A családfotók után nagyon szeretem a portrékat is. Egy igazi művész egy arcban egy egész életet láttatni tud. Szeretnék most mutatni néhány képet. A téma páronként azonos. A különbség nagyjából száz év. A többi szavakban nem mondható el.
az arapahó nem saját elnevezés, hanem a pauni 'arapaho' - 'kereskedő' szóból származik.
Saját nevük Inuna-Ina vagy Hinonoeino volt, amelynek magyar fordítása 'a mi népünk'.
A franciák Gens de Vache, azaz Tehén-nép, Tehén-nemzetség néven nevezték az arapahókat.
Valószínű, hogy itt a bölénytehénre és nem a háziasított szarvasmarha tehenére gondoltak, de sajnos a Gens de Vache elnevezés eredetét nem sikerült kiderítenem.
Esetleg valaki tud valamit ezzel kapcsolatban?
Az Atsina, azaz a 'fehér agyag népe' 1750 körül vált ki az arapahók közül, ők fönn északon, a kanadai határ mentén tanyáztak.
Nyelvük az arapahó egy nyelvjárásának tekinthető, a két nyelv beszélői kölcsönösen megértették egymást.
Francia elnevezésük Gros Ventre, azaz 'nagyhasú, vaskos hasú' volt.
A nyelvészek egyébként a feketeláb, arapahó és csejenn nyelveket sorolják a nagy algankin (Algonquian) nyelvcsalád nyugati vagy síksági csoportjába, ennek ellenére a három nyelv kölcsönösen érthetetlen egymás számára.
A pueblok egyébként a fazekasságukról is híresek, szinte minden pueblonak saját stílusa és szakirodalma, sőt családnévből származó márkajelzése. Párat mutatok is.
Taos puebloról nem találtam képet, viszont egy zuni pueblót meg tudok mutatni. Érdekes a hozzá tartozó kert is. Nekem nagyon tetszik, lehet, hogy otthon csinálok is.:)
Szelíden ölelő napsütötte dombok közt kanyargó utak, tornácos házak muskátlival és vörös kövekből rakott falak. Salföld és a Balaton, és az indián, aki a Szent Vizekről mesél. Menjetek el!
Most kaptam a hírt, hogy a hétvégén valamikor a Káli-medencében (talán Kékkúton a Theodora cég rendezésében) egy native american (hogy meg ne sértsem) előadó fog beszélni a természetes vizek védelméről.
Taos egy pueblo volt, azaz egy ősi sajátos délnyugati indián településforma, ahol a vályogból készült lakások szorosan egymáshoz illesztve álltak.
Bent's Fort egy kereskedelmi állomás volt, amelyet William Bent kereskedő, a csejennek nagy barátja létesített. Felesége is csejenn volt, a két fia pedig a csejennek között élő félvér.
A "Vadnyugaton" fortnak, azaz erődnek nevezték sok esetben a kereskedelmi állomásokat is.
Rossz nyelvek szerint, ahol már volt egy-két deszkakerítés, az már viselhette a büszke fort nevet...
Most néztem egy képet, az egyik könyvben egy lószőrből készült papagó kantárról. Elég tartós volt ez? Nem lehet, hogy a ló nyála, meg hogyha rágta hamar szétjött?
Rendezgettem a képeimet. Van egy különösen kedvelt műfajom, a családfotó. Beállított képek ezek, ahol a korabeli divat szerinti pózokban fotózták az indiánokat. Azt szeretem bennük, hogy számunkra ismert és kedves szituációban mutatja őket, ezzel átugorva egy "lelki kerítést", valami idegenséget, amit a földön guggoló vagy harcias keménységgel, aggódva a lencsébe meredő emberek láttán érezhetünk. Néhány kedvencemet szeretném megosztani veletek.
Megint apacs. Jeffordson kívül van mégegy multikulti vértestvérség, amiről tudok. A képen látható George Wrattan vértestvérével, akinek elfelejtettem a nevét és elvesztettem a linkjét. A múlt héten jó sokat kerestem, hiába. Most csak azért teszem fel, hogy hátha valaki segíteni tud: honnan szedtem én ezt a képet :)
Acoma
Santo Domingo
Jemez-tesuque
Szelíden ölelő napsütötte dombok közt kanyargó utak, tornácos házak muskátlival és vörös kövekből rakott falak. Salföld és a Balaton, és az indián, aki a Szent Vizekről mesél. Menjetek el!
irokéz család
apacs család
Chief Garfield (jicarilla apacs) és családja
