Sziasztok!
Mi van akkor, ha a pasid/férjed/párod/barátnőd fütyül az - akutan - érzékeny lelkedre? Sírsz - ő nevet mert vicces a tévéműsor. ("Bocsánat, de ez annnnyira jó poén volt!")
Beszélsz a kapcsolatotok nehézségeiről - alig várja, hogy befejezd. Másnap kiderül, hogy nem emlékszik egyetlen szavadra sem. ("Miből gondolod, hogy fáradtan figyelni tudok...?")
Eközben rendületlenül bizonygatja, hogy szeret, de nagyon...
Önmagáról nem beszél, kényelmetlen kérdésekre nem válaszol.
Akad hasonló jellegű tapasztalatotok?
Okulás képpen szívesen olvasnám...
Szerintem, ha az egyik fél "rendszerszerűen" nem figyel a másikra, csak magára, azzal le kell zárni a kapcsolatot. Ha nem segít a beszélgetés, a veszekedés sem, nem kellene időt pazarolni egy ilyen "társra". Önző/primitív/(már) nem szeret. Valószínűleg ezen opciók egyike lehet az ok.
Fábry Sándor egyszer azt mondta: "Mindig annak van igaza, aki panaszkodik"...
Teljesen igaza van...
A párodat is meg kéne ahhoz hallgatni, hogy valaki jó tanácsot tudjon adni mindkettőtöknek, még akkor sem biztos hogy tényleg jó lenne ez a bizonyos tanács, mert mindennek oka van illetve következménye, amibe egy kívülálló nem láthat bele, illetve saját szubjektív tapasztalatai is befolyásolhatják...
Az Én szüleim valójában már csak a végén kerültek képbe, amikor anyósom még benyögte, hogy a szüleimre nem lehet számítani, mert szerinte és párom szerint is nincs pénzük esküvőre. (Nem is értem, nálunk szerencsére mindenkinek van normális munkahelye. Persze nem vagyunk milliomosok, de emberhez méltó módon élünk.)És ezért beszéltek anyóssal az Én szüleim, mert úgy érezték ideje kérdőre vonni. Bíztak abban, hogy sikerül eloszlatni a félreértést. De sajnos nem volt az. Ők már csak itt léptek. Ezen kívül, a szüleim csak utólag szóltak arról, hogy anyósom állandóan hívogatta őket, vagy hirtelen megjelent nálunk (10 percre lakunk egymástól egyébként)ha volt valami apróbb vitánk a párommal, mert valami baj van a gyerekekkel címmel. szegények meg kamilláztak:1, nagylány vagyok, és megoldom egyedül a dolgaimat, 2, mi közük hozzá, 3, nem tőlem tudja anyós az infót... szóval utólag sok minden kiderült, hogy annyi mindneről tudott anyóspajtás, hogy ihajjj ..és közben meg fogalmam sem volt erről:(
de sok mindenért dühös vagyok magamra is:pl. észre kellett volna vennem ezeket, de nem vettem. Életemben most először bíztam meg igazán emberben, aki nem családtag, és akkor is pofára esek. Csak egyetlen egyszer tettem kivételt, aztán tessék. Pedig idáig egész jók voltak a megérzéseim, de annyira szerelmes voltam (nem mentség), hogy ez alkalommal bebuktam ezt a dolgot. Ráadásul Én már 12 éve ismerem őt, még az egyetemről, és mi korábban haveri/baráti viszonyban voltunk. Szóval sok mindenért okolom magamat is.
