Keresés

Részletes keresés

spiroslyra Creative Commons License 2007.11.28 0 0 985
Kedves S.!

Lapozgatom a konyvet, idezni is probaltam belole, egy minket ostromlo rovas hivo epulesere, de nem sikerul, se kep, se betu, csak akom-bakom, ugyetlenkedesem eredmenye az Indexen. Megirnad fenyposta levelben, ha nem faraszto, mikent idezhetnek a konyvbol? Mondhatna valaki, hogy masold tisztelettel, beturol-beture. Azonban igy, akarva-akaratlan is elutesek, hibak csusznak a szovegbe..:)
Előzmény: scasc (984)
scasc Creative Commons License 2007.11.28 0 0 984
Azért a 141. oldal "A székely-magyar rovásírással foglalkozó munkákat lényegében két csoportra oszthatjuk. [...]" kezdőmondatú bekezdés teljessége azért önmagáért beszél!
Előzmény: spiroslyra (983)
spiroslyra Creative Commons License 2007.11.27 0 0 983
Kedves S.

En koszonom a segitsegeteket, remelve, hogy kivulallokent nem elek vissza a turelmetekkel...:)
scasc Creative Commons License 2007.11.27 0 0 982
Kedves spiroslyra!

Nem vagyok szakma, és nem ismerem a könyvet, de most több fejezetébe is (futtában!) beleolvastam.

Jó munkának tűnik!

Egy első jelként az tűnt szembe, hogy TeX-ben szedték. Aki a TeX-et használ pl. Word helyett, komoly ember :-)
No, ez még nem kell, hogy minőségi érv legyen, hisz volt már rá példa, hogy egy adott szakmában komoly szakember elkezdett "íráskutatni" (pl. Jel, jel, jel), de bár ne tette volna! (Suszter, maradja a kaptafádnál!)

A kínai írásról szóló fejezet is jól néz ki, dettó a "szlávok írni tanulnak", azaz a glagolit és cirill írásról szóló fejezete.

Továbbá alaposságra utal az is, hogy a 144. oldalon a magyar rovásírásnál az ú.n. nikolsburgi ábécé két utolsó jelét tpr[us] és [us]-nak adja meg. Sok műben, rengeteg műben ez tprus ill usként jelenik meg, a 9-eshez hasonló kódekexben használt "con-", "-us", ritkábban "-s", "-is" értékű írásjel feloldását nem jelzendő.

Hogy ő ezt használja, azt jelzi, hogy vagy alaposan foglalkozott és összevetette az irodalmat az eredetivel (értsd fakszimilével) (amit végülis ábraként nem közöl), vagy régebbi és valóban nyelvészeti irodalmat is felhasznált munkájához (p. Németh Gyula 1934-es munkáját).

Akármi is az oka, alaposságra utal.

Első gyors ítelet alapján tudnám vállalni.


És mindenképpen köszönöm, hogy felhívtad a munkára a figyelmemet!
Előzmény: spiroslyra (979)
spiroslyra Creative Commons License 2007.11.27 0 0 981
Koszonom, Kedves Onogur! :)

Hogy megy sorod?
Előzmény: Onogur (980)
Onogur Creative Commons License 2007.11.27 0 0 980
Nem ismertem, de komoly műnek tűnik.

Nyomtatva létezik még:
Kéki Béla: Az írás története - Vince kiadó - 2000
Andrew Robinson: Az írás története - Jószöveg Műhely Kiadó - 2003

Mindkettőben van szó a görög ábécékről, sőt még a lineáris B-ről is.
Előzmény: spiroslyra (979)
spiroslyra Creative Commons License 2007.11.27 0 0 979
Kedves Nyelveszek!

Mit mond a szakma errol a tanulmanyrol? Hasznalhato alapolvasmanykent?

AZ ÓKOR
EMLÉKEZETE
A sziklarajzoktól
az ábécéig

http://mek.oszk.hu/03900/03968/03968.pdf
scasc Creative Commons License 2007.11.27 0 0 978
Figyelj, a germán rúnákkal pusztán alaki a hasonlóság (mint a régi epigrafikus göröggel is).

Hogy írásrendszereket egy bizonyos különbség után különbözőnek ismerünk föl, egy adott dolog. A cirillt egyértelműen elkülönítjük a görögtől, senki sem próbálja összemostni őket, vagy a cirillt egy bővített görögnek nézni (mint pl. viszont az izlandi a Thornjával és Edhjével egy bővített latin).

