A kutatók egyetértenek abban, hogy a testi fájdalmat sok, eddig tisztázatlan körülmények befolyásolják. Ennek ellenére lehet aktívan a szenvedést csökkenteni. A fájdalom tulajdonképpen nem különlegesség. Majdnem naponta találkozunk vele: hol dörömbölő fejfájásként, hol nyilalásként a derékban, hol égésérzetként a bőrön, stb. A fájdalomimpulzusokat ezredmásodpercenként veszi az agy és jelzi, hogy a testet veszély fenyegeti. Sok tényező a fájdalom keletkezését és érzetét illetően mind a mai napig nem tökéletesen tisztázott. Ismertetjük a fontosabb fájdalom-kódokat, és eláruljuk, hogyan befolyásolhatja ezeket mindenki.
Az emlék-kód
Aki kibírja fájdalmat, semmi esetre sem hős, mert krónikus szenvedést reszkíroz rövid időn belül! Az agy ugyanis az idegvezetéken képez egy fájdalom-nyomvonalat amin az idegsejtek álladóan "riadót" jeleznek. Az eredeti kiváltó testi ok már nincs meg: a betegség már nem létezik, a seb meggyógyult, de a fájdalom maradt. Létrejött egy fájdalom-emlékezet, amit csak nagyon nehezen lehet törölni.
Aktívan a fájdalom ellen
"A legjobb módszer egyszerű: testi mozgás, nyugalom, pozitív dolgokkal való foglalkozás, mert ezeket a krónikus fájdalom egyáltalán nem szereti", mondja Hartmut Göbel professzor, Németország egyik vezető "fájdalom-specialistája", a kieli fájdalomklinika igazgatója. Hátfájásnál egy régenismert szert ajánl:"Egy kis séta már nagyon sokat segít." Kutatások ugyanis azt mutatják, hogy gyaloglás egy természetes fizióterápiaként hat és éppen olyan jó, mint egy hát-masszázs. A fájdalomcsillapítás egészen új formája az önszugessztió. Egy agy-gyakorlat forma, amivel az illető az altudatát pozitívan befolyásolja és azzal a fájdalomemlékezetet. Fájdalomcsillapítót ezzel szemben elővigyázattal kell alkalmazni, tanácsolja Göbel professzor: "Az orvosság egyedüli használatával kizárom annak lehetőségét, hogy a fájdalom a testnek fontos információkat közöljön és azt a fájdalom leküzdésére aktivizálja."
Az idő-kód
A fájdalom módja és erőssége(intenzitása) is - hasonlóan a test egyéb funkcióival - alárendelt egy bizonyos napi-ritmusnak. "Éjjel és korán reggel a fájdalomérzet a legerősebb. A délelőtt folyamán csökken, délután újra fokozódik"- mondja Göbel professzor. A fájdalomhoz hasonlóan az orvosságok hatása is ennek a ritmusnak alárendeltjei. Mivel a gyomor reggel gyorsabban ürül és a gyomor-bél-vérellátása különösen intenzív, ebben az időszakban a test az orvosságot gyorsabban veszi fel. Ezért hatnak a fájdalomcsillapítók jobban nappal, mint este.
Aktívan a fájdalom ellen
Használjuk ki az időösszetevőt kellemetlen dolgoknál. például termin választásnál a fogorvoshoz. Kora délelőtt nemcsak a fájdalomérzet a leggyengébb, hanem a helyi érzéstelenítés is jobban hat. Vagy: akinek gyulladásos rheumája van, fájdalomcsillapítót este vegyen be, mert így még reggel is van hatása.
A pszycho-kód
Régten úgy gondolták, hogy a fájdalom egydimenziós: egy inger feltétele a fájdalomnak. Manapság az orvosok mindinkább felismerik, hogy a szenvedés mögött egy összetett rendszer áll. Fájdalom úgy is előállhat a nélkül, hogy a megfelelő receptort inger érte volna. "Lelki fájdalom, mint például egy közelálló személy elvesztése az idegrendszerben azonos izgalommintához vezet, mint csak fizikailag okozott fájdalom." - mondja Göbel prof. A élettani tényezőkön kívül lelki és szociális tényezők is szerepet játszanak a fájdalom-keletkezésében és -érzékelésében. Stressz, felindulás,érzelmifeszültség mérvadóan fokozzák a fájdalomérzetet. " Ha fáj a hátam és ugyanakkor mérgelődés, veszekedünk a főnökkel, vagy a kollégával, akkor a hátfájás krónikussá válásának kockázata tizenháromszorosára nő !", véli a szakértő. Hogy a pszyche mennyire befolyásolja a fájdalomérzetet, megmutatta az a kísérlet, amikor a résztvevő személyeknek forróvízbe kellett mártani a kezüket. Ha azt a tájékoztatást kapták, hogy a víz kellemes hőfokú, nem érezték forrónak. Ha azonban a tényleges hőfokot ismertették, vissszarántották kezüket.
Aktívan a fájdalom ellen
Nyugalom, feszültségmentesség, pozitív tevékenység mozgósítja a test a saját fájdalom- csökkentő-rendszerét. A meditáció egy jó út a feszültség feloldásához. Egy aktuális amerikai tanulmány bizonyítja, hogy rendszeres meditáció a fájdalomérzését lényegesen csökkentheti. Aki ismeretlen okú fájdalomban szenved, vegyen igénybe egy pszichó kezelő orvos segítségét. Ő segíti a pácienset azokat a tényeket felismerni, amelyek a fájdalomérzetet nyilvánvalóan fenntartják.
A hit kód
Néha előfordul, hogy az orvos maga indít el egy fájdalomkaszkádot. Egy meggondolatlanul kimondott
diagnózis például: "az Ön porckorongjai nem a legjobbak" a folyamatot és azzal a terápia sikerét akadályozhatja. A páciens félelmében túlértékel minden jelentéktelen húzódást a hátában. És ez a negatív várható magatartás befolyásolja a test saját fájdalomrendszerét. Ugyanis, ahogy az érintett beállított a fájdalommal szemben és értelmezi azt, mozgósítja a fájdalomgátlást az agyban - vagy éppen nem. Még rosszabb: sokan betegségükkel szemben tehetetlenül állnak és beletörődnek: Akármit csinálok, úgy sem használ semmit! "Ez vezet ahhoz, hogy azok dolgok, melyeknek egyáltalán nem kell fájdalommal járni, a fájdalmat fokozzák" - jegyzi meg Göbel professzor. Így történhet meg, hogy porckorong-betegnél csak egy érintés a hátán fájdalommal jár.
