Kik voltak a kelták?
Mert hogy nem a délorosz sztyeppékről érkező, minden ellenállást elsöprő, harci szekereken meg lóháton száguldozó árja (indoeurópai) harcosok, az hót ziher...
Megjegyezve, hogy a hagyományos, kereszténység előtti kelta naptárban a sötét félév kezdete, azaz október 31./november 1., azaz a Samhain vagy walesi nyelven a Calan Gaef jelentette az új esztendő kezdetét...
Az elbűvölően szép, hosszú combú, zöldeskék szemű kelta tündérlányoktól fájó szívvel ugyan, de búcsút véve még nézzük meg azt, hogy külömféle történészi teóriák mely történelmi alakokkal próbálták azonosítani Arthur királyt:
1.) Lucius Artorius Castus:
Római hadvezér és politikus a Kr.u. 2. sz. végén, 3. sz. elején.
Tiszti pályafutását centurióként kezdte Britanniában, majd az Eburacumban (ma York, Anglia) állomásozó Legio VI. Victrix prefektusa lett.
Később 2 britanniai légió élén vezetett hadjáratot a fellázadt armoricaiak ellen.
Egy sérülés miatt megszakadt a katonai pályafutása, ekkor a dalmáciai Liburnia provincia helytartója lett.
Ami leginkább ellene mond az Arthurral való azonosításnak, az az, hogy kb. 300 évvel a badoni csata előtt tevékenykedett.
2.) Riothamus (más betűzés szerint Riotimus):
Római-brit király vagy hadvezér, aki a 460-as, 470-es években volt a legaktívabb.
Történelmi források szerint 470 körül egy 12 ezer fős romano-briton hadsereg élén átkelt a Csatornán és az akkor már szétesőfélben lévő nyugatrómai birodalom segítségére sietett a nyugati gótok ellenében.
Egy áruló azonban a vad nyugati gótokat a serege hátába vezette és így vereséget szenvedtek a Déol-i csatában.
Riothamus a csapataival Burgundia felé húzódott vissza, további sorsa azonban ismeretlen.
3.) Ambrosius Aurelianus (a forrásokban néha Aurelius Ambrosius)
Nagyhatalmú romano-briton hadvezér és politikai vezető Britanniában egy rendkívül nehéz és zűrzavaros korban, az 5. sz. második felében, amikor a britonoknak a pogány szászok, anglesek és jütök (összefoglaló néven angolszászok) előretörésével kell szembenézniük.
Ambrosius nagy római-briton sereget gyűjtött maga köré és ellentámadésokat indított a pogány szász hordák ellen és legalább egy nagyobb győzelmet aratott ellenük.
Sok történész szerint ő vezette az egyesült római-brit csapatokat a Badon Hill-i csatában.
Egyértelműen Arthur kortársa volt. Namost vagy ő volt Arthur (ez esetben az Arthur az az álneve vagy a mellékneve lehetett), vagy pedig két külön, de nagyjából azonos időben élő személyről van szó. Ez utóbbi esetben elképzelhető, hogy szövetségesek voltak és együttesen irányították a római-briton hadsereget a szászok elleni hadműveletekben és a Badon Hill-i győzelemnél.
4.) Artuir mac Áedán:
Skót-ír királyfi, Áedán mac Gabráin királynak, a Dál Riata skót-ír királyság uralkodójának legidősebb fia.
A 6 sz. második felében tevékenykedett, így jóval későbbi, mint a Badon Hill-i (Mons Badonicus-i) csata, amelynek az időpontjában még csak meg sem született.
582-ben esett el a piktek elleni háborúban.
Az időbeni eltérés miatt kizárható, hogy ő lett volna Arthur.
Arthur utolsó csatája meg a camlanni csata volt, amelyet a történészek egy része kitalált történetnek tart, mások viszont úgy vélik, hogy ez egy valóban megtörtént történelmi esemény, amelyre Kr.u 537-ben vagy 536-ban került sor.
