Ezt a témát egy olyan helynek szánom, ahová mindenki bevésheti azokat a gondolatokat, melyekkel valahol találkozott és megfogta vagy érdekelné a többiek véleménye róla. Lehet ez könyvrészlet, filmrészlet, képrészlet és a többi.
Elalvás előtt olvasgattam, remélve, hátha jön valami izgalmasabb rész (pl. az orrbelső masszírozására szolgáló mechanikus kütyü elég jó volt), de ezúttal semmi. Végül a különféle csontbetegségek között találtam ezt: "Csúnya, ocsmány szokások és egyéb rossz dolgok".
Hosszú, de van benne pár igazi gyöngyszem.
CSÚNYA, OCSMÁNY SZOKÁSOK ÉS EGYÉB ROSSZ DOLGOK
"Nagyon sok ember van, kik azáltal válnak kellemetlenné, hogy valami visszataszító vagy undorító van rajtuk: sokan még csak nem is tudják azt, mások pedig azért nem birják elkerülni, mivel gyakran sok évi szokás után ezen illetlen tulajdonság majdnem mindig ismét magától jelentkezik náluk. Ha már most az ilyen embert arra figyelmeztetni akarjuk (ami minden barátnak kötelessége), akkor abban nagyon óvatosan kell eljárni, és a legnagyobb kimélettel, nehogy esetleg a jó barát ellenséggé váljon. Sokszor csak némi célzást kell arra tenni, és az illető rögtön felfogja, hogy miről van szó, és igyekezik ezen rossz szokásától megszabadulni, és köszönetet mond a jóakaró tanácsért.
De nagyon sokszor az illető zokon veszi az intést, és dolgunkba kerül őt ismét megbékíteni, és barátságát megtartani.
Különösen a szülők jegyezzék meg maguknak azt, hogy ők néha ugyancsak neveletlen csemetéikkel a legtöbb embernek és egész társaságoknak nem egyszer terhére válnak, kivált ha még azokat folyton előttünk illedelmességre intik, vagy lepirongatják.
A gyermekek rendszerint csak a szülőkre nézve birnak értékkel, mások gyakran csak a szülőknek való hizelgésből tettetnek érdeklődést.
A rossz szokások nagyon különfélék lehetnek: nyegle testtartás járás, vagy tánc közben, arcfintorgatás beszéd közben, vihogás stb.; felfortyanás és civakodáskeresés politizálás közben, kártyázásnál, biliárd és egyéb társasjátékoknál; beszédközben a hallgató arcát teleköpködni; vagy ha az illető nyilvános beszédeknél vagy elbeszélés közben mindig közhelyekkel dobálózik maga körül, mint: „tetszik tudni”, „ejnye, be jó”, „méltóztassék meggondolni”, „amint mondtam”, s több ilyen szójárásokat folyton ismétel, stb. stb. Nagyon visszataszító dolog az is, ha valaki szaglószervünket sérti meg. Az egyik szájából bűzlik, ami egészséges embernél csak a száj és fogak tisztátlanságára mutat (minden étkezés után öblitsék ki szájukat az ételmaradékoktól). Mások ismét túl illatszerezik hajukat és ruhájukat. Egy másiknak ruhái fokhagymaszagot árasztanak, dohányfüst vagy pláne pipabagóbűzt, vagy dűl belőle a pálinkaszag, stb. Ugyszintén büdösorrúság, fülbűz, tisztátalan emberek láb- és hónaljizzadása is nagyon visszataszitó.
Az a legrosszabb a dologban, hogy azok, kik igy illatoznak, ezt maguk rendesen észre sem veszik, mikor felebarátaikat közvetlen közelből telebűzölgik.
A legnagyobb helyi tisztálkodással, pl. a száj, fülek, orr gyakori tiszta vízzel való kiöblögetésével, az utóbbinál felszivással, azt mind el lehet kerülni. A lábak és hónalj gyakori mosása; egyáltalán a nagyon elhanyagolt bőrápolás naponkinti fürdők, teljes lemosásokkal stb. itt is sürgősen ajánlott.
Tovább az is csunyán néz ki, ha valakinek az orrlyukaiból a szőrök kisarjadzanak, kivált ha azokon, ami könnyen megeshet, száraz orrnyák himbálódzik, vagy mint a tubákosoknál, tubákkal van tele.
