Nos, az érthetetlen mondatom magyarázata ez: megértették a saját emberi mivoltukat és ezzel harmóniát tudtak teremteni, gondolok itt az orvosságos emberekre, a vénekre, a bölcsekre... ahogy beszélgettek a természettel, a Teremtővel. Ilyesmire gondoltam (elnézést, ha félreérthető voltam). A legtöbbet látni meg arra utal, amit a természet feletti spiritus világból megtapasztaltak. (Érthetőbb?) Sámándobolás? Nem hinném, ugyanis nem vagyok sámán. Csak szeretem az egyszerű tiszta ritmusokat és mivel kaptam ajándékba egyik barátomtól egyszer egy sámándobot, úgy gondoltam nem hagyom porosodni :)
"Bölcsen fogták fel a dolgokat, abból az emberei pozícióból ahonnan a legtöbbet lehet látni."
Ez egy nagyon érdekes gondolat, kifejtenéd picit bővebben? Az emberi pozíciók kérdésére gondolok, meg arra, hogy miből lehet a legtöbbet látni.
"elszívok egy adag dohányt a saját magam által készített kalumeten és táncolok, dobolok, tüzet rakok."
Szabályos sámándobolás? (Lehet, hogy butaság a kérdésem, nem nagyon értek hozzá.)
Mi is hegyek közelében élünk, de sajna sokkal ritkábban jutunk fel. A közelmúltban egy lájtos kenutúrán vettünk részt a Tiszán és az öreg Túron. Gyönyörű szép a Túr, csak a gyerekeket sokat kellett agitálni, hogy húzzák be az evezőt meg a fejüket. Nem indián gyerekek :)
"Úgy érzem sok embernek erre lenne szüksége, hogy kilépjen magából, beszélgessen a másik emberrel, együtt tevékenykedjenek, valóban megismerje a másikat, stb..."
Ezzel teljesen egyetértek.
"Tervezem, hogy a könyvekről írnék ide egy kis ismertetőt, ha lehet, hogy mindenki tudja mit keressen, mi az ami megjelent magyarul..."
Szerintem mindenki örömmel fogadná az ismertetőt. Egyből meg is kérdezem, hogy a Vadlovak asszonya című Fehér Szarvas könyv nincs meg Neked véletlenül?
Érdekes, hogy Harasztyt említed ebben a sorban. Amit olvastam tőle, abból úgy tűnt, hogy nem volt annyira elragadtatva az indiánoktól, még ha elismerte is bizonyos szempontból a képességeiket, kultúrgőgjéből olyankor sem nagyon engedett. Ezzel persze nem volt egyedül az utazók között, és becsületére szól, hogy a saját bénázásaikat is leírta. Már régóta tervezem, hogy pár részletet idézek itt a topikban, főleg egy békepipás jelenet tetszett nagyon.
Valóban érdekes a kérdés amit feltettél. Ki miért vonzódik eme kultúra iránt? Vajon lehet-e erre teljeskörű választ adni? Próbáljuk meg! Nos, ha egy mondatban kellene erre válaszolni én azt mondanám azért szeretem ezeket a természeti népeket, mert tudták és megértették hol a helyük a világban. Bölcsen fogták fel a dolgokat, abból az emberei pozícióból ahonnan a legtöbbet lehet látni. A természetben éltek, és be tudtak rendezkedni egy olyan életre ahol valóban volt boldogság valóban voltak emberi értékek, és minden más dolog a háttérbe szorult. Számomra követendő példa. Amit én ebből a saját életembe meg tudok valósítani, vagy át tudok lopni az a természetjárás. Esztergomban élek, és itt lüktetnek a hegyek az erdők. Számos bővízű forrás van amit meg is látogatok legalább 3 naponta az erdő mélyén. Néha felülök valamelyik hegy tetejére, megnézem a naplementét, elszívok egy adag dohányt a saját magam által készített kalumeten és táncolok, dobolok, tüzet rakok. Van egy barátom akivel időnként tartunk egy inipit, izzasztókunyhó szertartást, csónakokkal hasítjuk végig a Dunát, hogy egy megfelelő eldugott