Hallom a rádióban, az MSZP csak kitart a "fehérítés" mellett. De figyelem, ha lesz cselédkönyv, kellenek cselédtörvények is! Volt ám már ilyen Magyarországon! Hisz rendezték korábban is igen akkurátusan a házi cselédek, béresek és szolgák, részesek, summások és napszámosok stb. jogkörét. Különösen bájos mondjuk, hogy a 2001. tájékán a Fidesz-kormány által módosított munkatörvénykönyv ellen pont az MSZP emlegetett cselédkönyvet, s most Gyurcsány Ferenc mint fő kormányzati programot adja ezt elő. Előbb-utóbb a fagyi visszanyal. Csak sajnos a cselédkönyv önmagában nem ér sokat, ezért érthetetlen, hogy miért késlekedik az MSZP a cselédtörvény parlament elé való terjesztésével.
Igazad van, nem ér semmit! Aki megalkotta, úgy alkotta, hogy büntessen. Mindenkit, munkavállalót és munkáltatót egyaránt. A munkavállalót ráadásul nem is ösztönzi, nagyívben pottyant a nyugdíjjogosultsági napok szerzésére. Neki nem a jövő számít, hanem a ma. Rosszabb esetben a tegnap, mert bolti adóssága van pl-ul. A jövőre magasabb egzisztenciák gondolnak inkább. Hogy idáig csúsztak ezek az emberek, nem biztos, hogy az összes felelősséget rájuk lehet lőcsölni. Talán azok felelőssége nagyobb akik azidő alatt,- míg ezek lecsúsztak- iszonyatosan meggazdagodtak pl-ul közvagyonból. Ráadásul a cselédkönyvet kiállító hivatal is jó magasról leejti az egészet, kiállítja, odaadja slussz. Nemrég láttam 1999 évre szólót, amit 2000. január 15-ig le kellett volna adni a kiállító hivatalba, hogy mekapja a következő évit. Azóta nincs neki érvényes tárgyévre szóló, és a kutya sem kérdezi meg tőle, hogy árulja már el, hogy lehet havi 17200-ból megélni. Ja meg csak akkor kap könyvet, ha kéri. Nem azt mondják a munkanélkülinek, hogy itt a könyv, oszt x napot minimum tessék benyálaztatni, me különben ugrik a segély egy része, vagy az emelés vagy valami. Meg az is, hogy a ragasztott napokra levonja a napi segélyt. Hát aki kitalálta az még nem látott ilyen csóró, segélyből/is élő embereket. Nem enged ragasztatni, tőle már csak ne vonogassanak. Nincs mondjuk 1000 Ft ragasztás, nincs 573 Ft levonás. De jól járt az állam mi. De van büntetés. Majd az pótol, behoz, elrettent, "kikékít"! A gazdaság e lendületes állapottyában hasonló cselekedet ez ahhoz, mint amikor a juhász a lesántult birkákat kutyáztatással próbálja meg gyógyítani. Bravo!
Elnézést, elnézést, nem azt mondom, hogy rossz lenne egy cselédtörvény. Ha már cselédkönyv van, sőt szerepe nő.
Csak hogy ugye épp az a pár emeli ezt egy magasabb szintre, amely emiatt a teljes szakszervezeti hátterével egészpályás letámadást folytatott a polágri kormány ellen, nos,ez azért egyfajta kedves bájt kölcsönöz a dolognak. ;))
Lehet itten fanyalogni, de amig egy jelentős réteg ilyen kategóriájú munkákból él, hasznos, ha valami védelmet is kapnak. Még ha ez a védelem csak melléktermék. (mert ugye ne higgyük, hogy az alkalmi munka bélyegekkel való sarcolása a munkavállaló érdekében történik)
mongyuk a "cselédkönyvnek" annyi haszna azért lenne,hogy aki már közeljár a nyugdíjhoz és nincs "hivatalosan" állása az évi 200 napot bele tudna ketyegtetni a nyugdíjába anélkül hogy vállalkozóit kelljen váltania.
Gyerekkoromban egy darabig komoly fejtörést okozott nekem, miért van az, hogy a környékünkön, a Belső-Ferencvárosban minden gyerekszoba a konyhából nyílik. Valami fura, kifürkészhetetlen törvényszerűségnek tűnt ez, amíg rá nem jöttem, hogy ezek a kisméretű, gyerekek elhelyezésére különösen alkalmas helyiségek az egykori cseléd- - nagyanyám decens szóhasználatában "személyzeti" - szobák.
zóta persze sokat okultam ebben a kérdésben. Tudom például, hogy ezekbe a kicsi, sötét és gyakran fűtetlen szobákba a száz évvel ezelőtti Budapesten nem is volt olyan egyszerű minden szempontból megfelelő alkalmazottat találni. Igaz, hogy a kutatások szerint az egymilliós főváros ötven-hatvanezer házicselédet tartott el, ám az is kétségtelen, hogy a cselédügy Pest egyik legnehezebben megoldható gondja volt. Cseléd nélkül viszont nem működött a háztartás: a családdal egy fedél alatt élő "személyzet" takarított, felszolgált, segédkezett a mosásban, pucolta a zöldséget, felhordta a pincéből a fát, kijárt asszonyával a piacra - elvégzett tehát egy sereg dolgot, amit ma már jórészt gépek csinálnak.
