Valahogy így kezdődik minden. Nekem legalábbis egy éles határvonal átlépését jelenti, amikor egy helyes lány szinte egyik pillanatról a másikra barátnővé változik. Kedves pillanat ez, amire még évek után is jó visszagondolni. No de nem megy ez ám mindig olyan könnyen, mint azt a leányzók gondolni szokták. Van amikor bizony komoly tépelődés előzi meg, hogy vajon most jött el az ideje, vagy már el is illant a megfelelő pillanat, vajon hogy fog reagálni, épp erre vár-e, vagy eszébe sem jut ilyesmi. Vajon érdemes-e a megfelelő alkalomra várni, amikor pl. át lehet segíteni a hölgyet valami terepakadályon vagy inkább jobb valami ürügyet keresni, mint mondjuk a tenyérjóslás vagy a kézfelmelegítés télvíz idején?
"lány vagyok méghozzá szerelemben a gyávanyuszis fajta ... ezért azt mondom hogy a fiú dolga megtenni a fontos első dolgokat (kézfogás puszi csók ... :)"
Azért a fiú dolga, hogy Neked könnyebb legyen az életed? :) Na szép dolog! :) S hol itt az egyenrangúság? :)
S vajon mindig a fiúnak kell megtenni ezt a lépést? Még akkor is, ha amúgy a lány kezdeményezett? Vagy van valami titkos női praktika, amivel el lehet érni, hogy a habozó fiú megfelelően döntsön?
lány vagyok méghozzá szerelemben a gyávanyuszis fajta ... ezért azt mondom hogy a fiú dolga megtenni a fontos első dolgokat (kézfogás puszi csók ... :) és hogy ki kezdeményez? ... hmmm fogaskérdés. mi számít kezdeményezésnek? az hogy az egyik fél érdeklődik a másik iránt, vagy az hogy ennek a másiknak felkelti az érdeklődését és lehetőséget ad az egyiknek? (szóval értitek) úgy gondolom ez nem számít igazán a későbbiekben legfeljebb ha az unokáknak mesélünk az elmúlt időkről :) és a legfontosabb: titkos női praktira ... nem ismerek ilyet. barátokkal mozizni voltunk és egy megható jelenetnél fogta meg a kezem először. a film végéig el sem engedtük egymást. persze utána fényesnappal egy jóideig nem tettük meg újra :)
tulajdonkeppen mindegy hogy ki kezdemenyez. ha valoban egy a hullamhossz azt egybol erzi az ember. probalkozni kell, egy kezfogas miatt senki sem kapot meg pofont szvsz. a kezfogas csak a kezdet, jaj de sok lepcso van meg a boldog kapcsolatig:))
Én nem ismertem az előéletüket - és általában senkiről nem tudok semmit, mert valószínűleg kevesekre figyelek - de meglepődtem, hogy nyilvánosan intézik...
Hogy egy ártatlan kézfogásból sokminden kisülhet (akár 19 év házasság is :) ), azt eddig is sejtettem, de hogy pengeváltásig is ilyen gyorsan el lehet jutni, ez igencsak meglepett :)
Volt itt egy pengeváltás tegnap, ami ki lett moderálva. Sajnos tól-ig. Tehát a köztük lévő mások által beírt üzenetekkel együtt. :/ A közleményekben megtalálod, ha érzel benne annyit :)
Szerintem teljesen normális, ha az embernek kételyei vannak, miért kéne hagyni valamit csak azért, mert vagy teljesen biztos Magadban?
Egyszer sétálgattam télidőben egy lánnyal, s én már sejtettem, hogy történni fog valami, de azt még nem, hogy hogyan. Sokat fújkálta az orrát, s ilyenkor mindig levette a kesztyűjét utána meg visszahúzta. Láttam, hogy nincs zsebe. Véletlenül épp eszembe jutott a hogyan, de igencsak haboztam. Aztán kb. az 5. orrfújás után, lesz ami lesz alapon belevágtam:
Igazad lehet. Én egyszer megfogtam egy férfi kezét, kezdeményezőleg, és tényleg nem lett tartós a kapcsolat, hamar összeházasodtunk, 19 évvel később váltunk el :-P
erről eszembe jutott egy nagyon aranyosság, amit ez ügyben nálam sütöttek el. Azóta már volt rá példa, hogy én alkalmaztam, mindannyiszor sikerrel (értsd: pozitív fogadtatással:). De annyira jó, hogy nem is írom ide... inkább még megfogom így pár ember kezét. :))))
Ami pedig ezt a kezdeményezősdit illeti... szeretem a határozott férfiakat, de ha olyanom van, előfordul, hogy én kezdeményezek, valami szolíd módon. Viszont az, amit itt valaki eleresztett, hogy ha a nő fogja meg a kezét először, az nem jó, mert különböznek a célok... háát, baromi nagy hülyeség. Egyrészt a pasiknál is ezerféle cél rejtőzhet háttérben... másrészt meg könyörgöm, nem leteperésről és megerőszakolásról van szó, hanem egy majdhogynem ártatlan kézfogásról!
...megfogtam valaki kezét séta közben, hogy átsegítsem a villamossineken, amúgy érett férfi módra és mikor átértünk éreztem, hogy nem engedte el. Ha akkor elengedi, én is elengedem...most akkor ki kezdeményezett? :)
Az miért nem jo ha a lány kezdeményez? Mondjuk én beszari vagyok ilyesmihez, szal nem kell tartani töle h bárkit is letepernék, meg régimódi is vagyok, bár lehet h az elöbbit 'palástolom' ezzel (o; Ami meg az ürügyet illeti... az nem biztos h azt a hatást éri el, mert mittomén tenyérjoslás néven ha megfogják a kezem, akkor lehet h fel sem tünik, mert a tenyérjoslás lesz az elötérben és nem az h nahát, megfogta a kezem :)
nem kell ürügy, ennyi bátorság szükséges. az ürügy - magamból kiindulva - nem jól jön le, lásd, bátortalanság. a csaj pedig - megint magamból indulok ki - úgysem fog kezdeményezni. ha mégis, az a kapcsolat nem lesz tartós, mert különböznek a célok.
S vajon mindig a fiúnak kell megtenni ezt a lépést? Még akkor is, ha amúgy a lány kezdeményezett? Vagy van valami titkos női praktika, amivel el lehet érni, hogy a habozó fiú megfelelően döntsön?