Nagyontetszik a Kerényi féle ember, igazi jobboldalas (most), jó pátkatona mindendig. A megbocsátás, süt.
Kicsinyes bosszú (fideszes most), most mi jövünk. Hosszú évekig amikor tolta a balszekeret, akkor is ő jött.
Mindig jó ha most én...
A lényeg a Nemzeti Szinház egy közös szinház amely átment az én, a mi jövünk korszába.
Nevetséges előadások a magyar nemzeti küzdelme a szélmalmokkal, küzdelem a többi magyar ellen.
Moldova.
Már nem először kívánt bescserkészni a nemzeti oldalra a jó szivü asztalteritő felelős. Nem sikerült.
Moldova finom uriember. Tetszett egy finom mondása ez a kormány nem sajnálja a zabot kedvenceitől, bőséggel adja nekik, amit elhullatnak jó lesz actöbbinek (szabadon)
Assznygya kedves Jerényink: a nézőket le kell váltani, majd jön a másfajta a mifajtánk. Nemzeti?
Közös? Bia.
Anno megtelt a nézőtér a kivezényeltekkel, a békemenet, a tüntetés spontán a mi pénzünkből.
Tudom, nem a témához kapcsolódik, de sokunkat, vagy sokunk családját, rokonait, ismerőseit érinti a devizahitel. Kérem, akinek környezetében devizahitel csapdahelyzetben levő ember van, szóljon neki, hogy keressen meg minket, az Érdi Fogyasztóvédelmi Egyesület-et. Bővebb információ itt: www.erdifogyved.lapunk.hu
Szilágyi István titkár Érdi Fogyasztóvédelmi Egyesület +36 70 703 4115 (számkijelzős telefonról történő hívás esetén mindenkit visszahívunk)
Elvitték a lomokat.9 nap pihentetés után. Azt mondta az egyik szomszédom - és jelzem igazat adok neki -, hogy "-Hülye vagy? Ha leviszik azonnal, akkor a lomisok nem viszik el a 80%-át! Ha várnak, akkor a kirakott lomok 20%-át kell csak elszállítani! Úgy még is csak olcsóbb!"
Ha bérelt romokkal NEM szállítják a lomokat, az a vezetés milyenségét, a cég irányítóit minősíti. Lehet - és ezen többen is elgondolkodtunk -, hogy bejelentést teszünk a közterület felügyeletnél, ismeretlen tettes ellen. Mondván, mi a megadott időben jogszerűen "átadtuk" a lomokat az illetékes hulladékszállító cégnek, ők azóta az ingatlanjaink előtt, szabálytalanul tárolják. :) Azért megnézném, hogy milyen intézkedésbe kezdene a város egyik szervezete, a másik ellen. Mondjuk sejtem. Mert semmi, de semmi nem történik a pusztításon, a rongáláson és az élet ellehetetlenítésén kívül ebben a városban. Már azon is gondolkozunk, hogy az ingatlanjaink súlyos értékvesztése okán, valamilyen lépést teszünk a várossal szemben. (Ugyanis tönkre tették az utakat, a por ellep mindent, és most már szemétben fuldoklik a város. Ordenáré és gusztustalan!)
Az is érdekes hogyan alakulgattak a cégek! (át) Jó lenne az ügyészség kicsit foglalkozna az ilyen Ibrahim gyanus ügyekkel is ha már végzett az ellenfél cseszegetésével! Bocs...oszt annyi...
Ma láttam egy "nemzeti" dohányboltot, egy díszpéldányt a Móriczon. 24 órás üzemeltetés, gondolom két nyomoroncalkalmazottal, a háttérben a munkába belerokkant elvtársakkal. ( ja azok a szép szabadságharcos idők! ba meg..)
Orbán van még lejjebb?
Oszt mi az hogy nemzeti? Népi? Hazafi meg ilyesmi? Ezek az elvtársak a lózungon kívül semmit de semmit nem ismernek. Mérhetetlen kapzsiság csak nem ez az az érzés a nemzeti náluk?
Azon, hogy emelkedtek a díjak, meg sem lepődtem! Azon viszont igen, hogy mikor felhívtam a T. céget, azt - az egyébként kedves és segítőkész - a választ kaptam, hogy sajnos technikai gondokkal küszködnek, lerobbantak az autóik. Milyen autók? Egy új cégnél? Mindegy. Azt igérték, elviszik legkésőbb szombaton. Most hétfő van, és továbbra is egy szemétdomb az utcánk! Már vagy ezerszer raktam rendbe a lomokat, de ezer egyedszer is széttúrták a lomisok. (A remény hal meg utoljára! Náluk is és nálunk is. :) ) Mindegy!
