Egy regényben nyugodtan lehet "csúsztani" és "hazudni", azaz fantáziálni, hiszen messze-messze nem tényfeltáró dokumentumról van szó ugyebár. Ráadásul tudtommal a Da Vinci Kód könyvben sehol sincs még csak az sem feltüntetve, hogy tényekre alapulna. Tehát nyilvánvalóan egy nyilvánvaló hipotézisekre alapuló fantazmagória az egész.
Ennek ellenére sokan kényszert éreznek, hogy igyekezzenek cáfolni és támadni, holott nem veszik észre, hogy ennyi erővel ezt akár a János Vitézzel is tehetnék. Kb ugyanannyi értelme lenne....
Viszont bennem ez gyanút kelt. E reakciókból nagyon úgy tűnik, hogy a könyv gyenge pontba trafált bele... Szóval mégiscak van mit védelmezni... ?
Hiszen az igazságot nem kell ugyebár, affelől az ember nyugodt szokott lenni, és maximum megmosolyogja a kétkedőket és támodókat...
Az egész olyan, mintha egy étteremben viccből elkiáltanám magam, hogy "rendőrség!" és több asztaltól felugranának emberek és elszaladnának... Gondolom érthető a hasonlat... ;)
Észre kéne venni, hogy pontosan e reakciókkal keveri magát gyanúba az egyház és harcos védelmezői... Ha csendben maradtak volna, már senki sem foglalkozna a dologgal. Egy érdekes, izgalmas és elgondolkodtató fantázia-regény lett volna a sok közül, semmi több.
Dan Brown regénye műfajilag a history-fiction. Történelmi-fantasztikum.
Így van. Viszont azt se felejtsük el, hogy a történelem egy jókora része is fantasztikum. És most nem elsősorban a történelmi hamisításokra gondolok. Az ember (történetesen egy krónikás) akaratlanul, szánt szándék nélkük is megszépíti, átformálja a dolgokat. Gondolom hozzám hasonlóan Te is próbáltál naplót írni kissrác korodban, és le merném fogadni, hogy a Te naplódban sem a színtiszta valóság szerepelt, még ha nem is szándékosan akartad, hogy ilyenre sikeredjen...
Ne hidd, hogy ezzel most azt mondom, hogy a könyvben leírtak igazak. Nem. A könyv sztem az igazságnak egy lehetséges verzióját mondja el. Mint ahogyan a történelem is csupán az igazságnak egy bizonyos verzióját meséli el. És csak azért, mert ennyi meg ennyi százada ezt vagy azt fogadjuk el ténylegesen megtörténtnek, az még koránt sem jelenti azt, hogy a dolgok valóban úgy is történtek meg.
A kereszténység nem fogadja el a gátlástalan vagyonosodást, azt, hogy egyeseknek 20-30 milliárd dolláros vagyona legyen, miközben mások napi 5 dollárból kell, hogy megéljenek. A keresztény tanokkal nem egyeztethető össze a lelkiismeretlen kizsákmányolás.
Az általa alapított egyház azóta, közel 2000 év alatt, próbálta terjeszteni az ő nézeteit.
Kötve hiszem, hogy Jézus annak idején egy olyan szervezetet képzelt volna el a keresztény közösség élére, amely - annak ellenére, amit fentebb írsz, hogy a keresztény tanokkal nem egyeztethető össze a lelkiismeretlen kizsákmányolás - azért elég szép harácsolást vitt véghez a századok során, és akkor még ugye oldalakon át sorolhatná az ember, hogy az egyház az általad említett "keresztény hitelvek és az általa lépvislet eszmerendszer" nevében még milyen más keresztényinek egyáltalán nem nevezhető tetteket követett el...
Dan Brown regénye műfajilag a history-fiction. Történelmi-fantasztikum. (Figyelem, ezt a szót én most találtam ki, és szabadon használható, de kéretik megjelölni a forrást! (c) Epikurosz, 2006.)
Ugyanez, mint a sci-fi = tudományos-fantasztikum. A tudósok ma már jót nevetnek, néha inspirálódnak a sci-fiből, javasolom, hogy a teológia is járjon el így a his-fivel. (Bár A Da Vinci-kódra a histerical-fiction jelölés is ráillik :-)
No, de lépjünk tovább, mert nem a műfaji besoroláson van a lényeg. A történelmi-fantasztikus művekben fel lehet dolgozni bizonyos korokat, jobbára a mai érdekeknek megfelelően. Teccett figyelni ugye: A MAI ÉRDEKEKNEK MEGFELELŐEN!
Kétségtelenül, ez így praktikus. Minek kutatni régi levéltárakban, múzeumokban, mint például Passuth László, vagy az általad idézett Sienkiewicz, vagy akár Prus, stb.? Nem az igazságra van nekik szükségük, hanem egy hordozó közegre, amellyel A KÍVÁNT ÜZENETET BELECSEPEGTETHETIK A BEFOGADÓ AGYÁBA. Szép kis összeesküvéselmélet, ugye? Ráadásul igaz is, nem úgy, mint az Opus Dei köré szőtt handabanda.