Azóta váltottunk néhány szót exemmel, mert van 1-2 hivatalos dolog, ami miatt muszáj volt kommunikálni. Ő sajnos ott van leragadva, hogy elhagytam és felbontottam az eljegyzést, és minden az Én hibám. Az, hogy mi volt az oka a döntésemnek, és hogy közben Én is szenvedek, az már hidegen hagyja. Szerinte az is az Én hibám, hogy nem tudtam elviselni ezt a számomra megalázó helyzetet. Nekem is csak egy életem van, És mint minden embernek, nekem is kijár egy kevés boldogság, és Nekem az bőven elég, ha csak annyit kapok, amennyit adok és elsősorban érzelmileg. Ő nagyon elindult abba az irányba, hogy könnyebb volt megadni a pénzen megvásárolható dolgokat, mint őszintén magából adni csak egy kis morzsát.Mi értelme a biztos anyagi háttérnek, ha közben boldogtalan vagyok, mert megaláz és tojik rá, hogy mégis hogyan érzem magam.
Szóval beszélni sem lehet vele, de talán már felesleges bármiről is beszélni :(
2011 novemberében kitűztük az esküvő napját, és el kezdtük szervezni. Nem sokkal ezután egyik este közölte velem, hogy zavarja a hitelem (NEki egyébként nincs), és hogy a családom nem tudja állni az esküvőt stb... ezt így szó szerint. Akkor teljesen kikészültem, mert még mielőtt elindultunk volna, Én mindent elmondtam Neki, hogy milyen kötelezettségeim vannak itthon, és hogy ezt hogy fogom tudni megoldani munka híján. Akkor Ő azt mondta, hogy ne aggódjak, majd közösen megoldjuk. És mivel totál, hülyén voltam szerelmes...jól van akkor induljunk-gondoltam akkor. De megmondom őszintén, sosem éreztem jól magam abból a szempontból, hogy Ő az egyedüli kereső. Mindig is dolgoztam, nem féltem a munkától soha. Nem szeretek olyan pénzt költeni, amiért Én nem dolgoztam meg. (Lehet hülye vagyok, de ez van)
Amikor számonkértem tőle ezt a beszólást akkor azzal védekezett, hogy Ő nem úgy gondolta, és teljesen értelmetlenül nézett rám, hogy mi a bajom. Kicsit megnyugtatott, de nem teljesen. Aztán jött a karácsony. Megbeszéltük a tervet, hogy egyik nap az ő családjánál, másiknap az enyémnél. Hát ez is elmaradt. Az ő családja szervezése miatt az egész ünnepet náluk kellett volna tölteni, és nem szólt nekik arról, hogy mi hogyan terveztük. Szóval Én nem töltöttem náluk a karácsonyt, mert az elmúlt két évben is a családom nélkül töltöttem, pedig nagyon jó a viszonyunk. ( családom megértő volt velem ezen a téren) De ezt már soknak gondoltam, hogy ennyire nem veszik figyelembe, hogy Nekem is van családom akivel ünnepelnék egy kicsit. Plusz ezen a karácsonyon volt a 30. szülinapom is. A lényeg, hogy külön töltöttük a karácsonyt. És ő szó nélkül hagyta. Ez nekem már a teljes letargia volt. Szóval ez volt nálam az a pont, amikor görcsbe rándult a gyomrom, mert azt éreztem, hogy nagyon nincs rendben köztünk minden. Vissza akartam adni neki a gyűrűt a két ünnep között, és mondtam Neki, hogy döntse el, tényleg Én kellek neki. NEm fogadta el a gyűrűt, és hallani sem akart arról, hogy így legyen. Ez megnyugtatott engem, és borzasztóan megkönnyebbültem. Átjött hozzánk, megbeszéltük a konfliktusokat, még abban is megegyeztünk, hogy segít átvészelni a honvággyal kapcsolatos dolgot.( kvázi gyakrabban pl. havonta mehettem volna haza, mert Ő csak 3 havonta jöhetett haza) Aztán visszautaztunk Fr.o-ba. És másnap közölte, hogy meggondolta magát, mégsem mehetek haza gyakrabban, mert kötelességem mellette maradni, most hogy a felesége leszek, nekem mellette a helyem. És persze minden másban meggondolta magát(pl. csak 2 évre terveztük a külföldet, de ő tovább akart volna maradni, decemberben közölte, hogy halasszuk el az esküvőt, stb..) Hát teljesen kész voltam. Már nagyon féltem ekkor, mert tudtam, hogy oltári nagy bajban vagyok. A párom már nem szeret, egzisztenciám sincs, de egyedül vagyok nagyon egy idegen országban, aminek a nyelvét sem beszélem rendesen. De a lényeg, hogy pont akkor változott meg midenben a véleménye, amikor otthon voltunk. És utólag kiderült, hogy anyósom hatására. A szüleim áthívták anyóst, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, de csak ekkor jött a fekete leves. Az anyósom nem rejtette véka alá, hogy nagyon zavarja őket a hitelem, és hogy Én csak hitel nélkül kellek. Már az elején sejtettem, hogy honnan fújt szél, és amikor páromat kérdőre vontam, mindent tagadott. És persze félre értek mindent. Most ott tartunk, hogy mivel Én mondtam ki azt, hogy nem tudok tovább így élni, mindenért Én vagyok a hibás. MÉg azért is, hogy egyáltalán kételkedni merészeltem.
