Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, 2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) 3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. 4 Samárián kell vala pedig általmennie. 5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. 6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. 7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! 8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. 10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. 11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? 12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? 13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: 14 Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. 15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! 16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! 17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; 18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. 19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. 20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell. 21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. 23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. 24 Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. 25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. 26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek. 27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? 28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: 29 Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? 30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének. 31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! 32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok. 33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? 34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. 35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. 36 És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. 37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. 38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. 39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, amit cselekedtem. 40 Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
"A hazudós próféta meg gonosz vigyorral a képén dörzsölte össze tenyerét."
De szép történet....meseként nem csodálkoznék, ha pszichopaták lennének az ilyenen felnövő gyermekek....igaz, a fekete könyvben hivőket látva sem kell csodálkozni...
Az egyk ezt mondja, a másik azt mondja. Tipikus esete amit csinálsz a magyarázkodásnak olyan tényekkel val szembesüléskor, amik tökéletesen ellentmondanak az alaphipotézisednek. És végeredményben csak beidézted a kérdéses részeket, azokat meg én is megjelöltem. Nem cáfoltál semmit.
Mostanában egyik kedvencem: hogyan halt meg Saul? 1. Öngyilkos lett (1Sám.31.4, 1Krón.10.4) 2. Egy amálekita (akiket Saul mind egy szálig kiírtott!) ölte meg (2Sám.1.8-10) 3. A filiszteusok ölték meg (2Sám.21.12) 4. Jehova ölte meg személyesen (1Krón.10.14)
De vannak még jók, pl.: A Seregek Ura megparancsolja Dávidnak hogy végezzen népszámlálást (2Sám.24.1), mire ez meg is történik (az eredmény attól függ melyik passzust nézzük: 2 Samuel 24:9 vs. 1 Chronicles 21:5), mire a Féltékenység megbűnteti Dávidot (2 Samuel 24:15).
És hogy az Úr (= Marduk?) embereiben se bízhass íme egy harmadik történet (1Kir.13): Élt egyszer egy próféta. Ez elkoblászolt a városba Mr. Isten parancsára, de útközben találkozott egy másik prófétával, aki azt hazudta, hogy Herr Gott azt parancsolta menjen vele. Miután lehetetlen eldönteni hogy valaki egy ilyen állítást az ujjából szop vagy sem, így a prófétánk ment is a másik prófétával. Elohim nem szólt egy szót sem, hacsak a történet végét nem vesszük annak: a jóhiszemű, igazmondó, engedelmes, de félrevezetett prófétát széttépte egy oroszlán és az oszló hullának mindenki csodájára járt. A hazudós próféta meg gonosz vigyorral a képén dörzsölte össze tenyerét.
Hány regény kezdődik hasonló bemutatkozással...., de kortárs irodalmi szereplők közül melyikkel találkoztál az utcán?
Gamliel lábainál tanult volna Pál?
Nem hiszek ebben!
Jézus sem szólt Gamlielről, pedig Gamliel öregebb volt és a Szanhedrin fejeként tengődött abba a korban, ám sehol egy hiteles írás erről, Pál mikor is tanult nála?
Ha Pál Járt Jeruzsálembe Gamlielhez, akkor bizonyára lenne nyoma hivatalosan, de nincs és Jézus sem ismerte, persze nem ismerhet mindenkit egy író főszereplője, ha az író sem tud róla semmit!!
Nem hinném, hogy annyira buzgó lett volna, Istenhez, de annál is inkább a hellenista filozófiájához!
" Az mellékes hogy te kit kinek tartassz, lényeg az hogy ki volt valójában. "
Na, ezt meghallgatom, olvasom szívesen tőled, ki volt Pál valójában, mit tudsz róla, akár a történelem során, bármely történész kövéből, csak azt ne mond, hogy imsered személyesen Pált, mint Nemecsek Ernőt....?