Erről eszembe jutott egy-két dolog:
Úgy tűnik, ebben a városban senki sem foglalkozik az itt lakókkal. Nincsenek utak, viszont van por! De mekkora?! Nincs zöldjárat, nem működik a lomtalanítás. Viszont van díjemelés. Ismét nincs este víznyomás. Viszont van helyette szúnyog, számtalan! Nincs képviselet, viszont van sportcsarnok "ügy", ismét, vagy már ezredszer. És ismét az folyik..., na mi folyik???? Nagyon úgy tűnik, a mi pénzünk! Semmire, látszat nélkül, számolatlanul!
Bezzeg a magyar keresztapák, maffiózók, párt és más szekértolók azok aztán..ők azok akik éhbérért osztanak munkát, lefölöznek rendesen, megaláznak, kegyetgyakorolnak bagóért...
A munkát úgy osztják, végeztetik a lóvé töredékéért hogy hálás az akit jutalmaznak robotért, fél az aki kiesik az újméltóságosék kegyéből.
Nincs vélemény, önálló gondolat eladott lelkek életek a semmiért. Boldog új-régi magyar félfeudalista nyagságos-méltóságos félhülye urak világa.
Forradalom!
Készülő arénák, a szegénység ünneplő helye, az összeröffenés a hajrá...oszt a nagy semmi otthon, ha van még...
„Kilencvenhárom esztendõ telt el a trianoni békediktátum aláírása óta, ám az ország szétszakítása máig feldolgozatlan drámája ennek az országnak; nem volt a magyar történelemnek még egy olyan tragédiája, amely ilyen hosszú idõn keresztül, ilyen alapvetõen befolyásolta volna az ország és a nemzet sorsát – hangsúlyozta Hermann Róbert történész a városi megemlékezésen.”
A világért sem kezdeményeznék vitát egy történésszel, ráadásul nem a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettesével, de halkan megkérdezem: 1526. Mohács?
Az ország három részre szakadt, +150 év török megszállás az nem volt tragédiánk?
Ezen a rendezvényen A.A. a következőket mondta:
„Aradszki András, hozzátéve: Európa ma sem méltó magához és hagyományaihoz.
– Az Európai Unióban egy mindent felforgató, saját magán kívül semmit nem tisztelő, önző és pénzhajhász felfogás uralkodik. Ez sodorja folyamatosan válságba Európát.”
Csak Európa, és csak ott?
Kishazánkban, és Érden nem ez az „európai” stílus uralkodik?
Most akkor tényleg mi a büdös nyavajának kell kiírni, hogy mikorra és hányadikán pakoljuk ki a lomokat, ha már megint ott tartunk, mint a zöldjáratnál? Vagyis itt rohad minden az utcán, a lomisok szétdobáltak mindent és úgy néz ki az utcánk, mint egy szeméttelep! Köszönjük a városvezetésnek, hogy a trágya utcák, az élhetetlen város után, szeméttelepen is élhetünk! Jövőre, rám ne számítsanak az urak, én akár az ördögre magára is szavazok, de erre a tehetetlen és figyelmetlen, emberek tízezreit semmibe vevő klientúrára semmi esetre sem! Szép napot!
Tegnap elvitték a zöldhulladékot. Igaz, április 27-re szólt az igéret, de elvitték. Azt, ami zsákban volt. A szomszédasszonyunk el is beszélgetett a két emberrel, aki dobálta a zssákokat. Mondván, az ágakat miért nem? Az egyik ember, kellőképpen kioktatta, hogy kapott papírt, min minden meg volt határozva! Kévébe kell kötni, jó alaposan összekötve. Úgy elvitték volna. Így, hogy szépen - ezt az utcában többen is megtették - össze voltak az ágak készítve, csak meg kellett volna fogni, így nem!
Szerintem az emberi ostobaságnak nincs határa!!!!! Most foghatjuk magunkat és levihetjük a Sas utcába, úgy, hogy nem kötjük össze, de bedobjuk a zöld tömörítőbe.
Csak jelzés a T. városvezetők felé: Jövőre választási év van emberek! Nem lett volna egyszerűbb, ha fogják a zöldet és kedvesen, jó hangulatban elviszik, aztán kész? (Nem a gumiabroncsot, nem a hasadóanyag kapszullákat, nem kénsavas hordókat, csak a zöldet.) Aztán havonta egyszer szintén. Mint más, "renes" városokban. Még az is lehet, hogy a többi elmebeteg megoldáson (utak ohne! csatorna miatt minden "út" OFF! etc....) talán halványultak volna by hangulatice?
