"Megjelenése bokrosodó fa, vagy több tőről ágazó kisebb-nagyobb fa. Népies nevei a Kárpát-medence magyarlakta területeiről: apró fenyő, borostyántüske, borovicskafenyő, borsfenyő, gyalogfenyő, tövisesfenyő, töviskésfenyő, fenyőtüske, borsikafenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék.
Közvetlen élőhelyigénye igen tág határok között mozog. Nálunk megtalálható a jó vízellátottságú, tápanyagdús, hűvös talajokon (pl. hegyi fennsíkok rétjei), valamint az igen száraz, meszes homoktalajokon (kiskunsági Homokhátság ), de a Dél-Dunántúl savanyú homokján (pl. Barcs környéke) is. Elsődlegesen megtelepülő (pionír) jellegű faj, csak úgy mint a nyír (Betula), mellyel sokszor együtt található.
Síkvidékeink, elsősorban a Duna-Tisza köze egyetlen őshonos tűlevelűje. Nagyobb állományai nálunk a Kiskunsági NP több területén (Bócsa-Bugac, Ágasegyháza-Orgovány, Kunadacs-Kunpeszér, Fülöpháza), valamint a Duna-Dráva NP-ben (Barcs, Darány) találhatók. Kisebb állományai fellelhetőek északi nemzeti parkjainkban is."
"A Cerasus avium az üde gyertyános-tölgyesek értékes elegyfája. A parkerdőkben, ligetes állományokban, erdősávokban fellelhetőmadárcseresznyefák az erdőt járó ember felüdülését, az erdőállatainak, madarainak táplálását szolgálják."
"Terjesztésében, mint erre a növény latin nevében az "avium" szó is utal, igen fontos szerepet játszottak a madarak, amelyek "kapzsi mohósággal járnak gyümölcsére és terjesztik lassanként magjainak széthordásáva1". A Cerasus avium elnevezés a faj kis-ázsiai származására utal. Plinius leírásából ismert, hogy Lucullus római hadvezér Kr. e. 64-ben a Mithriades felett aratott győzelmét követően hazatérve, a pontusi Kersun városából vitte be a cseresznyét Rómába. A Kerasun település nevéből származik a cseresznye irári Kirahs, az armeniai Keraseni, a görög Kerasos, a német Kirsche, a szláv csresnye, és a középkori magyar cheresna, s a legújabb kori cseresnye, illetve cseresznye elnevezés."
forestpress.hu/A MADÁRCSERESZNYE KULTÚRTÖRTÉNETE ÉS KERTÉSZETI VONATKOZÁSAI
"Fontosabb termőtájai EgerGyöngyös vidéke, Szeged környéke, a Balaton északi partja, a Nyírség déli része és Buda környéke, Magyardécse (Mezőség)."
"A fanyarka - Amelanchier - télen sűrűn elágazó törzséről, vékony ágairól, vékony, szürke kérgéről, vöröses, molyhos fiatal hajtásairól ismerhető fel. Magyarországon a Dunántúli-középhegységben, főként a Bakonyban honos a potenciálisan veszélyeztetett - és mint ilyen, védett (!) - szirti fanyarka, Amelanchier ovalis Medicus. A dolomitsziklák pionír növénye a legföljebb 3m magasra növő soktörzsű cserje, mely könnyen sarjadzik. Botanikai szinonim nevei a naspolya, a bodza, a körte, a galagonya és a berkenye fajtájaként jelölik. Az Amelanchier vélhetően a görög almafa és torokösszehúzó szavakból képzett összetétel, a franciás szóvég miatt pedig méltán feltételezhető, hogy provanszál (amelanche) közvetítéssel került a botanika szótárába. Magyarul a (kereklevelű) fanyarka mellett elterjedt a bogyófürt, kőkörte, kövikörte és sziklakörte elnevezés is."
"Bujtással is szaporítható valamennyi fanyarka, sőt néhány fajtája magától is hoz sarjakat, melyeket tél végén célszerű leválasztani az anyanövényről"
"Az Amelanchier gyümölcse gyermekek és felnőttek számára is veszélytelenül fogyasztható. Az almatermésűekhez (alma, körte, naspolya) tartozóként magja néhány tized százalékban amigdalint tartalmaz, mely a rostok sérülésekor hidrogén-cianiddá bomlik, ami a növényi védekezőrendszer részének tűnik. Mérgezéshez olyan nagy mennyiségű mag rövid időn belül történő elfogyasztása vezethet, ami nem életszerű. Ugyanez a glikozid található a csonthéjasok (cseresznye, meggy, szilva, sárgabarack, mandula) magjában is, amely a marcipán kellemes ízét is adja. Nem szerencsés azonban, ha a legelőn fanyarka terem, mert a kérődző állatok számára - emésztésük sajátossága folytán - veszélyes az amigdalin tartalmú levelek, termések fogyasztása."
