Mit lehet megtudni egy hang hallatán, esetleg egy fotó alapján valakiről? Mire lehet következtetni? Valóban elképzelhető, hogy következtetni lehessen arra, milyen a szobája és milyen ruhákat szeret? Esetleg arra, hogy monogám? :>
Ötlet: A Három Gráciától
Most egy pozitív típus jutott eszembe. Sajnos nagyon ritka, de pl. a nagybátyám ilyen. Semmi nem probléma neki, mindenre derűsen legyint, hogy "megoldjuk", semmiből nem csinál nagy ügyet, nincsenek számára legyőzhetetlen akadályok. Nem fél a felelősségtől, több szervezetnek, intézménynek is igazgatója, mégis mindenre talál időt. Soha nem morcos, mindig segítőkész. Számomra ilyen az igazi férfi.
Viszont úgy veszem észre, hogy nagyon gyakran éppen a szakmailag rendkívűl képzett hatalmas tudású embereknek mintha alaposan beszűkülne más téren a látóköre - szakbarbárrá válik, csak a munkájához köthető tudás érdekli, mással jóformán nem foglalkozik. Csak a szakmai kérdésekről tud igazán elcsevegni, más téren zavarba jön, hallgat, szűkszavúvá válik - gondolom, nem véletlen ez, hiszen ma már szinte bármiyen területe az életnek annyira bonyolultá vált, hogy egy-egy részét is átlátni teljes embert igényel, és ha valaki teljesen át akarja látni az adott területet, mással nincs is ideje foglalkozni, legyen mérnök, orvos, vagy jogász, és még sorolhatnám.
Azért vannak rendes emberek is. Egy nyugdíjas CAD-tervező mérnök foglalkozik velem napok óta; órákon keresztül tanítja a szakmai fogásokat a Neten keresztül, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül - önzetlenül. Egyszerűen annyi elég neki, hogy tovább adja a fiatalabbaknak a szakmai tudását, és 'csak' ennyi, ami elégedetté teszi.
Volt szerencsém jópár példányhoz abból az embertípusból, akinek meg sem fordul a fejében, hogy hajnali egy körül nem feltétlenül trappolva kellene közlekedni egy falépcsőn. Ennek következtében ezentúl ünnepélyesen csatlakozom ahhoz a típushoz, akik csak normálisan hangszigetelt szállodában vesznek ki szobát.:-))
Éppen néhány napja meditáltam azon, hogy írok ide a politikusokról, mint embersablonokról - hogy a politikus az a típus, aki valamilyen ideológia köntösében csupán az egyéni ambícióit akarja érvényesíteni - befolyásra vágyik, vagyonra, hatalomra, hírnévre pártfüggetlenül - annyi minden kavargott bennem, de úgy gondoltam, ilyen téma nem erre a békés helyre való - úgyhogy inkáb csak annyit modok: Hát igen...
Amikor elindítottam ezt a topicot, nem is gondoltam azokra a sablonemberekre, akik mostanság tankok helyett dübörögnek úton-útfélen. Nem gondoltam a politikusokra.
Kevés ember van, akinek még maradt arca, aki egyéniség, aki nem fulladt még bele önmaga konformizmusába, nem lett megélhetési magyar.
Szeretném vissza a Kossuth teret. Én is a nép vagyok.
Hihetetlen csodabogarak vannak. Ma egy nő volt nálunk, megkérdeztük, mivel foglalkozik, azt mondta, könyvelő, ezoterikus módszerekkel tünteti el az adót. Csiribí-csiribá, volt adó, nincs adó. Azért inkább nem bíznám rá a könyvelésemet.:))
Tulajdonképpen az a baj, hogy azt a törvényt, hogy a házasság vagyonközösséget jelent, akkoriban hozták, amikor még a házasságok egy életre szóltak. Amióta viszont bármikor felbomolhatnak, több galiba van vele, mint haszon. Kíváncsi vagyok, mikor kapnak észbe a jogalkotók, hogy a valódi helyzetet kellene alapul venni, és nem az ideálisat.
