A három halálos áldozatot követelő 1956-os tatai sortűz büntetőperében a Legfelsőbb Bíróság csütörtökön kihirdetett jogerős ítéletével ötéves végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a 72 esztendős Korbely János nyugalmazott alezredest. Az 56-os vérengzések miatt tíz éve megindult több mint 30 büntetőeljárás során az 1997-ben a bíróságon jogerőre emelkedett salgótarjáni sortűzper után ez a második olyan ítélet, amely letöltendő börtönbüntetést állapít meg."
Nos, nálunk lesittelés is előbb történt, mint Szlovéniában. Most jöhet az újabb kísérletezgetés azzal, hogy de bezzeg nem olyan időtartamra ítélték, mint amennyit megérdemelt volna - tehát mégiscsak Szlovénia tölt be úttörő szerepet.
Persze, hogy nem valószínű... a vádlott jó eséllyel aggkori végelgyengülésben meghal a tárgyalás során, vagy utána fél évvel, és erre való tekintettel nem ültetik le... :-/
De hát ez van, az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, míg a Duna az ugye mindig jön, az idő az mindig csak megy.
Ugyanezt próbáltam magyarázni, de az alulképzettséggel vegyes elvakultsággal szemben reménytelen a rációra hivatkozni és tényeket felhozni. Lapitha és társai akkor is Szlovénia úttörő szerepére fognak hivatkozni, ha ezerszer eléjük teszed az időben jóval korábbi magyar határozatot. Az időben jóval korábbi hazai sortűzperek sem fogják őket zavarni. Mert a lényeg csakis az, hogy Szlovéniában 2005-ben, mi viszont soha... S innen kezdődik elölről a verkli.
Ha neked a primitív nacionalizmus erény... Akkor is bravózol amikor a szlovén minelnök partizán sírokat koszoruzza és vöröscsillagos emlékművek mellett feszít?
Egyszerüen hülyeségeket írogatsz, de az a te bajod...
Sőt, a múlt század végén sok hadtörténeti könyv Görgei felvidéki bányavárosok közötti visszavonulását és a tavaszi hadjáratot tanította, bár ugye, csak elvesztettük azt a háborút is. No látod, kedves Tamás, a megemlítés nem helyettesíti az eredményt, akármennyire is tágra nyílt szemekkel tudod magadban erősíteni a "különbennyertünk volna, ha..." attitűddel az el/lemaradottság fájó érzését, melyből nyilvánvalóan alaposan kiveheted a részed.
Imádom, amikor olyasvalamibe nyilatkozunk bele, amiről fogalmunk sincs... hogy teljesen pontos legyek, most az imént odasétáltam a polcomhoz, és levettem a "How does law protect in war?" című "bibliámat", amit a Nemzetközi Vöröskereszt adott ki Svájcban, 1999-ben. Cirka ezerötszáz oldal tömény jogi szöveg, forrásfelsorolás... és a 746-752 oldalak között közli kivonatosan a magyar Alkotmánybíróság 53/1993. sz. határozatát ebben a témában.
Tehát most 2005-ben a szlovénok annyira ránkvertek, hogy a hadijog egyik alapművének 1999-es kiadásában egy 1993-as alkotmánybírósági döntésünk szerepel hivatkozási anyagként.
Csak gratulálni tudok nekik... meg neked is persze. >:-)
OK, biztosan igazad van, nem vagyok jogász és nem is én alkottam, de a lényeg most nem is igazán ez: hanem az, hogy a topic elején olvasható vélelmezéssel szemben nálunk már volt olyan, vagy ahhoz hasonló bírói eljárás- és ha a helyzet úgy hozza, semmi akadálya, hogy legyen is a jövőben - , amit most egyesek itt nagy ünneplés közepette mint úttörő mintát szeretnének átvenni Szlovéniából.
Természetesen kiadott egy ellentétes tartalmú nyilatkozatot, hogy de igen, az AVH-n emberek tízezreit kínozták, és bántalmazták, és ő, mint a beosztottaiért felelős miniszter, sajnálkozását fejezi ki, hogy egy ilyen nagyfokú érzéketlenséget és hamis tényállítást tartalmaző igazolás kimehetett az általa vezetett minisztériumból egy sajnálatos véletlen során a pártállami időkből visszamaradt elkötelezett tisztviselő tevékenységének következtében. MERT UGYE, VOLT ILYAN NYILATKOZATA.....
Érdekes büntetőjogi tananyag ez... még azt is rosszul írja le, hogy "emberiség ellenes bűncselekmények", merthogy én legfeljebb olyanról tudok, hogy "emberiesség elleni bűntettek", de mindegy, a többit hagyjuk. :-))))
Török Béla Vincét 3 évi fegyházra ítélték, ám a szabadságvesztés végrehajtását az 1990-es közkegyelem kizárta. Hasonló - elsőfokú - ítélet született az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűzperben is: Dudás István is három év fegyházat kapott, ám a közkegyelmi törvény miatt nem kell börtönbe vonulnia.
"A Legfőbb Ügyészség ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság irányadó határozatára utalt, amely szerint a kérdéses időszakban elkövetett emberölés büntethetősége nem évül el, figyelemmel a polgári lakosság védelméről szóló 1949-es genfi egyezményre. Emlékezetes, hogy a sortűzperek a Legfelsőbb Bíróság 1999. június 28-i elvi döntése után vettek új fordulatot. Ezt követően indultak újra a korábban megszüntetett eljárások a tiszakécskei, a tatai, a kecskeméti és a mosonmagyaróvári sortűzek, illetve fegyveres incidensek ügyében. A tiszakécskei ügyben 2000. szeptember 20-án hirdetett ítéletet a Legfelsőbb Bíróság. Török Béla Vincét 3 évi fegyházra ítélték, ám a szabadságvesztés végrehajtását az 1990-es közkegyelem kizárta. Hasonló - elsőfokú - ítélet született az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűzperben is: Dudás István is három év fegyházat kapott, ám a közkegyelmi törvény miatt nem kell börtönbe vonulnia. "