A lényeg, hogy úgy hoztam meg ezt a döntést, hogy még mindig szeretem. A helyzet kikényszerítette, de belül még azt hiszem nem teljesen érett meg ez a dolog. Ugyanakkor muszáj volt lépnem, különben teljesen tönkre mentem volna a csalódás miatt. Boldogtalan voltam az utolsó 2 hónapban. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy eljussunk idáig. És totál ki vagyok készülve. Nyugtassatok meg légyszi, hogy ez a rossz időszak egyszer el fog múlni. Úgy érzem kezdek Depis lenni :( pfff
Még új vagyok ezen a fórumon, de visszaolvastam néhány hozzászólást, és látom, hogy nagyon őszintén alkottok véleményt. Bár mondjuk a kívül állók, mindig jobban látják a problémákat. Azért írok, mert 3 hete szakítottam párommal, akivel már az esküvőnket szerveztük. A szakításról annyit, hogy nincs harmadik fél, egyszerűen a bizalmam játszotta el, és a döntésem annak ellnére hoztam meg, hogy még mindig szerettem/szeretem. Én 30(telefonos operátor), Ő 31.(informatikus mérnök)
Kicsit hosszú lesz, előre is bocsi.
Párommal 2008 dec-ben jöttünk össze, de már kb 12 éve ismertük egymást, mert haveri viszonyban voltunk. Fél év után összeköltöztünk. Majd rá fél évre évre azzal jött haza, hogy ha külföldre menne, Én mennék e utána? Először még azt mondtam neki, hogy várjunk ezzel hiszen csak 1 éve vagyunk együtt. Ő hagyta a dolgot. Aztán fél évvel később, ismét feljött a téma, hogy lenne lehetősége Franciaországba menni, igaz kvázi informatikus segédmunkás lenne, de jó keresti lehetőséggel. Azt mondta, megpályázza. Nagyon nem kérte ki a vélemény, de mint utólag elmondta, reménykedett benne, hogy utána megyek. Bár azért előtte beszéltünk róla, de már akkor jeleztem, hogy én óckodom a külföldtől, főleg egy olyan országtól, aminek a nyelvét egyáltalán nem beszélem. De ennek ellenére Én mentem. Felmondtam a munkahelyemen, fogtam az összes spórolt kis pénzem, hátrahagytam a szüleim, tesóm, akiket nagyon imádok,és elmentem utána fél évvel később. Addigra volt albi is ahol lakhattunk. A franciát soha nem tanultam, szóval tudtuk, hogy esélyem sem lesz munkát találni. De ő azt mondta, hogy nem baj, egyedül keres annyit, hogy Én kint vagyok vele, és még félre is tudunk tenni. A cég mindent fizetett nekünk (albi, rezsi), szóval nekünk csak jó formán az élelmiszert kellett megvegyük. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nekem van hitelem is, és gyakran Ő is besegített Nekem, mivel a spórolt pénzem hamar elfogyott, a családomak is segítettünk.És persze az Ő családjának is s Két éve voltunk együtt (múlt év január), amikor megkérte a kezem és Én boldogan mondtam igent.