Aktívan a fájdalom ellen
Egészen döntő az ember beállítottsága és magatartása. Tipp: figyeljen lehetőleg pontosan a testére. Orvosok a fokozódó izomelernyedés alkalmazását ajánlják. Az segíti az illetőt testét jobban megismerni. Nagyon fontos: a gyógyulási folyamat sikere 50%-ban attól függ, hogy a páciens mennyivel járul hozzá pozitív hozzáállásával.
A test kód
Nem szabad elfelejteni: mindenegyes test másként reagál a fájdalomra. Nők többnyire érzékenyebbek, mint a férfiak. Ennek oka az érzéki ingerek finom különbsége. Nők egyébként a havivérzés ciklusában kevéssé éreznek fájdalmat, amikoris a legtöbb östrogén kerül a vérbe. Ebben az időpontban a test egy fájdalom ingerre a szokásosnál több boldogsághormont, endorphint bocsát ki. Meglepő tények is vannak, pl. a test jobb és baloldali különbsége. "A nem uralkodó oldal érzékenyebb a fájdalomra, mint a másik," mondja Göbel úr. És: a testfunkciók is összefüggnek a fájdalommal. "Az anyagcsere, a testhőmérséklet, a stresszhormonok kiváltása a fájdalomérzetet aktívan befolyásolhatja", -így a fájdalom specialista. Egy példa: ha a testben kevés pajzsmirigyhormon kering, krónikus izomfájdalomhoz vezethet.
Aktívan a fájdalom ellen
A jobb érzékeléshez vezető mód – és a befolyásolás következményében – bizonyos tudatalatti testfunkcióknak a visszacsatolás. Itt ismeri meg az ember testének különlegességeit. Németül írtq: Claudia Brock
Mi a különbség az ember és egy emlősállat - az egyszerűbb összehasonlítás kedvéért legyen az csimpánz - biológiai felépítése, biológiai működése között?
Az, hogy az ember beszélni tud (tagolt beszéd, gégefő, agytekervény többlet), az állat nem.
Ez teszi lehetővé az emberiség számára, hogy a megszerzett tapasztalatokat, képességet, tudást ősidőktől fogva "összegyűjtve" továbbadja, tárolja. Az állatvilágban ez nem lehetséges, csak egyetlen nemzedék adhatja át a tapasztalatokat a következőnek, de csak az utánzás segítségével.
A gondolkodás lehetősége, folyamata évmilliókkal megelőzte a beszéd kialakulását. Abból indulunk ki, hogy az ember az ugyanúgy, mint az állatok az evolúció "terméke", következménye és a legfejletteb emlősállat. Az ember egyetlen egy része sem, egyetlenegy érzékszerve, egyetlenegy testrésze, legyen az külső, vagy belső szerv nem "új találmány", nem egyedi (legfeljebb adjusztált), hanem már régen kifejlődött és bevált recept szerint működő "alkatrészekből tevődik össze".
(Megjegyzés: a technikai-műszaki kifejezések szakmámból fakadóan kerülnek a szövegbe.)
Sem anyagilag, sem helyileg nem tudnám biztosítani azon könyvek gyüjteményét, amelyek az emberiség fejlődését, az élet minden területére kifejtve és időbeli meghatározással tartalmazza.
E gyüjteményben fellelhető összes változások közül, azok tartoznak az általam jelzett időtartamba, amelyek nem az utolső tízerzer év történetéhez tartoznak.
Ez egy egyszerű kivonási művelet, magad is elvégezheted!
"Mondom, érdekes elgondolás, de bizonyság valószínűleg sosem lesz rá. A tovább élés pedig nem volt általános hiedelem."
Mi az, hogy "valószínűleg"?? Százszázalékosan biztos, akár mérget is veszek rá, hogy sohasem senki sem fogja tudni bebizonyítani. De az ellenkezőjét sem!
Ha a tovább élés nem volt általános hiedelem, akkor miért tettek (tesznek még ma is egyes népek) élelmiszert, fegyvereket a sírba?
Erről jut eszembe egy a német tv-ben mutatott riportfilm, egy afrikai nép érdekes szokásáról. A riport azt mutatta, hogy a rokonság nagy ünnepség közepette kiásta a 10 évvel ezelőtt eltemetett nagyapát, akinek megszáradt hullája fehér lepedőbe volt burkolva. Az evés-ivás után (ahol a hulla is jelen volt a fő helyen) táncra kerekedett a család és hullát is táncoltatták (kézbentartva)!!!!! És mindez történt az Úr 2004 évében.
"Tehát, az álom szerepét vitattam."
Ismétlem magamat:
Ha a "mese" hallgatói nem lennének meggyőződve, hogy álmukban ő maguk is jártak ott, hiszen találkoztak ott halott rokonaikkal, tehát maguk is "tapasztalták az örök vadászmező" létét, semmiféle "tudományos" érvvel nem lehetne meggyőzni őket egy "ismeretlen és elvont" fogalomról. (Bolondnak néznék a fickót!)
A sok-nemsok változáshoz.
Kicsit fárasztó ilyen hülyeségeken vitatkozni, ám legyen!
Vannak technikai, társadalmi, kultúrális, politikai és egyéb változások.
Értelmezzük most az összeset egy szóval, változásoknak.
Namost:
Ha összehasonlítjátok (Sereniccel) a XIX. században végbement változásokat a XX. században végbement változásokkal, akkor vagy azt mondjátok, hogy a XIX.ben kevesebb változás volt, vagy azt, hogy a XX.-ban több volt.
Ha a XVII-XVIII. századot a XIX-XX.- hasonlítjátok hasonló az eset.
Ha a XII-XVI és a XVII-XX. századot veszitek szintén hasonló megállapításra juthattok.
De úgy is kifejezhető az eset, hogy a közelmúltban sok volt a változás.
Ebből az következik, hogy a régmúltban nem sok volt a változás, az utánna következő időszakhoz viszonyítva.
Mert abban remélem egyetértetek, hogy a sok az egy viszonyszó!
Most egy nagyobb ugrást kell követnetek, remélem menni fog!
