"Bármilyen fontos légyen is az ember természetes állapotának helyes megítélése érdekében, hogy kezdeteitől vegyük szemügyre... nem fogom nyomon követni szerveződését egymást követő fejlődési fokozatain át... Erről a témáról homályos és már-már képzeletbeli találgatásokon kívül semmit nem tudok. Az összehasonlító anatómia eredményei eleddig csekélyebbek, a természettudósok megfigyelései pedig bizonytalanabbak annál, semhogy megfelelő alapot nyújtsanak a megbízható érveléshez."
Jean-Jacques Rousseau: Az emberi egyenlőtlenségek eredetéről és alapjairól (1754)
’How clever of you to know that. It’s quite true – I enjoy experimenting – it’s such fun.’ ’You enjoy life altogether, don’t you?’ ’Yes, I do. I suppose it’s the feeling that one never knows what might be going to happen next.’ ’Yet that feeling,’ said Mrs. Rosentelle, ’is just what makes so many people never stop worrying.’
Bocs, ez most nagyon hosszú lesz. De talán megéri.
Törékeny karosszékén az irányító tervező hadikészültségben ül, csak azt tartja helyénvalónak, amit felettesei holnap is annak fognak tartani, de mert a jóslás kockázatos: óvatosan, csak óvatosan. Túl nagy a tét, nem barátkozhat, vagy ő jelent, vagy őt jelentik. Szívesen látom tisztviselőnek, gyárak és intézmények cserélődnek súlyos széke alatt, a többiek csak azért vannak, hogy neki szót fogadjanak. Ő maga is csak annyira van, amennyire mások idejével rendelkezik. Fél, hogy nem kell senkinek, ünnepi beszédekkel némítja el a csendet, minden, ami elmúlt, csak azért volt, hogy ő legyen. A történelem érem a mellén, elnöki dobogó a lába alatt. Gyakran említi a jövőt, kis megszorításokkal csak több lehet a jelennél, különböznie szabad tőle. Azon fáradozik, hogy a városlakók csak a szükséges határig létezzenek, napjainkban minél több ismétlésre minél kevesebb döntés essék. Összevissza kóvályognának: egyetlen útvonal is elég, azon sem könnyű szemmel tartani őket. Pislogni sem tudnak a lustaságtól, de reformokról karattyolnak, élni csak szervezetten lehet: ő parancsol, a többiek engedelmeskednek. A városlakók amúgy sem irányíthatják a várost, ahogy a sejtek sem tudnak májat és vesét alkotni.
Kárörvendő, aki komor példázatokkal rontja kedvét, az alkotó bírálat a végrehajtást szolgálja. A terv lényegét csak hittel lehet érteni, vele szemben ne legyen senki tárgyilagos. Ha nem vagy kívülálló, hiszel a felsőbb végzésben, akkor is, ha téged ér a kilakoltatás. Vannak fokozatok, akinek elfogy a hite: gyáva, de aki ott akar lakni, ahol jól esik neki, fennhangon kimondja: mindenki mehessen oda, ahova akar, az már anarchista, sőt valószínűleg hazaáruló. A tervező felelőssége és a tervezetteké éppen fordítva arányos. Amit a tömegek kapnak, kevés és szabványos legyen, ha az ajándék bőkezű, járandóságnak hiszik, elbízzák magukat, és pimaszok lesznek. Egyébként mit is mondana? Azon kívül, ami van, semmi különösebbet nem akar. Több hatalom, több sértődés, elérzékenyül pályatársain, akik tisztességük temetővirágaival kiestek a porondról. Szegényszagú, csámpás figurák, a halhatatlanság versenyébe nincs beleszólásuk; ő ügyesebb volt, de hirtelen eltaposná még emléküket is. Bőrének érzi szürkeöltönyös jelmezét, az idézőjeles különbözés olyan megkettőződés, amelyet a komolyság ítélőszéke elé utal. A humor nem bűn, de a harc komoly dolog, s aki ma viccel, holnap parancsnoka képébe röhög. Ezért jobban kedveli a higgadt, méltóságos óvodásokat, akik maguk is kiközösítik a szertelen játékrontót.