A kint töltött napjaim azzal teltek, hogy nyelvet tanultam, vezettem a háztartást, ott voltam mögötte teljes vállszélességgel, hogy nyugodtan tudjon dolgozni, és tartottam a kapcsolatot a kint élő magyarokkal. Közben küzdöttem a honvággyal, és azzal, hogy egész nap egyedül vagyok és senkivel nem tudok két értelmes szót váltani. Szép lassan befordultam.
Közhely, hogy a szeretettel ölni lehet, de igaz sajnos...
"Minden ember önálló lény és személyiség,önálló akarattal" - írod, de ezt nagyon sok ember képtelen felfogni. Ez ugyanúgy érvényes nőkre és férfiakra is.
" nem mindig ugyanazt akarja a másik,mint te."
Ezzel nincs semmi probléma, ha tiszteletben tartja két ember egymást. A gond akkor kezdődik, mikor az egyik fél ráerőlteti az akaratát a másikra, ezt súlyosbítja, ha nagyon ellenkező személyiségek kerülnek össze.
Hát igen, ha biztosat akarsz tudni, meg is fogod kérdezni. És még az sem biztos, hogy megmondja az igazságot. Honnan tudod? Rossz kételyek közt élni. Mért nem vet véget, azt mivel magyarázza? Mit vár tőled, hogy meddig tolerálod? Mert azért, hogy bevallotta, az nem jogosítja fel arra, hogy most már tudod, szabad a pálya.
Mi is mindent megbeszélünk, de amikor kiderült azt mondta, hogy nem tudja megígérni, hogy abbahagyja. Én bízom benne, csak nem tudom miben bízzak, hisz azt sem tudom, abbahagyták e. Azt hiszem előbb utóbb rá kell kérdezzek, bármennyire fáj is.
Egyből abbahagytam, és bevallottam itthon. De nem volt könnyű, mert nyomult rám a fiú. Fiatalabb volt nálam.Végül a párom állította le. Miután felfedtem, hogy ki az. Mi itthon mindent megbeszéltünk.
Valóban nagy, páratlan szerencsém volt. Akkor azt gondoltam, ha már megtettem amit megtettem, vállalnom kell mindent, ami ezzel jár. Nem tudtam, hogy mit váltok ki vele, milyen lavinát indítok el...nem volt veszekedés, halk meghitt beszélgetés volt a párommal. Láttam ahogy összeroppan, és elmondhatatlanul szégyelltem magam, hiszen én szerettem akkor is azt az embert.Csak bőgtem, mint a záporeső, ő vigasztalt. Két pofon nem fájt volna így... Nem tudom, hogy mi vezérelt, hogy ilyet tegyek vele. Illetve tudom, észhez akartam téríteni...de azt hiszem ez övön aluli volt. Hónapokig emésztettük, és nem volt könnyű egyikünknek sem. Nem volt könnyű visszaférkőznöm a bizalmába, azt hittem sosem lesz olyan, mint régen. Egyszer csak, hosszú idő után kezdtem érezni, hogy visszatértünk a régi kerékvágásba. Nagyon sokszor hoztuk szóba ezt a témát. Nem lett véka alá rejtve. Talán ez volt a legjobb, mert így teljesen kibeszéltük magunkból, ő nagyon sokat kérdezett.Nehéz időszak volt, és magam miatt. Olyan mértékben volt lelkiismeret furdalásom, hogy nem hittem, hogy van ilyen önmarcangolás. De gondolom, megérdemeltem, ez volt a büntetésem.Soha senkinek a páromon kívül nem beszéltem erről. Nem vagyok magamra büszke emiatt. De talán ez kellett ahhoz, hogy értékelni tudjuk egymást? Nem tudom. Mindenesetre azt mondom mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, hogy nagyon gondolja meg, mert sokat lehet veszíteni, és sokszor későn jövünk rá, hogy a boldogság egy fedél alatt volt velünk, csak nem vettük észre. Mert rohantunk, türelmetlenek voltunk, mert felemésztettek a hétköznapok. Mert másra, újra, érdekesebbre vágytunk.