Az id.sz első évezredében kevesebb változás történt, mint a másodikban.
Meg reszkírozom az állítást, hogy nem sok ( az utóbbihoz viszonyítva).
Persze akkor is voltak változások garmadával, nem azt jelenti, hogy majdnem semmi.
Ha követtek, akkor egy hatalmas ugrással az utolsó 10-12 évezredet veszünk vizsgálat alá és összehasonlítjuk az azt megelőző 1 990 000 évvel.
Ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám a változások száma ezer az egyhez.
De én csak azt mondom: nem sok! Számoljatok utánna!
„Hosszú ideig kerestem azt az ellentétet, amit a fenti mondatod szuggerál, de nem találom.”
Azért kicsit lejjebb már rátaláltál: „Egy értelmes, jó megfigyelõképességû õsember megfigyelhette”
„Ha jól emlékszem, a halottakkal való álmodásról, halott kultuszról, a halottak szelleméről stb. kiindulva beszéltem a vallás kialakulásáról.”
Csak az álomból történő levezetéssel vitáztam.
„Amit a feltételezett áldozati füstről, a varázslóról írtam, az időben csak a túlvilág és a lélek (szellem) általános elfogadottsága után lehetett lehetséges és így nem is állítottam és nem is állíthattam, hogy a természeti jelenségek alakították ki a vallást, bár kétségtelenül egy bizonyos mellékszerepet játszottak.”
A természeti jelenségekre nyilván előbb volt fogalom, mint az álmokkal kapcsolatos jelenségekre. / Lásd Don Cupitt – eltűnt istenek nyomában /
Nem állítom teljes bizonysággal, de ennyi esélye van annak az elképzelésnek is, hogy fordítva történt.
„Az a gyanúm, hogy közben mást is olvastál és kevered a dolgokat.”
Általában 4 oldalt nyitok meg :-)
" De ebből még nem következik az, hogy bármi szerepe lett volna a túlvilági hit, vagy a vallások kialakulásában. "
Tehát, az álom szerepét vitattam.
„kialakulhatott egy bizonyos bizonyosság, hogy a halottak valahogyan és valahol tovább élnek.”
Mondom, érdekes elgondolás, de bizonyság valószínűleg sosem lesz rá. A tovább élés pedig nem volt általános hiedelem.
„Csak ebból lehet logikusan kiindulni!! (akár tetszik, akár nem).”
Azért mások megpróbáltak máshonnan kiindulni, és hasonló logikával máshol kötöttek ki.
"nem történt sok változás"
Mihez képest? A vasedényhez? :-) A mennyiség ebben az esetben függvénye mondjuk az emberiség létszámának, az élelem megszerzésére fordítandó időnek,a nagyobb közösségek hiányának és más inspiráló dolognak, akkor lehet, hogysok, az a sok.
De ez csak szemlélet kérdése és nem objektív vizsgálat tárgya.
" De ebből még nem következik az, hogy bármi szerepe lett volna a túlvilági hit, vagy a vallások kialakulásában. "
A logika érdekében a következő (lehetetlen) egyszerűsítést képzeld el: egy embercsoport mondjuk 1 millió évvel ezelőtt él valahol és még nem tud beszélni.
Egyik napról a másikra azonban mindenki tud beszélni.
Ekkor az egyik okos fickó el kezdi ismertetni a többieknek egy olyan vadász mezőt, amely örök és ahova őseik költöztek haláluk után.
Most figyelj!
Ha a "mese" hallgatói nem lennének meggyőződve, hogy álmukban ő maguk is jártak ott, hiszen találkoztak ott halott rokonaikkal, tehát maguk is "tapasztalták az örök vadászmező" létét, semmiféle "tudományos" érvvel nem lehetne meggyőzni őket egy "ismeretlen és elvont" fogalomról. (Bolondnak néznék a fickót!)
Visszatérve a valósághoz, a nélkül, hogy összebeszéltek volna (hiszen álmodtak akkor is amikor még nem tudtak beszélni) minden egyes emberben kialakulhatott egy bizonyos bizonyosság, hogy a halottak valahogyan és valahol tovább élnek.
Csak ebból lehet logikusan kiindulni!! (akár tetszik, akár nem).
"Valójában, mint utaltam rá, vannak olyan eredmények, amelyek azt mutatják, - elképzeléseddel ellentétben – hogy nem a természeti jelenségek, hanem a halál, és az ezzel kapcsolatos tisztelet volt az alapja a „vallásoknak”, hiedelmek kialakulásának."
Hosszú ideig kerestem azt az ellentétet, amit a fenti mondatod szuggerál, de nem találom.
Ha jól emlékszem, a halottakkal való álmodásról, halott kultuszról, a halottak szelleméről stb. kiindulva beszéltem a vallás kialakulásáról.
Amit a feltételezett áldozati füstről, a varázslóról írtam, az időben csak a túlvilág és a lélek (szellem) általános elfogadottsága után lehetett lehetséges és így nem is állítottam és nem is állíthattam, hogy a természeti jelenségek alakították ki a vallást, bár kétségtelenül egy bizonyos mellékszerepet játszottak.
Az a gyanúm, hogy közben mást is olvastál és kevered a dolgokat.
Sírás és nevetés ellen, valamint azért írom ezeket a sorokat, hogy ne tűnjék már úgy, senki sem tud megfelelni.
A másvilág feltalálása, a lélek születése:
Sajnos nincs mindenki tisztában azzal, hogy egyes állatok – minként az emberek is – álmodnak. De ebből még nem következik az, hogy bármi szerepe lett volna a túlvilági hit, vagy a vallások kialakulásában. A kötelező tankönyvekben még pár évtizede, még az - szintén feltételezés – volt a tananyag, hogy a vallások kialakulása a vadászott állatfajta „totemmisztikus „istenítéséből fejlődött ki. A tudomány eredményeinek fényében, a tudományos eredményeket ismerők, új elméletekkel álltak elő, és az általad megfogalmazottak ezek közül egy.
