Kedves Feleim!
Mint tudjuk a kulturális intézmények fontos protokolláris terepei a mindenkori politikának, szeretnek ott szerepelni, megnyitni, díjakat osztani.
Bár nem tudom Bencsik Barnabást miért övezi nagy ellenszenv de valószínüsíthető, fog Ő még labdába rúgni a műcsarnok berkein belül... talán mint föig helyettes?? Vagy művészeti vezető... Ki tudja!
Nem is gondolná az ember, hogy ebben az országban ilyen komolyan sérülnek a demokratikus alapelvek. Komoly, és mély problémát feszeget ez a topic.
Csak azon csodálkozom, hogy az ózdi kohászok, meg a borsodi bányászok nem nyomulnak itt, mert ők aztán elmondhatnák, hogy nem semmi, amikor egy hajdanában még emberszabású, de aztán a hatalom robotosává silányult miniszterke, tanácsadóival szart kavargat. De nem kevésbé kavargat a topicinditó sem, amikor egy főigazgatót próbál menedzselni.
Ha nagyon plebejusra veszem a figurát, akkor csak azt tudom mondani, hogy ki nem szarja le Bozókit, Fabényit, meg a hasonszűrüeket.
A jelenlegi fõigazgatónõ egyetlen ténykedésérõl szeretnék írni.
A tavalyi Velencei Építészeti Biennálé kurátori pályázatának beadása elõtti napon (2004. januárban) egy jelölt elkérte a legolvasottabb építészeti folyóirat szerkesztõitõl az ott addig megjelent összes ház tervezõinek listáját úgy, hogy nem közölte, mi ezzel a célja. Késõbb derült ki, hogy e táblázat becsatolásával megnyerte a kurátori megbízást. A biennálé miniszteri biztosa Fabényi Júlia volt.
Miután a lap szerkesztõi megtudták, hogy az összes ház egy-egy fotóját válogatás nélkül akarják a világ szeme elé tárni, nem járultak hozzá a közzétételhez és nem is adtak át e célra egyetlen képet sem. A megtagadásnak e szempont mellett szerzõi jogi okai is voltak, mert szerintük ehhez mások hozzájárulása is szükséges lett volna.
A tiltásról tudomást szerzett a miniszteri biztos, aki májusban fõigazgatói irodájába kérette a lap szerkesztõit, akik ott megerõsítették határozott tiltásukat. E beszélgetés után levelet küldött a miniszteri biztos, amiben kijelenti, hogy a folyóirat nem jogosult arra, hogy a fotók felhasználására engedélyt adjon vagy azt megtiltsa. A szerkesztõk ezek után írásban megismételték határozott tiltásukat a náluk megjelent fotók bemutatására.
Miután augusztusban a lap tudomására jutott, hogy a szeptember 7-én nyíló biennáléra a folyóiratoldalak beszkennelésével gõzerõvel nyomtatják a házfotókat, segítséget kértek a minisztertõl a jogsértés leállítására.
A miniszter helyett Schneider Márta helyettes államtitkár a miniszteri biztos mellé állt, és hagyta, hogy a képeket kivigyék Velencébe, és azokat a sok milliós, ún. lapozógépre fel is ragasszák.
Bár akkor már csaknem fél éve biztosak voltak benne, hogy jogszerûen cselekszenek, ám a megnyitó elõtt három nappal (!) mégis összehívták a legmagasabb szerzõi jogi fórumot. E grémium Ficsor Mihály vezetésével a folyóirat véleményét fogadta el, és javasolták a jogtulajdonosok engedélyének beszerzését.
Ezután a Mûcsarnok dolgozói gõzerõvel próbálták felhívni a fotósokat és az építészeket, hogy hozzájárulásukat kérjék. Mivel ez nem sikerült, a Velencében már felállított és a fotókkal teleragasztott lapozógépet egy óriási vászonnal letakarták, így a kiállítás legnagyobb részét kitevõ felületen hónapokig egy fehér lepel mutatta a világnak a magyar építészetet, miközben mögötte a csattogott a masina, ha már egyszer elkészítették...