Erős nemzet, veszete háborúk,harc mindnki ellen aki nem kedves, szenvedés...oszt sirámok, megszállás, megálázás, szolgasors...és megint egy álmagyar uralkodó bagázs harc mindenki más ellen...
Bocs, hogy beleszólok, de a Don-kanyarról olvassátok el az Érdi Lap cikksorozatát Perger Antal tollából.
A holnapután megjelenő számból (ez lesz a befejezése az 5 részből álló sorozatnak) egy idézet:
Joggal merülhet föl a kérdés, hogy volt-e értelme sok tízezer férfi, köztük sok érdi apa, testvér, rokon vagy csak ismerős halálának? Ezek a férfiak nem önszántukból mentek a Donhoz, hanem mert a parancs, egy ország hadseregének parancsa a haza védelmében oda szólította őket. A hazát akkor a Donnál kellett védeni, hogy az otthon maradottakat se nemzetiszocialista, se kommunista megszállás ne fenyegesse. Az, hogy végül mindkettő bekövetkezett, nem rajtuk múlott. A Donnál harcolók hősök voltak, egy háborúba sodort ország katonái, akik a legmostohább körülmények között is igyekeztek helyt állni. A Donnál elesettek hősi halottak, akikre az utókornak mindenkor méltóan emlékeznie kell.
Ne tegyen elvakulttá a tényekkel szemben, a jelenlegi elkötelezettséged!
Az 1945.április 4. napja, nagyobb néprétegnek hozott „felszabadulást”, életkörülményeinek kedvező változását, mint azt manapság gondoljuk.
Az, hogy milyen rendszert hoztak az országra a „felszabadítók”, köszönhetjük a Jaltában megtartott háromhatalmi konferenciának. Akkor, már nem először (Trianon), a nagyhatalmak megkérdezésünk, érdekeink nélkül, felettünk döntöttek sorsunkról.
Nem fehér, és fekete minden a történelemben.
Amit Rákosi és bandája, Péter Gábor és csapata véghezvitt, az nemzetünk, nemzedékünk tragédiája. Ugyanakkor ne feledd, azt a társadalmi mobilizációt, ami 1948 után megkezdődött, és jótékony változást hozott.
Gondolok itt első sorban az iskolázottságra, a munkás-paraszt fiatalok tanuláshoz jutására. Persze beszélhetünk a sötét oldalról is koncepciós perek, listázás, padlás-lesöprés, erőszakos kolhozosítás stb. Családunk is „élvezte” a kiváltságokat, mer a felmenőim a háború előtt a középosztályhoz tartoztak, szüleim végzettségét 1948-1957 között nem ismerték el, mindketten fizikai munkára lettek kötelezve, majd 57 tavaszától kerültek ismét, képzettségüknek megfelelő beosztásba.
Amikor jött 1956 októbere, budai iskolába jártam, és 1957 februárjában iskolánkat „feltöltötték” BM-es árva, és félárva gyerekekkel. Osztályunkba 8 fiú érkezett, akik egy, vagy minkét szülőjüket elvesztették a forradalom alatt. A szülők rendőrök, határőrök és ÁVH-sok voltak, szinte mind, tiszthelyettesi rendfokozatban. Osztályfőnökünk, aki vallásos, polgári elkötelezettségű ember volt, gyakran vitt minket kirándulni a budai hegyekbe, és akkor sok mindenről beszélt. Később elmondta, hogy tudakozódott az új osztálytársaink szülői felől, és egyikük sem teljesített szolgálatot olyan helyen, ahol fogvatartottakkal foglalkoztak volna. Legtöbbjük objektumőri feladatot látott el.
Magam is esti-képzésben szereztem meg a felsőfokú végzettségem, kérdezem, hogy manapság is van annyi lehetőség esti-levelező formában, mint az „átkosban”?(És itt nem a Foxi-Maxi kategóriára gondoltam!)
Ami a Szovjetunióval kapcsolatos felvetésed illeti, a magyarok nem az általad említett okok miatt vettek részt a németek oldalán a háborúban, hanem csak a „szerzés” kényszere miatt.
Szerinted, az akkori Magyarországon hallottak a Gulagról, a Sztálini tisztogatásról? Mert szerintem, nem.