muveltkert.blogspot.com
"Közép- és Dél-Európában honos, nálunk csak aDunántúli-Középhegységben él, így a Gerecsében a Zuppa-hegyen, a Vértesben, Bakonyban, a Balaton-felvidéken Vörösberény, Arács térségében és a Keszthelyi-hegységben Rezivár mellett. A sziklai törpecserjések alkotó- és karakterfaja, ezenkívül karsztbokorerdőkben, karszterdőkben is rábukkanhatunk."
"Alacsony termetű fa vagy cserje, sötét szürkésbarna kéreggel. Levelei az ágakon átellenesen állnak, hosszúkás tojásdadok, tagolatlanok (egyetlen tagolatlan levelű juharfajunk). A levéllemez széle fűrészes, színe sötétzöld, ősszel vöröses árnyalatot ölt. Virágai zöldesfehérek, kis felálló bugavirágzatokba szerveződnek. Ikerlependékeinek résztermései derék-, esetleg hegyesszögben állnak, ősszel megvörösödnek, később barnára száradnak. Lösztölgyesek, egyéb száraz tölgyesek és bokorerdők lakója, az Erdélyi Mezőségen gyertyános-tölgyesekben is előfordul."
flora.adatbank.transindex.ro
"Az egykori tatárjuharos-tölgyes élőhely-típushoz kötődnek olyan védett ritkaságok, mint a fokozottan védett magyar fésűsbagoly. Ezt az elsősorban tatárjuharon élő bagolylepkefajt csak az utóbbi évek intenzív kutatása révén sikerült megtalálni a tölgyesek szegélyzónájában. Szintén a tölgyes szegélyeken repülnek az Európai Unió által is védett díszes tarkalepkék. "
"Egy keletibb flóra jellemző juharáról, a feketegyürüjuharról (Acer tataricum L.) megállapíthattuk, hogy nyugati határát nagyjában a Pozsony-Sopron- Nagykanizsa-Károlyváros-vonal, az északit: a Nagyszombat-Aranyosmarót- Rozsnyó-Kassa-vonal jelöli. Több uj lelőhelyét találtuk elterjedésének főleg északi határpásztáján, a nyugati födi Simonkai megállapítását. Mint a tölgyesek aljafája, bokrosok, sarjerdők alkotó eleme a zárt bükkösök és fenyvesek területére nem jut el; átlagos felső határa csak 470 m."
Fekete Lajos-Blattny Tibor: Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén
Üdv Mindenkinek! Aki esetleg őshonos gyümölcsfákat keres, Gödöllőn a Szabadság úton (3-as úton) van egy learakat, ahol lehet kapni alma (volt batul, gravensteini, nyári fontos, húsvéti rozmaring, téli arany pármen - legalábbis ezekre emlékszem :D) körtéből volt arabitka, jó Lujza, diel vajkörte, hardenpont, téli esperes. A kajszikat annyira nem néztem, cseresznyéből volt gyöngyösi, solymári, szomolyai. :D
"Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén
Ismerteti Blattny Tibor m. kir. főerdőmérnök"
"Quercus conferta Kit. Tölgyeink közül a kocsányos és kocsánytalan tölgynek földrajzi határairól hazánkban nem lehet szó; minden hegyvidéken előfordulnak. Növényföldrajzilag azoknak a tölgyfajoknak nagy a jelentőségük, melyek csak az ország egyes vidékein foglalnak tért s földrajzi elterjedésüknek határai hazánkon futnak át. Ezek közé tartozik elsősorban a magyar tölgy (Quercus conferta Kit.). A balkáni elterjedési czentrum legészakibb kinyulásának eddigi északi határpontja Tasnád környéke; tömegesebb jelenléte Lúgos környékére esik. A Fruskagorán magam láttam, a Djelhegységi és persányi hegységi szigetet megbízható irodalmi forrás alapján rajzoltuk be. Elterjedési területe domb- és hullámvidékének szívós agyag- és márgatalajait lakja; szép állományait ma már alig láthatni. Pusztulóban van."
