Nem akarok kötözködni a derék képregényíróval, de amennyire én ismerem az apacs nyelvet, az Okada névnek egyáltalán nincs apacsos hangzása.
Inkább elmenne sziú, irokéz vagy esetleg pauni névnek.
Az Iowa pedig kifejezetten sziú kifejezés, eredetileg az egyik kis sziú nyelvű, de nem a dakota, hanem az ún. Chiwere ágba tartozó törzs neve volt, innen lett az egyik USA-tagállam neve.
"Csak hát a harcias komancsok kiszorították onnan őket."
Ez jó végszó ahhoz, hogy egy kicsit védelmembe vegyem a komancsokat. Azt hiszem, soha nem olvastam még jót róluk népszerűbb irományokban. Legalábbis nem emlékszem. Valamikor régen véreskezű és veszélyes csoportjaik rettegésben tartották környezetüket, aztán a filmipar és a közvélemény a primitív, állati lelkű gyilkosok szerepébe rögzítette őket, és ott vannak ma is. (Valamennyire az apacsok is osztoznak sorsukban, de nem teljesen. Köztük vannak valós és kitalált szereplők, akiket azért a szívükbe zárt a világ, vagy egy része:) A komancsok az emberiség szemeteként vannak számontartva ma is. Pedig már a negyvenes évekből is találtam cikket, melyben a Holland Református Egyház beszámol a komancsok (és az apacsok) közt végzett misszióról, és meleg hangon méltatja őket, együttműködésüket és lelkületüket. Azt persze nem állítom, hogy földreszállt angyalok voltak, de akik emberként közelítettek hozzájuk, azok embereket találtak magukkal szemben. És ez még sajnos ma sem természetes hozzáállás.
Beszúrok egy részletet ide, és hozzáteszem, hogy ezeknek a gyülekezeteknek az utódai ma is működnek az Amerikai Református Egyház keretein belül. De ha a peyotizmust nézzük, a gyilkosságoktól és egyéb hasonlóktól való elfordulás, az emberek szeretete ott is alapvető elem. Néhány évvel ezelőtti komancs újságban keresztény dalokat találtam komancs nyelven és fordításban. Ha a western műfaja olyan erővel bír, hogy ez a nép azóta sem tud kijönni a "ketrecből", az szerintem nagyon szomorú.
Szóval az idézet:
"Among the outstanding Comanche Church leaders have been Nahwats, Ottipoby, Chahtinneyackque, Perconnic, Howard Whitewolf, Karty (Buffalo), Chatasy, Tahmaka, Fred and Leslie Ticeahkie. Many women have done outstanding work in the church. As interpreters Walter Komah, Howard Whitewolf, Fred Ticeahkie, and Maude Chaat have been prominent.
In the Apache Church Naiche, Noche, Chatto, Jason Betzinez, Benedict Jozhe, James Kawaykla, Sam Hoazoas, Quineh, Carlos Keanie, and John Loco have been prominent. Much of the interpreting has been done by James Kawaykla and Mrs. Amy Imach (daughter of George Wrattan). Many women could be named as earnest Church workers.
All honor to the Comanches and Apaches in the great progress they have made, in many directions! Few tribes in the United States have gone forward more rapidly than these. And this progress is not alone in material, but also in spiritual matters."
Nincsenek. Sajnos nem tudok németül, úgyhogy ha meglennének sem mennék velük sokra. Viszont aki bírja a nyelvet, az most megrendelheti az amazon.de-ről, néhány éve újra kiadták a sorozatot.
Igen, ez érdekes, már én is megjegyeztem ebben a topicban, hogy valahogy olyan érzésem van, mintha a németek, az egykori Monarchia utódállamai és a skandinávok "indiánbarátok" lennének, az angolszászok pedig éppen ellenkezőleg.
Azért oglalák éltek Nebraskában, sőt még Kansasban is! A törzs déli ága együtt vándorolt a déli cheyennekkel és arapahókkal. Pl. Pawnee Killer bandája, akik Turkey Leg cheyenne főnökkel bonylítottak le néhány rajtaütést.
Én szerelmes voltam Tanto-ba, csak azért emlékszem rá ennyire kedvesen :))) De az összes indiános regényt kétszer-háromszor elolvastam. Emlékszem, hogy még a gimiben is elô-elôvettem egy-egy régi kedvencemet, és örömködtem rajtuk. Amikor kiderítettem, hogy nincs olyan könyv, amit még ne olvastam volna, teljesen le voltam sújtva.
Kár, hogy nem lett semmi ebbôl a néprajzkutatósdiból nálam :(( Csak mükedvelô érdeklôdô vagyok :(
Karl May egyébként "élen járt" az indián népnevek eltorzításában:
az arapahók nála rapahók, az arikarák pedig rikarik:-)
Ezen kívül Az Ezüst-tó kincsében szerepel egy timbacsa nevű törzs, amelyről sokáig azt hittem, hogy Karl May saját találmánya.
