Megh tudja valami mondani, hogy Sharm El Sheik-et (így írják ki Egyiptomban), miért nevezi a magyar sajtó következetesen Sarm es-Sejk-nek? Nem az "s" és "sh" érdekes, hanem az, hogy az "el"-ből hogyan lett "es".
Amikor az arabok beszélnek, én hallani vélem azt az "l"-et.
Biztos nem tűnt fel, de (meg ne sértődj) ez itt egy nyelvészeti fórum. Szerintem az utazási fórumon még akár használható infókat is kaphatnál. Itt viszont az arab nyelv hasonulási szabályai képezik a fő témát...
Szia! Maga a szálloda jó, a kaja ebédkor az egyik medencénél snack jellegű-nekünk bőven elég volt,főleg mert mind elkaptuk a fáraó átkát 1-2-3napra...van orvos,segít:)ha kell... A kaja egyébként sztem jó, de ami a legjobb az a part..gyönyörű, sok hal és sokféle,ráják triggerek papagájhalak stb... néha korábban le kell menni a partra nap.ágyat foglalni...közel van a vásárlási lehetőség,és egyébként az olaszok csinálják a hangulatot:) szobát ha kell simán cseréltek többször is,a személyzet rendes takarítás ok.
Én csak annyit tennék hozzá, hogy a szaúdiaknál Rijád ar-Riyad, Taíf at-Taif, Dammam pedig ad-Dammam néven van feltüntetve az útjelző táblákon. Ebből én az"al" névelő valamiféle szabályos azonosulását vélem felfedezni.
Valaki volt már az EL FARAANA REEF szállodában? Tudnátok írni róla. Mi május elején utazunk és ránk férne egy kis infó.
Ha abban tud valaki segíteni, hogy mennyibe kerülnek a fakultatív progik az is jól jönne.
Valamint úgy tudom, hogy van ott egy delfinárim is ahova már többször küldtem levelet időpont egyeztetés miatt, de választ még nem kaptam. Esetleg megszünt?
Szóval ami Sharm el Sheik-kel és a fenti szállodával kapcsolatos az minden érdekel.
A ghain-ra a g vagy gh szerintem nem vagy legalábbis nem mindig jó megoldás, én a legtöbbször valami torokból ejtett 'r'-et hallottam, persze lehet, hogy ez az én hibám (vagy éppen azok az arabok, irakiak, szírek, egyiptomiak, akiket én hallottam, azok beszéltek túl erős tájszólással). (Akad kivétel is: a Bagdad-ra szerintem is jó a g vagy gh.)
Nem tudom, én az arab q-k (ﻕ-ﻙ) között nemigen hallok semmi különbséget. Másfelől viszont nekem úgy tűnik, hogy a magyarban a zárt magánhangzót megelőző 'k' hangzó a szájüreg középső, míg a nyílt magánhangzót megelőző a szájüreg hátsó részén (majdnem a torokban) ejtem. Az, hogy semmi különbséget nem hallunk a kettő között, semmit nem jelent, például az emfatikus és nem emfatikus 't' (ﻁ-ﺕ) és 'h' (ﺡ-ﻩ) hangzók között sem hallok én személy szerint semmi különbséget. (Illetve legalábbis hallás alapján nemigen tudom megmondani, hogy most melyiket hallottam.)
jó, de pl. az arab 'ain esetében ez melyik lesz? vagy a ghain? jó, mondjuk a ghaint leegyszerűsítve nyelvjárási hangként írjuk g-nek, de az 'ainra mi lenne a legoptimálisabb? úgy érzem, ha ezt mindig kihagyjuk, mint az ali szó esetében, akkor igazából nem a hozzá legközelebb eső hangot írjuk le, hanem legyilkoljuk őt :-) s mi legyen vele a szó közepén? vagy amikor nem is tartozik hozzá mgh? de mondjuk tényleg nincs ötletem, mit lehetne írni... szerinted? bárki szerint? hagyjuk kiveszni a magyar átírásból szegény 'aint? hmmm...
magyarban nincs meg az általad említett kenyér hang, sajna. ennyivel szegényebb a mi hangkészletünk... ugyanis ez egy nagyon hátul képzett k hang, egy uvuláris zöngétlen hang, a legtávolabbi k hang, amit tudunk képezni, úgy, hogy a nyelvünk hegye lezárja a száj hátsó részét. ha már magyar példát hozunk legyen az a kacsa meg a kutya :-) de a kacsa szóban is mérföldekkel előrébb levő k-t produkálunk. na ez van
mullah-mulla
elgondolkodtató kérdés... de akkor én inkább nem írnék semmit, hiszen ha már nem foglalkozom a taa marbuutával, hol érdekeljen egy átírásban a néma h hang. logikus, hogy nem írunk t-t a magyarban, mert akkor nagyon meg lenne keverve a lelkünk, de nem okozhatja-e ugyanezt a h is? annyi h van az arabban egyébként is, amit megpróbálunk a mi egy darab h betűnkkel jelölni. még ha a kemény h-t ch-nak írjuk, akkor is mit kezdünk a haszan és hind jelölésével... végülis mindegyikre van magyar példa, sőt a néma h-ra is...
nem fordulok el a javaslatodtól, tényleg érdekesnek tartom a kérdést, szerintem ennek jobban neki kellene esnünk...