Levezetésed bár érdekes, azonban jól látszik, hogy alapja, még így is az európai gondolkodásmód alapját képező zsidó-keresztény eszmekör. Valójában, mint utaltam rá, vannak olyan eredmények, amelyek azt mutatják, - elképzeléseddel ellentétben – hogy nem a természeti jelenségek, hanem a halál, és az ezzel kapcsolatos tisztelet volt az alapja a „vallásoknak”, hiedelmek kialakulásának. Ezért, és más okokból elleneznem kell azt a következtetést, hogy az ember első és második találmánya a másvilág és a lélek lenne. Egyes természeti népeknél, miközben hiedelemviláguk igen fejlett volt, semmiféle összefüggést nem találtak a szexualitás és a gyermekáldás között, - így ez pld. ellentmond annak az elképzelésednek, amely az ősember, megfigyelésekből levont következtetéseit állítja érveid középpontjába.
Valószínűleg elkerülte figyelmed az itt korábban lefolyt eszmecsere, amely megvilágította, hogy következtetéseid tévesek, amennyiben általános hitnek nevezed a halál után a lélek megmaradását. A zsidó / eleinte egyáltalán nem foglalkozott ezzel a kérdéssel / és keresztény hit ezt csak bizonyos esetre feltételezi.
A Földközi-tenger mentén elhelyezkedő ókori országokban valóban ismerték az alvilági Hádész birodalommal kapcsolatos elképzeléseket, de az népenként és koronként különböző volt. Így néha a pénzt a szemre helyezték, és más eltérés is előfordult.
Annak viszont még inkább ellentmondanék, hogy a Gilgames-eposz mezopotámiai lenne, mivel az „ősrégi” alapmű sumér volt – Ziuszudrával – az akkád – Utnapistimmel – a főszerepben, és Gilgames túlvilági útja igen csak eltért a Hádész-féle elképzelésektől.
Benépesül az örökvadászmező-re túl sokat nem válaszolnék, hiszen a folytatás, csak az előző spekulációk folyománya. A tábortűz őrzésével bevezetett gondolatsor, jó példája annak, miként vetítjük vissza, jelenlegi emberi lustaságunkat a múltba. Miközben a sámánok és varázslók már a kőkorban koponyalékeléseket végeztek, és Afrikában száz évekkel korábban alkalmazta egy varázsló a császármetszést, mint arra Európában gondoltak volna.
"Az idõben 2 millió évvel ezelõttõl 1 millió 990 ezer évig (paleolitikum) az emberiség történetében nem történt sok változás, fejlõdés. Mégis valószínûleg ekkor keletkezett a csírája a papságnak és az ének kifejlesztése.
A fentiek (nem teljes a felsorolás) nem változhattak!"
No még egyszer: már hogyne változtak volna. A meghatározott időintervallumban több különböző emberfajta élt, akik jelentős felfedezéseket tettek, amelyek talán nagyobbak voltak,mint azt gondoljuk. A tűz felfedezése, a kőszerszámok csiszolása – pattintás – helyett, stb. stb. / A tűzet egyesek a Holdra-szállással állítják párhuzamba. /
A használt költői képek: a papság csírája,? miként az éneklésnek fókuszba állítása is, érthetetlen.
Bizony nem adok igazat semmiben, mert a leírt fikció igen távol áll a valóságtól, és hatalmas változások történtek, a papság és az ének kifejlesztése egész más korra és okokra vezethető vissza.
Pusztán szemlélet kérdése ki mit lát változásnak, és jelentősnek, de nincs kétségem, hogy itt nekem van igazam:-)
Számomra a megtiszteltetés ansz
Olyansmirol mondasz kijelentesszeru velemenyt amirol semmi tapasztalatod nincsen (legalabbis ezt erzem a soraidbol) - jo megvizsgalni a tudomanyos oldalrol ezeket a dolgokat, nekem pont ezen a teren vannak hianyossagaim ... De ettol elmenni odaig, hogy kijelentsed, hogy a "jozan paraszti esz" szerint nem letezik valami amirol fogalmad sincs az mar kicsit elrugaszkodott ...
Nem megbantani akarlak, az nem jo semmire sem ... De ha igazi velemenyt akarsz alkotni magadnak akkor szerintem keress egy valodi taltost vagy samant (ne reklamtaltost - abbol van a legtobb) es tanulj tole egy keveset majd megtapasztalva ezt-azt kerekitsd ki a tudomanyos oldalt a tapasztalatoddal. Legyel nyitott - ne mondd semmire, hogy nem letezik, tegyel felre mindent egy polcra a kesobbi tudomanyos vizsgalodasra ... Persze mindez csak az en velemenyem :)
Ne varj bizonygatast egyik taltos (vagy mas) tanito reszerol sem: egyreszt ok nem fognak a forumra jonni, masreszt egyik sem akarja megvaltoztatni a vilagot, harmadreszt meg az altaluk tapasztaltakat ritkan lehet szavakba onteni tudomanyos formaban - azt legtobbszor csak tapasztalni lehet.
Persze igazad van - voltak az altalad leirt kategoriaba illo samanok is, az altalunk ismert korokbol szarmazok nagyresze ilyen volt sajnos. Mindez rossz fenyt vet rajuk de ha megnezed a mostani egyhazi rendeket ugyanazt latod - sok latszat pap elvegyul igazi szivbol szolgalo papok kozott (vagy inkabb forditva?). Ez sosem volt maskent es sosem lessz maskent mindaddig amig az ember meg nem valtozik alapjaiban ...
Most tényleg nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek?
Ide írom mégegyszer Serenic idézetét tőlem:
Az idõben 2 millió évvel ezelõttõl 1 millió 990 ezer évig (paleolitikum) az emberiség történetében nem történt sok változás, fejlõdés. Mégis valószínûleg ekkor keletkezett a csírája a papságnak és az ének kifejlesztése.
A fentiek (nem teljes a felsorolás) nem változhattak!
Serenic és ansz kedvéért kiegészítem a felsorolást (mert spórolni akartam a betűkkel): barlangban laktak, unalmas óráikban rajzolgattak, testüket festegették stb.stb. (még mindíg nem teljes a felsorolás)!
Ez még nem mond akkor sem ellent annak, hogy nem történt sok változás!
A 183 és a 184 hozzászólásotok nem más mint állításom "igazolása":
Mégis valószínûleg ekkor keletkezett a csírája a papságnak és az ének kifejlesztése.
Csak ansz nem az odavaló idézettel vitatkozik, illetve inkább alátámasztja a fenti mondatomat.
Egyszóval úgy vitáztok velem, hogy igazat adtok nekem. Nagy megtiszteltetés részemre, szívből köszönöm!