Wikipediás kutatásaim közben bukkantam rá aztán évtizedekkel később ismét erre a törzsnévre Timbisha formában.
Ez a kis sosóni nyelvű törzs a nyugati sosónik közé tartozik, korábbi nevük Panamint volt.
A Timbisha szó szerint "vörös szikla arcfesték" jelentésű, maga a törzs California és Nevada határvidékén él az ún. Death Valley régióban: http://en.wikipedia.org/wiki/Timbisha
Ezek után már csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon kik lehettek az Olajkirályban szereplő nihorák, akik állítólag a navahók ellenségei voltak?
"A sivatag szelleme, az a legjobb May regény szerintem. "
Szerintem meg a Medveölő fia, de hát ez szubjektív.
"Amúgy - neked nem újdonság, gondolom - a Llano Estacadoban komancsok is éldegéltek. Például kwahadik. "
A kwahadik előtt állítólag apacs csoportok, lipanok és mescalerok éltek a Llano Estacadon, magyarul a Cölöp-síkságon. Csak hát a harcias komancsok kiszorították onnan őket.
Kutasi Kovács Lajos írt le egy jelenetet Amerika bölcsője c. könyvében. A Boston Indian Council ügyvezető igazgatójával beszélgetett. Neki mondta:
"Bocsáss meg egy pillanatra, Amerikában és Nyugat-Európában valóban általános a vérszomjas, kegyetlan, skalpvadász indián képzete. De mi, kelet-európaiak fiatal korunkban a becsületes, nagyszerű, lovagias, bátor harcos eszményét láttuk az indiánban, s ez a kép sokkal erősebben él bennünk, mint a másik, melyet a westernfilmek sugallnak." Beszélgetőtársa érdekesnek találta ezt a megállapítást.
Bár ő egy másik nemzedék, de ugyanezt szerintem mi is elmondhatjuk. Ebben May és Gojko Mitic is fontos szerepet játszott. Én nem is bántom őket semmi pénzért, a "történelmi hűség" először legyen rendben a törikönyvekben :)
A sivatag szelleme, az a legjobb May regény szerintem. Amúgy - neked nem újdonság, gondolom - a Llano Estacadoban komancsok is éldegéltek. Például kwahadik. A főnökük például Quanah P. Kicsi ez az Amerika :)
Gojko Miticre az vesse az első követ, aki nem próbálta őt utánozni patakugrásban :)Nemrég szóba jött egy magánlevelezésem kapcsán a neve. Kivonatoltam az Ulzana c. DVD végén lévő riportot, amiben GM a makah indiánoknál tett látogatásáról mesél. Nagy szeretettel és meghatóan köszöntötték őt. Ide hosszú lenne, de akit érdekel, annak szívesen elküldöm. (Van mellette fénykép is, 65 évesen úgy mászik, mint a mókus.)
"sikerült beszerezni és kiolvasni... "
Értem szavad...:)
"Így lettem üzemmérnök a közlekedésben"
Logikus. Én ornitológus akartam lenni, aztán most bérprogramokkal meg az APECH-hel kínlódom :( ( Én megbántam. De ez már off.)
Viszont bemutatom első szerelmemet. Winnetou még kicsit öreg volt hozzám, de ezért a pasiért már elsős koromban egész délutánokra elcsavarogtam egy osztálytársamhoz, a nagymamám úgy kajtatott utánam. Ismered?
"Egyébként szerintem is a Nagy Medve-könyvek voltak a leghitelesebbek abból az idôszakból... "
Tudtátok, hogy a "Nagy Medve fiai" egy hat kötetes regényciklus, és magyarra csak az utolsó két kötetet fordították le? A történet 1862-ben, a szanti-sziú felkelés idején kezdődik és az első négy kötet Harka, a későbbi Tokei-Ihto viszontagságos gyermek- és ifjúkorát meséli el.
Megértem az aggódást, mivel eddig se nagyon álltam szóba akárkivel :)
OFF: Mindenki véleménye érdekel. Elnézést, ha nem látom át az etikettet itt a fórumon, egy olyan levlistán szocializálódtam, ahol mindenki belepof mindenbe - és akkor még finom voltam. Igyekszem mindenre válaszolni, ugyanakkor mindenki hozzászólásának örülök.
Itt ragadom meg az alkalmat, hogy felvessem: ha valaki utálja az orrtalan szmájlit, szóljon nyugodtan.
"Mondjuk, az fura, hogy Karl Maynál ugyanakkor "ogelallák" is szerepelnek."
Nebraska USA-tagállam délnyugati csücskében, a South Platte River mentén a mai napig van egy Ogallala City nevű kisváros.
Ez alapján valószínű, hogy az angol nyelvben is ogallala lehetett az oglala törzsnév régebbi alakja.