Tudja: azok is, akik utána jönnek, csak arra törekedhetnek, amiből neki több s másoknak kevesebb jutott: negyven fölött minden tervező beteg, ha nem lehet műteremvezető. Annak, aki lemarad, nincs égi-történelmi vigasza, csak az összehasonlítás kaparó figyelmeztetése: mit ér egy helyettes főosztályvezető, ha régi barátja már vezérigazgató. Mire juthatunk az örök értékekkel, egyetlen fogózkodónk a ranglétra, amelyen magasabb helyet érdemelnénk. A hivatalnokot társaival egy gyógyíthatatlan sértődés köti össze. Fél fölfelé, fél lefelé, biztosabb lehetne magában, ha vezetése alatt többen dolgoznának, még egy ember, még tízmillió. Muszáj óvintézkedésként mindig összeszidnia valakit, azt is, aki beszél, azt is, aki hallgat; csöndessége mélyén a süketnéma is gúnyolódhatik. Törvénybe kellene foglalni, hogy mostantól fogva minden állítás csak akkor igaz és tudományos, ha egyezik azzal, amit ő mond.
S ha fenn van is, dühítik, akik alatta mozgolódnak. Végül már csak a gyanúsítgatás, a meszes agyú bosszú szórakoztatja. Mindent félreért, amit mondanak neki, talányos közhelyekkel válaszol, csak hátsó gondolataira emlékszik, és azokat is összezavarja. Már olyan sértődékeny, hogy környezete minden szavától, míg be nem bizonyítja, hogy gonosz butaságok, leleményesen szenved. Vadászni kezd szeszélyesen csoportosított kisebbségekre, rájuk fogja balsikereit, s amilyen pontatlanul jelöli meg őket, olyan pontosan tudja napról napra, hogy kiket soroljon közéjük. Régóta nem önmaga, csak többes szám első személy, szótári jelentésénél minden szava többet jelent. Minden, amit tesz, vagy nem tesz, példázat, jelkép, szentséggyakorlás. El kell érnie nemsokára, hogy akkor is lássák, ha nincs jelen, akkor is hallják, ha nem beszél. Már minden közvetítés nélkül akarja megjelentetni magát. Az egész emberiség nevében gyűlöli az egész emberiséget, ezt az áruló mihaszna anyagot, ideje lenne kicserélni mindent, ami rajta kívül van: önmagára. Ha ez a művelet sikerül, isten lesz, nyugodt és végtelen. De ha elvétené, a mindenség, ami ő volt, bélsaráig egyszerűsödik, s fölötte csak egy vénarcú kisgyerek panasza lenne hallható.
"A villanyt, azt hamar megszokta. Megmutatták, hogy kell kezelni. Anna kezelte, akár ők, nem tudva, hogy micsoda az elektromosság, akár ők. Csak épp hátrafordult, miután elcsavarta a kapcsolót, mert hiába látta, hogy a szoba megvilágosodik, arról is meg akart győződni, hogy csakugyan ég-e a lámpa. Hasonlóan volt a telefonnal is. pár napig síri hangon beszélt a tölcsérbe, összetévesztette a hallgatóval, de később a telefonnal is megbarátkozott. Künn a pusztán nagyobb csodákat látott. Tudomásul vette, hogy ilyesmi is létezik."
(Bocsánat, tudom, egy nap csak egy, de ezek párban vannak. Holnap nem hozok és akkor egálban lesz...)
"A gyökerek által okozott kisebb károsodás a csontok felszínén olykor látható irdalt mintázat, amelyet a leletbe ütköző hajszálgyökerek savas kémhatása okozhat. Ezeket egyesek kóros elváltozásként, mások akár írásjelekként is értelmezik."
