Itt van ez a furcsa, ámde kétségkívül irodalminak nevezhető művecske, a Lottón nyertem - A magyar lottómilliárdos igaz története. (www.lottonnyertem.hu + írt róla az index is) Érdemes elolvasni a könyvet, aztán töprenkedni egy sort, mi is ez az egész, igaz-e a leírt történet vagy kitaláció, esetleg valódi műalkotással van dolgunk...? Hm?
Fogalmam sincs, hogy valóban megtörtént e, ami benne szerepel, vagy sem, ezért ezzel kapcsolatban nem tudom letenni a voksom egyik oldalon sem.
Viszont azt biztos, hogy érzelmeket váltott ki belőlem.
Jót is, rosszat is.
Az a véleményem, hogy a középosztálybeli család nem tudta igazából kezelni ezt a hatalmas vagyont, amit nyertek, egyrészről vadul költekezni kezdtek, hiszen olyan dolgokat engedhettek végre meg maguknak, amit azelőtt soha és a pénz végeláthatatlannak tűnt, másrészről végig azon gondolkodtak, hogyan tartsák titokban az őket ért szerencsét.
Kivehető az írásból, hogy rutintalanok, és a kisemberek fejével gondolkodnak, ami végülis természetes, hiszen előtte nem kellett ennyi pénz sorsát kordinálni. Másrészről nem is voltak felkészülve, tehát váratlanul érte őket a nagy vagyon, nem volt semmilyen stratégia, terv. Mondjuk azt nem értem miért nem vettek fel egy asszisztenst, aki helyettük intézett volna sokmindent.
Nekem néhány dolog nagyon meglepő és idegen volt a könyv olvasása közben, pl. az, hogy ha már van rá lehetőségük, egy jó szakemberrel miért nem terveztettek egy számukra maximálisan kielégítő házat ahelyett, hogy le akarnak másolni egy olyan házat, amit a tulaj nem akar eladni.
A helikopteres rész is döbbenet volt, arról már nem is beszélve, hogy mikor kiderült, hogy a nem tudom hanyadik beültetés sem sikerült, fogja magát és nekihajt egy fának.
A nyertes fiától hamarosan számítani lehet unokára, hiszen huszon korban van, oké, hogy nem saját, de mégiscsak rokon, vagy akár örökbe is fogadhattak volna, vagy béranya, bármi.
Ennyi vagyonnal a lehetőségek tárháza végtelen.
A másik, hogy mikor kiderül, hogy beteg, akkor ahelyett, hogy azonnal elkezdte volna kezeltetni magát, még majdhogynem két hetet vígan elnyaralgat.
Lehet, hogy akkor sem éli túl, de nekem ez is furcsa volt, hogy az orvos világosan elmondta, hogy azonnal meg kell kezdeni a kezelést és erre fittyet hányva teljesen mást csinált.
A harmadik a feleség ajándéka, hogy a férjét beszervezte egy grupiba....
Azzal sem értek egyet, hogy hátat fordítanak az eddigi életüknek, de megtartják a házat, hogy néha haza tudjanak járni a barátokhoz. Milyen barátokhoz? Azokhoz, akikről egy csapásra lemondtak és azokhoz, akiknek képesek voltak életük végéig hazudni?
Nyílván ne mondják meg, hogy lottón nyertek, de biztos, hogy egy kis anyagi támogatás minden igaz barátnak jól jön, főleg, ha rossz anyagi körülmények között élnek. Ezt a befektetés dumát a barátoknak is el lehett volna hinteni.
Szóval vagy végleg meg kellett volna szakítani mindenkivel a kapcsolatot és új életet élni, vagy ha vannak igaz barátaik, ezzel az áldumával fűszerezve továbbra is lehett volna tartani a kapcsolatot. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet velem, de nekem ez a véleményem.
Néhány résznél egyszerűen felálltam és nem voltam hajlandó tovább olvasni, mert annyi indulatot hozott ki belőlem, nem tudom miért.