A fogak a száj ékességei, már tudniillik, ha fehérek és tiszták, azt mindenki jól tudja ugyan, de mégis a legtöbb ember elhanyagolja azok ápolását, és csak akkor kezd bele, ha már nincs mit ápolni. Azért is minden anyának a gyermek iránti szeretetből és jóakaratból is a szájkiöblítést és fogtisztítást minden étkezés után úgy meg kellene szoktatni, hogy az annak második természetévé váljék, nemkülönben az ételek apró rágását is, a mivel úgy sok gyomorbaj elkerülhető.
Ugyszintén pajkos nótákkal, hetvenkedéssel, evés közbeni szaglászással, szuszogással, böfögéssel, köpködéssel, csámcsogással, mancsolással, iván közbeni hangos hörpöléssel is kellemetlenné válhatni mások előtt. Vizsgáld meg önmagadat, vagy kérdezd meg egy bizalmas barátodat, hogy vannak-e ilyen szokásaid; ha csakugyan vannak, akkor tökéld el erősen magadban, hogy leszoksz róla, mert csupán erős akarat vezet itt célhoz."
Nem az én zenei stílusom a következő, a hastáncot viszont szeretem. Seres Zoltánt, az egyetlen magyar férfi hastáncost régóta kedvelem/tisztelem, főként az átlagtól való totális elütése miatt. Ellenben bóklászva a neten, találtam mást is a témában, azon viszont már meglepődtem. :) Mondjuk tetszik az is, de elsőre elhűltem.
Kedves Fórumozók, figyelmetekbe ajánljuk az alábbi érdekes kutatást, az ELTE pszichológia szakénak szervezésében. Egy kellemes, kávé mellett eltöltött, kötetlen mélyinterjús beszélgetésre szeretnénk invitálni mindazokat, akik szívesen részt vennének egy olyan kutatásban, mely Magyarországon az életmódbeli különbségeket vizsgálja. Ehhez egy szűrőkérdőívet kell kitölteni, mely alapján kiderül, hogy az általunk keresett csoportba tartozol-e. A kérdőívet ezen a linken érheted el: <a href="http://ripet.hu/feedback.php?kid=i1a88f4s4zopnvqe" target="_blank">itt </a>
ui.: Ha van kedvetek, nyugodtan ajánljátok ismerőseiteknek is ezt a kutatást, ezzel is segítve munkánkat!
Előre is köszönjük segítségeteket: Horváth Dorothee és Kovács Gábor itt
Néhány szemelvény a radioaktív kísérletezgetést illetően. Nem akarok ezzel semmit üzenni, mivel nem tudnám én sem megoldani a világ energiaéhségét, mindenesetre a szélesebb látáshoz elég jó ez a pár sor itt lentebb.
*
"... a 2. világháború végét követően amerikai hadihajókat vezényelnek teljes legénységgel a csendes-óceáni kísérleti robbantások közelébe, azt vizsgálva, milyen hatása lesz annak az emberekre."
1948: Hanford, atomkísérleti központ. Elszabadult radioaktív felhő, 5500 curie sugárzású jód izotóp távozott. Az eseményt 38 évvel később hozták nyilvánosságra.
1952, 1953: Nagy mennyiségű plutónium került az Ír-tengerbe, cél: vizsgálni a hatást.
1957: Többnapos tűz Nagy-Britanniában, nagy mennyiségű radioaktív anyag került a levegőbe.
1958: Belgrád, Vinca, atomkutató intézet üzemzavara, jelentős neutron- és gamasugárzás szabadult fel.
1957: Ural, Szvedloszk, atomhulladék-tározó robbanása, 30 falu elpusztult. Több tónak megszűnt a kapcsolata a betorkolló folyókkal.
1966: Kína, Góbi-sivatag, atomfegyver-üzem. Robbanás, súlyos szennyezés.
1978: Belgium, Tihange, atomerőmű üzemzavara, nagy mennyiségű jód izotóp szabadult ki.
1978: USA, Platteville, atomerőmű meghibásodása.
1979: USA, Three Miles Island, reaktormag-olvadás + szeleptörés, radioaktív gőz is keletkezett. 1985-ben újra üzembe helyezték, de újra meghibásodott a szelep.
1983: SZU, Volgodonszk, reaktorgyári baleset.
1983: USA: az atomipari felügyeleti bizottság az üzemzavarok közül 247-et minősített különösen veszélyesnek (5000 meghibásodásból).
1985: Wales, bezárt az atomerőműv, miután a turbinaépület kigyulladt.