" kőkorszakban és előtte (mindegy mennyi tíz és százezer évvel gondolunk vissza) nem történhetett más, minthogy az emberek gyűjtögettek, vadásztak, halásztak, szaporodtak, ettek, ittak, aludtak, veszekedtek a zsákmányon, agyonütögették egymást, szenvedtek, örültek stb.stb
A fentiek (nem teljes a felsorolás) nem változhattak!"
A kőkorszakban jelentős változások történtek. Az értelmes ember megjelenésével, valószínűleg már igen korán 70 -80 ezer éve megjelentek azok a külsőségek, amelyek bizonyítják az ősemer hiedelemvilágának megjelenését.
A temetés módja: a holttest helyzete csecsemő-póz - a virágporok mennyiségének jelentős megemelkedése a holttest közelében, a holttest okkerrel való lefedése, azt mutatja, hogy már igen korán jelen volt valamiféle hiedelemvilág.
A kőkorszakban és előtte (mindegy mennyi tíz és százezer évvel gondolunk vissza) nem történhetett más, minthogy az emberek gyűjtögettek, vadásztak, halásztak, szaporodtak, ettek, ittak, aludtak, veszekedtek a zsákmányon, agyonütögették egymást, szenvedtek, örültek stb.stb
A fentiek (nem teljes a felsorolás) nem változhattak!
A második (idézett) mondatomban pedig ott van a szó, hogy valószínűleg, amiből az következik, hogy feltevés!
Azt írtad, ha működne az evolúció akkor a magyarázat is elfogadható lenne. Mivel az evolúció (az emberek tudatától függetlenül is) működik (legfeljebb nem értik meg!), kiegészítésül a folytatás:
Benépesül az "örökvadászmezõ".
Természetesen, mint minden a világon változik, fejlõdik. Az elõbb leírt halottkultuszból következik, hogy az élõk egyrészt féltek a halottak "szellemétõl", másrészt keresték kegyeiket, hogy kiengeszteljék. Elsõ nagy problémája lehetett egy egy emberi közösségnek, hordának, hogy miképpen lehet felvenni a kapcsolatot a halott "szellemekkel"?
Egy értelmes, jó megfigyelõképességû õsember megfigyelhette, hogy esetenként a tábortûz füstje, nem felfelé száll, hanem oldalra terjed és alacsonyan marad. Rájöhetett az összefüggésre, hogy ilyenkor késõbb zivatar, jégesõ, "itéletidõ" következik. Ha a közösséggel megtudta értetni, hogy a szellemeknek most rossz kedvük van és meg fogja õket büntetni, akkor nagy tekintélyre tett szert, ha a vihar bekövetkezett. Ha ez többször sikerült és csavaros esze volt az illetõnek, csakhamar "közvetítõként" szerepelt a csoport és az elhaltak szellemei között! (sámán, varázsló)
Rájön sokkal, egyszerûbb a tábortûz õrzése, mint a vadászás strapája. Saját különlegességét azzal is fokozhatja, ha kitalál valamilyen különleges mozgást, beszédet (ceremóniát), ritust. Minél jobban elkülönül, annál jobban növekszik tekintélye, annak ellenére, hogy nem a legöregebb, mint a vezetõ vének.. A szellemekkel való kapcsolat egyedülállóságát úgy dokumentálja, hogy megpróbál eddig nem használt hangokat artikulálni, ami például a mai jódlizáshoz lehetett hasonló. Fontos volt, hogy más azt ne tudja úgy csinálni, ahogy õ . Ezzel megalkotta az ének, (elõször csak az egyházi-ének) õsét.
A ritusnak legfontosabb része az áldozatok szerepe. Az áldozatok megalkotásával biztosították maguknak az élelmezést a „papok"(varázslók,sámánok). (A mostani egyházi-adónak felel meg.) Máris meg van - a lélek és túlvilág után - a vallás harmadik. alapvetõ szereplõje: az a személy, akinek "hatalmi-anyagi" érdeke fûzõdik a "hit" fenntartásához, illetve továbbfejlesztéséhez. Néhány tizmillió év mulva ezeket papoknak nevezik. Az anyagi érdeket sorolhatjuk a vallás 4. alapkövének, hiszen ha a sámánokat megvetették, kiközösítették volna, akkor ma nem is lenne vallás!
Az idõben 2 millió évvel ezelõttõl 1 millió 990 ezer évig (paleolitikum) az emberiség történetében nem történt sok változás, fejlõdés. Mégis valószínûleg ekkor keletkezett a csírája a papságnak és az ének kifejlesztése. Az utolsó 12 ezer évben (neolitikum) forradalmi változások mentek végbe a társadalmi fejlõdésben, ami a másvilág fogalmában is változásokat eredményezett, tükrözõdött. Amíg a paleolitikumi társadalomban többé-kevésbbé egyenlõség uralkodott az egyedek között, a másvilágon sem volt hiearchia.
A földmûvelésre való áttérés óriási változásokat hozott a társadalomban, amire itt nem térek ki, csak a másvilágra vonatkozó hatására egész röviden. Már a gyüjtögetõ, de különösen a vadász-halász közösségben szükség volt tapasztalatra, vezetésre, tehát (politikai-gazdasági-katonai) vezérre. A sámán, vagy varázsló is rendelkezett hatalommal és elismeréssel. A horda vezére és a sámán között lehetett békés együttélés, konkurrencia és hatalmi harc is. Elõfordulhatott, hogy egy személyben egyesült a két féle hatalom. Akár így, akár úgy volt, a vallási vezetõnek érdeke volt, hogy a másvilági szellemek is, a világi hatalmi struktúrának megfelelõen hatalmi rétegezõdésbe kerüljenek. Így kerültek a halottak lelkei fölé az istenek. Minden sámán, varázsló, vagy uralkodó kitalált, megalkotott egy-egy istenséget. Némely uralkodó egyszerûen sajátmagát nevezte ki istennek, de legalább is félistennek.
A világ hatalmi strukturáit a másvilágra is interpretálni kellett és az un. isten fogalma és ezek egész csapata lett az emberek tudatába beültetve. Jellemzõ volt erre a korra, hogy az istenek tulajdonképpen emberek voltak, különleges lakhellyel (pl.:olimposz) különleges tulajdonsággal és hatalommal felruházva. A sámánság is fejlõdött és a papság kialakulásához vezetett, akik mind nagyobb szerepet, azaz hatalmat vívtak ki maguknak. Különösen azzal, hogy az istenek szolgálóinak, akaratuk, parancsuk közvetítõinek adták ki magukat. Elkezdõdött a specializálódás, és kisebb többé-kevésbbé egyenrangú csoportok létezése azzal járt, hogy a túlvilágra istenek "költöztek", akik ezeket a csoportokat képviselték. A többi halandó csak közönséges "szellem" maradt.