Ennyit a fõigazgató asszony szakszerûségérõl és jogérzékérõl. Õ ugyanis azt állította, hogy bárki például egy könyv fotóit a kiadó, a szerkesztõ és a fotósok engedélye nélkül beszkennelheti és abból kiállítást rendezhet.
Én csípem az eredeti, bátran kísérletező művészetet, de a magyar kortárs művészetet leginkább az utánérző, követő kishitűség jellemzi. Olyan paraziták tenyésznek még a magyar művészeten, mint a kókler Beke, a stupid Néray s lám, a falusi népművelő bábjából kibújó dilettáns, félművelt vidéki múzeumigazgatóné is ott döntnokösködik immár a bizottságban stb. Míg a posztszovjet utódállamok, a volt szoci országok alkotói lenyűgözően inovatívak, tehetségesek, a futtatott magyarok kehesek, sánták. Ld. a velencei, sorozatos megszégyenüléseket! Két évvel ezelőtt s most is szemlesütve osontam a magyar pav-ban.
Bencsiknek semmi köze a Képcsarnokhoz. Őt nem nevezte ki a tulajdonosi jogokat gyakorló kuratórium tagjává Várhegyi Attila javaslatára Orbán Viktor. Az Fabényi Júlia volt.
Fabényi sem adta meg a lehetőséget az addig sikeresen működő Képcsarnok igazgatójának 2002-ben további 5 évre.
Fabényit 2001 szeptemberében Orbán Viktor nevezte ki a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány kuratóriumi tagjává, amelyben többek között helyet kapott OV egyházügyi tanácsadója, a volt fideszes székesfehérvári polgármester és néhány második vonalbéli Fidesz pártkatona.
A kuratórium elsődleges célja az addig SZDSZ-es vezetés alatt álló közalapítvány és kapcsolódó szervezetei - így a kizárólagos tulajdonában álló Képcsarnok - megtisztítása a más elveket valló vezetőktől. Fabényi Júlia (bár a műtárgykereskedelemhez halvány dunsztja sem volt) élharcosává vált a Képcsarnok FB elnöke és igazgatója elleni támadásoknak. A siker nem maradt el, 2002. végén, mikor az addig eredményesen gazdálkodó igazgató megbizatása lejárt, nem adott lehetőséget a további bizonyításra.
Így történt, hogy a Képcsarnok mára jelentős veszteségekkel kűzd, rövidesen elveszti a legértékesebb galériáit (Csők István Galéria, Meggyesi Terem, Soproni Galéria) és a műtárgykereskedelem jelentéktelen szereplőjeként előbb-utóbb eltűnik a csődeljárás süllyesztőjében. Köszönhetően - többek között - Fabényi júlia politikai küldetésének eredményeként.
Nincs új a nap alatt, csak némelyek emlékezete tűnik hézagosnak.
Érdekes a szakma véleményét senki nem veszi figyelembe.. Ha jól emlékszem pár napja egy " szakmai oldalon " nyilt szavazáson Petrányi Zsolt pár szavazattal előzte meg a jelenlegi főigazgatót...s érdekes módon most még is csak két név van a kalapban... Nem szabad elfelejteni a MŰCSARNOK az elmúlt őtéves időszakban sikeresen teljesített legyen bármely politikai irányzat előtérben! Természetesen ennek csúcsa a " FRANCIA" kiállítás hatalmas sikere volt. Nem ismeri senki a pályázatokat,de talán egyszer meg kellene valakinek adni az esélyt, hogy amit öt évig megfelelően csinált azt a már meglévő tapasztalatokkal még jobban hatákonyabban végezze..
Lehet tehát pont a két felmerülő név s politikai vita keresztüzében a döntésthozó miniszternél egy harmadik pályázó nyeri el a főigazgatói széket???!!