(BL)
Ui. Azt hiszem, valaki meg is fejtette az írást, majd megkeresem a jegyzetemben.
(Én egyszerűen csak azt mondtam magamnak eddig, hogy a szoros érzelmi kötődés sebezhetőséget eredményez.:-) Mindenesetre van benne igazság, bárhogy fogalmazzuk is meg.)
(Ezt magamnak korábban úgy fogalmaztam meg, hogy akit szeretek, azt beengedem a saját képzeletbeli szobámba, míg a többiek kinnrekednek. S a bennlévők nagyobbat is tudnak ütni, mint azok, akik az ajtón kívülről próbálkoznak, ugyanakkor többet is lehet adni, kapni. A csatornában kétfelé folyik a víz...)
Híres példa a svájci Drachenloch barlangban talált barlangimedve "áldozat az állat önnön magának", amikor egy medvekoponya járomívén "átdugott" medve combcsontot találtak. Erről és más ottani koponyaleletekről kiderült, hogy nem az ősember rituális ténykedésének bizonyítékai, hanem a barlang intenzív vízjárása rendezte össze az ágyban, párnák közt elpusztult medvék csontjait.
"Férfiéletet kezdő korában kegyetlenné tesz a mozdulás láza, a nő pedig két vágy között vergődik, örülne, ha röpülni látná a jövő felé a kedvest, de szeretné, ha a szárnya őfeléje hozná. De ha a szárnyak felfelé visznek, nincsen visszatérés; ha összetörnek, a férfi ezt sohasem vallja be."
Nemrég olvastam (újra) épp itt, az Indexen. Jó volna megtalálni az eredetit... Sokat adott.
"Az egyedüllét nem árt senkinek. Az egyedüllét nem ront meg senkit. Hanem ... a többit elrontotta már az, hogy nem voltak soha egyedül. Hogy nem voltak eleget egyedül, és nem tanulhattak meg olyan dolgokat, amiket az erdő meg az egyedüllét tanít. Hanem megteltek sok másféle dologgal, hazugságokkal, amiket egymásnak összehazudtak, félelmekkel, amikkel egymást riasztgatták és megteltek valami rosszasággal, ami a szemükre borult, mint egy hályog ... és csak azon keresztül tudják látni a világot és a többi dolgokat."
"A cselvetések, mérgezési kísérletek, felkelések, a király lemondatására szolgáló tervek szövögetése ennek a bárói rétegnek a vérében volt. VII. Henrik ezért csapolta tovább főnemesei életfontosságú testnedveit."
"...a Tanács nemakarta, hogy az uralkodó a Tanács szigorával szonos arányban veszítsen népszerűségéből. Ezért a Tanács sohasem hirdetett halálos ítéletet. [...] eltűnik a kínzás mint az eljárást meggyorsító segédlet. A férfi bűnelkövetőket enélkül is az akasztás, kibelezés és felnégyelés gyors egymásutánban végrehajtandó büntetésére ítélhették."
"A nőket csak országos jelentőségű politikai bűnelkövetésért vagy férjük meggyilkolásáért lehetett halálbüntetéssel sújtani. Ennek kivitelezésére a máglyán való elevenen megégettetés szolgált, a városi nép legnagyobb örömére."
/Szántó György Tibor: Anglia története - A Tudorok/
(Dettó... Reggel ébredés, számítógép bekapcs, majd utána reggeli. Kivéve a koliban, ott messze van a gépterem, a pizsijeim meg az engem szeretők szerint is totálisan szalonképtelenek.)
Erről eszembe jutott az egyik "Mi a legbiztosabb jele annak, hogy internetfüggő vagy?" ismérv: "Reggel az első utad a számítógéphez vezet, és miután bekapcsoltad, és megnézted a mailjeidet, csak azután mész a konyhába kávét inni."