A társadalmi hierarchia kialakulásával, az egyeduralkodók, a királyok, királyságok kialakulásával, a hatalmi egyensúly változását a "túlvilágnak" is követni kell. Megindult az istenek közötti hierarchia és késõbb az egyistenhit térhódítása. Ott is egyeduralomra van szükség és a "lelkek" sem kerülhetik el a büntetést, vagy a jutalmazást. A túlvilág is felosztandó két részre, hiszen az "isten kegyeltjei" a császár és a méltóságok lelkei nem kerülhet egy helyre a bûnös köznéppel. A felosztás következménye a mennyország és pokol. Újfajtájú, szakmásított és rendfokozattal ellátott lényekkel (angyalok, arkangyalok, õrzõangyalok, ördögök) bõvül a túlvilág, aminek részletes ismertetését nem tartom szükségesnek. Fontos és szükséges volt az egy-isten-hitre való átállás, ami nem ment ellenállás nélkül, gyorsan és egyszerûen.
Igazad van, az álom neurológiai kutatása még gyerekcipőben jár.
Hasonlóan az előző hsz-hoz csak azt tudom megállapítani, hogy amíg én abból indulok ki, hogy az álom egy valamikor természettudományos alapon bizonyítható bio-elektromos-kémiai (anyagi) folyamat,
addig számodra, valami rendkívüli, túlvilági, csodálatos, talán kívülről irányított, szellemi megnyilvánulás.
Azt hiszem ebben maradhatunk, mint két szubjektív igazsággal rendelkező és tapasztalt úriember.
Egyébként az "ébrenalvó" szintet én is sokszor megtapasztaltam.
Ennek éppen az az oka, hogy a rövididejű tároló (a hipokampusz) annyira "tele" van, hogy "soron kívül" megkezdi az agy a permanens tárolást.
Csak a topik eredeti témájához való visszatérés érdekében.
A "másvilág" feltalálása, a "lélek" születése.
Feltételezem, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy az alvásközbeni álom, az agyban játszódik le, a megélt és tárolt emlékszegmentek (látszólag) rendezetlen, összefüggéstelen újrajátszásával. Röviden az álomkép nem valóságos, hanem az agyban képzõdik, játszódik. Ez az utolsó mondat nagyon fontos a továbbiak megértéséhez.
Az õsmajom, az õsember is álmodott már akkor is, amikor még beszélni sem tudott (a gégefõ és a szükséges agytekervény még nem alakult ki). Mirõl álmodhatott az õsember? Erdõrõl, mezõrõl, állatokról, emberekrõl, vadászatról, olyan eseményekrõl, ami megtörtént vele, csak egy kicsit különös módon és mikor felébredt tudta, hogy amit álmában látott, az alatt az idõ alatt történhetett, amíg a barlang földjén aludt. Tehát alvásközben valahol volt, valamit látott, valamit csinált és egy kicsit érthetetlen is volt. Különösen mikor álmában azzal a nagyapjával találkozott, akit már nagyon régen megölt egy barlangi medve. És látott ismert és ismeretlen férfiakat, nõket, gyermekeket. Maradjunk a nagyapánál.
Azt tudja ez az õsember, hogy a nagyapját (miután a medve szétmarcangolta) eltemették fegyvereivel együtt, tehát a teste itt van a domboldalban elásva. Ahol õ álmában "járt" ott mégis "élt" a nagyapja, éppen vadászott! Tehát kell, hogy a nagyapjának egy bizonyos része nincs eltemetve, hanem egy bizonyos környezetben él. Az is feltûnhetett az õsembernek, hogy amíg él az ember, akár ébren van akár alszik, lélegzik, valami láthatatlan dolog jár ki és be az orrán. Amikor viszont meghalt nincs ez a (gáz) láthatatlan mozgás, vagy fordítva, aki nem lélegzik, azt már többet nem lehet felébreszteni, meghalt.
Miután a beszéd kifejlõdött, az emberek szókincse gyarapodott. Egymás álmait elmesélve arra a következtetésre jutottak, hogy kell lenni egy "másvilágnak", ahova az ember alváskor odalátogathat, ha pedig meghal, akkor végérvényesen odakerül. Mivel azonban a test bizonyíthatóan itt marad, kell lenni egy résznek, ami a másvilágon él. Ennek jó bizonyítéka az elmaradt láthatatlan (légnemû) anyag hiánya, ami valószínûleg a "másvilágban" képviseli az ittmaradt testet. Ebbõl a következtetésbõl keletkezett a "lélek " fogalma.
Megjegyzés: Jóllehet a magyarban a lélegzés és a lélek szavak hasonlóak, a magyarázat nem ebbõl, hanem abból a funkcióból ered, ami az alvó és halott ember közöti különbséget teszi.
Tehát e két fogalom, - amely minden vallás alapját képezi - egy természetes anyagi folyamat, az agy bio-elektro-kémiai folyamat által kiváltott álom-jelenség, szintén bio-elektro-kémiai folyamat által képzett fogalom, és bio-elektro-kémiai folyamat által tárolt ismeret (lélek, másvilág).Az ember elsõ és második találmánya a másvilág (vagy túlvilág, vagy alvilág) és a lélek volt, aminek elsõ következménye volt a halottkultusz (nekrolatria).Természetesen a kezdeti idõben az õsember nem tett különbséget anyag és nem anyag között, és a túlvilágot és az ott „élõket” (a lelket) is a valóságos (anyagi) világ részének tekintették.