Az egyik fele tény /kuratórium döntése/. A másik elő infó, hogy milyen nagy szar a politika és mindenbe belelógatja a büdös lábát és ezért lábszag van.
Persze ha Bozóki anarchista elvtárs holnap úgy gondolja, hogy elfogadja az általa felkért szakértő bizottság többségi döntését és nem a miniszteriális csinovnyikjaira hallgat akkor okafogyott lenne ez a topik.
Pontosan. És akkor van a minisztériumban egy Schneider Márta nevezetű helyettes államtikár akinek a Bencsik Barna /a MEO-t tönkretevő elvtárs/ már mindenét kinyalta. Evidens, hogy ő kapja meg hitbizományba öt évre a kétezer négyzetméteres Műcsarnokot a haverjaival.
Ezeknek az intézményeknek a vezetése régen kikerült az alkotók, a művészet ténylegesen mívelőinek hatóköréből, harmadosztályú műkritikusok, ítészek, verbális blöffölők, sunyi kultúrpolitikai kúszómászók, kormányzati irodákban sündörgők, nyafogó, félművelt figurák hitbizománya. A vezetői pozíciók koncok, cinkelt kártyacsomókban dugdosott aduászok, hamis zsetonok... A magyar kortárs művészet a béka segge alatt, sehol nem jegyzik...A nemzetközi magyar jelenlét a nullával egyenlő. Egyetlen kortárs képzőművészettel foglalkozó szakfolyóiratot sem képes eltartani a magyar piac stb.
Mint tudjuk a kulturális intézmények fontos protokolláris terepei a mindenkori politikának, szeretnek ott szerepelni, megnyitni, díjakat osztani. Elegáns hely az a Műcsarnok. Választások elé nézünk jövőre. A Műcsarnok főigazgatóját azonban most választják újra. Ezért kell górcső alá venni, hogy mi is történik egy ilyen nagy intézmény főigazgatói pályázatának házatáján
A pályázók:
Bencsik Barnabás a tönkrement és azóta már bezárt MEO művészeti igazgatója.
Fabényi Júlia a Műcsarnok jelenlegi főigazgatója
Petrányi Zsolt a tönkrement és bezárt Dunaújvárosi Galéria igazgatója
Szilágyi Gábor
Tegnap összeült a minisztérium által összehívott 8 tagú testület. És döntött!
Öt szavazatot kapott Fabényi Júlia Kettőt a minisztérium delegáltjaitól /Schneider, Sebők/ Bencsik Barnabás kapott Petrányira Radnóti Sándor szavazott.
Tehát a bizottság Fabényi Júliát jelölte többségi szavazattal újra főigazgatónak..
A Bizottság tagjai:
Nérai Katalin művészettörténész, a Ludwig Múzeum főigazgatója
Sebők Marcell /?/ a miniszter tanácsadója /minisztériumi delegált/
Radnóti Sándor
Természetesen ha demokrácia lenne akkor ezek után Fabényit nevezné ki Bozóki András miniszter úr. A Műcsarnok jól működik, hatalmas népszerűségnek örvend, programja színes, sok a látogató. Azonban úgy tetszik, hogy csábító Bencsik Barnabás pályázata a minisztérium és a kormány számára. Kiszivárgott információk szerint a politika szembe megy az általa felkért bizottság döntésével. Bencsik Barnabás pályázó /aki csak két voksot kapott a nyolcból/ sok energiát fektetett a minisztérium hetente való meglátogatására Simon András MTV programigazgató társaságában. Bencsik pályázata tartalmazza Simon együttműködő ígéretét közös műsorokra . Úgy tűnik, hogy tetszeni fog a kormányzatnak Bencsik szándéka, hogy a választásokon feláldozhassák a Műcsarnok auráját, történelmi méltóságát, kulturális értékét a választások és a kampány oltárán. A legérdekesebb azonban az, hogy egy olyan szabadúszó művészettörténészt akar /ha igaz/ a miniszter kinevezni aki egy másik magánintézményt már tönkretett /MEO/, most jöhet az állami is.