szigetet keressünk. Mondhatom életreszóló élmény az ilyesmi. Úgy érzem sok embernek erre lenne szüksége, hogy kilépjen magából, beszélgessen a másik emberrel, együtt tevékenykedjenek, valóban megismerje a másikat, stb... Másik vetülete ennek a könyvek. Igyekszem nagyon sok könyvet olvasni ebben a témában. Ép tegnap végeztem Borvendég Deszkáss Sándor/Fehér Szarvas: a Sziklás Hegyek Varázslója c. könyvével és még mindig a hatása alatt vagyok. Hihetetlen, hogy ilyen kiemelkedő "sachem"-ek gazdagítják a Magyar Nemzetet, mint Baktay Ervin vagy Fehér Szarvas, hogy Haraszthy Ágostont ne is említsem (aki, ha jól tudom nem volt törzsfőnök, de kiemelkedő amit megélt) . Szóval számomra fontosak a könyvek, ez az a csatorna, ahol közel tudok kerülni ehhez a lekiséghez. Tervezem, hogy a könyvekről írnék ide egy kis ismertetőt, ha lehet, hogy mindenki tudja mit keressen, mi az ami megjelent magyarul... Én így látom! Szívesen meghallgatnék másokat is! Beszéltem!
Miénk a megtiszteltetés, hogy végigolvastál minket, köszönjük.
A tippet is. Gondolom, Larry McMurtry regényére alapozzák a sorozatot. Bevallom, nem olvastam el, sőt filmen is csak a Lonesome Dove 2 első háromnegyed óráját láttam. Lehet, hogy túl korán adtam fel, de a jellemábrázolások és a rendezői szándék - ami elsősorban a gyomorforgatásra irányult - ilyen jellegű önvédelemre késztetett :)
Tv-sorozatban hasonlót nem tudok elképzelni, érdeklődve várom Kék Kacsa (félvér komancs bandita, kitalált személy) politikailag korrekt figuráját :)
Mesélnél valamit az "indiános" érdeklődésed fókuszáról? Persze csak ha szívesen ...
Ez a kérdésem természetesen nem csak comesoutholynak szól, igazán érdekel, hogy ki miért érdeklődik egy ilyen távoli kultúra iránt. (Ékezet nélkül íróknak esetleg nem annyira távoli :)
Pár hétig nem terheltem a szervert, most kicsit bepótolom. Nagyon jellegzetes a képen látható tarisznyaszerű táska, amit "bandolier bag" néven tartanak számon. Dél-Kanadától Kansasig terjedt el a használata, nagyjából az 1840-1940 közötti időszakban, bár a kultúra újjászületésének szellemében ma is készítenek hasonló darabokat. Széles vállpántból és téglalap alakú középrészből áll, melyen általában zseb is található.
Bár kezdetben valóban táskaként funkcionált, szerepe mindinkább a látványelemek irányába tolódott: viselőjének státuszát és gazdagságát volt hivatva megjeleníteni. Így a zseb lassan álzsebbé vált, sőt sokszor el is tűnt. Eredetileg a férfiak viselete volt, de számos fotó maradt fenn, melyeken asszonyok is hordják. A nyeregre és a lovak nyakába is akasztották időnként, vagy - mint ezen a képen - többet is hordhattak egyszerre.
A különböző törzsek munkái stílusjegyeik alapján valamennyire elkülöníthetők, de a kereskedelmi kapcsolatok révén elég nagy volt a keveredés, a stílusjegyek átvétele, valamint sok a bizonytalan eredetű darab.
Ez egy korai ojibwe munka az 1860-as évekből. Zöld és piros gyapjúfonalból, kézi szövéssel készült. Ekkor még szélesen nyíló zseb volt rajta. A két pánt - bár hasonlít - nem egyforma.
Santee gyűjtésből való ez a gyönggyel díszített ojibwe táska, az 1930-as évekből. Minden bizonnyal cserekereskedelmi termék volt. Rev. Joseph A. Gilfillan episzkopális misszionárius már 1901-ben megemlékezik arról, hogy az ojibwe asszonyok télen készített és felhalmozott gyöngymunkáit a férfiak nyáron pónikra cserélték.