Lépjün még tovább. Holywood kedvenc témái között mindig is ott volt az ókor, de most nézzük csak a nem oly rég készült filmeket.
Egy animációs filmet javasolok górcső alá venni, amelynek címe: Egyiptom hercege. Mózesről szól, egy zsidóról, aki a fáraók országában élt, de megölt egy rabszolgát (köztörvényes bűncselekmény), ezért száműzik. A sivatagban apósa, Jetró kiképezi hittérítőnek. Visszatér az egyiptomiakhoz, és a József által becsempészett zsidók leszármazottait kivezeti Kánaánba. Közben kivégeztet 3000 embert (népirtás: emberiség elleni bűncselekmény), akik nem voltak hajlandók megtérni az egyistenhitre, amely természetesen csak az egyedüli üdvözítő hit.
Mit hozott ki Holywood ebből a történetből? Egy szép kerek, megható történetet, amelynek lényege, hogy lám ezek a zsidók milyen rendes emberek, és húzzák meg magukat az arabok, mert hanem magukra szabadítják a csapásokat.
A másik oldalon ott van Jézus. Amúgy ő is zsidó, de az élete nem annyira izgalmas, mint Mózesé. Nem öl meg senkit, sőt, épp ellenkezőleg, halottat támaszt fel, 5 kenyérből és pár halból enni ad ezreknek, betegeket gyógyít, vizet borrá változtat, és tanít a szeretetre. A pogányoknak is elhozza az üdvözülés ígéretét. Nem mészároltatja le az ellenfeleit, nem hódít meg semmilyen földi királyságot. A vége az lesz, hogy keresztrefeszítik, de állítólag harmadnapra feltámadt, majd felment a mennybe. Az általa alapított egyház azóta, közel 2000 év alatt, próbálta terjeszteni az ő nézeteit. Ez így, túlságosan egyszerű, sőt gyanús. Ki kell találni egy történetet, amely kompromittál, diszkreditál, besároz.
Mózes okés, Jézus gyanús.
No, de mi ennek az értelme?
Segítek: az az eszmerendszer, amelyet a kereszténység képvisel, nem felel meg bizonyos érdekeknek. A bizonyos alatt azokat kell érteni, akiknek a kezében van a pénz és a hatalom. A középkorban, amikor VIII. Henriket a pápa nem akarta elválasztani feléségétől, az angol király lefejeztettte a magtalan királynét, majd a következőt, majd a következőt... és alapított egy új egyházat. A válóper mögött - megint egy "összeesküvéselmélet"! - valójában az volt, hogy Róma felosztotta az Újvilágot a portugálok és a spanyolok között, emiatt Anglia hoppon maradt volna, ha aláveti magát a pápai döntésnek. Róma akadálya volt Amerika szabad kirablásának, a rabszolgaságnak, ezért kellett szakítani vele.
Ma mi a helyzet?
A keresztény vallás ma is, csökönyösen, az erőszakmentességet, a szeretetet hirdeti. Persze 2000 éves történelme során sok hibája is volt, de a Biblia, és főleg ennek újszövetségi része makacs szöveg, nem lehet átírni, ezért mindig vissza kellett térni az alapvető tételekhez.
A keresztény hitelvekkel nem egyeztethető össze Irak lerohanása, az afrikai ásványi kincsek (gyémánt, arany stb.) kirablása, és az a nagy társadalmi egyenlőtlenség sem, amely ma van. A kereszténység nem fogadja el a gátlástalan vagyonosodást, azt, hogy egyeseknek 20-30 milliárd dolláros vagyona legyen, miközben mások napi 5 dollárból kell, hogy megéljenek. A keresztény tanokkal nem egyeztethető össze a lelkiismeretlen kizsákmányolás.
Hát, ez fölöttébb zavaró. Nosza, kígyót-békát kell kiabálni a keresztény vallásra, és főleg a legcentralizáltabb, ezért legveszélyesebb keresztény felekezetre, a katolicizmusra. Elvégre a maffia régi módszere, hogy az őt bírálókat, esetleg (bűn)üldözőket befeketíti, hogy annak tűnjenek, ami valójában ő. Nem folytatom, mert ez már démonológia, ami egy eléggé ismeretlen tudományág.
Már többször kiakadtam a nyilvánvaló baromságokon, de most már elolvasom, mert mások tévedése tanulságos is lehet.
Azért örülök, hogy nem adtam pénzt a könyvért.... :-)
Most a 432 oldalon tartok. Nem rendelkezek egy átlagon felüli tudással, de az itt található szövegrejtvényt 2 perc alatt megfejtettem, amit a regény 2 tehetséges kutatónak se sikerült.
Általában hasonló könyvek olvasásánál nem jellemző, hogy kitalálok előre dolgokat, de itt nem ez az első.