Szó sincs kitevésről. Arról van szó, hogy a pasi lelépett, és követeli magának a ház árának a felét. Mellesleg mióta szokás pénzre váltatni egy ajándékot, ha másképp nem tudod magaddal vinni? Számomra ez akkor is nagyon meredek. Az ilyen emberek miatt muszáj házassági szerződéseket kötni. És mert manapság sajnos akkora a mohóság az ingatlan körül, hogy sosem lehet tudni, kiből válik ilyen ember.
Múltkor olvastam a Nők Lapjában egy esetet, amikor a szülők a fiukra iratták a házat, amiben ők is benne laktak. Az megnősült. Karamboloztak az autóval. Meghalt a fiú, másnap a lány is. A fiú örököse a felesége, tehát a lány volt, a következő nap viszont a lány után a lány szülei örököltek. Akik persze kaptak a jogi lehetőségen, és kirakták komaasszonyékat a házból. Röhej, hogy ilyesmi megtörténhet. Hogy ilyenkor az emberek nem azt mondják, hogy "ugyan már, jog ide vagy oda, semmi közöm ahhoz a házhoz, nem én építtettem".
Nem visszacsinálni akarták. Ő lépett le, ő hagyta ott a feleségét és a pici gyerekét. Aztán meg persze követeli, hogy fizessék ki neki a ház felét (amit egyébként a nagymamától, nagymamástul kaptak). Nekem ez meredek. Számomra egy fél ház annyit jelentene, hogy az enyém, amíg a másikkal vagyok. Hogy mindenét meg akarta osztani velem, mert egy életre számolt a jelenlétemmel, és nem gondolta, hogy bemondom az unalmast.
"Nem törvény, hanem a belső útmutatások szerint." De hát ez a baj! Hány ember van, akinek azt mondja a belső hang, hogy miért küzdj, gürcölj valamiért, amikor elveheted mástól.
Persze, most nem elsősorban a válásra, és a vagyomegosztásra gondolok, hanem úgy általában.
Egyszerűen nem értem, hogy egyeseknek miért nem világos, hogy az igazság és a jog két különböző dolog, és hogy az első nagyságrendekkel fontosabb. Hogy az a ház, amihez én nem járultam hozzá, az nem az enyém akkor sem, ha évekig házasságban ott éltem. Hogy ha egyetlen bőrönddel költöztem be, akkor egyetlen bőrönddel költözöm ki akkor is, ha a törvény szerint követelhetném a felét, mert a párom volt szegény olyan bolond, hogy heves szerelmében rámiratta. Hogy nem érzi valaki, hogy mi az övé és mi nem? Nem törvény, hanem a belső útmutatások szerint. Mert az a lényeg.
Amikor először hallottam róla, nekem is éppen ez jutot az eszembe.
Fiatal korunkban annyiszor hozunk rossz döntéseket, és ilyen komoly témában, ami az esetek többségében megmásíthatatlan, nem volna szabad engedni ilyen fiatalokat dönteni.
Különben is, nagyon jó módszerek vannak a védekezésre, és tényleg elgondolkodtató, vajyon hány lány nem önként tenné ezt, hanem valamilyen nyomás hatására.
Mit szóltok ahhoz, hogy most nálunk 18 éves kortól bárki kérheti a művi meddővé tételt? Eszement baromság. A 18 évesek még annyira gyerekek! Később ezerszer megbánhatják.
Mondjuk szerintem a nagykorúság határát is ideje lenne kitolni, egy 18 éves még végképp nem felnőtt.
Ahogy gyűlnek a tapasztalataim ismerősök, barátok, rokonok gyerekeivel, egyre biztosabb vagyok abban, hogy én majd kislányt szeretnék. Egy fiúgyermek életben tartása számomra túl nagy kihívásnak tűnik.:)