Ez is a 30-as években készült, ojibwe munka. Érdemes megfigyelni az aszimmetrikus vállpántot, ez eléggé jellemző a törzs stílusára. A leveleken látható erezet is fontos ismertetőjegy.
John Blackbird (omaha) 1910
1910-ből való omaha táska. A ló-motívum eléggé általános volt már az 1860-as évektől kezdve. Szimmetria és a minta egysége a jellemzó.
Képeslap winnebago indiánnal a '10-es évekből. Jól látszik az ismétlődő minta a táskán, ami a törzs jellemző stílusjegye.
Winnebago munka 1890-ből, ismétlődő geometrikus mintákkal és viszonylag keskeny virágmintás panellel
Végül egy 1945 táján készült - valószínűleg potawatomi készítésű - táska. Feltűnő a modernebb dizájn és a különleges új színek használata. A kultúra újraéledésének és fejlődésének szép példája.
Az infókat a Nebraska State Historical Society anyagából szipkáztam, természetesen a teljesség igénye nélkül.
eltartott egy darabig vegigolvasni az osszes hozzaszolast :) koszonet mindenkinek, rengeteg erdekes dolgot irtatok.
annie figyelmebe ajanlom ( es mindenki maseba is persze akit erdekel), kb osz vegen keszul el egy uj amerikai tv sorozat, a cime "Comanche Moon", reszletes infom nincs sajna, nehany kepet sikerult csak talalni a forgatasrol.
Remeljuk azert lesz olyan jo legalabb mint az "into the west" :)
Ezek a kiemelések feldobott labdák számomra, mivel a protestantizmus és az őslakosság drámai találkozásának éppen ezek az aspektusai izgalmasak igazán. Azt hiszem, nem öncélú dolog ezzel foglalkozni, mivel az "ügy" a mai napig is ott izzik a hamu alatt. Valami hálaadási pulyka sül rajta :)
"az emberiség még meg nem váltott óriási többségéhez képest isteni kivételnek tartották magukat. Nagy mértékben az exkluzivitás érzése jellemezte önmeghatározásukat".
Ezt látom az egyik legsúlyosabb gondnak ma is - és ezt kiterjeszteném szinte a teljes kereszténységre. Érdekesen rímel ez a gondolkodás - ami természetesen levezethető egyes bibliai igékből, ha Krisztus személyiségétől és szándékaitól eltekintünk - arra az ősi mentalitásra, hogy "mi inkább emberek vagyunk, mint a környező népek, mert mi a mi isteneinkkel beszélgetünk." Fájdalmas dolog ez, mert a kereszténységben éppenhogy benne lenne ezeknek a falaknak a ledöntése, sőt éppen erről szólna a kereszténység.
"A Mayflower utasainak leszármazottai aztán éppen ugyanolyan intoleranciával küzdöttek az indián őslakosság ellen, mint amilyen vallási türelmetlenség elől a híres hajó utasai eredetileg elmenekültek."
Népszerű gondolat volt, hogy az indiánok "az ördög kedvencei", mivel életvitelük és mentalitásuk több területen látványosan nem felelt meg a keresztény normáknak. Mégis úgy érzem, az "ördög kedvencei" mindig a hívő emberek között voltak, akik amellett, hogy hasonló természetes késztetéseiket esetleg többé-kevésbé kordában tartották, vallási gőgjükben megfeledkeztek küldetésük valódi természetéről. (Amit aztán a mormonok valahogy úgy fogalmaztak meg, hogy nem gazdagodni és ítélkezni, hanem gazdagítani és vigasztalni akarnak.) Az, ahogyan a keresztény vallás lelkületében "megízetlenült", az egyik legszomorúbb jelenség a történelemben. (Keresztényként írom ezt.)