Így az ú.n. "székely-magyar rovásírást" is egyértelműen el lehet különíteni az ú.n. türk, pontosabban "orchon-jenniszeji írástól". Ha valamit elkülönítünk, nevet kell neki adni. Az első arról kapta a nevét, hogy csak ilyen (magyar) nyelvű emlékeket ismerünk vele lejegyezve és elsősorban erről (Székelyföld) a környékről. Hasonlóan a türk rovás a nyelvről ill. a lelőhely(ek)ről kapta a nevét.



Hogy a rovásírás nem a magyar kultúra része?

Teljesen egyetértek: nem a kultúra szerves része. Ám 1) a magyar múlt része és 2) igenis a kultúráé is. A kultúrába (az egy más dolog, hogy az ember gyakran a "kultúra" szó alatt a "magas kultúrát érti) belé tartozik a hétvégénként ősmagyarnak öltöző és barátaival egy pályán nyilazó "hagyományőrző" is meg a magyarországi szkinhed is. Meg (az amúgy keresztény hagyonmányokon nyugvó) cserkészek is. Meg azok a boltok is, amelyek ezeket a csoportokat kiszolgálják. A rovásírás (egy egyébként nagyon csúnyán elbabrált fomája, köszönet az "ismeretterjesztő" könyveknek (pl. Forrai)) a magyar kultúrában mai napon is (és sokkal erőteljesebben, mint bármikor az elmúlt néhány száz évben) jelen van. Persze, a latin írással összevetve elenyésző mértékben. Hál istennek.

De hát: Hány ember csikós manapság még? Kevesen, mégis a magyar kultúra része. Hány ember betyár? Mondjuk, egy se (a rózsa-sándori értelemben), mégis a betyárság a magyar kultúra része. Sőt, formálisan 60, gyakorlatilag 90 éve nincs Magyar Királyság, nincs magyar király, a Magyar Királyi Korona mégis a kultúra szerves része (címerünkben, pl).



Egyébként nem hiszem, hogy rovásírással komoly "könyvtár" vagy "korpusz" létezett volna valaha. Nem az egyetlen írás lenne, amelyet csak monumentális ill. alkalmazott célokra használtak volna. Minden írásnak általában ez az első fázisa. A rovásírás a következőt nem érte meg. Ennyi.
Előzmény: Kis Ádám (975)
scasc Creative Commons License 2007.11.27 0 0 977
Nem "Га", ugyanis is az latinbetűs "na" (indulatszó) volt már cirill betűkkel :-)
Előzmény: Kis Ádám (976)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.11.26 0 0 976

A másik megjegyzés -

 

jelen esetben nem transzliterálásra kell gondolni, hanem transzszkripcióra. Egy szerb, vagy orosz nyilván nem így írná le az adott szavakat a füle szerint. Hanem:

Га эс мошт "модяр ираш"

Előzmény: scasc (974)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.11.26 0 0 975

Csodálom, hogy nem érted.

 

A magyar rovásírás jelentős mértékben ideológiai kérdés. Van a magyar nacionalizmusnak egy ősiségi vonulata, amely jelentős mértékben összefügg a két háború között kiötlött kultúrfölény eszméjével. Végső soron ez nem más, mint az etnikai felsőbbrendűség hirdetése.

 

Vannak rovásírással készült magyar szövegek, azonban kevés a bizonyíték arra, hogy ezek valamiféle szövegrendszert (könyvtárat) alkotnának. Úgy tűnik, hogy az európai rúnaírások valamilyen formában összefüggenek, sok nyelvnek vannak rovásdírásos emlékei. Ezek után annak felvetése, hogy ez az írásrendszer melyik nyelvhez tartozik, a fent említett etnikai értékrendet szolgálhatja.

 

Más részről, a rúnaírás alapvetően epigrafikus vagy monumentális írás, ennek a görög írással szemben az az alapvető hátránya, hogy a kognitív írás lényegében a görögöknél kezdődött. Az addigi írások lényegében kottaként szolgáűltak az ismert hangzó szövegek felismeréséhez. Nem az az érdekes, hogy gazdasági számadások vagy bizonyos törvények korábban is le voltak írva, hanem az, amikor a gondolatok elsődlegesen fonetikus (fonematikus) betűk révén nyertek nyelvi formát.

 

Még azt is szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a rovásírásos szövegek - függetlenül attól, hogy nomád pásztorok róták a jeleket mogyoróvesszőre vagy sírkövekre, vagy reneszánszkori kompilációk - nem tartoznak bele a magyar kultúrába. (Vagy én nem ismerem a magyar kultúrát.) Érdekes lenne azt látni, hogy van-e ennek a rovásírásos kultúrának valamilyen folytatása, vagy az áldott-átkozott keresztények ezt gyökeresen kiírtották?

Előzmény: scasc (974)
scasc Creative Commons License 2007.11.26 0 0 974
Nem egészen értem a kérdést.

