Megint apacs. Jeffordson kívül van mégegy multikulti vértestvérség, amiről tudok. A képen látható George Wrattan vértestvérével, akinek elfelejtettem a nevét és elvesztettem a linkjét. A múlt héten jó sokat kerestem, hiába. Most csak azért teszem fel, hogy hátha valaki segíteni tud: honnan szedtem én ezt a képet :)
azt hiszem, hogy arról már volt szó a topikon, hogy 1876-ban Ülő Bika küldöttséget menesztett Varjúlábhoz, a feketelábok legtekintélyesebb főnökéhez és felkérte őt, hogy harcosaival vegyen részt a lakoták és csejennek oldalán az amerikaiak elleni háborúban.
Varjúláb főnök azonban bölcsen nem akarta veszélyeztetni azt a jóviszonyt, amit népe a kanadai hatóságokkal és a lovascsendőrséggel hosszú évek során kialakított és udvariasan elhárította a "meghívást".
Varjúláb 1877-ben Edmontonban béke- és barátsági szerződést kötött a kanadai kormányal.
Ülő Bika egyébként érdekes módon nem neheztelt meg rá, kanadai száműzetése során többször is találkozott Varjúlábbal és nagy cimborák lettek.
Ülő Bika még az egyik fiát is Varjúlábnak nevezte el a nagy feketeláb főnök tiszteletére.
A vér-feketelábok 1882-ben kaptak rezervátumot a kanadai hatóságoktól.
Az USA-beli feketelábok rezervátumát több alkalommal is jelentősen csökkentették, végül 1887-ben alakult meg a Blackfeet rezervátum Montana északnyugati részén, de 1895-ben ennek egy részét is felvásárolták a bányatársaságok (később ezem a részen alakult meg a Glaciers National Park).
1903-ban a rezervátum megmaradt területét drótkerítéssel vették körül mindössze három kijárattal.
Ez a drótkerítés-história azt a nézetet látszik erősíteni, hogy némelyik indián rezervátum a náci koncentrációs táborok elődjeinek tekinthető....
1905-ben létrehozták a Cut Bank missziós iskolát, 1909-ben pedig lebontották a rezervátumot körülvevő kerítést.
1915-ben a rezervátum lakói marhatenyésztésbe kezdtek.
Nagyjából az volt a sztori, hogy valahol Montanában vagy Észak-Dakotában egy rezervátumban éppen ilyen "indián napok"-at tartanak, egy megrendezett mű-csatával, amelynek keretében az egyik fehér résztvevő rasszista okból lelő egy indián fiút, majd az utóbbi barátai önbíráskodnak és némileg szétzúzzák a fejét egy tomahawk-kal. Az egyik srác apja a helyi rezervátumi önkormányzat prominens vezetője, tipikusan olyan, aki a kormány hatóságaival együttműködő. Eleinte sem ő, sem a helyi seriff nem akar rosszat, de elfajulnak a dolgok, előbb az egyik srácot nyírják ki a "törvénytisztelő" - ámde kissé bosszúszomjas - helyi polgárok ("ilyen tipikus: ráérsz egy kis délutáni lincselésre?" jellegű társaság), majd az üldözőket is megritkítják helyenként, végül ketten maradnak a fiúk közül, akiket bekerít a fél US Army és a nemzeti gárda. Mivel tanácstalanok, hogy megadják-e magukat, egy öreg sámán megy oda hozzájuk és nagyjából azt mondja nekik, hogy tegyék azt, amit legjobbnak gondolnak. Így aztán végül lovon, a "klasszikus" fegyverzetben nekirontanak a gépesített lövészezrednek, ők meg persze nem restek lekaszabolni a srácokat.
Igazából csak az üldözés és a végső konfliktus hasonlít Galgadio történetére, meg az, hogy ezek is feketelábok. De el tudom képzelni, hogy a film rendezője olvasta az eredeti sztorit, kicsit átköltötte és áthelyezte a 20. századba.
...vagy kutyapremmel...Oroszorszag eszaki reszen (tobbek kozott eszak-keleti reszen is) a mai napig hasznaljak, es ,,unti" a nevuk. (kodjak, csukcs es orosz eszkimo nyelvhasznalatbol).
A piros pöttyökre klikkelve néhány fénykép is látható.
Egyes törzsek kemény bőrtalppal erősítették, mások nyúlprémmel (később báránybőrrel) bélelték a hideg ellen. Elsősorban síksági női viselet volt a mokaszincsizma, ami eredetileg a mokaszin és a lábszárvédő összevarrásából alakult ki. De ismeretes pl. egyes apacs törzseknél a combig felhajtható szárú férfimokaszin is.
Az északi, keményebb klíma alatti törzsek az inuit (eszkimó) néptől vették át a "nukluk" (a most divatos szőrös csizmák elődjeihez hasonló) stílusú lábbelik viseletét. Míg az eszkimók ezeket fókaprémből vagy rénszarvasbőrből készítették, az indiánok sokszor szarvasbőrrel helyettesítették.