Az emberiség haladottságának szinte minden fokán elõforduló tiszteletnek, kegyeletnek és félelemnek kifejezései a halottak iránt. Gyökere abban az általános hitben keresendõ, hogy az elhúnytak lelkei a halál után is tovább élnek, hogy egykori életük folyásának helyéhez ragaszkodnak, oda visszajárnak, v. állandóan a körül tanyáznak s hogy ilykép a hátramaradt élõ rokonság tetteit figyelik, tetszésük szerint okozva nekik kárt v. örömet. Ha nem látják el hozzátartozói minden szükségessel, a lelke visszajár, maga törekszik megszerezni a hiányzó kellékeket. Aszerint, amint a felfogás törzsenkint változó, amint jónak v. rossz indulatúnak képzelik az elköltözöttek szellemeit, a halottkultusz szokásai is más-másfélék. Általában azt gondolják, hogy a halottnak a másvilágon is szüksége van a földi dolgaira, ezért vele együtt temetik el fegyvereit, vagy szerszámait, esetenként még ennivalót is a hosszú útra. A késõbbi társadalmi fejlõdés folyamán a magántulajdon bevezetése és ezzel a hatalmi struktúrák kialakulásával vele adják minden vagyonát, leölik rabszolgáit, nejét, stb.
Nagyon szépnek találom a mithológiában azt a leírást, hogy Charon a csónakjában viszi a Styx alvilági folyó tulsópartjára (Hadesz alvilági birodalmába) a halottak lelkeit. Hermes, a küldöncisten hozza neki a halottakat, amennyiben a földi világon rendesen el lettek temetve.Charon ezért a szolgálatáért utasaitól térítést vár el, egy obulust. Hogy a halott ne kóvályogjon ide-oda a túlvilágon, a temetéskor a halott nyelve alá egy rézpénzt tettek.Hasonló legendával találkozunk az õsrégi mezopotámiai Gilgames-eposzban. Itt a tutajost Ursanabi-nak hívják.
Kérdésem az, van e eee köztünk, -- rajtam kivül valaki-- aki valóban jártas a Túlvilágba, (hé, most fedeztem fel, van hosszu úúúú úúúúú... betüm, jaj de jó) sőt tulvilágokba, mert ha egy, akkor mindőtük, mert én átviszlek benneteket, s pont most irdogálok a Lehell ujratölt - vényébe, máris egy magyar csapatot, bevittem a TÉGELYBE, s nem kell rosszul lenni, mert én ott is ott vagyok, meg leszek veletek! Nos akik megtudtok szabadulni a belétek vert meg taposott félelmetektől, mert nincs olyan büntetés, amit ezek a sintérek belétek, belénk vertek, mert én félek, hogy nem mertek a mi Jézusunkkal, engemet befogni, mert akkor ennyit se kellett volna kinlódni, szóval ha van valaki még, meg ténleg éredekel, ird ide, hogy képzelnéd el, mert az ürge csak annyit irt le: TULVILÁG, ü se tud semmit, na azért?
szjő de az baj, szegyiha már hosszú. úgyi? tudod a h az j - is, lehet?
Ez egy nagyszerü téma, a legnagyszerübbek egyike, aztán ugy ansznak, mint ujvárinak kötellessége lenne tovább szerelni, mert én a bibliábul is, el tuduk jutni magasabb szférákba, pl. igaz volt hogy Jézus fent az olajfák hegyén, csak ugy, megnyitotta a mennyezetet, na az hogy történhetett, csak ippeg nem passzolna össze a Dávidi - wiláguralommal, amivel nem akarom megbántani, pont most, amikor örökre fuccsba ment terv, lett, mert Jézus meg Dváid, mintha Dávid Daidu, ami most passzolna azzal, ettessétek a kis báránkáimat, na itt már megint félre beszéltétek az igazi igét?
szjő, ami sziv jövel, szivet adok meg kapok is? a tofámra?
Mondjatok nekem, egy tulvilági nézetet, mert egyetlen egy wallás se az, hisz mind ide, e wilági uralmat akar? Az eredménye, annyira de annyira leszükült a tulvilági tudatunk, hogy akkor se hinnük el, ha valakik, csak megjelennek, s a halálon tulról jöttem, s akartok velem jönni, ami nekem minden pillanatban, az egyetlen reményen, mert mig tul nem vagyunk a halálon, mit tudunk kezdeni ugy magunkkal, mint egymással?
Amit én szagolok, pont ellenkezőleg van, hogy akkor itt nem fogunk törődni magunkkal, mert én csak magammal, meg akikkel egy hiten - Uton vagyok, csak azzal akarnék törődni, s haladni együtt, s itt elkezdeni, örökké élni?
Nem tudom, kicsit megtudtam e villantani, a turpiságot?
Ha volt tanulságos vita, akkor a ketőttöké, s számomra rendkivül felemelő volt, s rendkivül tanulságos, amikor valakik, most ténleg nemcsak szamárral ügettek be Jeuzsálembe, (magyar HiresSolymár) hanem fehér lovon, lovakon, mert mind a ketten, nem megérdemlitek, hanem bemutattátok?
Ha én ujvárinak lennék, nem dobbtam volna be, mondjuk nem a törölközőt, hanem a kantárt, nem engedném el, vagy a gyeplőt, nem dobbnám a lu nyakába, erredj amerre látsz, de nélküled?
Ez mindig igy tötént, amikor elélrkeztünk, hogy mégis, most mégis, a régi tömlőbe uj bor, vagy kell-e, Ujkor, s ha David Királysága a multé, akkor most lehetséges, igazi Jézus testvériség, egyenlőség - testvériség, mennyei szabadság, vagy Jézus szabadság, mert most vagy Jézus a példa, vagy izráel, vagy ha behellettesitjük, Jézus hellett, izráelt, vagy izráel hellett, az egyházat, szerintem, egyiket se lehet, mert minden ember, ha Jézus a szivbe = 1 templom, am mégis, nem kézzel van csinálva, na itt ténleg, most ha teremtés, s Istene keze, s az ewolucizo, mégis jobban a bibliába illene?
Ha kérdezhetnék, hogy tud -é átkozni, átkozódni az Isten, na Saul = Pál apaostol azzal hogy átkozódik, bizon ha semmi, de ezzel már, a szabad akaratot, félre tette, volna? S amint vagyunk, jövünk, vagy megyünk, jé hova?