Arthur itt legyőze ugyan ellene fellázadt unokatestvérét, Merdawtot (később a lovagi irodalomban Mordred), de maga is halálos sebet kap.
Szép hosszú hajú, formás mellű, zöldeskék szemű kelta tündérlányok viszik egy hajón Avalonba, azaz Ynis Afallachba, az Almák Szigetére, a boldogok honába, hogy meggyógyítsák - na jó, ez már tényleg csak a mese része a dolognak, ámbár ki tudhatja biztosan. :-)
Szóval vissza a törihez, némi matekkal az jön ki, hogy ha 493-ban volt Badon és tegyük fel, hogy Arthur akkor még csak egy fiatal, mondjuk 20-30 év közötti hadvezér volt, akkor kb. 463 - 473 között születhetett.
Ez esetben viszont a camlanni csatában már lényegében aggastyánnak számított a maga 63 - 74 éves korával, főleg abban a korban, amikor a túlnyomó többség a 45-50 évet sem élte meg...
Szóval megintcsak sántít valami, de ha későbbre tesszük a badoni csata időpontját, akkor talán már jobban passzol.
Na mindegy, nem én fogom megfejteni...
A lényeg, hogy Merdawt óriási sereget gyűjtött Arthur ellen, a pártütő britonokon felül mindazokból a népekből, amelyek gyűlölték Arthurt, azaz szászokból, anglesekből, írekből és skótokból... Kétszeres számbeli túlerőben voltak Arthurékkal szemben, de még így is Arthur győzött, megölte Merdwatot, de maga is halálos sebet kapott - utána tündérek vitték Avalonba, de ezt már írtam....
Lehetséges helyszínek Camlannra:
- a római kori Camboglanna, a mai Castlesteads, fönt északnyugaton, Cumbia megyében.
- a Camel folyó vidéke Cornwall megyében.
- egy Cambolanda nevű briton helynév származéka, Camlann, a Salisbury-síkságon, Wiltshire megyében.
A kelta nyelvek ugyan eltűnőfélben vannak, sajnos, másrészről viszont néprajztudósok és kultúrtörténészek egész sora állítja, hogy a kelták kulturális hagyományainak és hiedelemvilágának számos eleme maradt fenn a nyugat- és közép-európai népek folklórjában, szokásaiban és hiedelemvilágában.
A legnagyobb mértékbem persze a Brit-szigeteken és Bretagne-ban, meg a szintén erősen "keltagyanús" észak-spanyolországi Galícia és Asztúria régiókban, de kisebb mértékben egész Nyugat-Európában, meg az Alpok német nyelvű népcsoportjai (pl. svájci németek, osztrákok) körében is.
Lényegében sem azt nem lehet pontosan tudni, hogy mikor volt a badoni csata, sem azt, hogy hol...
A kutatók szerint a különféle számítások szerint a szóba jöhető (legvalószínűbb) dátumok Kr.u. 482, 493, 501 és 516.
Ezek közül talán a 493 a legvalószínűbb, de más kalkulációs módszer alapján meg az 516...Szóval nem tudni, csak annyit, hogy valamikor az 5. sz. végén, 6 sz. elején.
A lehetséges valószínűbb helyszínek:
- a Somerset megyei Bath városa körüli dombvidék, a Bathampton Down. Lényegében a római kori Aqua Sulis városa mellett.
- a Wiltshire megyei Badbury városa mellett, az ún. Liddington-földvár (Liddington Castle).
- a Dorset megyében található ún. Badbury Rings.
- a Wiltshire megye északi részén lévő Braydon falu melletti Ringsbury Camp nevű földvár.
A csata kimeneteléről annyi hámozható ki a különféle forrásokból, hogy itt több római-briton fejedelemség csapatai egyesültek Arthur vagy talán inkább a római nevű Ambrosius Aurelianus vezetése alatt és megsemmisítettek egy nagyobb, kb. ezer főből álló szász hadsereget, akik zsákmány- és területszerző hadjáratra indultak a briton fennhatóság alatt álló területekre, de jól ráb...sztak...
