"Az igazság az, hogy sokszor maguk a múzeumok vagy galériák sem tudják, hogy arapaho vagy csejenn készítésű a ruha vagy a mokaszin."
Nem csoda, hiszen végül is két rokon és szomszéd népről van szó.
Eredetileg mindkét nép Minnesota és a két Dakota területén élt az északi Red River völgyében, ahonnan a Hód Háború (Beaver War), ill. az Irokéz Liga rendkívül aggresszív terjeszkedése által előidézett dominó-effektus vetette ki őket.
Ezután vándoroltak ki a Nagy Síkságokra, előbb az arapahók 1700 körül, majd rövidesen a csejennek is követték őket.
A két nép ezután is szoros szövetségben maradt, gyakorlatilag szinte közös vadászterületük volt.
Gyakran vegyes csejenn-arapahó falvak is voltak, mint pl. az, amit Chivington és a coloradoi önkéntesek 1864-ben Sand Creek mellett lemészároltak.
Viszonylag kevés szó esett az észak-nyugati halásztörzsekről. Leghíresebb közülük a makah nép, mely jelenleg is küzd a bálnavadászat jogáért, szembekerülve az állatvédő mozgalmakkal és a közvéleménnyel. Bonyolult jogi és főleg etikai kérdéseket vet fel az ügy. Én csak ezt a bálnavadászt szeretném megmutatni, valamint azokat a kosarakat, melyeken az életmódjukhoz kapcsolódó speciális mintákat láthatjuk. Az "indián" szóval kapcsolatban eddig nem biztos, hogy ez jutott eszünkbe.
"Az arapahó hímzés a Nagy Síkságokon elismerten a legszebb volt a csejenn mellett."
Az igazság az, hogy sokszor maguk a múzeumok vagy galériák sem tudják, hogy arapaho vagy csejenn készítésű a ruha vagy a mokaszin. Az ilyen kérdéseseket ált. oda soroltam, amit elsőnek írtak a két lehetőség közül, mert lassan így is kezelhetetlenül sok mappám van. Sokkal több csejenn képem lett így, de statisztikailag biztos, hogy arapaho is van közöttük. Mutatok párat a csejennekből is.
Mokaszinokat ide most nem teszek, bár azoknál a leginkább feltűnő a hasonlóság. De talán jobb a változatosság, úgyhogy itt egy kicsit más stílust mutatok. OFF: Lehetséges egymás mellé tenni a képeket? Nekem mindenképp átrendezi feltöltéskor, de biztos én vagyok a béna.
Jól teszik. Bár Kutasi Kovács azt írja, hogy a brazíliai indiánokat munkásruhában nem tudta megkülönböztetni az ázsiai vendégmunkásoktól, sőt még nekik maguknak is feltűnt a hasonlóság. De az megint más tészta, meg itt off is.
Szerintem mind a négy arc szép és drámai. Az apacs lány neve egyébként Rebeka, a navahó srácé John. A régi navahóról annyit tudok, hogy rituális énekes volt, a lányról semmit.
A családfotók után nagyon szeretem a portrékat is. Egy igazi művész egy arcban egy egész életet láttatni tud. Szeretnék most mutatni néhány képet. A téma páronként azonos. A különbség nagyjából száz év. A többi szavakban nem mondható el.
az arapahó nem saját elnevezés, hanem a pauni 'arapaho' - 'kereskedő' szóból származik.
Saját nevük Inuna-Ina vagy Hinonoeino volt, amelynek magyar fordítása 'a mi népünk'.
A franciák Gens de Vache, azaz Tehén-nép, Tehén-nemzetség néven nevezték az arapahókat.
Valószínű, hogy itt a bölénytehénre és nem a háziasított szarvasmarha tehenére gondoltak, de sajnos a Gens de Vache elnevezés eredetét nem sikerült kiderítenem.
Esetleg valaki tud valamit ezzel kapcsolatban?
Az Atsina, azaz a 'fehér agyag népe' 1750 körül vált ki az arapahók közül, ők fönn északon, a kanadai határ mentén tanyáztak.
Nyelvük az arapahó egy nyelvjárásának tekinthető, a két nyelv beszélői kölcsönösen megértették egymást.
Francia elnevezésük Gros Ventre, azaz 'nagyhasú, vaskos hasú' volt.
A nyelvészek egyébként a feketeláb, arapahó és csejenn nyelveket sorolják a nagy algankin (Algonquian) nyelvcsalád nyugati vagy síksági csoportjába, ennek ellenére a három nyelv kölcsönösen érthetetlen egymás számára.
A pueblok egyébként a fazekasságukról is híresek, szinte minden pueblonak saját stílusa és szakirodalma, sőt családnévből származó márkajelzése. Párat mutatok is.
Taos puebloról nem találtam képet, viszont egy zuni pueblót meg tudok mutatni. Érdekes a hozzá tartozó kert is. Nekem nagyon tetszik, lehet, hogy otthon csinálok is.:)
Szelíden ölelő napsütötte dombok közt kanyargó utak, tornácos házak muskátlival és vörös kövekből rakott falak. Salföld és a Balaton, és az indián, aki a Szent Vizekről mesél. Menjetek el!
Most kaptam a hírt, hogy a hétvégén valamikor a Káli-medencében (talán Kékkúton a Theodora cég rendezésében) egy native american (hogy meg ne sértsem) előadó fog beszélni a természetes vizek védelméről.
Taos egy pueblo volt, azaz egy ősi sajátos délnyugati indián településforma, ahol a vályogból készült lakások szorosan egymáshoz illesztve álltak.
Bent's Fort egy kereskedelmi állomás volt, amelyet William Bent kereskedő, a csejennek nagy barátja létesített. Felesége is csejenn volt, a két fia pedig a csejennek között élő félvér.
A "Vadnyugaton" fortnak, azaz erődnek nevezték sok esetben a kereskedelmi állomásokat is.
Rossz nyelvek szerint, ahol már volt egy-két deszkakerítés, az már viselhette a büszke fort nevet...
Most néztem egy képet, az egyik könyvben egy lószőrből készült papagó kantárról. Elég tartós volt ez? Nem lehet, hogy a ló nyála, meg hogyha rágta hamar szétjött?
Rendezgettem a képeimet. Van egy különösen kedvelt műfajom, a családfotó. Beállított képek ezek, ahol a korabeli divat szerinti pózokban fotózták az indiánokat. Azt szeretem bennük, hogy számunkra ismert és kedves szituációban mutatja őket, ezzel átugorva egy "lelki kerítést", valami idegenséget, amit a földön guggoló vagy harcias keménységgel, aggódva a lencsébe meredő emberek láttán érezhetünk. Néhány kedvencemet szeretném megosztani veletek.