Ha kamu az írás, lehet, hogy az írónak pont ez volt a célja, ha valódi, akkor pedig betekintést nyerhettünk, hogy a pénz mit hozhat ki az emberekből, bár ahány ház, annyi szokás..... :)
Arra viszont nagyon kíváncsi lennék, hogy a férj halála után a feleség mit kezdett az életével.
Nem olvastam a könyvet, csak hallottam róla. Ha lesz időm, beszerzem és elolvasom...addig nem nyilatkozom.
Bár érdekes, ha ilyesmiről ír valaki, miért is ne kérdőjelezné meg valaki.
Egyszer azt mondtam egy ismerősömnek, mikor a kontaktlencsékről beszégettünk, hogy kipróbáltam a zöld színt. Erre ő: - Aha, persze.
Mondom: -Komolyan, most nem hiszed el?
- De persze, elhiszem (és röhögött)
Szaros 10.000,- ft-os lencséről volt szó, de az ő szűk kis viágába nem fért bele az, hogy én rövid látóként lencsét használok és egyszer színesben kértem a dioptriás lencsémet. Azt se hitte el, hogy ott, abban a pecben is lencsét viseltem...5 percig bámulta a szememet.
Ma magnyerem a skandit...nem írok könyvet róla, de ha írnék, azt se hinné el senki...ja lehet, hogy egy kevesen elhinnék, mert ma "csak" 112 milla a nyeremény...ez olyan hihető összeg.
Jó rég nem írt ide senki, de én csak most olvastam el.
Szerintem kamu az egész.
A nyelvtudás nélküli külföldi beszélgetések, az hogy egy helikopter pilóta leszáll egy kertbe mert azt mondják neki (persze az nem derül ki hogy mi lett a sérült helikopter sorsa, ott rohadt el a kertben?), az hogy egy 60 millás Ferrarit 1 milla foglalóval a dörzsölt kereskedő behoz az országba intéz mindent (belerak ennyi pénzt) na persze... Ilyen értékű autónál min 50%-ot elkérnek. De ezért miért kellett kimenni Németbe, itthon is megvehette volna, szalonból (Váci úti Ferrari szalon)
Elindulnak Amerikába és nem tudják, de még a reptéri jegyeladó sem mondja hogy oda kell majd egy ici-pici vízum. És ha már nem jött össze Kalifornia akkor ott maradnak Amszterdamba, nem mentek tovább valami exotikus helyre...
Tele van a könyv ilyenekkel, én sokkal hitelesebben adtam volna elő...
No és az eszedbe jutott-e már, hogy a kreatív művészet pontosan így működik? Sűríti és fokozza az élményeket. Valóságosabbnak tűnik a valóságnál, mert esszeciáját adja annak.
nem vagyok nagy konyvolvaso ember, de ezt nem birtam letenni es egy delutan ki is olvastam .. meg soha nem olvastam olyan konyvet aminek olvasasa ilyen izgalommel elvezettel es erzelmekkel jart volna .. szerintem igaz a tortenet, mert miert irt volna valaki 128 oldalt csak ugy ? penze nincs belole mert az SOS LGYAlapitvanye a honorarium, a hirnev meg szintugy bukta az alnev miatt.
mas forumokon felidegesittettek az emberek a paraszt beszolasaikkal, idegesit ha valaki annelkul hogy egyaltalan olvasta volna ezt a muvet beleugat hullyesegeket a temaba, Nekem kedvenc konyvem es tok mind1 hogy igaz vagy hamis ... nem kell keresni ki irta a konyvet . olvastam az rtl oldalan a fokusz altal kozzetett iromanyt... nem tok mind1 ki irta ? egy konyvhoz tudnam hasonlitani , mondjuk ez kicsit tulzas lesz de ez olyan mint a Biblia , tok mind1 hogy igaz vagy hamis a tortenetekbol a tanulsag a lenyeg, es mindig lesz olyan ember aki aztmondja hogy kamu es lesznek olyanok is akik mellette allnak .
A penz nem boldogit , de jo ha van mert igy konnyebb az elet.
Igen, itt kilóg a lóláb. Főleg a feleség szerény képességeinek emlegetése után. Az, ahogyan a férj utólag visszaad egy-egy idegen (vagy éppen magyar) nyelvű beszélgetést, a maga szabatosnak szánt, közben persze bumfordi stílusában, szerintem mókás.