Egy kis adalék: John Wesley, a metodizmus alapítója, akinek nagyapja és dédapja is puritán lelkész volt, 1753-ban így ír : "Ha a georgiai indiánok közül valamelyik beteg lett (de ez ritkán fordult elő addig, amíg a keresztényektől el nem tanulták a falánkságot és az iszákosságot), azok, akik a közelében voltak, megadtak neki mindent, amire szüksége volt. Ó, kicsoda téríti meg az angolokat becsületes pogányságra?"
Örülök, hogy én is rátaláltam erre a fórumra, mint mastinkala barátom!
Én is nagy szerelmese vagyok az észak-amerikai indiánoknak! De ezen belül is a velük foglalkozó irodalomnak, könyveknek! Fel is raknék egy listát a jelenleg eladó könyveimből! Ha valamelyik érdekel írjál, esetleges csere is érdekel!
- John Fire/Lame Deer és Richard Erdoes: Sánta őz, a sziú indián sámán (első kiadás!)
- Borsányi László: Hontalanok a hazájukban
- J.P. Averkijeva: Indiánok Észak-Amerikában
- Václav Solc-Petr Horejs: Amerika őslakói
- Indiánok és ősi kultúrák Észak-Amerikában
Hau Kola Waste! Örvendek, hogy rá találtam erre a fórumra! Nem sikerült még mindent végig olvasnom, de folyamatosan pótolom hiányosságom... Látom, az észak-amerikai indián kultúra szerelmesei gyűlnek itt egybe, remélem tanúlhatok Tőletek! Rólam annyit, hogy magam is igen mélyen érdeklődöm az ősi amerikaiak iránt, a többit majd folyamatosan...
sher: Devalon Small Legs Long Time Travelling feketelábú pikuni orvosságos ember, életrajza fönn van a honlapján. Jómagam egyszer találkoztam vele, így nem mondhatnám, hogy ismerem. Ismerőseim, akik közelebbi kapcsolatba is kerültek vele mondtak róla jót is és rosszat is, de mint mondtam én még ezt nem tapasztaltam, úgyhogy a híreket fenntartásokkal kezelem. Beszéltem! Mitakuyepí!
A vastagbetűs kiemelések tőlem:
Nathaniel Philbrick amerikai történész idén májusban "Mayflower" címmel a puritánok tengeri útjáról megjelent könyve közérthető stílusban szól a nehézségekről, amelyekkel a "zarándok atyáknak" a még teljesen ismeretlen Észak-Amerikában szembe kellett nézniük. A kivándorlók sajátos lelki beállítottságáról írva Philbrick bemutatja, "az emberiség még meg nem váltott óriási többségéhez képest isteni kivételnek tartották magukat. Nagy mértékben az exkluzivitás érzése jellemezte önmeghatározásukat".
Philbrick a puritánok kivándorlásának indító okait az európaiak Észak-Amerika felé történő vándorlásának kontextusába foglalva mutatja be. A bizonyos szempontból csakugyan hősies vállalkozás a részletek ismeretében amatőr, sőt részben ügyetlen vállalkozásnak bizonyult, amelynek kudarca tulajdonképpen előre elrendeltetett. Hogy az angolok egyáltalán túlélték az első évet, mindössze annak köszönhették, hogy a partvidéki törzsek torzsalkodásaiban véletlen szövetségesként megtalálták a helyüket.
A "zarándok atyákkal" kapcsolatos kutatási eredmények olvasmányosan és érdekfeszítően kerülnek terítékre. Meglehetős részletgazdagsággal ábrázolja a könyv azt is, hogy a puritánok által átélt realitás milyen nagy mértékben különbözött korábbi elvárásaiktól, de a ráépülő történelmi hagyományoktól és későbbi legendáktól is. Philbrick érzékletesen megmutatja, miként változtak meg a bevándorlók az új környezettel való érintkezésük során.
Kiderül, hogy a hódítók milyen nagy mértékben eltértek a legendákban megrajzolt képtől, azaz bár "a zarándok atyák Isten férfiai voltak, mindez korántsem jelentette, hogy visszariadtak volna az erőszak alkalmazásától". A Mayflower utasainak leszármazottai aztán éppen ugyanolyan intoleranciával küzdöttek az indián őslakosság ellen, mint amilyen vallási türelmetlenség elől a híres hajó utasai eredetileg elmenekültek.