1986: Oklahoma, tartály-túladagolás, szabadba jutott szennyezés.
1986: Csernobil. Baleset oka: üzemelés-technológiai kísérlet. 3. blokkban robbanás, tűz, a reaktormag megolvadt. Sugárzó anyagok: jód, stroncium, cézium-izotópok. 7 tonna anyag távozott, sugárzási hatása 50 millió curie. Az első hivatalos vélemények szerint: 31 halott, 131 ezer kitelepített, 3 milliárd dollár kár, hosszú távon 130 ezer halott. 15 évvel később: 170 ezer halott, 140 milliárd dollár kár, 54 ezer km3 szennyezett terület, 1 millió tonna radioaktív hulladék. 2003: beomlással fenyeget a betonszarkofág, egy új, biztonságos burkolat építése 768 millió dollárba kerülne. 2003-ban megkezdték a gyűjtést.
Hadi felhasználás
1963: Atomsorompó-egyezmény. A légkörben ekkorra már többszörösére emelkedett a stroncium és cézium izotópok koncentrációja. Utána az egyezményt nem aláíró Kína és Franciaország hatása jelentkezett.
USA: több száz olyan telephely, ahol komoly környezeti károkat okozott az atomfegyverkezés. Columbia folyó: 379 m3 folyékony, nagy aktivitású sugárzó anyagot bocsátottak bele, becsült aktivitás: 1,1 milliárd curie.
SZU: Cseljabinszk 40, a folyóba eresztett szennyezést 1500 km-re, a Jeges-tengerben is kimutatták. Karacsaj-tó: ide engedték a sugárzó anyagokat, a tó partján 1 óra séta elég a halálhoz még ma is. 1967: aszály, a port vitte a szél, 75 km-re is kimutatták, 41 ezer embert ért sugárfertőzés.
Atom-tengeralattjárók. Legalább 6 baleset, ebből 1-et (Kurszk) hoztak felszínre. A korábbi tengeralattjárók fűtőelemeit egyszerűen elsüllyesztették. A fennmaradtak jelenleg Novaja Zemja és Murmanszk környékén „álldogálnak”.
2002: orosz kutatók 237 radioaktív konténert (tengeralattjárók reaktorait tartalmazó szarkofágok többnyire) azonosítottak a Kara-tengeren
USA: legalább 10 atombombának nincs nyoma. (Elhagyták a gyakorló repülések során.)
"Franciaország 1996 előtt harminc éven át tesztelt nukleáris fegyvereket, összesen csaknem 200 atombombát felrobbantva a szigeteken. A kísérleti programokban összesen mintegy 150 ezer civil, illetve katona vett részt, közülük sokan pajzsmirigyrákban vagy leukémiában szenvednek."
Napi hír: "Franciaország határozottan elítéli az észak-koreai nukleáris kísérletet - jelentette ki hétfőn Bernard Kouchner francia külügyminiszter Abu Dzabiban, egy a tengeri biztonságról folyó nemzetközi konferencia megnyitóján."
Nemtom hány éve megejtett kvédelmi toxvizsgámra való készülés közben találtam ki a "sebaj, az ember genetikailag kódolt életkora átlag 120 év!" struccpolitikai mondatot, önmagam megnyugtatására. Most viszont, pár hónapja ismét a téma felé fordult az érdeklődésem...szigorítják az eu-s szabályokat, állítólag, egy csomó anyag kerül ténylegesen feketelistára. Egész hétköznapiak. Ha ezt tényleg átviszik, felbolydul kissé a vegyi- és kozmetikai ipar...ezt momentán hallottam, témában dolgozó baráttól.
Bőőő, a grafomán lenyom bármilyen bulvárt. Két lapockája között roppantja meg. Mostanában sajna nemigen jutok fórumközelben, gondolhatod, hogy a felgyűlt energiák ilyenkor mit eredményeznek. :)
No, egy téma: környezetvédelem, egészségügy, kaják, műanyagok, vegyületek. Bár nem tudom, mi az igazság az alábbi történetben, összességében "érdekes", ahogy a vélemények és tudomások változnak. S az, hogy egy adott "bizonyosságból" milyen további megállapítások építhetők fel, amelyekről aztán kiderül, mégse így van, vagy legalábbis nem teljesen.
