Jajjjjjj, már alig vártam, hogy valaki mekkérdezze:)))))
önszorgalomból csináltam egy "kimutatást" - igaz, csak 2003-tól bírom dokumentálni az adatokat azóta vagyok "éves elszámolós"
mire kiguberáltam a számlalevélből hogy is van ez? - eltelt kis idő, de ímhol van:
2003. május alapdíj: 188.- Ft + 12 % ÁFA 2003. június alapdíj: 210.- Ft + 12 % ÁFA 2003. szeptember egységár: 1.025.- Ft + 12 % ÁFA 2003. október egységár: 1.148.- Ft + 12 % ÁFA
2004. január alapdíj: 262.- Ft + 15 % ÁFA egységár: 1.148.- Ft + 15 % ÁFA 2004. április egységár: 1.437.- Ft + 15 % ÁFA
2005. január egységár: 1.603.- Ft + 15 % ÁFA 2005. február alapdíj: 292.- Ft + 15 % ÁFA
200. augusztus 1.-től egységár: 1.716.- Ft + 15 % ÁFA
Bezzeg az ex-párt, KISZ és DEMISZ no meg szakszervezeti aktivisták, azok bizony éjt nappallá téve épitették előbb a szocializmust, mostanság , meg a kapitalizmust!
Érdekes, amikor Kövér, Pokorny, Martonyi, Schmitt jön szóba, akkor meg az a hibájuk, hogy voltak valakik az előző rendszerben is! A politikusi pálya az szerinted nem foglalkozás, kisokos?
Befizették. Csakhogy most nem azután kapják a nyugdíjat, ha a Kádár rendszerben nem lopják/élik fel hanem befektetik akkor sem érne messze annyit, mint a amit jelenleg kapnak. A szavazatszerzési célból fizetett + emelésre meg 13. havi nyugdíjra pedig nem fizettek anno járulékot és jelenleg fedezet sincs rá.
A gimnáziumban nem ismertetik meg a gyerekeket a lehetőségekkel azt sugallják, hogy van a közgazdász, orvos, tanár, jogász, informatikus oszt kész egyéb szakma nincs. ebből kell választani. A szülő mondja mindegy csak diplomád legyen. Aztán jön a pofáraesés.
Amikor megmondom, hogy semmi értelme annak, hogy a lusta öcsém szociológia szakon linkel, az egész rokonság rám ront, hogy mit képzelelek.
No igen, de én pont akkor voltam falun tanár, amikor még 3o%-körüli volt az arány! s nem azt nehezményeztem, hogy az értelmiségi pályára vágyók mentek el, hanem hogy a mezőgazdasági fizikai munkát váltották fel sokan iparival! Mert az gondolom nem vitás, hogy egy sokoldaluan képzett mezőgépésznek, állattenyésztőnek, stb. több észre volt/van szüksége, mint egy szallagon dolgozónak, vagy csak egy- két fázist ismerő szakmunkásnak. Egy gyári "szabó" vagy csak szabni, vagy csak zsebeket, ujjakat, stb felvarni tanult meg akár 2o-3o éves pályafutása alatt is. De a legtöbb szakmában ez volt a helyzet (kivéve az elitnek számitó: tv-szerelő, esztergályos, autószerelő, stb), csakhogy ezek nem gyárban, hanem a szolgáltatásban dolgoztak. Gyári megfelőjüknél már sokkal sarkitottabb volt a helyzet. A kivételes helyzet csak a háztájiban volt érvényes, de a tsz-ben vagy állami gazdaságban már nem!
De onnan indultunk ki, hogy a fiatalok otthon ülnek a szakmai végzettségüket igazoló papirossal. Ki a hibás? Nem főleg ők, akik várják a sültgalambot? Nem azok, akik - akár a pedagógusi pálya esetében - szinte szándékosan lenyomták a fizikai munka presztizsét? Nem a szubjektiv szülők, akik nem simerik fel gyerekeik képességeit és belehajszolják őket megvalósithatatlan álmokba? Nem az Om, amely képtelen kezelni a kérdést?
"Persze, hogy elmentetek városra, mert folyvást azt villogtattáka szemetek előtt és láttátok az otthoni nem túl vonzó helyzetet. "
Azért ez így nem igaz.)) Nem hiszem, hogy fatornyos kis falumnak szöksége lett volna 2 plusz orvosra, vagy plusz külkereskedőre netán plusz agrár-közgazdászra.
Mivel ezeket az állásokat már ott betöltötték. Így . hát maradt a nagyváros, de nem a futószalag.
Abban igazad van, hogy a faluban és a mg-ben is magasan képzett emberek kellenek, övék a jövő.
Ott látom a tévedésedet, hogy a 60-as években Mo-on a munakkéoesek 23%-a dolgozott a mg-ben, viszont éppen a gépesítés az új technológiák bevezetése ezt lecsökkentette 89-re 6-7%-ra. Éppen az a gond, hogy azt a 6-7%-ot akarták a hangzatos "kárpótlás, családi gazdaság, egyéni gazda" kifejezésekkel megnövelni, ezt a nem kis tömeget ezekkel a jelszavakkal politikailag magukhoz kötni az új urak.