Sziasztok! Segítségeteket szeretném kérni. ti már nagyon profik vagytok. Szalonnasütő hely közelébe szeretnék fát ültetni. Viszonylag nagyot, ami jó árnyékot ad. Kb. 10-15 méteresre gondoltam. Már nézegettem az őshonos fajokat (mezei juhar, berkenyék...). Mennyi idő alatt lesznek ezek elfogadható nagyságúak? Nagyon lassan nőnek? Sok évbe telhet? Nem tudom, h mi lenne az ideális választás. Előre is köszi a segítséget.
Hmm, és ilyet hol lehet venni? (Mindenképpen sehol...?) Pedig ilyenért boldogan kifizetném a dupla árat is. Persze ez nem vált meg egy gazdálkodót sem. Csak mindig jó árral szemben...
Régi magyar gyümölcsfajta, ami állítólag ellenálló:
Meggy: cigánymeggy (apró szemű, sötét)
Sárgabarack: ceglédi arany
Csersznye: ha jól tudom, akkor a Katalin.
Anyukám kertjében van egy almafa, ha jól tudom, Jonathán. Szegénynek már csak két ága él, a többi elhalt. Mikor odaköltöztek 30 évvel ezelőtt, már akkor is nagy volt. Nagyon finom ropogós, harsogós a termése, finom savanykás. A piacon ilyen almát nem lehet venni. Mindegyik már kicsit puhább, kicsit édesebb.
Az az igazság, hogy a régi magyar gyümölcsfákat már senki sem ismeri... :( Esetleg kis falucskákban tudsz nagymamáktól, és nagypapáktól érdeklődni, hogy mi hol merre... Én is így szereztem be a nagymamám közreműködésével egy Szentiváni almafát, amit sehol senki nem ismert már. Ami jó benne, hogy nem igazán kényes. Termése kisebb, és finom édes.
Hát ez az! Egyetlen gyümölcsfát vettem, az is beteges lett. Kajszibarackot vettem egy éve. (Ha jól tudom, ceglédi arany. Ez a régi fajtának egy ellenállóbb?! fajtája lenne) Mondtam a kertésznek, hogy olyat adjon, amelyik jó fajta, nem kényes. Permeteztem is, mégis a monília megtámadta. Még lehet, hogy megmenthető, de akkor is méreg.
Szakkönyv szerint monília ellen akkor kell permetezni, mikor éppen kinyílik a virág, majd akkor, mikor éppen még nem hullottak le a szirmai. Van a kertemben egy körtefa, egy meggyfa és az említett kajszibarack. Gondolod, hogy ezek összehangolják a virágzásukat? Ráadásul a körtefám szép nagy, így az egyik oldala, a naposabbik, hamarabb virágzik, mint a másik, északi oldal felől. Most vagy mindennap permetezek, vagy hagyom az egészet a fenébe. (Ráadásul, virágzáskor szokott jönni egy hetes eső, így az egész teljesen reménytelen.) Így marad az, hogy permetezés helyett metszegetem a fát, nehogy jobban elterjedjen rajta ez a betegség.
Gyümölcsfáknál szerintem még egyszerűbb a dolog ugyanis egyszerűen a mai fajták túl vannak nemesítve de úgy hogy csak a gyümölcs legyen egyre nagyobb. A többire meg nem figyeltek. Ha tudsz én is csak azt ajánlom hogy régi magyar gyümölcsfajtákat vásárolj.
Igaz, hogy nem őshonosak, de a gyümölcsfáknál azt lehet észrevenni, hogy a régebbi típusúak sokkal jobban bírják a kártevőkkel, betegségekkel szembeni harcot, mint az újabb fajták. Igaz, hogy a termésük nem olyan nagy, esetleg kevésbé ízletes, de szinte mindent kibírnak. Amit pedig az ember kikísérletez, az egy ideig jó, de a kártevők is fejlesztenek, így újból alulmarad.
Itt gondolok arra, hogy a régi őszibarack, melyet "ősbarack"-ként árulnak a piacon, a gyümölcse kevésbé mutatós, mint a mostani társai, de permetezni nem kell. Míg az utóbb kialakított fajták nagyon szépek, gyönyörűre megnőnek, de a gyümölcsfát nem lehet permetezés nélkül nevelni.
A nyáron a szegedi füvészkert hírdette, hogy ingyen osztogat régifajta gyümölcsfákat. Próbálják visszahozni őket, hátha jobban elterjedne, kevesebbet kellene vegyszerezni a környezetet. Jó ötlet.
A kertemben sövényt szeretnék ültetni. A választásom a tiszafára esett. Igaz, hogy lassan nő, de sok mindent kibír. (Nem úgy, mint a divatos ciprus, tuja)
Az evolúció jó dolog, csak az ember az, amelyik beleszól ebbe is.