Elovastam ami az általad említett topciban írtál, tényleg nagy szerencséd van.
Kívánom, hogy örökké tartson a boldogságotok, baromi nehéz megbocsátani valakinek az ilyen botlását, de mint te is írtad, jobban szeretitek egymást mint valaha.
Sajna egyerekes (a nejem) nem hiszem, hogy olvassa ezt a topic-ot - NLCafes inkább, - de ott meg nem tudok topic-ot indítani (30 hozzászólásos limit).
Nem minthat ez lenne a lényeg, de kíváncsi lennék, ha elolvasná a hozzászólásokat, elgondolkodna- e bizonyos dolgokon..???
Térj észhez, hirtelen fellángolás, új hús...ennyi! Pasiból van... Ne táplálj nagy reményeket! Én tuti a családom választanám, kiváltképp ha van egy normális párom. Figyi könnyű meginogni, mindig van kísértés...Írtam a szerető lettem topikban egy kis sztorit magamról. Kicsit előbbre kell nézni a mánál, és holoapnál.
Háát, bár én 2x csúnyán megjártam, de akkor is azt tartom, hogy akit igazán szeretsz és ugyanígy viszontszeret, avval nem féltékenykedik az ember.
Ez valami hasonló, mint a jogban az ártatlanság vélelme. Ameddig nem játsza el a bizalmat addig nem feltételezünk a szerelmünkről semmi rosszat, ha mégis átlép rajtunk... Na az egy másik eset. :-)
Élhetsz így is...hogy mi van ha megcsal? Mi van ha nem tud lemondani? Mi van ha nem tud ellenálni? Szűz volt, biztos nem elég neki egy életre hogy csak te legyél...
ha nem lett volna szűz, akkor eddig is hajtotta a csajokat, mért ne hajtaná tovább is, Megnézi a nőket, de mi van ha nem vagy vele? Akkor is csak nézi őket??
Ne viccelj már....féltékenységre mindíg lehet okot találni...ha szűz volt azért, ha nem volt az akkor azért, ha fiatal azért, ha idősebb azért, ha megnézi a nőket azért, ha nem akkor azért....
Jó ez neked? Egyébként a féltékeny embereket törvényszerűen megcsalják.....mert fullasztó egy ilyen kapcsolat....Sokáig nem lehet benne élni.
azért éltél kínok közt, mert egyszer majdnem megcsalt???? Majdnem?? Jézusom..!!! Ez betegség.....és komolyan.
Egészen komoly problémád lehet az önértékelés és önbizalom terén...
Vagy csak azt hiszed, hogy egy élő ember a tulajdonod lehet??
Hát köszi, végül is lenne benne valami, ha nem lett volna valóság alapja a viselkedésemnek.Végtére kiderült, hogy nem csalt meg egyszer sem, de azt mondta nem állt távol tőle. De ki hinné el h egy 18 éves szűz fiú le tudja úgy élni az életét vkivel, hogy nem lép félre?Még ha később alakult volna ki ez az egész, mert olyat már hallottam h vki huszon sokévesen veszítette el, és le tudott élni egy életet...
De ez a srác a türelme ellenére nem olyan volt aki ezt meg tudta volna tenni.Imádta nézni a nőket, és ez rendben is van,nem fogadott vakságot. Azonban félelmeim egyszer beteljesültek volna, s igy ezért éltem kínok között.Mellesleg egy igazit se tudtunk soha csókolózni, ami nekem nagyon hiányzott belőle....