Bár Az utolsó mohikán című regény szerint a törzs minden tagja kihalt már, a valóság ennél sokkal prózaibb: az indiánok ugyanis a világ egyik leghíresebb kaszinóját üzemeltetik, az ott szerzett bevétellel pedig végre sikerült helyreállítani az elfeledett múltjuk dicsőségét.
1826-ban jelent meg James Fenimore Cooper regénye Az utolsó mohikánról, ám Melissa Tantaquidgeon Zobel, a törzs történésze szerint "a regény csak a népirtás egyik formája volt, hiszen azzal mintegy kiírták őket a történelemből". A törzs egykori temetőjének visszaszerzésével azonban mostantól nem engedhetik, hogy Unkaszt bárki is elfeledje - állítja.
A területetet ugyanis eredetileg Unkasz törzsfőnök adta a telepeseknek azzal a feltétellel, hogy az indiánok megtarthatják a temetőt. Az 1600-as évek eleje óta használt sírkertbe több ezer mohikánt temettek, míg az utolsó törzsi szertartásra 1876-ban került sor. A mohikánok már az 1880-90-es években is pereskedtek a területért, mert azt a terjeszkedés miatt szép lassan teljesen beépítették.
A mohikánokat azonban nem kel félteni: ők üzemeltetik ugyanis a világ egyik legsikeresebb kaszinóját, és azon 50 amerikai indián törzs között vannak, akiknek sikerült visszakövetelniük egykori temetőiket vagy szent helyeiket - állítja Suzan Harjo, az indián jogokkal foglalkozó washingtoni Morning Star Institute vezetője. Az elmúlt években a cheyenne és arapaho törzsek egy coloradói tömegmészárlás helyszínét állították helyre, mialatt a Nez Perce törzs Idahóban kapta vissza szakrális központját.
"Több kaliforniai, kaszinót üzemeltető törzs kérvénye pedig a mai nap is folyamatban van" - állítja. Harjo szerint az indiánok a frissen szerzett vagyonukkal azt vásárolják vissza, ami egyébként is az övék kéne, hogy legyen. Mindezzel viszont sietni kell, hiszen több száz temetőt és szent helyet a beépítés veszélye fenyegeti.
A mohikánok már évszázadok óta szerették visszakapni a temetőjüket, ám csekély anyagi forrásaik ezt korábban nem tette lehetővé. A szövetségi szinten is elismert, közel 2000 tagú törzs a területet közel egymillió dollárért vásárolta vissza a helyi szabadkőművesektől, majd szintén egymilliót adományozott a városnak. Ezután a temetőt eredeti fényében, parkosítva állították helyre, és ott emléktáblák mutatják be, hogy az angol telepesek szövetségesének számító Unkasz sírját Andrew Jackson, Ulysses Grant és William Taft elnökök is felkeresték. Tantaquidgeon Zobel szerint a hely éppen ezért azt szimbolizálja, hogy a gyarmatosítók mellett ideje lenne, hogy a velük szövetséges indiánokról is megemlékezzenek.
A tervet a norwichi illetékesek is helyeselték, mondván az egy "történelmi hibát" hozott helyre.
Ez az összeállítás tegnap lett volna aktuális, de csak most jutottam idáig. Egy kicsit hosszú lett, de egy időre búcsúzom is vele. Két vagy három hétig nem leszek gépközelben. Kellemes nyarat kívánok mindenkinek!
Erről jutott eszembe, hogy Borvendég Deszkáss Sándor sokat beszél egy "Abroncs" nevű titkos közös tanácsról, ami már a rezervátumi időkben szerveződött, és a törzsek egységét tűzte ki célul. Elmesél egy történetet, melyben ez a szövetség, melynek többek között varjú, navahó és lakota tagjait említi, elmenekít egy dakota ménest a vadszámlálók elől, akik rá akarják tenni a kezüket. Eléggé nem tudtam elképzelni, hogy ilyen tényleg létezett, ahogy az "Egyenes Út Szövetség" (régi lakota igazságszolgáltató titkos társaság, akik a hazugokat el nem tűnő nyomot hagyó mérgezett nyíllal jelölték meg) is mesei elemnek tűnt. Aztán egyszer olvastam egy rövid cikket az Abroncsról valahol a neten, de persze most nem találom. (Sher cikkének nosztalgikusan emlékező részei is érdekesek voltak számomra.) Tudtok valamit erről a szervezetről?