Persze a mai oglalák nem Ogallala Cityben élnek, hanem néhány száz mérfölddel északra, a dél-dakotai Pine Ridge rezervátumban.
Dehát neked ezzel biztos nem mondtam semmi újat:-)))
Érdekes egyébként, hogy míg Karl Maynál az "ogellalák" gonosz, fosztogató és álnok hordák, addig a szintén német Liselotte Welskopf-Heinrich regényeiben az "oglala-dakoták" fölöttébb pozitív hősök...
Ha nem csak a csajok véleményére vagy kíváncsi, én is elmondom, hogy kerültem kapcsolatba az indián világgal: 10 éves koromban kezdtem el olvasni a Winnetou-sorozatot, aztán a Medveölő fiát, utána meg a többi Karl Mayt (Olajkirály, A sivatag szelleme, Az Ezüst-tó kincse stb.).
Aztán pont ekkoriban vagy kicsit később ment a TV-ben a John Ford-sorozat, ott is volt egy jó pár indiánfilm, bár nálunk még akkoriban inkább Gojkó Mitics volt az "indián" sztár:-))))
Liselotte-Welskopf Heinrich regényeivel folytattam (A Nagy Medve fiai, Tokei-ihto visszatér), aminek szerintem már sokkal több köze van a valódi történelemhez, mint May regényeinek.
Nyolcadikos koromban sikerült beszerezni és kiolvasni Dee Brown örökzöld klasszikusát.
Utána már a komolyabb, ismeretterjesztő jellegű művek következtek.
Egyébként végig iskolai éveim alatt a történelem és a földrajz volt a kedvencem, volt egy időszak, amikor történelem-földrajz szakos tanár akartam lenni.
Elnézve a tanári fizetéseket és a mai kölykök viselkedését, nem bántam meg, hogy nem lettem az.
Így lettem üzemmérnök a közlekedésben, de az indián világ, ill. úgy általában a történelem és a földrajz iránti intenzív érdeklődésem máig megmaradt.
Ígéretem megtartva: képek bölcsőkről.(Ha most a küldés után szörnyű kavarodás lesz a szövegek és képek közt, akkor továbbképzést kérek valakitől. Nálam a nézetben most jó.)
1.Flathead 1880
2.Comanche 1890
3. Arapaho 1890
Szia Tibb!
Gyönyörű anyagot találtam, csak még szerkeszteni kell egy kicsit.
"A Windwalkerben lévő Walker szóról jutott eszembe"
Az egy nézhető film?? Mármint számodra ... mostanában? :))
Érdekes ez a mormonos történet is. Valaki itt kimondta, hogy mit is illett volna célul kitűzni mindazoknak, akik a kereszténység nevében óhajtottak fellépni. Persze a dolog így sem volt egyszerű, nem is lehetett az, soha és sehol nem volt az. De mégis más egy kicsit, mint a kufárok és rablók serege a pogányok udvarában - ha ezzel a bibliai képpel szabad élnem...
Ezzel eredetileg a bölénybőrön való "döglést" - mint a romantikus megközelítéstől némileg eltávolodó szemléletet - a szent komolyság karikatúrájával szerettem volna megvédeni, teljesen komolytalanul.
Egy picit most szeretném komolyabbra fordítani és tovább követni Quanah történetét, most már bohóckodás nélkül. Az ő életének két szélsőséges értékelésével találkoztam.
1. Politikai zseni volt, aki átsegítette a komancsokat a rezervátumi életmód-váltáson, mindkét kultúrában szenzációsan helyezkedve sok vérontást akadályozott meg. (A szökevényeket százával beszélte rá a visszatérésre, ugyanakkor a büntetéstől megmentette őket, stb.) Saját egyháza a fehérek világában az indián önazonosság és egység - keresztény elemei miatt legális - terepét biztosította. Nyílt és őszinte emberként állt ki népe érdekei mellett. Törekvéseinek vesztét az okozta, hogy törzse túlságosan megerősödött gazdaságilag. Míg személy szerint megengedték neki, hogy gazdag legyen, egy teljes indián népcsoport már nem tehette meg. Olyan dilemma elé állították, ahol nem létezett jó megoldás, a kisebbik rossz volt az, hogy a rezervátumot "kiszervezték" a talpuk alól. Aláírta ugyan a megállapodást, de haláláig megkeseredett ettől a vereségtől.
2. A vér nem válik vízzé, egy valódi texasi "üzletember" volt, aki birodalmát a komancsok és kajovák érdekeinek rovására építette fel, végső lépésként még a rezervátumot is "eladta". Hatalmát a kormányzati érdekek kiszolgálásával tudta fenntartani. A peyotizmus egy élethazugságra (egy állítólagos Krisztus-látomásra) épül, de célja gazdasági jellegű volt: a peyote árusításával gyakorlatilag jól menő drog-dealerként vált a leggazdagabb indiánná.