Egy pár napja meg szeretném osztani a gondolataimat valakikkel, akik kívülállók. 6 éve éltem boldog kapcsolatban párommal.Tengerparti nyaralás alkalmával ismerkedtünk meg, romatika mindenek felett. Neki még nem volt kapcsolata előttem, ettől tartottam is egy kicsit, de az évek alatt elmúlt. Két éve elkerült főiskolára, ahol ugyan sok barátot nem szerzett, mert mindig magányos típus volt, de amikor menni akart én sajnos akkor sem engedtem el bulizni (persze ő mindig elengedett), mert nem illett az addigi életembe a stílusváltás.Ő ebbe bele is törődött egészen tavaly ilyenkorig, amikor is fellázadt és véget vetett a kapcsolatunknak, mondván h ő más lányt akar....A sors ugy hozta hogy 1 hónappal később ismét együtt voltunk. Eleinte jónak tűnt, de a féltékenykedéseim megőrjítették. nem tudtam belenyugodni, hogy azért jött vissza hozzám mert szeret, s nem azért mert nem jött neki össze senki.(nekem lakásom van, munkahelyem szüleim segítségével jó anyagi körülmények)Egyébként 3 év korkülönbség van közöttünk, én vagyok az idősebb.
Szóval egy hónap veszekedés után kirobbant a bomba. Neki magányra van szüksége és hogy ne folytsam meg. (Egyébként elötte még a házasságot terveztük, ha elvégzi a sulit.)Egy héten belül kiderült, hogy valami internetes csajjal ismerkedett meg, akivel telefonálgat, s ő most annyira szerelmes, hogy lehet elköltözik.Nah mondom nem lehet..hanem biztos,mert az én lakásomban nem csajozol,Uh mire munkából megjövök itt se légy.Módszeresen otthagyott pár cuccot, hogy azért majd jön.Kb 2 zacsi, de kocsival költöztették el. Gondolom a tavalyiból kiindulva..ha nem jön össze a csaj, jó leszek én is. Most ultimátumot adtam neki, hogy vagy azelőtt dönt mellettem h valaha találkozna a csajjal, vagy soha.De még ezek után is hülye lennék ha visszafogadnám..nem?
Sziasztok! a szakdolgozatomban a párkapcsolatokkal foglakozom, és olyan legalább fél éve együttlévő párok jelentkezését várom, akik mindketten kitöltenék a negyed órás, online és névtelen kérdőívemet.
Az lenne a lényeg, hogy egy közösen végzett tevékenység után történjen a kitöltés. részletesebb tájékoztató alább olvasható:
www.kerdoivem.hu/kerdoiv/357125684/
Lesz egy megbeszélés rész is, opcionális, bővebb tájékoztatást lehet majd kapni a kísérletről és az eredményekről, illetve feltehetőek a kérdések.
köszönet minden kitöltő párnak előre is, nagyban hozzájárultok a szakdolgozat elkésztüéséhez!
Rég írtál, sokszor eszembe jutott a te eseted, kíváncsi vagyok - szerintem a többiek is, hogy hová jutottál/jutottatok?
üdv: Vsubaru
UI: Nálam(lunk?) szar van a palacsintában, mindjárt összeszedem magam és postolok egyet "MEGCSALT!túléljük?" topicba. Ez sajnos sok mindent előre vetít...
Egyenes utat válaszd. Nem muszáj kitálalni, de dönteni kell rövid távon, hogy melyiket viszed tovább. A másikat zárd le. Hidd el, jobb lesz neked is. Nem éri meg hosszú távon szenvedni.
Szerintem meg emberek vagyunk és botlunk. Nem kell azzal más lelkét nehezíteni, hogy szörnyű amit tett, mert tudja ő is. Ember. Szeret. És nem mindig azt, akit kellene, de hát erről ki tehet? Sajnos az érzelmeket nem lehet irányítani, max időben félrelépni előlük. Más esélyt nem látok.
Mellesleg ha képes beleszeretni másba, akkor a házassága már nemigen működik jól.Ideje helyrerántani vagy elválni.
Te is tudod a választ. A férjedet. Adj egy esélyt, hogy helyrejöjjön. Ha nem jön helyre akkor válj el. Így gerinces. Az edzőt meg vágd sutba. Ha ennyi van csak a kapcsolatotokban, ennyi mindig bárkitől meglesz.