A csata történelmi jelentősége abban állott, hogy kb. 30-40 évre megállította a pogány angolszászok terjeszkedését Anglia délnyugati részén.
Hozzáteszem, hogy a britonok nem tudtak igazán átütő, hosszútávú stratégiai előnyt kovácsolni ebből a nagy győzelemből, mert ha tudtak volna, akkor most Wales jóval nagyobb lenne, Anglia meg kisebb, mint manapság, de hát ezeknek a "ha" kezdetű fejtegetéseknek a történelemben nem sok értelmük van..:-)
Tényleg jó volt, lassan 20 éves a film, telik az idő.
Most jöttem rá hogy nemrég láttam vele egy filmet, Az utolsó lovagok, egy ilyen pc mesefilm, a sztori jó lett volna, csak a szereplők egy része nem volt a korba illő.
Régebben nagy kedvencem volt az Arthur király témakör.
Namost van egy újabb hipotézis, hogy Arthur egy 6. századi sküt királynak, bizonyos Aidannak a fia volt és hadvezérként irányította a kisebb-nagyobb briton fejedelemségek csapatait a hódító angolszászok elleni védekező háborúban.
Számos elmélet van Arthur személyére vonatkozóan. néhány elég vad is.
Még az sem biztos, hogy a legendás Badon-hegyi csatában Arthur vezette a briton csapatokat, mivel egyes források ezt a szerepet egy Ambrosius Aurelianus nevű római (vagy római-briton) hadvezérnek tulajdonítják.
A legtöbb történész szerint a csata valóban megtörtént, de még ez sem 100%-os.
Itt van ez a cikk, ebben is vannak érdekességek a témában:
A mai Skócia területét az ókorban a rómaiak Caledonia néven ismerték, a caledoni (kaledónpk) néptörzs neve után.
A gaelek és az angolszászok beáramlása előtt itt az ún. pikt (Pictish) nyelvet beszélték, amely a rendelkezésre álló adatok szerint a briton-kelta nyelvek közé tartozott, akárcsak a walesi, a cornwalli és a breton.
A piktet a korai középkor végén a goidel vagy gael váltotta fel, a pikt az első ezredforduló környékére halhatott ki.
Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a mai Skócia délkeleti része szilárdan angolszász településterületté vált, az óangolok Northumbria királyságának része volt.
A Scots nyelv ezeknek a legészakibb elhelyezkedésű óangoloknak a dialektusából alakult ki a nyelvtörténészek szerint.
Érdekes az ún. Scots (skót) nyelv, amely a közhiedelemmel ellentétben nem kelta nyelv, hanem germán, az angol közeli rokona, az óangol helyi, Skóciában beszélt változatából alakult ki.
Skócia jó részén, főleg a kisebb településeken, falvakon, tanyákon a mai napig széles körben beszélik, kb. másfél millió beszélője van.
Sőt még Észak-Írországban, Ulsterben is beszélik az egykor odatelepített skót telepesek leszármazottai.
Az angollal a közös érthetőség állítólag elég korlátozott, legalábbis ha egy dél-angliai polgár először hall Scots-ot, lehet, hogy egy elsőre egy csomó mindent nem fog megérteni.
Épp a múltkor volt egy ismeretterjesztő film Skócia folyóiról, röviden ezzel a témával is foglalkoztak.
Szia! Ez igen nagy veszteség az emberiségnek, de sajnos igen.
Még a walesi (saját nyelvükön Cymraeg) nyelv az, amelyik a legjobban tartja magát a kelta nyelvek közül, több mint félmillió beszélője van, de ezek túlynomó része is kétnyelvű (walesi és angol).
Az ír-gael az erőfeszítések ellenére a mindennapi használatban teljesen háttérbe szorult az angol mellett, a skót-gael Skócia Isten háta mögötti, északnyugati területein még állítólag tartja magát, de max. néhány tízezer beszélője van.