Nincs itt semmiféle ellentmondás. Az értelmet nem szükséges elhomályosítania a hitnek. Pál írásai sokszor ellentmondanak Jézus tanításainak. Miként oldják meg ezt a felekezetek? Azt mondják nincs ilyen, és kitalálnak mindenféle magyarázatot. Pedig ezeknek az ellentmondásoknak természetes oka, hogy sem az ó, sem az újszövetség könyvei szerzőinek esze ágában sem volt az, hogy majdan vallások azokat kisajátítva maguknak, szent könyveknek tekintik. Éppen ezért, bár elfogadom az írásokat Istentől ihletett műnek, azonban - elismerve a tudományos érveket - elvetem azt, hogy a szószerintiségből messze ható következtetéseket vonjunk le. Ha nem lenne ellentmondás a Bibliában, és nem lehetne százféle módon értelmezni, akkor csak egy vallás lenne.
Nézd meg - hogy ne sértsük a jelenlegieket - Jézus miként értelmezte az írást, és miként az Ő korának felekezetei. Jelenti ez azt, hogy kétféle Torát olvastak? Nem.
Azt jelenti ez, hogy a régi írások, régi embereknek szóltak, számunkra pedig Jézus szavainak fényében újra értelmezhető nem csak az ó - mint tették ezt a keresztények a zsidók ellenében - hanem az újszövetség is, főleg Pál levelei, hiszen éppen ezekből látható, hogy Ő nem volt az evangéliumok ismeretében, / azokat ugye később írták. /
Másrészt Jézus nem egy írásmagyarázó volt mint Pál, hanem - bár nem az Isten fia - de alapvető igazságok tudója, a világosság gyermeke.
Hogy írhatok ilyesmit? Így. És tudod miért? Mert igazam van. Itt az ideje, hogy végre újbor kerüljön abba a tömlőbe.
Nekem nem muszáj egyetértenem Pállal, mert nem volt igaza az eredendő bűn kérdésében sem. Miként lehet mégis igaz a Biblia ennek ellenére? Mert miként Jézus előtt mindenki Messiás-királyt várt az igaz Biblia alapján, - és ennek ellenére most szenvedő Messiást látunk ugyan abban a Bibliában - úgy most már nincs szükség az eredendő bűn gondolatára, ideje letelt, és új igazság olvasható ki ismét belőle.
Pusztán különbséget teszek a között, amit biztosan tanított, és nem értek egyet azzal a mondandójával, amely élesen ellentétes Jézuséval. Ott Jézus közlését fogadom el. De Pál mond olyant is, amely nincs az evangéliumokban, ennek ellenére hitelesnek fogadható el, mint Jézus szava: A.CS. 20/35, vagy 1. Kor. 9/14
De legfőképpen elutasítom azon magyarázatokat, amelyeket olyan újszövetségi helyekre alapoznak legtöbbször, amelyet biztos, hogy nem Jézus mondott, és ellentétes legfőképpen Jézus szellemével!!!
Jézus minden tekintetben igen felette állt, - mint az evangéliumok főszereplője is - a többi újszövetségi szerzőnek, ennek ellenére egyenrangúan, sőt háttérbe szorítva kezelik Jézus tanítását, annak szellemével legtöbbször ellentétes meggyőződésre jutnak az ihletett felekezetek.
/ Jó példa erre a kérdések a HIT gyülekezetéről topik, ahol belll olyan következtetésre jutott Doégról, amely nem vezethető le egyértelműen az írásokból. De, ha mégis, akkor már sokkal jobban illik fordított szereplőkkel behelyettesíteni azt, kijelentve, hogy a felkent szolgálati ajándék Saul, és akkor a többit könnyű behelyettesíteni:) /
A Bibliából minden igazságot elfogadok, és olyant, amelyet a világosság angyalának álarcába bújt szellem juttatott oda elvetek.
A hamisságot csak az igazsággal összefüggésben lehet eldönteni, és erről Jézus adott tanítást, miként a hamis próféta ismérveit is meghatározta: Máté 7/16-24
Éppen ezért, azt mondom: nem látni egyetlen igaz felekezetet sem, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek igaz emberek.
Tudod pontosan felsorolni, hogy a Bibliából mit ismersz el, és mit nem??
Igen, minden betűje igaz, de a magyarázatok, amelyeket hozzájuk csatoltak, hordoznak tévedéseket.
Mindig van más alternatíva, de ez nem azt jelenti, hogy mennyünk visszafelé az úton. Csak azt, nézzünk körül.
Amikor Jézust és szavait magyarázzák, előveszik az Ótestámentumot, és Pál leveleit.
A szinoptikus evangéliumokban Jézus pusztán 41 helyen utal összesen a szövetségre, míg Pál egyedül a római levélben, kétszer annyit idéz az ószövetségből.... De még leglényegesebb mondandóját, így sem támasztja alá egyetlen idézettel sem: l. Kor. 15/3-4
Pedig én ennek ellenére hiszek a Bibliában, Istenben, Jézusban és feltámadásában, a lélek halhatatlanságában. De nem azon magyarázatok alapján, amelyeket eddig tanítottak. / Lásd, nem gondolom, hogy Róma primátusa megalapozott, de nem az alapján, ahogy azt a COG kimutatja. /
Csak azt teszem, hogy mindig Jézus " igazi " torzításoktól mentes szavaihoz tartom magam:
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik.
Te, pedig arra hallgass, aki az igazat mondja:
Õrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jõnek hozzátok, de belõl ragadozó farkasok.
... és az, hogy az ember "megvakult", gyönyörűen beleillik az...
oknak a magyarázatoknak a sorába, amelyet kezdetben még, a magukat Bibliai alapon müködő egyházak és felekezetek tagjai hírdetnek, miközben szembesülve a tévhitek alapjaival, nem képesek korábbi elképzeléseiket elhagyni.
Éppen így nem voltak képesek a farizeusok lemondani elképzeléseikről, / miközben mostani utódaik hírdetik, hogy bizony tévedtek / és nem értették meg az új összefüggéseket.
Igen, a Biblia alapján kimutattam Neked: szó sincs arról, amit a felekezetek többsége Pál óta hírdet. Ennek ellenére nem értetted, csak válaszul elmondtál egy leckét.
Ne vess semmit a farizeusok szemére, mert magad is oda tartozol.
B.C:
Szerintem a (vak)hit is éppúgy evolúciós jelenség, mint bármi más. A recept nagyon egyszerű: végy valamit, aminek nemlétezését lehetetlen bizonyítani, alakítsd köré egy önfenntartó csoportot és mantrázd az elveiket többszáz évig. Ezek az emberek nagyon egyszerűen működnek: a változó és veszélyes élet ellen önkéntesen börtönbe zárták magukat.
