Barom idegesítő félórás képernyőelsötéttülések. Minden cselekmény mint lassított felvétel. Emberi érzéssel rendelkező számítógép, amire a korabeli novellák 90%-a alapul. A látvány a 12 évvel későbbi Csillagok háborújával volt egyszinten, de gondolom nem ez a lényeg. Mitől volt ez akkora durranás?
Az előző cikkből is és ebből is sok minden kiderül, de érdekes hogy inkább verbálisan, mint képileg - nem tudom hogy nemigen maradt fenn esetleg eredeti képanyag, vagy nem készültek háttérfelvételek, miközben nagyon érdekes volna látni az elmeséléseken túl hogy valóban hogyan is készülhetett ez vagy az a jelenet.
A lebegő tollról olvastam hogy egy hatalmas üveglaphoz volt rögzítve amiről a stewardess aztán fel tudta venni, de ez is elég valószínűtlenül hangzik - mondom: klassz lenne LÁTNI is olyan felvételeket amik ezeket a részleteket megmutatják.
Érdekes a cikk, sajnos nagyon kevés képpel, és a szöveg is inkább általánosságokat ír le - nagyon izgalmas lenne részleteket látni, tudni és megérteni hogy mit is jelentett a speciális kameraelhelyezés- és mozgatás a súlytalansági jeleneteknél, és így tovább...
"- A londoni férfi egy nagyon hosszú snittel kezdődik, amin nagyon sokáig csak egy hajó orrát látjuk. Ez arra szolgál, hogy szinte transzba ejtse a nézőket?
- Nem kell ezt annyira túlmisztifikálni: hát megjött a hajó. Végül is én szeretek mindig alkut kötni a nézővel, rögtön egy film elején. Közölni vele, hogy ez most ilyen lesz, és ha nem vagy rá vevő, akkor jobb, ha most mész el, mert nem baszod tovább az idődet. A Sátántangó elején hét percig vonulnak a tehenek és az ég adta világon nem történik más, csak le van téve valami nagyon nagy alap. Az, hogy itt miről lesz szó. Milyen logikával, milyen módon van valami elbeszélve."
Igen, de a Ragyogást nézve égig frászban van az ember, míg az Űrodüsszeia nézője addigra már túljut azon a ponton, hogy fordulatos cselekményben reménykedjen.
A technikai megoldásokról mennyire tudható bármi is? A majom-maszkírozások az elején, és pláne a súlytalanság-jelenetek: 1968-ban nem lehetett gyerekjáték...
Kubrick maga is előszed időnként egy-egy régi motivumot.
Pl ha jól rémlik a Ragyogásban (1980) egy kölyök valami háromkerekűvel triciglizik végig szobák hosszú során, mely beállítás erősen hajaz az űrhajósra mikor a 2001-ben körbefutja a forgó űrállomást.
A zenei idézetekhez hozzátehető még egy, ami azért meglepő mert egyáltalán nem sci-fi:
John Cassavetes: Minnie és Moskowitz (1971)
Azért meglepő, mert Cassavetestől nagyon távol áll az efféle szimbolikus filmnyelv, de az egyik jelenetben a városon autóznak át, tükröződnek a fények az íves szélvédőn, a 2001-re picit hasonló hangulatú beállításnál megszólal a Kék Duna.
Nem komponálok hanem komponálTATok :-), de nyilván könnyített pályán focizok: arról a zenéről beszélni és továbbgondolni amit jól ismerek, ami a zsigereimben van: persze hogy megy (és szívesen is csinálom), de minden előképzettség híján nyilván nem tudok BÁRMIhez hozzászólni: hiányosak az ismereteim, az eszközeim, a műveltségem, így nyilván nem csinálok semmi ilyesmit "csípőből". (azért kösz a feltételezést :-) ) De pont ezért érdekel a dolog: miről lenne izgalmas beszélgetni, kérdéseket feltenni, olvasni, ha nem arról amit az ember NEM ismer?...
Amerikában az 1880-as népszámlálás adatait egy lyukkártyaolvasó géppel végezték. A feltaláló, Hermah Hollerith 1911-ben megalapította a Tabulator Machine Companyt, amiből 1924-ben, mindenféle kavarások után megalakult az International Business Machines.
Ne akadj már ki minden szóra! :) Lehet, hogy a"felhánytorgatott" pejoratív felhangú, de hát tudhatod, hogy nem annak szántam. :)
Azért mondtam, hogy olvasd el ha teheted Lemtől az Anankét, mert akkor megérted mire célzok HAL-lal kapcsolatban. (Amúgy az megvan, hogy a rossz nyelvek szerint csak azért HAL, mert minden betűje eggyel előrébb van az ABC-ben, mint az IBM? Persze Clarke szerint a Heurisztikus Algoritmus rövidítése)
Egy számítógépben hiba a paradox programozás, Hiszen nem csak hardveres hiba lehet, hanem szoftveres is. (Megintcsak egy novellával, jelesül Asimov egyik remekével példálozzak, ahol egy paradoxonnal (minden ügyvéd hazudik, mondja egy ügyvéd) teszik tönkre a szuperszámítógépet)
Közben olvasom a beidézett cikket - azért ez elég háztartási értelmezése Hofstadter-féle egymásba fonódó hurkoknak, de nem rossz! :-)
"felhánytorgatott vontatottság egyrészt a kor jellemzője, másrészt a hangulat bemutatása" - "hánytorgatott"?... Felvetett, szóba hozott :-). Nem önmagában problémás a hossz, hanem például a konkrét színészekkel. Nemrég néztem újra a Straight Storyt, a maga hosszú beállításáaival - "tele" volt, feszes volt; de nyilván sok hasonló példa volna sorolható, de tényleg időt lopok rá a remélem közeljövőben sikerül.