Nekem túl irodalmias (rossz értelemben: mesterkélt, agyalmány) az amszterdami "kaland" véletlen balesetben megismert holland nővel, aki aztán a feleség kérésére másnap "titkosan" meghívja a férjet a szuperszex-re.
Pontosan ezzel a résszel van bajom. Többek között. Többször is olvashatjuk a könyvben, mennyire nem tud angolul a főhős, a felesége meg annál is kevesebbet, csak néhány szót. De az angolul beszélő ékszerésznél olyan eszmefuttatást hallgatnak végig a drágakövek csiszolásáról és karátszámításáról (és meg is értik!) amit a szakkönyvek is megirigyelhetnének.
A kevéstudású asszony meg szintén angolul társalog, ráadásul telefonon, a holland nővel.
Most olvasom megint a www.azeste.hu -n azt a részletet, hogy a nyertes szelvényt a Pál utcai fiúk 100. és 101. oldala közé rejtette István.
Nem bírom abbahagyni a röhögést. :)))) Ez kész. :)))))) Esetleg még az Egri csillagok 101. és 102. oldala közé rejthette volna. :)))))) Vagy az István, a király dupla bakelit-LP belső borítójába. :)))))
Zseni ez a marha, aki megírta a könyvet! Remélem, előbb-utóbb felfedi a kilétét. Persze valószínűbb, hogy élete végéig röhög a markába az országon. Tulajdonképpen ez majdnem olyan jó, mint tényleg megnyerni a lottó ötöst!
Kicsit körülnéztem a weben, hogy ki az a Weiler Péter. Haha, tényleg figyelemre méltó arc. :)) De vajon írni is tud? Vagy inkább csak megrendelni? Írt már valamit, amit publikáltak? Ha igen, akkor szerintem annyi legalábbis könnyen kideríthető, hogy tényleg ő maga írta-e a könyvet.
Szerény véleményem szerint Weiler Péter a szerző. Nagy életművész... Amikor megláttam a nevét és hogy ő kapta a megkeresést mailen, azonnal tudtam, hogy kamu az egész... De legalább szórakoztató kamu...
Egyébként nyilván 1 oknyomozó újságírónak kellene ráfeküdnie az ügyre, úgy viszonylag egyszerűen kideríthető lenne, mi történt valójában.
Nekem a könyvről annak a mutatványosnak az esete jut eszembe, aki malachangokat utánzott. Egy paraván mögül jöttek a hangok, és a t. nagyérdeműnek el kellett döntenie, melyiket adja ki az igazi malac, és melyiket a mutatványos. Természetesen a mutatványost hitték valódinak, mert ő úgy tudott röfögni és visítani, hogy abban a világ minden malacának esszenciáját adta, ráadásul az emberi fül számára felismerhető módon. Ehhez képest szegény valódi malac csak egyféleképpen nyekergett.
Na hát, valahol ez a kis andekdota pontosan elmondja, milyen a populáris művészet. És hajszálpontosan ugyanezt a játékot érzem a könyvben is. Lapról lapra, sorról sorra sűrűbb, esszenciálisabb bármilyen valóságnál, olyannyira, hogy készek vagyunk hinni neki. Mestermű.
Egy nagyon apró, de tipikus példa: a központozás. Az író egyik folyamatosan visszatérő helyesírási hibája, hogy a tagmondatokat elválasztó "és" elé nem tesz vesszőt. Tudjuk, hogy ez gyakori helyesírási hiba, nagyon sokan elkövetik. A művész pedig egyszerűen felhasználja, és ezzel is apró adalékot tesz hozzá a mesterien megteremtett illúzióhoz.
...akárhogy gondolkodom, szerintem tutira igaz a történet, és örülök hogy megírta. A helyében én is megírtam volna, hogy azért lássák az emberek: lottó ötöst nyerni lehet hogy szerencse, de nem biztos hogy attól lesz a világon a legboldogabb valaki.