Végül is erről szól az evolúció. Van valami megjelenik a predátor, kártevő, betegség. És akkor a valami alkalmazkodik, vagy kipurcan. Ezután vagy a kártevő alkalmazkodik vagy kipurcan. De azért szerintem az őshonos dolgok közt van egy jó kis egyensúly, és ha az ember mondjuk betelepít valami új dögöt akkor ahhoz kicsit nehezebb alkalmazkodni mert hát az nem megy nagyon hirtelen.
Ez egy jó általános kérdés. Lehetne vagy egy évig beszélni róla. Ne úgy képzeld el, hogy amelyik 1990 éve van itt, az még mondjuk nem alkalmazkodott, amelyik meg 2001 éve, az hipphopp igen... Általában véve mondhatjuk, hogy minél régebbi egy faj keletkezése, annál instabilabb a helyzete, hiszen azért nem változott meg annyi ideig, mert nem jó az alkalmazkodó-képessége. Emberben is van olyan, akinek nyugdíjaskorára már az ötödik foglalkozása van, ő valszeg minden nehézségre talál megoldást, aki meg mondjuk nyakas földműves maradt öregkorára is, az sok bizonytalanságnak van kitéve. Ugyanígy, amely növény tudja az örökösen változó körülményeket követni, az már a harmadik fajjá alakul át, amíg a másik még mindig ugyanazokhoz a speciális igényekhez ragaszkodik. Ez utóbbi nem túl okos stratégia. Kivételek persze vannak, mint a páfrányfenyő, a boglárka-félék, vagy az állatok közt az ezüstös ősrovar, a kérész vagy a krokodil, de ez a kevesebb. Szintén általában véve mondhatjuk, hogy a normális úton keletkezett új konzumens-reducens fajokhoz (kártevő-e vagy sem, ezen lehetne vitatkozni) tudnak a növények is alkalmazkodni. Győzik az iramot. Bár 2000 év viszonylag kevés új fajok keletkezéséhez, de faj, mint olyan úgyse létezik, ez csak ember alkotta műizé. Ennél kisebb változások azonban mennek végbe mindenen, amihez a növények is szépen képesek alkalmazkodni, Hiszen ez a szép az egészben...ez az örökös verseny. Senki nem győz, mégis mindenki nyer. Amihez semmi nem képes alkalmazkodni, az emberi hülyeség. Az, hogy egy szállítmány vetőmaggal fél nap alatt pluszban behurcoljuk annak kártevőjét is. Ezt semmilyen élőlény nem tudja stratégiával követni, akár őshonos, akár nem. Tehát a kérdésedre: attól függ, természetes körülmények közt van jelen az illető "kártevő" (mármint az embernek káros, de amúgy feltétlen szükség van rá pl. a lebontó folyamatokban) vagy az ember importálta kedvességképpen.
Elég régóta nem írtam, de most egy kérdés zavar már napok óta.
Az őshonos fák, növények mennyire ellenállóak a betegségekkel, kártevőkkel szemben? Ők ugyebár, az adott klímához igazodva éldegélnek már évszázadok, évezredek óta, de folyamatosan új kártevők jelennek meg. Ezekhez mennyire alkalmazkodtak?
amennyire emlékszem tőlünk számonkérték gimiben a Kis növényhatározó és Állathatározó egy részét, képről meg kellett tudni mondani a növény vagy állat nevét, illetve név alapján megkeresni a hozzá tartozó képet, abban már nem vagyok biztos, hogy az osztály minden tanulója kapott jegyet a határozási tudására, lehet, hogy csak azok feleltek belőle, akikre éppen sor került most felhívtam egy gimnazista rokonomat, közölte, hogy nem is tanultak elsőben biológiát, biztosan azért, met másra specializálódott osztályba jár megkérdeztem még valakit, aki minden évben tankönyvet árul gimnáziumban, nem találkozott Kis növényhatározó és Állathatározóval ami jó hír: akit érdekel, hogy melyik növény és állat micsoda könyvesboltokban megveheti (nekem még megvanak gimiből :-)
Egy másik topikban olvastam a pollen allergiáról. Állítólag az allergia kialakulása egyesek szerint egyszerűen csak pszihés eredetű, mások szerint a környezetszennyezés, vegyszerek, élelmiszeradalékok hatására alakult ki. Olvastam egy véleményt, hogy a növények már sokkal hamarabb elterjedtek, mielőtt még az ember megjelent volna, tehát az ember alkalmazkodott a növényekhez. De az újabb terjeszkedő növényekre még allergiával válaszolhat a szervezet. (Lsd. a mostanában divatosan felkapott rettegett parlagfű). És általános nézet, hogy az őshonos növények a jók. De!!!