Nem csoda, hogy az 1909-ben kiadott Közrendészeti és büntetőjogi tudnivalók betűrendes kézikönyve című alapműben nem kevesebb, mint negyvenhárom passzus foglalkozik a cselédügyekkel. Külön jogszabályok vonatkoztak a csavargó, a hajón szolgáló és a bordélyokban felbukkanó cselédekre, mások a gyermeküket elhagyókra, illetve azokra, akik megpróbálták eltitkolni járványos vagy ragályos betegségüket. Törvényt hoztak a cseléd felelősségéről az állatok iránt, akárcsak arról, hogy "a cseléd kereseti adóját a gazda tartozik fizetni, de azt a cseléd béréből levonhatja". A beteg cselédekre vonatkozó szabályok értelmében a kórházi, ápolási és szállítási költségeket harminc napig a gazda fizette, de csak akkor, ha "a megbetegedés legalább tizenöt napi tényleges szolgálat után következett be". A kézikönyv meg is jegyezte: "Ezért jó a cselédet biztosítani".
Nem csoda, hogy a hatóságok mindent megtettek a munkaadók és a munkavállalók kapcsolatának intézményesítéséért. Korunkban már nemcsak a cselédkönyv kiváltását és vezetését szabályozták (hamisítása az útlevél-hamisítással egyenértékű kihágásnak számított), hanem regulákat alkottak a cselédszerzők - azaz a cupringerek - tevékenységére is. Ilyen irodák kerületenként csak a hatóság által meghatározott számban működhettek, 4000 koronás biztosítási díj lefizetése után; kötelesek voltak a kiközvetített alkalmazottakról pontos nyilvántartást vezetni, és szigorú jogszabályok szóltak arról is, hogy a közvetítést igénybe vevő személyeket erkölcstelen munkára nem kényszeríthették.
A cselédrendőri kihágások sorában egyébként a legsúlyosabb - akár 200 koronás - büntetéssel éppen az engedély nélkül cselédszerzői tevékenységet folytatókat fenyegették. Csak összehasonlításul: 48 koronát volt köteles fizetni, aki alapos ok nélkül idő előtt hagyta el a helyét; 50 koronával sújthatták a gazdát, aki cselédkönyv nélkül fogadott föl alkalmazottat; akár 20-40 korona is lehetett a büntetése a cselédnek, aki engedély nélkül időn túl kimaradt, a gazda tilalma ellenére látogatót fogadott, pláne éjszaka. Igaz, 100 korona lefizetésével lakolt, aki a fiatalkorú cselédet túlterhelte vagy kegyetlenkedett vele.
Annak ellenére, hogy ennyi gond volt a háztartási alkalmazottakkal, a jelek szerint mégiscsak komoly verseny folyt értük. A szabályok jó része a más cselédjének elcsábítását, az alkalmazottak túl gyakori helyváltoztatását volt hivatva megakadályozni. A már elszerződöttek ajánlását nemcsak a cupringereknek, hanem még fényképes igazolvánnyal bíró kifutóiknak is megtiltották.
Úgy látszik azonban, a merítési kör így is elég szűk volt. Erre utal legalábbis a következő, 1897-ben hozott jogszabály: "A cselédkönyv férjes nőnek is kiadandó, mégpedig a férj előzetes megkérdezése nélkül. Sőt férjes asszony szolgálatba is léphet a férj beleegyezésének igazolása nélkül, mert mindaddig, amíg a férj positiv ellenzése be nem következik, az a vélelem, hogy a szolgálatba lépést a férj nem ellenzi".
Hallom a rádióban, az MSZP csak kitart a "fehérítés" mellett. De figyelem, ha lesz cselédkönyv, kellenek cselédtörvények is! Volt ám már ilyen Magyarországon! Hisz rendezték korábban is igen akkurátusan a házi cselédek, béresek és szolgák, részesek, summások és napszámosok stb. jogkörét. Különösen bájos mondjuk, hogy a 2001. tájékán a Fidesz-kormány által módosított munkatörvénykönyv ellen pont az MSZP emlegetett cselédkönyvet, s most Gyurcsány Ferenc mint fő kormányzati programot adja ezt elő. Előbb-utóbb a fagyi visszanyal. Csak sajnos a cselédkönyv önmagában nem ér sokat, ezért érthetetlen, hogy miért késlekedik az MSZP a cselédtörvény parlament elé való terjesztésével.