"Pont az a lényeg HAL szerepében, hogy megértsük, nincs gonosz számítógép! Elromlott számítógép van, amit hibásan programoztak". - magam sem mondtam h gonosz (egy cikk kérdését idéztem), de az előző bejegyzésednek nem az egyik fontos pontja, hogy nem hibáról van szó, hanem arról az önellentmondásról, ami szükségszerűen be van építve a rendszerbe magába? (Hofstadter a Gödel-tételre hivatkozik sokat, eszerint nem hozható létre a matematikában olyan erős rendszer, amin belül ne lehetne megfogalmazni legalább egy olyan állítást, amiről a rendszer kritériumai alapján nem lehet eldönteni az adott állítás igaz vagy hamis voltát. Ez nem a rendszer hibája, hanem sajátossága - a cikk szerint a gép is egy ilyen paradoxonnal kerül szembe. Igaz: az is tekinthető hibának, hogy erre nem készítették fel. Hofstadter könyvében ezeket a fejezeteket nagyon vidám kísérőtörtének körítik: létrehozzák a lemezjátszót a sajátrezgésével tönkretevő hanglemezt, erre válaszul megépítik a lemezjátszó-összetörő-lemez rezgéseire lemezjátszó-visszaépítésel (önjavítással) reagáló lemezjátszót, és így tovább, a végtelenségig... :-) )
"egy épület megtervezésével lehet értelmezni egy zeneművet" - pontosan: történetesen építészetet tanítok, és első évben zenére (is) komponálunk formatanulmányokat, így valamennyire benne vagyok a dologben ;-). Ha Te nem szoktál sem filmekről, sem zenéről, sem másról nagyon beszélgetni - őszinte részvétem. :-)
"amit itt te erőltetsz" - ???????
"annak semmi de semmi értelme" - másik emberek beszélgetnek itt, kérdezgetik egymást, válaszolnak egymásnak. Te eddig itt se voltál, hozzá se fűztél semmit, azt sem lehetett tudni hoyg zavaró lenne a dolog. Miért fáj hogy másvalakinek kérdései (ad absurdum: gondolatai?!?..) vannak?... (Túl olcsó poén lenne megkérdezni, hogy lehet hogy ismeretlen az élmény? ;-) )
Ahogy írtam, például az a jelenet, ahopl a zene a Kék Duna keringő, szintén olyan hosszú, hogy gyakorlatilag az egész zene "belefér". Az én véleményem szerint a felhánytorgatott vontatottság egyrészt a kor jellemzője, másrészt a hangulat bemutatása. Szerinted mennyire vontatott az út a Jupiterig ébren? :)
Pont az a lényeg HAL szerepében, hogy megértsük, nincs gonosz számítógép! Elromlott számítógép van, amit hibásan programoztak. Olvasd el Lemtől az Ananké című novellát!
Ugyanúgy tehetők állítások egy absztrakt festményről, ahogy egy épület megtervezésével lehet értelmezni egy zeneművet.
A véleménycsere eszközei a szavak, a mondatok, melyekkel legfeljebb szakmai nézőpontból lehet leírni egy absztrakt festményt. Ettől még persze lehet akár órákat is beszélgetni Miro vagy Kandinszkij vagy akár Konok Tamás képeiről vagy inkább azok kapcsán, de amit itt te erőltetsz, hogy mondja már meg valaki, mitől jó ez a film, meg, hogy te másképpen értelmezed az egyes jeleneteket, mint wiki cikkírója, hát, hogy a jó fenébe lehetséges ez, stb., annak semmi de semmi értelme. Ettől még persze ...
Ez izgalmas, főleg a möbius-hurok - már csak azért is mert az ismeretségi körömben nemigen ismeri senki Hofstadter gondolatait, örömteli volt itt látni! (egész alaposan később lesz időm átfutni, most csak gyorsan átszaladtam a cikken).
Érdekesek a felvetődő síkok, akár a számítógép szerepével kapcsolatban (valahol az Indexen is nem rég vetődött fel a "gonosz számítógép" kérdése), lassan elérkezek a pontig hogy újranézem, mindezzel a munícióval. A hosszúsággal, a vontatottsággal kell majd megküzdenem: mintha nem volnának elég erősek az eszközök hogy elég erővel megtöltsék ezt a rettenetes hosszú film-időt. (vagy a színészek: nem érzem elég karakteresnek, nincsenek megmaradó emlékezetes pillanatok - szerepeltek máshol, ismert arcok ők?)
