Elmeorvost a kisasszonynak! Meg a Népszagás kollégáinak! A főszerkesztő úrnak meg 25 év szigorított fegyházat végre, mert ennyi hazudozás és becsületsértés után (Kósa, Kondor stb.) ennyi minimum kijár!
Röhej az egész bagázs, ezek szerintem már kínjukban csinálják ezt. Teljes infantilizmus...
Elképzelhető, hogy valami mozgalmi dal dallamára lehetne énekelni is. Szemtanúi lehetünk a pol-beat újjáéledésének. Mindenesetre köszönöm, hogy közkinccsé tetted (megj.: a mű tartalmához nincs hozzáfűznivalóm).
Megpróbáltam az írásmóddal azt a rángatózást utánozni, ami ennek a szerencsétlennek az arcán kiütközik, ha Pokornival vagy Áderrel hozza össze a balsorsa, akik rendszernesen visszaküldik a csirkeólba. Meg ami aranybánya lenne egy stílusérzékeny pszichiáternek....
a.
Orbán sétál
Átsétált a léc alatt Orbán.
Nem ad választ.
Viharfelhőként gyűlnek hónapok óta a kérdések.
Lehet hogy nem is fog.
Lehet hogy már rég lezárta.
De azért mégis.
Mondania kéne valamit.
Arról: mi a norma.
Lehet-e egyedül sakkozni?
Lehet-e csatárnak kétkapura játszani?
Illik-e tövényalkotásnak nekifutni üzlettársakkal?
Lehet-e zsebre szurkolni?
Lehet-e tervezni, mit vehetünk?
A közösből.
És mikor.
A ciklus elején?
Vagy inkább a végén?
Az elején.
Akkor a végére elül a zaj.
Lehet-e pénzcsatát is nyerni?
Vagy csak szerény, tisztes állami öltönyökben képviselni.
A szegény Magyarországot.
Molyirtó szagban.
Előírásos gardróbokból.
Számlát veszel?
És ugye elkerülöd az adót.
Na látod.
Én vagyok az adó és az elfogadó.
Ilyen egyszerű.
Szeretnék miniszterelnök lenni.
Már nincs cégünk.
Eladtuk.
A földünk maradt a cégben.
Nem fizetnek érte.
Művelik.
Az a drága.
Én is művelem.
Amit eddig.
Nem válaszolok a kérdésekre.
Hogy miből vettem.
Miből vettük.
A sokat 2001-ben és 2002-ben.
Nincs utódom.
Jelöltetem magam.
Nem érdekel más Monikája. A Lewinsky.
Nincs határ.
Ezt jól meghúztam.
Ti loptok, drága nemzettestvéreim.
Meg hazudtok is.
Életszerű.
Lehet hazudni.
Ezt itt nem veszik komolyan.
Lehet.
Magukból indulnak ki.
Ők is csak a gyerekeikért.
Nekem szabad.
A következőnek is szabad lesz.
És nektek is.
Akik most aggódtok.
Lecserélhetetlen vagyok.
Mit akartok.
Hogy kineveztem őket?
Követet, bankelnököt, állami ügyvédet csináltam belőlük?
Hát persze.
Beletörődtök ti ebbe pipikéim.
Rövid emlékezetű ország.
Ti meg az áfával játszotok, barátaim.
Lesz itt köztársaság.
A Nixon sem mondott le, csak végül.
Clinton meg se.
Tehertétel pártomon?
Az van.
Vagyok én.
Ferenczi Krisztina
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=736155