Nézd, ha arra gondolsz, az nyilvánvaló, hogy ők agresszoroknak tekintették a lakotákat, cheyenneket, arapahókat. De az is tény, hogy annak idején ők is úgy vették el a területet a sosónoktól. És a lakoták sem maguktól jöttek, őket az ojibwe-k űzték keletre. A korábbi erőegyensúlyt a keletről érkező tűzfegyverek és a délről érkező lovak borították fel, amelyik törzs előbb jutott hozzájuk, az rákényszeríthette az akaratát a másikra.
De amúgy ezek a népek mindig is háborúztak egymás ellen, egyik sem nagyon vethet a másik szemére semmit.
Kb. olyan ez, mint a népvándorlás, jöttek a hunok, avarok, magyarok, besenyők, kunok, mongolok, minden újonnan jött hódítónak tekinthető.
Próbáljátok meg a varjak szemszögéből nézni az indián háborúk eseményeit: egyből más kép jön ki, mint a gonosz amerikai lovasság kontra vadászmezőiket védő hős lakoták és csejennek klisé...
A dolgok nem ilyen egyértelműek.
Egy kis segítség: a Tibb honlapján van fönn egy rövid összefoglaló a varjak történetéről.
Nem is kötekedésnek vettem. Nos, ha olyanokra gondolsz, ahol a szövetséges indiánok egyenrangú partnerként szerepelnek a katonák mellett, olyan valóban nem nagyon van.
Mondjuk, Karl May és Cooper igyekeztek törekedni erre Winnetou és Csingacsguk alakjának megalkotásával.
Ha már filmek, bemutatom a névadómat :) Nem komoly, csak pont a regisztráció előtt nem sokkal néztük meg a Buffalo Bill és az indiánok c. filmet, amiben Geraldine Chaplin játssza Annie Oakley-t, és még a hatása alatt álltam:) Mindenkinek ajánlom úgy megnézni a DVD-t , hogy a szinkron alatt a magyar felirat is olvasható. (Nem lesz egyforma.) Életre szóló élmény. Utoljára tini koromban éltem át ilyen igazi fergeteges röhögőgörcsöt.
"Én Galgadio hozzászólását úgy értelmeztem, hogy egyes amerikai hazafiak másként, esetleg éppen fordítva látják, mint mi, lakota, cheyenne stb. rajongók."
A kérdésemet úgy értettem, hogy a lakoták a "jók" és a paunik a "rosszak" beállítású alkotásokkal szemben léteznek-e olyanok, melyekben a lakoták "rosszak", és a hadsereggel szövetséges epizodisták pozitív figurák, akik homo sapiensként vannak ábrázolva, gondolkodó és érző emberekként. Szerintem ez a "fordítva".
De tényleg nem kötekedni akartam, csak megkérdezni, hogy ismertek-e ilyen filmet vagy könyvet, vagy ilyen beállítottságú akármit. Akár amerikai, akár egyéb eredetűt. Nem is zárom ki a létezését, csak nem tudok felidézni egyet sem.
"Éppen ez az, ami érdekelne, hogy létezik-e "fordítva", vagyis olyan attitűd, hogy a varjúk, pónik és arikarák a "szövetségeseink voltak az ellenséges indiánok ellen"?
Vagy csak a "minden indián gazember, néhány törzs szerencsére még áruló is, ami nekünk jól jött..."?"
Én Galgadio hozzászólását úgy értelmeztem, hogy egyes amerikai hazafiak másként, esetleg éppen fordítva látják, mint mi, lakota, cheyenne stb. rajongók.