Én Pált nem tartom Istentől való közvetítőnek, saját filozófiai vallásidealizmust teremtett meg, amit a ti egyházatok is oly jól kihasznál az emberek behálózására, csak az a baj, hogy még azt sem vagytok hajlandóak érteni, ami nyilvánvaló...., és akarattal kierőltetetten áthasonítanak más elmei síkra isteni igazságoknak tüntetve fel!
1Móz 19/26"26. És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálványnyá lőn."
Lótné halálbüntetése nem csak az isteni parancs megszegésében realizálódik, hiszen a nagyszerű mózesi törvények pontosan, időbeli és térbeli korlátok nélkül visszamenőleg is hatályosak.
2Móz 22,19. "A ki barommal közösül, halállal lakoljon."
Szodomában nem csak Szamarat, Szarvasmarhát, hanem Lót is ágyba vittek! Világos a bűn! Szodomia, állatpornó, sóbiznisz! A jelenkor bűneinek kivetítődése már akkor megvalósult. Azt, hogy a Szarvasmarhát baromnak mondják tudjuk...de, biztos, hogy annak mondják a Lót.......?
Lótnak több lánya is volt. Volt aki férjnél volt, és volt aki nem. Az utóbbiak voltak a szűzek. Azok a lányai, akik férjnél voltak nem mentek Lóttal, amikor otthagyták Szodomát, és meghaltak a férjeikkel együtt amikor a város elpusztult.
A nem férjezett lányok mentek el az apjukkal Szodomából, és ők akartak gyereket szülni tőle.
Egyébként Szodoma legnagyobb bűne az idegenekkel való bánásmód volt, ezért akarták a vendégeket bántani, és nem Lótot. Homokosok sem voltak a városlakók, csak a lányok nem voltak idegenek, azokat nem akarták bántani.
Ugyanaz volt a fő erénye Lótnak, mint Ábrahámnak, a vendégszeretet. Ő (Ábrahám) is beinvitálta a hozzá vándor képében érkező három angyalt.
Ugri, némileg igazad van...(még mindig Lóton rágódom néha:)
ugyan a 2.Pt 2-ben valóban elismerően szól róla az írás, hogy a gonoszok között gyötrődött, mert ő nem volt elferdült eszű és hajlamú, mint a többi kortársa....
mégis, ahogy a lányaival bánt, az nekem nem tetcc...
Azért viszont elnézést kérek, hogy kétségbevontam az "igaz" voltát.
Meg IstvÁnnál sem váltak a kövek tollpihékké, hogy ne sértették volna meg..de Sajnos belehalt ..hmm...pedig a Biblia szerint István telve volt hittel és Szent Szellemmel... Mit gondolsz ..nem lehet, hogy azért, mert a mártíroknál ez mindig így van?
17. ìmé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égô, tüzes kemenczébôl, és a te kezedbôl is, oh király, kiszabadít minket.
18. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállíttatál, nem imádjuk.
19. Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az ô orczájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; azért szóla, és meghagyá, hogy fûtsék be a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala befûteni.
20. És meghagyá a legerôsebb férfiaknak az ô seregében, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót, és vessék ôket az égô, tüzes kemenczébe.
21. Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és egyéb öltönyöstül megkötöztettek, és az égô, tüzes kemenczébe vettettek.
22. A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemencze rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tûznek lángja.
23. Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égô, tüzes kemenczébe esék megkötözve.
24. Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az ô tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tûz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király!
25. Felele, és monda: ìmé, négy férfiút látok szabadon járni a tûz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.
26. Nabukodonozor ekkor az égô, tüzes kemencze szájához járula, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jôjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tûz közepébôl.
27. És egybegyûlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és király tanácsosai, nézik vala ezeket a férfikat, hogy a tûznek semmi hatalma nem lett az ô testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az ô alsó ruháik meg nem változtak, és a tûz szaga sem járta át ôket.
28. Szóla Nabukodonozor, és monda: Åldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az ô angyalát és kiszabadította az ô szolgáit, a kik ô benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és veszedelemre adták az ô testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az ô Istenökön kivül.