Ez az "igaz-nem igaz" kérdés olyan, amikor a Szemelédi Andrássról, azt hitték az utcán, hogy tényleg ő nyerte a lottó ötöst. Most megírják az "igaz történetet" és sokan nem hiszik el. Tényleg mindenki azt hisz amit akar.
Szerintem a sors pontosan ilyen, az egyik kezével ad, a másikkal elvesz... a hétköznapi "Szemelédi István" sorsa szerencsésnek indult, de "szerencstélenül" végződik... ha élne, és nem így alakul a sorsa talán sosem kapunk egy ilyen könyvet, és nem tudjuk meg, mit tesz az emberrel 5 milliárd Ft...
Én most olvastm el, és szerintem igaz a történet! Ha meg nem igaz, akkor is jó hinni benne. Egyébként találtam egy cikket, ahol a könyvben lertakkal megegyezően vannak dolgok a nyertesről...
Én (ha már csak ketten társalkodunk, jöhetne valaki más is!!) szintén meg vagyok győződve róla, hogy kitalálmány. Ugyanakkor a szó minden értelmében művészet, irodalom. 120 rövid oldalon tökéletes városi legendát szerkeszt. Az én kedvencem a villamásolás -- nem a vicces helikopteres incidens, hanem maga a szimbólum: a hirtelenmilliárdos a szó szoros értelmében kopírozni szeretné a felső tízezer életének kellékeit. Ez a villamásolós szimbólum olyan átütő, hogy az ember kezdi azt hinni, szó szerint megtörtént.
Még az sem kizáőrható, de én nem hiszem. Esetleg: valaminek, valakinek a motivumaiból valaki más megírta.
Nekem túl irodalmias (rossz értelemben: mesterkélt, agyalmány) az amszterdami "kaland" véletlen balesetben megismert holland nővel, aki aztán a feleség kérésére másnap "titkosan" meghívja a férjet a szuperszex-re. Ha valami alapja volt is (lehetett), ez át van szerkesztve, kiszinezve, "megírva", stb.
Azt errefelé senki sem gondolja, hogy a könyv valóságos eseményekről szól? Az index recenziójában Szily ezt elképzelhetőnek tartotta. A www.fo.hu oldalon is túlsúlyban vannak az "elhiszem, úgy ahogy van" vélemények.
Hogy mi irodalom és mi nem, azt nagyon nehéz definiálni, tán nem is lehet, konkrét írást hosszasan kell elemezni, erre épp nincs időm, vezérszavakat nem akarnék. Krimi is lehet irodalom, bár én a "ki a gyilkos" tipust nem szeretem, hanem a Patricia Highsmith (filmben Hitchcock) bűnfilmet, ahol tudja az olvasó, és a bűn és lelepleződés folxyamata az izgalmas.
A lottoregény-ről, hallva róla azt hittem, a Szerencsejáték Társ. propaganda célú szerzeménye, de elolvasva ez nem nagyon valószínű. A lottozást alig (semennyire) nem részletezi, a nyeremény átvételt ugyszintén nem, s főleg, tragédia a kimenete (bár nem a nyeremény miatt). Mindenesetre nem hsiezm, hogy lottóz többet propaganda. Mondom, ha lesz sok beirás, majd én is. Üdv.
Miért nulla az irodalmi értéke? Avagy miért kisebb mint mondjuk a Robison Crusoe-é? (Sosem értettem pl. "a krimi nem irodalom"-szerű megállapításokat sem.)
Egyébként az a benyomásom, hogy az olvasók többsége hitelt ad a történetnek. Ilyen a azonosulást pedig mostanság nagyon kevés alkotás tud kiváltani.
Irodalmilag - a korrekt níyelvhasználat, tömörség, tűrhető fogalmazás ellenére - értéke szinte nulla. Én is azon töprengek, ki írta (néhány "néger" létezik a szakmában, pl. ifj. Nógrádi Gábor.) Nestseller akarna lenni? Talán. Ahhoz azért nem elég tömegolvasmány, a grupszex ellenére sem. Egyelőre ennyit, majd folyt., ha lesz ujabb hozzá szólás.