Az egyik honlapon az allergiát okozó növényekről olvastam, köztük jópár őshonos faj is szerepelt. Pld.: mogyoró, nyírfa, nyárfa, tiszafa, stb. Akkor most melyik lenne igaz?
Vagy nem is őshonos fajokra, hanem annak egy másik változatára gondoltak? Itt gondolok arra, hogy nem a közönséges mogyoró, mely nálunk őshonos, hanem a csavart mogyoró?
Új kategória született ma reggel a TV-ben. Az általam kedvelt műsorvezető így szólt: Vannak a mezei virágok és vannak ugye a komoly virágok (dísznövényeket értett rajtuk). Nekem tetszik.
Régebben láttam a tévében egy filmet, az egyik hazai tájegység növényeit mutatta be. Rengeteg olyan növényről volt szó, mely csak ott él meg. Az egyszerű ember soha nem találkozik velük, hiszen csak azért tudtak fennmaradni, mert olyan helyen vannak, ahol még a turista se jár.
Gyakran rácsodálkozunk, hogy jéé, itt ilyen is él? Sajnos nem ismerjük a hazai növényvilágot. (Jó, mindenki felismeri a pitypangot és a bogáncsot az árok partján, de a tudomány itt meg is áll)
Sajnos, én is ezek közé tartozom. Így ha tudtok valamilyen jó honlapot, fényképes leírást, filmet, amiből lehetne tanulni, szívesen fogadom. Iskolába már régen jártam, de amit ott tanultunk, az nagyon kevés volt.
A hétvégén a kutyámmal elmentünk sétálni ki a határba. Mivel az Alföld közepén lakom, így kukoricán és napraforgón kívül kevés vadnövénnyel találkoztam. A várostól 8 km-re is még törmelékhalmot, szemetet találtunk. Persze, ha kocsiba ül az ember, és távolabbra megy, akkor már van olyan hely, ami érintetlenebb, tisztább a környezet, és nincs szántóföld. Ez utóbbi azért nincs, mert szikes a talaj. Ha széjjelnéz az ember, mindenhol sivár síkság, messzire el lehet látni, nincs fa, vagy bokor. Itt csak az alacsony növésű növények élnek meg, melyek az ilyen környezetet szeretik. Sok kis apró növény van, melynek jó lenne tudni a nevét. Nem tudom, hogy ilyen szikes helyen az eredeti, őshonos növények élnek, vagy az újabb, terjeszkedő fajok? Itt nincs parlagfű, kanadai aranyvessző. De más? Vagy a szikes talaj miatt ez a vidék olyan lenne, ami megőrzi az eredeti növényvilágot?
Gimiben -mint ahogy egyéb tárgyakból- úgy bioszból is nagy a tankönyv-kínálat. Sőt segédkönyvek garmada áll diák és tanár részére. A törzsanyag része az ökológia, hazai és idegen tájak élővilága, és egy kis rendszertan. Legtöbb helyen I. oszt-ban letudják egy teljes tankönyv keretében.
Szoktam tereptúrát vezetni osztályok, erdei iskolák tanulói részére és már nem hökkenek meg azon, hogy egy erdei iskola biosztanára egyetlen növényfajt sem ismer fel. Az egyik ilyen ped. a farkaskutyatejnél (Eu. ciparissias) azt mondja a gyerekeknek, ez különleges ritka növényfaj lehet, mert piros a virága. Kérdem diszkréten, mitől erdei iskola az övék, közli, mert erdőben van.
Szerintem ezt a sztorit már egyszer írtam, de azóta is szomorkodom miatta.
Ha haragszom, azt leírom szó szerint, itt most tényleg az lepett meg, hogy miről jutott eszedbe. De mondom, amit leírtál, azzal teljesen egyetértek.
Jut eszembe... Elvben középiskolában most van valamilyen növény- és állatismeretoktatás? Ahogy emlékszem, nekünk nem volt, mivel a négy osztály "hagyományos" tankönyve ilyen részt nemigen tartalmaz. Általános iskolában foglalkoztunk hasonlókkal. Most mi a helyzet, tudtok erről valamit? (Az őshonos fajokhoz ez úgy kapcsolódik, hogy azért nem kell túlzottan meglepődni, ha a gyerkőc nem tudja megkülönböztetni a tyúkhúrt a pitypangtól, ha azt utoljára 4-5. osztály környékén tanították neki. Ha tanították.)
