelv és kultúra elvesztése a nemzetiségi identitás, büszkeség elvesztését jelentette. Sok gyermek azt hitte hogy a szülők kényszeritették őket ebbe a helyzetbe és a tradicionális, családra épülő kötődések bomlottak fel. Az iskolákból a saját közösségeikbe visszatérve, ezek a gyerekek már nem tudtak tradicionális módon (halászat vadászat) megélni, az iskolákban pedig nem müvelték őket, ezért többségükből munkanélküli vált. A gyerekkori fizikai és szexuális bántalmazások hasonló problémákhoz vezettek a családokon belül - ez a mai napig súlyos probléma.
Itt a környékünkön a Kuper szigeten volt egy bentlakásos iskola - az ezzel kapcsolatos per az elmúlt években játszódott le, úgy tudom, a kártérités kifizetése még most van folyamatban. Munkám révén (gyermek védelem) sok olyan emberrel találkoztam, akit ebbe az iskolába kényszeritettek. Sokan közülök alkoholistává és drog függővé váltak. Sokan a saját gyerekeiket bántalmazták - ez egy ördögi kör. Sok generációra lesz még ahhoz szükség, hogy a bentlakásos iskolák "örökségétől" megszabaduljunk.
Tudom, a fentieket nehéz olvasni, de sajnos a az Észak-amerikai indiánok történelméhez tartozik. Az USA-ban is volt bentlakásos iskolarendszer, hasonló céllal ill. következményekkel.
Ha itt lenne még köztünk az Éberhard topiktárs, most biztos megkérdezne, hogy a "csikóharcosok" voltak-e azok, akik a lovak hasa alól is tudtak tüzelni a hadseregre.
Legalábbis többnyire ilyen kaliberű kérdései voltak, de azért színes színfolt volt a topik(ok) életében...
Don! Az utolsó mondatom valami ilyesmi: távol sodródtam az igazságtól. Szóval, észrevételed valós, valóban sántít az elméletem, de ezt közöltem akkor is... ;-)
Amúgy megértelek, nehéz bevallanom, de magam is gyűjtöm a női szíveket megdobogtató alsóneműs felvételeket, itt mindjárt a kedvencem: daliás apacs harcos a hadsereg zoknijában ;-)
Nem is tudom, esetleg ez a félrefordítás eredhet abból, hogy sziú nyelven a kutya=sunka, a ló pedig szent kutyaként van elkönyvelve, azaz ta sunka. Én elsőre erre tippeltem, de lehet, hogy messze sodródtam a valóságtól...
Igen, ezt a szokást én is ismertem, de erre nem gondoltam, hogy a pányva miatt lehetett. Amúgy nem hinném, hogy Tandori ennyire ismerte a síksági indián szokásokat, de ettől még lehet, hogy neked van igazad.
A Cheyenne Dog Men vagy Dog Soldiers (Hotamitaneo) elit militáns csoport legbátrabb harcosai "kutya kötelet" (dog ropes) viseltek az öltözékükhöz erősitve. Ezeknek a bőrből hasitott szalagoknak a végére egy olyan cövek volt erősitve, amit egyébként lovak kipányvázásához használtak. A csatában, amikor a társaik veszélyben voltak, ezek a legbátrabb harcosok kipányvázták magukat a földbe és addig ebben a pozicióban maradtak, amig a társuk megmenekült a veszélyes helyzetből, vagy egy másik társuk a segitségükre tudott sietni. Még akkor sem hagyták el a poziciójukat, ha a saját életük veszélyben volt.
A fentiek alapján talán a lovakkal kapcsolatos kipányvázás analógiáját vette alapul a forditó. Ezen kivül nem találtam semmi olyan referenciát, ami a csikó harcosok elnevezést támogatná...
Azt tudja valaki, hogy miért fordította Tandori Dee Brown könyvében a "Dog Soldiers"-t "csikó harcosok"-nak?
Én arra gondoltam, hogy eredetileg a cheyenne-ek a lovakat hívhatták "nagy kutyák"-nak vagy valami hasonlónak és angolra fordításkor torzulhatott el, de ez csak tipp.
A háttérben lévő pózna és sas a törzsfőnök háza előtt állt, ill. a leggazdagabb család tengerparti részét jelölte.
A totemoszlop a család történetét mesélte el. A közhittel ellentétben nem a legjelentősebb figura volt legfelül. (van egy olyan angolszász kifejezés hogy valaki "magasan van a totemoszlopon", ill. magas beosztásvan van).
Még egy.
Longhouse (hosszú ház) motivumokkal diszitve. Ez a valamikori szálláshelyüknek a replikája - manapság faragó mühely van benne.
Vörös cédrusból kivájt egyszerü kenu. A harci kenuk nagyobbak, bonyolultabb épitésüek és gazdagon diszitettek voltak. 
A fehérektől tanulták a szövést és kötést. A pokrócokkal a szomszédos törzsekkel kereskedtek, tehát nagy jelentősége volt. A Cowichan pulóverek ma is hiresek (és jó drágák). 
Azt hiszem, ezek a képek nem annyira közismertek... A felsőn Geronimo látható, az alsón Chief Naiche, a szabad csirikavák utolsó főnöke. A képek már hadifogságban, 1890-ben készültek, az alabamai korszak közepén. (Szinte hallani vélem egy idomár ostorpattogását... )
Aratott köztük a halál, miközben nyomorúságuk a környék látványosságává vált, és az "idegenforgalomból" egészíthették ki fejadagjaikat. Piacképes volt a kiszolgáltatottságuk. Nem sokkal később több, mint hetven férfi lépett be annak a hadseregnek a kötelékébe, ami fogva tartotta őket. Ilyen paradox módon szerezhették vissza emberi - harcosi - méltóságukat.