Az a baj, hogy a legtöbb nyelv használ olyan hangzókat, amiket a magyar egyáltalán nem használ (pl. angol vagy arab w), vagy a magyar nem különböztet meg (pl. q mint Iraq, a magyarban a "kenyér" szó elején torokból ejtett nyílt k-nak felel meg, ezzel szemben k mint mamlaka (királyság), ami a szájüreg közepén ejtett magyar k-nak felel meg, pl. "kutya"). Innentől az "ejtés szerinti" leírás értelmetlen. Ott van még az arab néma h-k esete (mullah vagy mulla), ami jó esetben a magyarban is lehet néma h, akkor meg miért ne írjuk ki...
> Ez igaz, de pl. a Михаил Горбачев nem lesz Miháil Garbacsóf, pedig ez az ejtéshez legközelebbi átírás...
De nem is erről van szó. Arról van szó, hogyha egy átírás egy adott elven alapul, az még nem jelenti azt, hogy bizonyos meghatározott szegmensekben speciális eljárást ne írjon elő. Az arab esetén ilyen a -l elöljáró írásmódja, az orosz esetén pedig az -его, -ого melléknévragé (ill. az ezzel történelmileg összefüggő szórészleteké, pl. сегодня). Az átírások – szemben az átbetűzésekkel – mindig kompromisszumos rendszerek (miként maguk a helyesírások is általában)
Sarm es-sejk esetében szó sincs nyelvjárásbeli különbségekről, már ami a topikban feltett kérdést illeti.
Az arab sín nevű betű mindig 's', a rá 'r', a mím 'm', a napbetű előtt álló névelő l-je, mely jelen esetben 's', mindig 's', a yá az j, a khá pedig mint mondtam a jacht szavunkban található kemény h. Mivel a magyar nyelvben a sejch szó hülyén nézne ki leírva, szerintem ezért lett belőle sejk, ha már ezt örököltük keleti barátainktól. Bár kétségkívül a szó jelentése az arab nyelvben tágabb, mint a magyarban. Tehát mássalhangzóban ezekben a szavakban kivételesen nem fordul elő eltérés az egyiptomi és a klasszikus arab között.
A problémát, mint már korábban szintén kitértem rá az a és e okozhatja, de ebbe nem is kötött bele még senki, pedig aztán e körül alakulhatna ki igazi parázsvita, de igyekszem még ma találni rá egy megfelelő választ, hogy e téren is elolthassam az esetleges vita lángolását.
ZsB pedig szerintem már rég felhozta a megfelelő szabályt arra, hogy hogyan kell leírnunk a szót a magyar helyesírás szerint.
(Mellesleg számunkra elég butító lenne a sarm el-sejk vagy sarm el-sejch kifejezést írni, mert nem annyira közismert a napbetűs nyelvtani szabály, mint az arabok számára. Bár több angol nyelvű tanulmányban is szintén ez az átírási forma divatos, szerintem megnehezíti az arabul nem tudók dolgát.)
És még valami: az orosz -ого, -его végződést sem -ogo, -ego-nak írjuk át, hanem -ovo, -evo-nak. Ez parallel azzal, hogy az arab határozott névelő l-jét kiejtés szerint írjuk át.
> Csak ennek van egy nagy hátulütője: ugyanaz a szó más módon kerül átírásra az illető arab nyelvjárástól függően!
Én ezt az előnyének nevezném. Nem tartom pl. azt sem hátulütőnek, hogy nem az óegyházi szláv orosz redakciója szerint írjuk át a mai ukrán helyneveket.
Arról azért ne feledkezzünk el, hogy a klasszikus arabnak olyan nagy a presztizse, hogy a tőle már elvált beszélt arab nyelvjárások (valójában nyelvek) nem alakítottak ki önálló írást. Szóval itt nemcsak írás-ejtés ellentét van, hanem a múlté és a jelené is. Emiatt az arab nevek átírásával foglakozó akadémiai kiadvány kifejezetten leszögezi, hogy a jelenkori neveket a jelenkori helyi (azaz modern arab) kiejtésük szerint kell átírni.
Úgy lett belőle "esh-shejk", hogy az "sh" mássalhagzó ún. ""shams" hangzó, azokhoz pedig a hasonul a határozott névelő mássalhangzója, ha a shams magánhagzók a határozott névelőt követő szó elején állnak. De csak a kiejtésben, írásban nem jelentkezik ez a szabályszerűség. A sajtó tehát - ha következetes - akkor a bemondó "esh-shejk-et" mond, de írásban marad az "al", ahogy az arabban is.
Azért is mert még csak nem is hasonlítanak egymásra a nevek. Amiket felsoroltál azokra még egy kis jóindulattal rá lehet fogni, hogy van közük egymáshoz.
208. Latin betűs írásrendszerű országok, ... helységek stb. megnevezésére gyakran magyar neveket vagy magyaros formájú és írású névváltozatokat használunk: Franciaország, Hispánia, Alpok, Bécs, Párizs stb.
A magyar helyesírás szabályai
Egyébként a Bécs "abból az ómagyar *bécs '(mészégető) kemence' fn.-ből keletkezhetett, amely egy régi török nyelvi *beč 'ua.' fn.-nek lehet az átvétele, s amely a moldvai csángó bécs 'borospince' (MTsz.) fn.-ben él tovább. Végső forrása vagy az óorosz пeчь 'kemence', vagy egy káliz *peči 'ua.'."
