Ilyen nyakatekerten még nem láttam ábrázolni egy lineáris függvényt, amit az eredeti alakjában egy hetedikesnek is meg kell értenie. :-)
Ha esetleg érettségin az lenne a feladat, hogy ábrázolja a megfelelő grafikontípuson az összefüggést, sejtésem szerint nem ez lenne a max. pontos megoldás.
2014.01.11. Mivel lendületben voltunk, gyorsan néztünk egy szabad napot, amikor folytathattuk a 15.sz. túrával az OKT-t. Gyors egyeztetés után, végül hatan jöttünk össze, a 3 fős "törzsgárda" csapathoz most 3-an csatlakoztak. A turistaháznál a bélyegző szépen elő volt készítve, hamar le is rendeztük az adminisztrációt, majd megkezdtük az utat, az épp előkészületben levő bográcsok között. Eleinte rengeteg turistajelzés kísért bennünket, majd a Zsivány sziklák után már csak a kék körséta tartotta magát egy darabig, majd az is elkopott, és maradt egyedül a kék sáv. Nagyon jó időt fogtunk ki, és kellemesen beszélgetve ereszkedtünk lefele, hogy elérjük az első pecsételőhelyünket, amely a Felső Kocsma elnevezésű, fűtött vendéglátóipari egységben volt. Ki is használtuk a helyet egy pici pihenésre, és természetesen a folyadékpótlást is megoldottuk. Hamarosan újra nekiveselkedtünk, és elindultunk a szurdok irányába. Pilisszentkeresztet épp készültünk elhagyni, amikor az útirány jelző táblát mustrálgatva, szóba elegyedtünk annak készítőjével. Nagyon szépen és stabilan meg volt csinálva, látszott, hogy profi munka. Ahogy haladtunk be a szurdok felé, a szénégetők is szépen ki voltak tisztítva, köszönet érte azoknak, akik készítették! A szurdokvölgybe való belépés is szépen ki lett tisztítva, új híd és a Som-hegyi th. felé vezető kék négyzet jelzést magyarázó útirány mutató oszlop táblái is szépen meg voltak csinálva. Itt már nőtt a népsűrűség, hiszen népszerű kirándulóhelyről van szó. Nem is véletlenül, hiszen a hely elragadó. Fényképezgettünk, kerülgettük a kisgyermekes családokat, majd a parkolót elhagyva már ismét csökkent a kiránduló sűrűség, viszont megkaptuk társnak a kék Mária utat is, amelyet frissen festettek fel. A zöld sáv csatlakozásakor a Szent-kút irányába fordultunk, ez a forduló a másik irányból jövőknek kissé nehezen kezelhető, mert nem a magát adó úton van jelezve az út, hanem egy cserjés ösvényen keresztül kell menni, amire viszont nehéz jelzést festeni. Hamar elértük a pihenőt, ahol meg is pihentünk, és elővettük elemózsiánkat is. Nekem sajnos egyre jobban kezdett fájni a vádlim, de a botokkal tudtam azért haladni elfogadhatóan. Szerencsére nagyon rendes túratársaim voltak, akik nem rohantak világgá, hanem figyeltek néha hátrafelé, és amikor elmaradoztam, akkor megvártak. És ha már a társak dicséreténél tartok, akkor azt is meg kell említsem, hogy nagyon kellemes volt, hogy sokat mentünk csendben, és tudtuk élvezni az erdőt és a jó időt. No de visszatérve a túrára, amikor Csobánkánál a sárga sávot elhagytuk, elég gyengén jelzett szakaszba botlottunk, de megmutattam a túratársaknak, hogy nem kell itt kétségbe esni, mert ha nem is tudnánk, hogy merre kell menni, akkor is látszik a Kiskevély és a Nagykevély nyerge, és ugyebár oda tartunk :) Szép lassan elértük végre a pihenőt, ahol ismét nagyon sokan voltak, az utolsó szakaszon más csapatok is beértek bennünket, valamint a sárga jelzésen is jött pár csapat. Itt is ettünk egy keveset, majd elővettük a pecsétpárnát, és a pihenőtől távolabb eső bélyegzővel csináltunk pár lenyomatot. Kielemeztük a füzetet, és megnyugtatott, hogy már nincs sok hátra. Sem a távolság, sem a szintemelkedés nem volt olyan sok, hogy kétségbe estünk volna. Leereszkedtünk a nyeregből a Teve-sziklához, ahol rövid fotózgatás után, indultunk is tovább. Pilisborosjenőnél a magányos fenyő visszaköszönt, de a kb. 12 évvel ezelőtti kéktúránk alkalmával még csak parcellázták ezen területeket, ahol most már teljesen beépült családi házas övezet fogadott. Ripsz-ropsz megmásztuk a Köves-bércet, majd elkezdtünk ereszkedni a köves bércoldalon, itt nem volt nehéz kitalálni, honnan kapta a nevét. Az aszfaltra kilépve ránéztem az órámra, és bevillant, hogy kb. 5 perc múlva jön egy busz, így kicsit kiléptünk, és épp el is értük a buszt. Jó túra volt, szép idő volt és minden szép volt, köszönöm a túratársaknak is a jó hangulatot, ami feledtetni tudta a lábfájásomat is.
Terveink szerint jan.25.-én folytatjuk. Remélem, nem jön közbe semmi.