Érdekes, én kivételes helyen éltem. A "nadrágos" emberek a falumban igenis dolgoztak a háztájin, meg a kertben, mega disznókkal és baromfival is foglalkoztak. Nem szégyellték a munkát, sőt ma sem szégyellik. Ha tudnád, hogy a faluban még a párttitkárnak is voltak disznói, sőt a péklapátot is elkapta naponta.)))
Oda, hogy a két cél között összeférhetetlenséget véltem felfedezni. Ha minél hatékonyabb, belterjesebb és magas szinten gépesitett/vegyszerezett/ modernizált mezőgazdaságot akartunk, akkor oda nagyobb szükség lett volna a tehetségesebb fiatalokra, mint a gyárak futószallagjain, betanitott munkahelyein. Persze, hogy elmentetek városra, mert folyvást azt villogtattáka szemetek előtt és láttátok az otthoni nem túl vonzó helyzetet. Nyugaton és az USA-ban, Kanadában is sok farmer küldi mezőgazdasági főiskolára valamelyik gyerekét, de azért, hogy mjad hazajőve jobban tudja hasznositani tudását a saját hasznára. Számukra nem volt ez szégyen. Persze, nálunk is jöttek az agronómusok atsz-ekbe, állami gazdaságokba, de ők a nadrágos ember szerepét, a vezetőét, játszották. bezzeg, a rendszerváltás után a legtöbb rájött, hogy a tudását fizikailag is hasznosithatja és a saját "farmján" már nem szégyel dolgozni a földön, vagy az állatok mellett! Láttál Te ilyent azelőtt? (ismét elismerés a kivételeknek, mert azért akadtak megszállottak).
Sokban egyetértünk. De az okos falusi gyerek miért ne tanulhatna, akár neki tetsző ipari szakmát? Egyébként én falusi vagyok, emléxem a 60-as évekre. (Akkoriban kezdtem az általánost.)
Nem tudom, hogy te merre éltél akkoriban (nálunk 63-ban lett tsz), de engem és a testvéreimet nem küldtek, hanem magunktól mentünk a városba tanulni, sőt magunk döntöttük el, hogy hova jelentkezünk egyetemre, sőt a magunk erejéből be is kerültünk és elvégeztük, mind a 4-en.
Vagyis nem igazán értem mire akarsz kilyukadni. Főleg a mai párhuzamra nem látom az összefüggést.
Biztosan így van. Hál' istennek én már rég túl vagyok rajta.)))
Nem a középiskolai jegyekből kell eldönteni, hanem a felvételit kell úgy megszabni, hogy abból derüljön ki az adott szakmához az affinítás. Egyébként az a véleményem, hogy az általad felsoroltakat meg lehet tanulni, el lehet sajátítani. Méghozzá jó szinten.
Ami nincs, mert mindenki beszél róla, de senki sem tesz érte!
Már az átkos elején - a tsz-esités tájékán sérelmeztem, hogy miért küldik az okos falusi gyerekeket városra ipari munkásnak (gyakran futószallagra), s tartják meg a legbutábbakat (tistelet a kivételeknek!) a tsz-be s mezőgépész iskolákba irányitva! csunyán néztek rám - fiatal tanárra - hogy megkérdeztem: ha a szocialista mezőgazdasá lesz a húzóereje a vidéknek, akkor nem pont a legtehetségesebb gyerekekre kellene bizni a nagyőzemi tehnikát? Most is valami ilyesmi történik. Mindenki egyetemi/főiskolai diplomában gondolkozik,de még a szolgáltatási ágakban sem találsz egy-egy jó szakit (ismételt elnézész a kivételektől!)!
Tévedsz! A mai felvételi rendszerben a képességek felmérésének szinte semmiféle jelentősége nincs! Igy teljesen szubjektiv (kivánságok, elvárások, anyagi érdkeltésg, romanitkus álmok, stb) alapokon jelentkeznek és abszolut ellenjavalt módon vannak felvéve. Kivételt csak azok a szakok jelentenek, ahol még megvan a képességvizsgálat valamilyen formája (müvészeti szakok, testnevelés, katani főiskolák). Honnan lehet valakinek a középiskolás és érettségi jegyeiből eldönteni, hogy jó jogász, orvos, mérnök, vagy tanár lesz? Igy a bekerültek 7o-8o%-ka később/hamarabb rájön, hogy pályát tévesztett (rengeteggel találkoztam már az egyetemeken!) és vagy elvégzi ha már ott van, vagy vált, de ismét "a sötétbe való ugrás" módszere alapján! Persze az ilyen jobb is ha nem kap állást az illető szakmában, s igy át kellene képeznie magát. Csakhogy ehhez ismernie kellene saját képeségeit, no meg a társadalom igényeit, elvárásait. Ez az, ami nem megy!
A szakunkás és a diplmás között kellene a technológus. Az, hogy ezeket szakközépben vagy technikumban képzik esetleg szaktanfolyamon, szerintem tökmindegy. Csak a képzési rendszernek kéne következetsenek, egymásraépülőnek lenni.