„A biszfenol-A-nak való kitettség nem eredményez semmilyen káros elváltozást az emberi szervezetben. Állatkísérletekben sem bizonyult toxikus vegyületnek. Az ételekben való esetleges megjelenését több nemzetközi szervezet [felsorolás] folyamatosan ellenőrzi, azokban, kémiai jellegénél fogva, bizonyítottan nincsen jelen káros mennyiségben.”
Volt ez a '90-es évek végén. Majd most hír egy újságban:
„A Bisphenol-A, röviden BPA, évi mintegy 3 millió tonnás termeléssel a világ legnagyobb mennyiségben gyártott vegyi anyagai közé tartozik: éves fogyasztása egyedül az EU-ban feltehetően meghaladja a 640 000 tonnát. A BPA-molekulákat a polikarbonátok és epoxigyanták előállításához használják. Így pedig szinte mindenben megtalálható, amivel hétköznapjainkban találkozunk, és műanyagból készült: a CD-lemezekben éppúgy, mint az autók műszerfalában, háztartási gépekben és ragasztókban, de a cumisüvegekben, élelmiszercsomagolásokban, dobozos italok belső borításában, sőt még a fogtömésekben is alkalmazzák.
Ami kényessé teszi a dolgot, hogy a BPA egy hormonális hatást kiváltó vegyi anyag. A környezetvédelmi hivatal információi szerint már a legkisebb koncentrációban is hasonló hatást vált ki, mint az ösztrogén. Állatkísérletek a hím állatoknál megnövekedett prosztatát és lecsökkent spermiumtermelést mutattak ki, míg nőstényeknél túl korán fellépő nemi érettséget eredményez. Amerikai tudósok emellett szaporodási zavarokat, romló vércukorértéket és elhízást is észleltek a kísérleti állatokon.
(…)
Az állami járványügyi és prevenciós központok (CDC) 2500, reprezentatív mintát alkotó személy vizeletét vizsgálták meg BPA-maradványok után kutatva, és 92%-uknál „BPA mérhető mennyiséget” találtak, ami nyilvánvalóan elsősorban a táplálékkal együtt jut a szervezetbe. Hő hatására ugyanis a BPA-molekulák ki tudnak szakadni a kémiai kötésekből, így az ételekbe is bekerülhetnek.
(…)
A német környezetvédelmi hivatal immár csaknem 8 éve támogatja a BPA mennyiségének csökkentését olyan területeken, ahol a fogyasztót vagy a környezetet kár érheti. A helyzet azonban nem javult, sőt, ellenkezőleg: az EU élelmiszerbiztonságért felelős hivatala (ESFA) az elmúlt évben testsúlykilogrammonként napi 10-ről 50 mikrogrammra emelte az élelmiszerek révén bevihető BPA határértékét.” (…)
S közben a legszebb az egészben, hogy a többségünk ennek a hátteréből semmit se lát. Hozzáállhatunk gyanakvóan és bizalmatlanul, gondolhatunk arra, hogy egy BPA jellegű anyag nem lehet túl jó a szervezetnek. (Bár a szervezetről se tudunk éppenséggel sokat.) Egyébként pedig ugyanúgy nem tudunk semmit a kísérletekről, hatásokról sem, vagy arról, hogy kinek mi áll az érdekében, akár pro, akár kontra. Persze ez a saját bizonyosságainkon nem változtat semmit.
Azon érdemes még elgondolkodnotok, hogy egészen pontosan kik a potenciális olvasók. Alapesetben a szakot választó egyetemisták. Én ezt még kibővíteném az érdeklődőkkel. Az egyszerűség okárért irányokat mondok inkább:
- alulról: a diákok és a középsikolai tanárok - azaz a sulinet kb; - felülről: a szakma - ha éppen érdekli; - oldalról: az érdeklődők, a hobbisták, a sajtó.
Nem szabad elfelejteni, hogy a portál egyben egy promóciós ezsköz is. El kell adja a szakmát, a friss kutatási eredményeket, a társadalmat érdeklő dolgokat szigorúan szakmai szempontból. Mindeközben a készítőknek sem rossz referencia.
Rendben, akkor nagyjából kitaláltam. Igazad van, egy ilyesmi is érdekes lehet, bár itt ahogy elnézem, más volt a cél. De olyan interjúkat, melyeket Te javasoltál, már olvastam talán a Bölcsész Újságban vagy másutt, nem is emlékszem. Érdekesek, de az más műfaj.