*
Hmm. :-))
Azok a katonák, akik Dánieléket behajították a kemencébe, a kiáramló hőtől meghaltak.. De Dánieléknek egyetlen hajszáluk sem perzselődött meg , de mégcsak a füst sem járta át a ruhájukat sem. WOW!!! Ez aztán a csoda!!
*
(Lóttal kapcsolatban már megtudtam, hogy miért voltak Lót lányai szűzek annak ellenére, hogy férjük volt..ugyanis abban az időben a jegyességet is már házasságnak tekintették.)
Azért van amit Lót javára is írok. Tévedtem egy dologban, amit most pontosítanom kell, mert a múltkor azt írtam , hogy "miért nem saját maga ment ki hozzájuk?" Többszöri figyelmes olvasás után látom, hogy saját maga is kiment hozzájuk..sőt be is zárta maga mögött az ajtót..De furcsa módon ezek a ferdehajlamúak őt nem bántották... , ezen is elgondolkodtam, hogy vajon miért nem volt Lót kívánatos nekik?? Válogatósak? Na, ezt sem értem.
Még egy másik "dolog" is van, ami szintén Lót javára írható..az ugyanis, hogyha a homokosokról tudta, hogy kizárólag csak férfiakat "bántanak", akkor könnyedén ígérhette oda a lányait, mert úgyis tudta, hogy a lányai nem kellenek majd nekik...(ez is enyhítő körülmény lenne Lót könnyelmű szavaira, ha ez valóban így lenne, --na, de nem tudjuk pontosan, hogy hogyis volt..(én sem vagyok homokos specialista)..na de akkor mirevaló volt egyáltalán mondania nekik ezt?? Ezt sem értem.
*
Aztán azt mondod, hogy "csak" a szűzességük forgott kockán, nem az életük. Hmm. Érdekes elgondolás. Én úgy gondolom, hogyha a város apraja nagyja végig"tipor" valakin, az halálos is lehet.
Nem tudom, hogy mekkora volt Sodoma népessége, de ha csak százan voltak is a férfiak, már az is sok..
1. Mózes 19:4.
Lefekvésök elôtt a város férfiai, Sodoma férfiai körûlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytôl egyig.
*
az meg , hogy a lányok hallották-e Lót ajánlatát vagy sem, tényleg nem is fontos annyira, mert egy ember jelleme nemcsak egyetlen megszólalásából ítélhető meg.. valószínű, hogy a gyermekei már korábbról is ismerték az apjuk nézeteit.
*
Aztán itt van még egy harmadik dolog is, amit meg szintén nagyon nem értek:
14. Kiméne azért Lót, és szóla az ô vôinek, kik az ô leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helybôl, mert elveszti az Úr e várost: de az ô vôinek úgy tetszék, mintha tréfálna.
Azt nem értem, hogy a vő mit jelentett Lótnak az idejében..most nincs időm szótárakat nyitogatni.. ha a vő azt jelenti, hogy a lánya férje, akkor azt nem értem, hogy a lányok hogy maradtak szűzek? Vagy a vői is homokosok voltak? Az is lehet.
*
(De "az ô vôinek úgy tetszék, mintha tréfálna " is megérne egy misét)
*
Az Atya Fiú párhozam magyarázata "kicsit" sántít nálad, mert néha azt állítod, hogy párhuzam, máskor meg azt, hogy nem az. :D (Mikor hogy..--mitől függ a "hogy"??:)
*
Nem raktam be a skatulyába, de még eddig nem sikerült meggyőznöd az állításom ellenkezőjéről. Egyáltalán nem zárkózom el attól, hogy módosítsam vagy akár teljesen megváltoztassam az erről való eddigi látásomat, de "ütős" érveket kérek szépen. ;)
Ez az ok-okozati összefüggés nekem elég erőltetettnek tűnik. Ezen az alapon Lótnét is hibáztathatnád a lányok bűnéért, mert ha nem fordul hátra, Lótnak nem kell egyedül nevelnie tovább a lányokat. Arról nem is beszélve, hogy korántsem biztos, hogy hallották a lányok a felajánlásukat, hiszen Lót akkor az utcán volt, az ajtó meg bezárva.
