Tegnapelőtt este voltam egy kis alkonyati cserkelésen, dohányfüstös tüdőm kiszellőztetése céljából. Már csaknem teljesen sötét volt, amikor társam szólt, hogy "szalonka". Párban repültek, egymástól 2m távolságban, olyan lassan, imbolyogva, tudomást sem véve rólunk- pedig egy viszonylag tiszta részen haladtunk-, egy két galagonyabokor volt csak körülöttünk. A nagy szemeikkel pedig biztosan látniuk kellett minket.
Kedveceim vonulnak dél felé - jó utat kívántam nekik, és bízom a tavaszi viszontlátásban!!! Hihetetlen, hogy ez a parányi MADÁR hogy meg tudja dobogtatni az amúgy szőrös szívemet.
Azt, hogy hány madarat lát az ember, elég nehéz megállapítani. Mármint azt, hogy TÉNYLEGESEN mennyi madárról van szó. Ki tudja, hányszor jön vissza ugyanaz a madár, a kergetőző madarak hogyan, miképp keverednek?
Csak nehéz megfogalmazni...
A legjobb, legtöbbmadaras húzásokon olyankor voltam, amikor nem volt nálam ill. nem nálam volt a puska...de így legalább nem (én) hibáztam el őket...
Ez az a madár, amiért a ződek úgy sikítoznak, hogy valójában semmit nem tudnak róla. Ja kérem, ez nem gólya, amit nappal lehet számolgatni a réteken...ehhez fel kellene kelni, ennek a megfigyeléséért sokat kellene dolgozni...
Irigyellek, hogy ezeken a helyeken volt lehetőséged filmezni!!!
Mifelénk sajnos a sárszalonkafélék nemigen jellemzőek, viszont tél után, mikor már 6-8 C melegek vannak, ha csak tehetem kint vagyok a jó helyeken. Ma már nem puskával, csak úgy szemlélőként. Sajnos, ez a munkám miatt eléggé problémás néha, de ha a közeli reptér mellett a buszból megpillantom az első bíbicet, aznap alkonyatkor már kint vagyok!
Törzshelyemen, ahol 2 m-es akác-sarj van egyik oldalról, másikon meg ritkás égeres (jó laza a talaj, valamikor tó is volt ezen a területen) található - volt olyan, hogy 16 db.-ot számoltam meg. Ekkor napközben mértem otthon 12 C meleget. Volt közte egyesben repülő, amit bottal is le lehetett volna ütni, és volt "cvikkben" egymásután 2 pár is! A két redőrész közti jó széles uton olyan figurákat mutattak be, hogy szemmel is alig lehetett követni. Ha valaki látna ilyenkor, biztosan azt gondolná, hogy hülye vagyok - tátott szájjal ide-oda forgatva a fejet várom az első pssz-pszz- korr-korr-t.
Következő nap hívtam a haverokat is, és szégyenszemre egyet sem láttunk, valszeg továbbálltak. Viszont 3 nap múlva ismét láttam 7 db-ot....
Érdekes, hogy amíg aktív vadőr voltam, a társaságból 4-6 fő járt ki rendszeresen. Egy helyen találkoztunk, és a húzás végén egy-két korsó sör mellett még elbeszélgettünk 2-3 órát. Az első kört természetesen az fizette, akinek sikerültfelvennie az elsőt.
A tagság többi részét nem érdekelte! Viszont ez a pár ember kívülről fújta Fekete I., Bársony, meg a többi nagy vadászíró szalonkás novelláit.
Titokzatos madarunkról, az Erdei Szalonkáról / Scolopax rusticola/ szeretnék beszélgetést folytatni ebben a topicban. Az sem baj, ha a testvérei, a háromféle /kis-nagy-közép/ Sárszalonkáról is szót ejtenénk.
Ez a madár, sajnos nem annyira beszédtéma, mint megérdemelné, hiszen az első megpillantása sokunk számára egyet jelent a tavasz kezdetével, alkonyati nászrepülése megdobogtatja minden természetjáró szívét, titokzatos életmódja még izgalmasabbá teszi jelenlétét. Vadászata felér egy szarvasbőgés izgalmával, legalábbis azon személyek részére, akik nem nagyzási hóbortból, újgazdag flancból ragadnak vadászpuskát kezükbe.