A konkrét interjúnak volt egy megfogalmazható témája, azt járta körül a riporter. Én arra gondolok, hogy ettől függetlenül érdekes lehet sok esetben, ha az illető ember a központi téma és őt mutatja be egy cikk. A HVG utolsó oldalán levő bemutató interjú már közelít, a színész interjúk, a szaklapok valamilyen apropóból készített, de attól elvonatkoztatott interjúira gondolok.
Nehéz felkészülni rá, mert előre kell készülni az illetőből és lehet, hogy nincs miből. Számos panelt fel lehetne sorolni, amit ilyenkor kérdezni szoktak. A nagy kérdés egy ilyen oktató esetében, hogy miért is akart tanítani, hogyan keveredett oda, mit szeretne továbbadni (mission statement kb.), és kicsoda ő, amikor éppen nem a katedrán áll. Én sem tudtam minden oktatómról, de azért informálódtunk. A beszélgetésekre is volt alkalom. Emberfüggő. Ha az elején az érdekes oktatóknak sikerük van, akkor a többi irigykedni fog, és ő is szeretne szerepelni. Általában.
Picit bővebb és konkrétabb választ reméltem, de akkor rákérdezek: személyes kérdéseket hiányolsz belőle? (Nem én készítem amúgy az interjúkat, tehát nincs beleszólásom, csak érdekel a véleményed.)
Aki nem tud sokat Észtországról, de kíváncsi arra, hogy miért lehet sikeres egy ilyen kicsi állam, olvassa el az interjút. Szerintem érdekes. Cikk Észtországról
[Teljesen politikamentesen, nem a Jobbik védelmében, csupán a foci/nemzet kapcsolat megmagyarázásaként: ez már nem az első eset, hogy ilyen párhuzamot használnak, tehát gondolom, egy annak idején sikeres hasonlathoz akartak visszanyúlni. A Kádár-korban megjelent Végh Antal-féle Miért beteg a magyar labdarúgás? című könyvre gondolok - más kérdés, hogy abban az időben kénytelenek voltak foci-kódban beszélni a politikáról.]
Csak azért, mert nem tudom mire vélni ezt a foci=nemzeti érzület dógot. Bár sosem voltam nagy focirajongó, tehát lehet, hogy az én tapasztalataim hiányosak.
Valaki felírt engem a Jobbik-hírlevélre, hogy egyem a kis szívét. Ez a mai szösszenet.
*
A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint beteg a magyar foci, mert olyan, mint a politika: a vezetők teljesítményétől függetlenül nagy pénz van benne. A Ferencváros tragikus sorsát azonban most nem a pénzhiány pecsételte meg. Magyarország neoliberális politikai elitje számára terhes a Ferencváros által is képviselt, konok hagyományőrzés és tradíció, az erőteljesen jelenlévő, sokszor túlfűtött nemzeti érzület.
Nem a véletlen műve a szakmai mélyrepülés, az egykori látványos, fotexes kivásárlás vagy az, ahogyan a sikeres üzletember, Várszegi Gábor és hasonszőrű társai később méltatlanul sorsára hagyták a nagyhírű, nemzeti sportklubot. Itt tudatosan, gazdasági és politikai eszközökkel, módszeresen szétromboltak egy hagyományos magyar nemzeti szimbólumot. Hidegvérrel tönkretettek egy nemzeti érzelmeket megjelenítő, látványos közösségszervező erőt.
A sikeres focivébé bebizonyította, hogy ez a nagyszerű sportág nem csak jó üzleti befektetés, hanem szerte a világon hatékony, nemzettudatot formáló erő is. Az egészséges nacionalizmus határokon átívelő, közösségi élményt nyújtó örömünnepe. Magyarország gyarmattartóinak nem kell a nemzeti siker, nem kell az önbecsülés. Ezért kellett most időlegesen megbuknia a Fradinak. Ne hagyjuk, hogy így legyen! A tradicionális nemzeti értékképviseletnek, a felvállalt büszke hazafiságnak ott a helye a sportban is! A magyar szív mellett bennünk is Fradi-szív dobog...
Láttam vala plakátot a múzeumok éjjeléről. Szerintem nagyon jó lehet, bár nem vagyok egy nagy múzeumos (sőt), viszont ez az éjjeli dolog egészen lázba hozott most is. El kéne menni, jaj (pont akkor van a régibarátné esküvője, vajon meddig tart egy esküvői vacsora, tapasztaltak?). A Természettudományi Múzeumban éjjeli séta sokmillió éves kövek között, múmiák, a Nemzeti Múzeumban sámándobos éjjeli zene... Nem kéne kihagyni, úgy érzem...