Az Atya-Fiú párhuzam abban párhuzam, hogy ott is a gyermekét adta a szülő másokért, de a szülői szeretet nevében azon nem botránkozol meg. Lótnál már megbotránkozol, hogy lehetséges olyan, ami a gyermek szüzessége megvédésénél (nem az életénél!) fontosabb lehet, méghozzá istenfélelemből.
Te beraktad Lótot egy skatulyába, én meg azt véltem, ki akarod onnan venni, de tévedtem. A fontossági sorrendjét sem érted, de azért ítélgeted; ha folytatnánk, tán oda is eljutnál, milyen alapon mentette ki őt az Úr a romlott városból, mikor ő sem volt különb. De nem folytatjuk, velem nem.
Ugri, ne ijedj meg, csak vicceltem..a harapásra gondolok.. :)
A középső bekezdésedre válaszolok most:
Azért gondoltam, hogy Ábrahám-Izsákhoz hasonlítod a szitut, mert Az Atya-Fiú hasonlatot említetted korábban.. azt mondtad, ha azt meg tudom érteni, hogy az Atya hogy áldozta föl értünk az egyszülött fiát, Jézus Krisztust, akkor a Lót és lányai esetét is meg tudom érteni. Na, innen kattant be nekem Ábrahám, mert tudvalevő, hogy Ábrahám-Izsák párhuzamba hozható az Atyával és Fiúval...Na, így.
A ráfaragás meg csak úgy tűnik nekem, mint, ahogy azt előzőleg írtam is, hogy van ok-okozati összefüggés. Tehát a leánykák hallották, hogy az apjuk milyen sokra becsülte őket, milyen védőszárnyak alatt voltak otthon..(mi volt a fontossági sorrend az apjuknak)..aztán ők is ugyanúgy bántak vele (Lóttal) , nem sok tiszteletet adtak az apjuknak.. az ösztöneiket szabadjára engedve a nagy jövő-féltésükben minden józanságukat elvesztették.. ha egyáltalán valaha is volt nekik, mert nem sok jót nézek ki belőlük, az apjuk után ítélve.
Nekem meg rossz napom volt ma, úgyhogy harapok 8=))))
Kicsit konkretizálhatnád azt a nagyon ráfaragást, ami az angyalok dolgába beleavatkozása miatt érte Lótot, mert ami ennek a közvetlen eredménye volt (lányoknak nem esett baja, és a család jelenlevő tagjait kivitték a pusztulás elől) nekem továbbra sem ráfaragásnak tűnik, sőt.
Azt meg egyszer sem állítottam, hogy Lótnak a lányai felajánlása hasonlítható lenne az Ábrahám és Izsák esetéhez, úgyhogy ezt a "továbbra sem ez a véleményed"-et ne nekem címezd, hanem annak, aki Téged erről győzködött. Volt ilyen egyáltalán?
És még mindig nem értem, miért csodálod Lót merészségét. Ábrahám magával az Úrral alkudozott, és nem lett baja belőle. Jákob egyenesen küzdött az angyallal (és győzött). De visszatérve Lótra, ő is alkudhatott, hogy ne a hegyre fusson, hanem Czóárba mehessen, és megtehette. Ha az Úr nem vette zokon, Te miért?
Bocsáss meg, hogy bátorkodom belebonyolódni a beszélgetésetekbe, de szerintem ezt (Lágy szívre lenne szükségük azoknak is, akik nem viszik észre, hogy a Szellem szelíd szava már nem az írásokból fúj.)akkor és ott mondd, ahol éppen aktuális, vagyis, ahol helye van.. Itt most nem vettem észre semmi ehhhez hasonlót. Köszi a megértésedet. :-)