Még a hadba lépésünk előtt a szovjet külügyminiszter több kedvező ajánlatot tett, ha kimaradunk. Ha csak a számarányokat nézed: az 1937-es népszámlálás szerint a SzU lakossága 162 millió volt, ha ebből még kivonjuk az általad is említett ukrajnai éhen haltak kb. 5-6 milliós számát, akkor is, több mint tízszeres a számbeli fölényük. Tedd hozzá azt is, hogy a dél-vidéki hadjáratunkban kiderült, hogy a hadseregünknél még nagyon sok a hiányosság, tehát abból a szempontból is felelőtlenség volt a hadüzenet. Ismét azt kell mondanom, hogy a megszállás-megtorlás- elhurcolás, sajnos, ennek a következménye, bármennyire is jogtalannak gondolod. A győztest sosem kérik számon.
A II. világháborúval összehasonlítani az iraki háborút, hát enyhén szólva is komolytalanság.
Nagyon megváltoztak a körülmények, ENSZ felhatalmazás az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a kuvaitiak szenvedései, kárai, és nem volt megfelelő hadserege, országa megvédésére.
Irak megtámadta és elfoglalta Kuvaitot. Aztán az USA + néhány Nato-ország kiszorította onnan őket. Mit kerestek országuktól többezer km-re? Azok a katonák, akik ott haltak meg, mik? Köpjük le sírjaikat, vagy hősök ők?
Mi volt 1942-ben a SZU? Egy követendő jogállam, vagy a Gulagok földje, a halálra éheztetett ukránok földje, az elfoglalt balti államok földje, a lerohant finnek földje, Katyn tömegsírja és a lerohant lengyel föld? Nem olyan egyszerű a dolog, olvass Szolzsenyicint!
Tehát szerinted: éljen április 4., hazánk felszabadulásának ünnepe, éljen a nagy Szovjetunió, aki megszabadította a magyar dolgozó népet a fasiszta hordáktól, és megajándékozott minket Rákosi Mátyással és a AVH-val.
Bár történelmi ismereteimet nem csak az ötvenes – hatvanas évek történelem könyveiből ismerem, ide másoltam néhány idézetet, amelyek az utóbbi 10 – 12 évben kiadott, a témával foglalkozó publikációkból.
Igazad van, Ők nem voltak a Donnál, de...
1941. 6. 27. Magyarország megtámadja a Szovjetuniót
Miután a náci német erők 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót hatalmas területeket kellett megszállva tartaniuk. Ez ütőképes frontalakulatok kivonását jelentette volna a harcokból, ezért az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) úgy döntött, hogy erre a célra magyar csapatokat kér a magyar vezérkartól. Ez esetben egyeztek a magyar és német érdekek olyan értelemben, hogy a magyar vezetés szerette volna minél tovább a harcoktól távol tartani és kímélni csapatait, a német vezetés pedig nem nélkülözhette megszálló alakulatokat a frontról. A magyar csapatok a teljes megszálló haderő 25%-át tették ki közel félmillió négyzetkilométeren. 1943-ban a magyar megszállók létszáma 90.000 fő volt.
A magyar egységek német vezetés alatt tevékenykedtek, így azonos megítélés alá kerültek a németekkel a szovjet fél szemében.
A keleti front ideológiai háborúját vívták, és saját bőrükön tapasztalhatták meg kegyetlenkedéseket és rémtetteket. A magyar csapatoknak két fő feladata volt a megszállás során: az utánpótlási vonalak biztosítása valamint a partizánok elleni harc. Ez utóbbi bár nem igazán ismert igen véres és lényeges része a magyar hadsereg háborús szereplésének.
A 6. gyalogezred esetében, hogy az egyik zászlóaljparancsnok lemezteleníttette a nőket, és 25 botütést méretett rájuk azért, mert visszatértek falvaikba, hogy értékeiket kimentsék. A lakosságot azonban ez sem tántorította el, így 25 ember kivégzését rendelte el (nőket és gyermekeket is).
A kivégzést nem mindenkin hajtották végre, a katonák elengedtek néhányat. Ez annyit tesz, hogy számos esetben mindenkit kivégeztek, aki úgymond gyanús volt. Bár itt is nyilván voltak különbségek az egyes alakulatok között - mindenesetre ez magyarázza, miért volt olyan szörnyű a magyar megszállás. Ráadásul a katonák politikailag sem voltak felkészítve arra, ami ott rájuk várt.
Érzékenyek vagyunk a saját vesztességeinket illetően? Igen!
Tragédiának tartjuk az elhurcoltak halálát, szenvedéseit, a családok fájdalmát? Igen!
Megszálltunk egy idegen országot, harcoltunk (öltünk) a határainktól 2000 kilométerre? Igen!
Fizetett is hazánk, emberben, anyagiakban is borzasztó nagy „jóvátételt”.
Ezért ne felejtsük el, hogy a történelmi és háborús adok – kapok mindig kétoldalú.