Ti voltatok már? Miket hallottatok? Idén mire mennétek?
"104. A férfi és a női lélek struktúrája. Nietzsche ezzel a mondattal próbálta meghatározni a női lényt: „Minden, ami a nőben van, rejtvény, és mindennek egy megfejtése van: a terhesség.” (...) Durván, de szemléletesen ezt így fogalmazhatjuk meg: a férfiban minden megvan, ami hiányzik a nőből, és a nőben minden megvan, ami hiányzik a férfiból. Női erények a férfiban nem erények, férfierények a nőben hibák. (...)
110. A férfi jellegzetes homlokagy-intellektusa. A férfi agya abszolút és relatív mértékben egyaránt túlszárnyalja a nőét. De nem ez a döntő, hanem az, hogy a férfi agyának homloki része jobban kifejlődött. Nagy emberekre jellemző a tekintélyes homlok, a "gondolkodó agy". Victor Hugo homlokáról ezt mondja Theophile Gaultier: "úgy hordta, mint egy tornyot". Ha egy nőnek olyan volna a homloka, "mint egy torony", torznak mondanánk. (...)
Férfi ne is vegye a fáradságot, hogy egy asszonyt kiismerjen, de ne is ringassa magát abban az illúzióban, hogy már ismeri. Némi tapasztalattal esetleg el lehet odáig jutni, hogy előre tudhatjuk, hogyan fog a nő valamire reagálni, de azt, hogy miért reagált éppen így, senki se tudná megmondani. (...)
118. Intuitív gondolkodás. A férfi homlokagyával gondolkodik; éberen, lassan, logikusan és elvontan. (...) A nő gondolkodása mélyebb rétegből indul ki, ez már a tudatalatti érzelmekhez áll közelebb: gondolkodása nem követi a logika szabályait. A férfiak azt mondják, a nő három mondatot sem tud logikusan végiggondolni. Szólásmondás: hosszú haj, rövid ész. Valóban, a nők intuitív módon gondolkodnak. (...)
119. A tipikusan női intellektus. Ma kifejezetten férfivilágban élünk, amiben mindent férfimértékkel mérünk. (...) A férfi és nő intellektusa közti különbséget minden nyelvtanfolyamon jól megfigyelhetjük. Az átlag nő könnyebben sajátít el idegen nyelveket, mint az átlag férfi. De nő ritkán tesz fel nyelvtani kérdéseket. Nem igen érdeklik őt a finnugor nyelvcsalád szép titkai. Azért tanulja meg a nyelvet, hogy a boltban vásárolni tudjon. Gyorsabban tanul meg újságot olvasni, mint könyvet. Gyors felfogással kissé felületes tudását jól gyümölcsözteti. Egy féltucat latin vagy francia közmondással képzett nő benyomását kelti. (...)
128. A női lény átmenet a férfi és a gyermek között. (...) Csodálatos, mennyi a gyermeki a nőben, amikor gyermekekkel játszik. (...) Mint a gyermek, a nő is gyorsan vált át vidámságból duzzogásba, azután épp olyan hamar ismét minden rendbejön. (...) Gyerekesen örül ajándéknak, ékszernek, és egy új kalappal olyan ujjongva jön haza, mintha a régen keresett tizedik planétát fedezte volna fel. (...)
131. A semmittevés képessége. Ha egy férj a feleségével szabadságra megy, és a férfi így szól: "ez olyan szép hely, hogy hónapokat töltenék itt", az igazság mégis az, hogy öt nap múlva megunja és visszakívánkozik a munkájához. (...) A nő viszont azt mondja, hogy "szebbet el sem tudok képzelni". A statikus nőnek a "lustálkodás" adottsága. (...)
762. A nő emancipációja. A diszharmonikus házasság másik, korunk szellemében leledző oka a nők emancipációja. Egészen természetes, hogy az a nő, akinek nem az az eszményképe, hogy otthon ragyogjon, hanem, hogy idegenben, aki nem szolgálni akar, hanem keresni, aki nem arra vágyik, hogy gyermeket hordjon a hasában, hanem kitüntetéseket a mellén, aki reggel elmegy otthonról és este érkezik haza, ahelyett, hogy reggel otthon maradna és este menne valahova, nem lehet jó partnere férjének."
(Dr. Fritz Kahn: A szerelem iskolája, 1968.)
Hát. Fájdalmas. A nyelvtanulásra vonatkozó rész különösen.