Az két megközelítésmód, pedig, amiről te írsz, szerintem csak árnyalatokban különbözik, a hős mindenképp a hadsereg, de azért vannak még mellettük epizodisták, a szövetséges indiánok, akiknek felhasználták a szolgáltatásait, de gyakran alig bántak velük jobban, mint az ellenséges törzsekkel. Ha jól rémlik, egyes apacs scout-okat ugyanúgy internáltak, mint Geronimoékat.
Azért köszönöm :) Közben annyit kiderítettem, hogy valóban egy Conquest című, 1930-as némafilm(?), ami erősen ontopik itt:) Ha valaki véletlenül belefut, kérem szóljon!
Lakota rajongóknak néhány mokaszint még szeretnék mutatni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a lakota anyag mindenből többszörös "túlerőben" van bármelyik más nép fellelhető anyagához képest, ezt a néhány mokaszint kb. százötven pár közül választottam ki. De ez nem von le a szépségükből.
Pár hétig nem terheltem a szervert, most kicsit bepótolom. Nagyon jellegzetes a képen látható tarisznyaszerű táska, amit "bandolier bag" néven tartanak számon. Dél-Kanadától Kansasig terjedt el a használata, nagyjából az 1840-1940 közötti időszakban, bár a kultúra újjászületésének szellemében ma is készítenek hasonló darabokat. Széles vállpántból és téglalap alakú középrészből áll, melyen általában zseb is található. 
A különböző törzsek munkái stílusjegyeik alapján valamennyire elkülöníthetők, de a kereskedelmi kapcsolatok révén elég nagy volt a keveredés, a stílusjegyek átvétele, valamint sok a bizonytalan eredetű darab.
Santee gyűjtésből való ez a gyönggyel díszített ojibwe táska, az 1930-as évekből. Minden bizonnyal cserekereskedelmi termék volt. Rev. Joseph A. Gilfillan episzkopális misszionárius már 1901-ben megemlékezik arról, hogy az ojibwe asszonyok télen készített és felhalmozott gyöngymunkáit a férfiak nyáron pónikra cserélték. 
Ez is a 30-as években készült, ojibwe munka. Érdemes megfigyelni az aszimmetrikus vállpántot, ez eléggé jellemző a törzs stílusára. A leveleken látható erezet is fontos ismertetőjegy.
John Blackbird (omaha) 1910
1910-ből való omaha táska. A ló-motívum eléggé általános volt már az 1860-as évektől kezdve. Szimmetria és a minta egysége a jellemzó.
Képeslap winnebago indiánnal a '10-es évekből. Jól látszik az ismétlődő minta a táskán, ami a törzs jellemző stílusjegye.
Winnebago munka 1890-ből, ismétlődő geometrikus mintákkal és viszonylag keskeny virágmintás panellel
Végül egy 1945 táján készült - valószínűleg potawatomi készítésű - táska. Feltűnő a modernebb dizájn és a különleges új színek használata. A kultúra újraéledésének és fejlődésének szép példája.
Sziasztok! 
Dakota kabát 1890-ből
Santee mokaszin
Lakota ruha 1910 
Sosón (lemhi) táska
Irokéz 1910 körül
Navahó szőnyeg 
Nez-perce játékbölcső
Amulett
Ha már filmek, bemutatom a névadómat :) Nem komoly, csak pont a regisztráció előtt nem sokkal néztük meg a Buffalo Bill és az indiánok c. filmet, amiben Geraldine Chaplin játssza Annie Oakley-t, és még a hatása alatt álltam:) Mindenkinek ajánlom úgy megnézni a DVD-t , hogy a szinkron alatt a magyar felirat is olvasható. (Nem lesz egyforma.) Életre szóló élmény. Utoljára tini koromban éltem át ilyen igazi fergeteges röhögőgörcsöt. 
Lakota rajongóknak néhány mokaszint még szeretnék mutatni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a lakota anyag mindenből többszörös "túlerőben" van bármelyik más nép fellelhető anyagához képest, ezt a néhány mokaszint kb. százötven pár közül választottam ki. De ez nem von le a szépségükből.