A Warpath (Hadiösvény) c. filmet láttátok? Sok hasonló motívum van benne: ott is feketelábúak a főszereplők, ők is bújdosnak, ellenük is nagy erőkkel vonul fel az amerikai hadsereg és a nemzeti gárda stb.
a francia 'métis' szó keveréket, kevertvérűt jelent, ugyanaz a szótő, mint a spanyol 'mestizo' - mesztic, félvér esetében.
A kanadai métiszeken általában olyan európai-indián félvéreket kell érteni, akik a XVII. sz. közepétől kezdve francia kereskedőktől és prémvadászoktól, ill. algankin (főleg Cree, Ojibway és Salteaux) indián anyáktól származtak.
A kanadai métiszek sajátos francia-algankin kultúrát hoztak létre és hamarosan önálló népcsoporttá váltak, saját különálló településeik voltak.
Főleg Manitoba és Saskatchewan tartományban éltek sokan, gyakran dolgoztak az indiánok között kereskedőként. A kanadai lovascsendőrség pedig nyomkeresőként is használta őket.
Két nagy fölkelésük volt a kanadai kormány ellen, az egyik 1869-1870-ben a Winnipeg-tó környékén, a másik 1885-ben Saskatchewan tartományban.
A kanadai (brit) hadsereg mindkettőt vérbe fojtotta.
Vezetőjüket, Louis Riley-t felakasztották.
In Canada, the term usually designates a constitutionally recognized individual born of an Aboriginal group descended primarily from the marriages of Scottish and French men to Cree, Saulteaux, and Ojibway women in southern Rupert's Land starting in the late 17th century, and the marriages of French women to Ojibway men starting in Quebec in the middle 17th century . Their constitutional rights are represented by a growing number of organizsations in Canada, such as the Manitoba Métis Federation (MMF) and the United States, including the Métis National Council. The MNC voices issues (mainly of self-government) directly to the Government of Canada and internationally, but these issues are usually limited to the Métis of the western regions of Canada. Other Canadian organizations serving Métis interests include the Congress of Aboriginal Peoples in Canada and the newly started Council of Diaspora Métis, an organization serving Métis people living outside of North America, usually within the territory of the European Union.
Keresgéltem a képeim közt, egyelőre nem találtam prémeset, de már olvastam róla. Alapesetben nem voltak bélelve. Ami filcszerű anyaggal béleltet találtam, azok későbbi készítésűek. Ha más nem írja meg, akkor majd utánanézek a kapca-dolognak is, főleg a hosszú szárúaknál logikus, de most sajnos mennem kell.
tényleg, ez biztos hülye kérdés, de azért engem érdekel, hogy mokaszin alatt hordtak valamit, vagy belülről ki volt bélelve, vagy eleve belül prém volt hagyva?
"Nem ő volt az első meggyőződéses református, aki az apacsok között dolgozott, hanem a holland származású John Clum."
Való igaz. Bár meglehetősen lenézte az apacsokat, sokat tett az érdekükben és sok kellemetlenség is érte őt miattuk. Ugyanannak a Holland Református Egyháznak a tagja volt, mint Roe.
Brown szerint három személynek (Crook, Plum és Scott) köszönhették a hadifoglyok, hogy visszahozták őket Alabamából, sőt az aravaipák még San Carlosba is visszamehettek. Tehát a csalódása szerencsére nem volt akkora, hogy meggyőződését feladva sorsukra hagyja őket. Brown szerint Alabamában mind egy szálig meghaltak volna a klíma miatt.
Az első lelkész a Fort Sill-apacsok közt egyébként Frank Hall Wright volt:
"A few miles north from this mission site is Fort Sill, an old and well known United States army post. On this large military reservation, at this time, was an interesting group of Indian prisoners of war, the Chiricahua Apaches, who, with their leader Geronimo, had surrendered to General Nelson A. Miles, in 1886; and who, after being sent as prisoners to Florida and Alabama, had, in 1894, been brought to Fort Sill, Oklahoma Territory. No Christian work was being done for them. The heart of Dr. Wright burned with zeal to reach these discouraged people with the hope-filled message of the Gospel of Christ. But his way was blocked by the military authorities who, for some time, refused the missionary entrance to the prisoners of war. A man not easily discouraged, he tried again and again to accomplish his purpose. In the providence of God his efforts were rewarded. The army officers then in charge of the prisoners of war encouraged the work, and did much to cheer the missionary in his undertaking. So Frank Hall Wright, with his genial personality, his gift of song, his winsome smile, his earnest preaching, was faced with two great opportunities,—one with the Comanches, the other with the Apaches. "
A képen a kies San Carlos, ahová hiába vágytak vissza :(
Ha valakit érdekel a pontos dátum: 1897. május 27-28-án volt ez az ütközet.
Hosszú Lándzsa szerint ezután a csata után titokban összegyűltek a feketeláb és assziniboin indiánok főnökei és sokan közülük azt tervezgették, hogy általános felkelést indítanak a Saskatchewan tartományt elárasztó fehér telepesek ellen.
Végül a feketelábok legtekintélyesebb főnöke, az akkor már idősödő Najokszkatosz javaslatára a "kérdést levették a napirendről."
Gicsi-Manitu-Vajo csatája volt az utolsó ütközet indiánok és fehérek között Kanada földjén.
inuit nukluk
Ilyesmi lehet? Bár ez nem pöttyös...