Arra gondolsz, hogy lehetnek magyar nyelvű szövegek török rovással? Akkor az magyar "írás" olyan értelemben, hogy mittudomén, egy magyar nyelven fogalmazott esszé az magyar írás, de nem magyar írás olyan értelemben, hogy ha vitathatatlanul török betűkkel lenne, az ottani szabályok szerint (pl. a legtöbb mássalhangzónak két jele van, attól függően, hogy palatális vagy veláris mássalhangzókörnyezetben van, stb.) de magyar nyelvű szöveg, az attól még a türk ábécé lenne, s nem a "székely-magyar rovásírás" (amely egyértelműen elkülönül a török betűktől (különben nem lehetne vita tárgya a levezetésük)).

Úgy, hogy pl. a szerbet lehet írni latin és cirill írással is. Sőt, én a magyart is tudom a latin mellett orosz ábécével közelíteni. На, эз мошт "мадяр иирааш"-э вадь шем?
Előzmény: Kis Ádám (973)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.11.26 0 0 973

Nem lehetséges, hogy vannak türk írással rótt magyar szövegek, és ez nem jelenti azt, hogy az magyar írás lett volna?

 

Előzmény: scasc (971)
rumci Creative Commons License 2007.11.26 0 0 972
„A magyar rovásírás egyértelműen kapcsolatban áll a türk rovással.”
Ezt pedánsan cáfolja Horváth Iván.

Azon meg a hősi múlt keresőinek érdemes elgondolkodni, hogy az írásbeliség kialakulásának – úgy néz ki – univerzálisan feltétele a letelepedés és az államiság (vsz. lehet kivételt találni, mint majdnem minden univerzálé alól). Márpedig ha feltesszük, hogy ez egy kivételes helyzet, azt nagyon erős érvekkel kéne megtámogatni.
Előzmény: scasc (971)
scasc Creative Commons License 2007.11.26 0 0 971
Attila, nem azért botrányos mert netán "meg meri kérdőjelezni az ősi magyar írás mind ősi, mind magyar voltát", biztos: lenne, aki emiatt hívná annak.

Viszont a török rovás használata nagyon korán kiveszett a türkök körében, jóval az európai reneszánsz előtt. A török népek nagyon hamar áttértek az arab írásra, mint az iszlám kultúra hordozójára. (v.ö. a kereszténységgel európában a latin ill. görög/cirill ábécére).

Európa számára a tizenkilencedik század végén fedezték fel újra őket: 1889-ban -- 1893-ban fejtették meg őket.

A magyar rovásírás egyértelműen kapcsolatban áll a türk rovással. Betűi levezethetők, méghozzá szinte mind, minden komolyabb gond nélkül.

Ha valaki azt állítaná: a magyar rovásírásos emlékek XIX. sz.-i hamisítások, azt előbb elfogadnám, arról előbb hagynám magam meggyőzni, minthogy reneszánszkori ábécékreació. Komolyan. Én magam gondoltam már rá, hogy ha valaki nagyon ügyesen csinálja a tizenkilencedik század romatnikus-nacionalista hevében, meg tudta volna alkotni: akkor már azért volt elég nyelvészeti háttér, kodikológiai, filológiai, hogy lehetséges legyen, hogy még ma se tudjuk.

Az egyértelmű türk betűelőzmények tükrében csak úgy lehetne reneszánszkori kreáció, ha szerzői felfedezték volna a mai Mongólia ill. Szibéria területén fekvő írásmintákat, megfejtették volna őket, majd ügyelve, hogy modern nyelvészet szerint (azaz legfeljebb egy képzésmozzanatban eltérő) magyar hangokhoz sorolják őket, valamelyest megváltoztatva alakjukat.

Brávó.

Biztos így volt. Bár, most hogy mondod, kezdek Horváth Ivánnak hinni. Elvégre ezzel azt implikálja, hogy a XV./XVI. sz. magyar tudósai minden korabeli tudós fölé emelkedtek és megalapozták a modern tudományos metódust. Hé, ez tök jó! Ezzel az érvvel még azokat is talán meg lehetne győzni, akik egyébként személyes sérelemnek vennék, hogy az rovásírás nem is ősmagyar! Persze, az csorbítaná becsületüket, hogy hihetetlen felfedezésüket nem publikálták, hanem holmi titkosírás-kreációra használták. (Hozzátenném, titkosírásnak kimondottan rossz, ha hasonlít egy meglévőhöz... Könnyebb megfejteni).

Az, hogy a reneszánszban szinte felvirágzott, "tudományos" érdeklődés kozpontjává vált, a korszellem által érthető. Hisz miről szólt az (európai) reneszánsz? Vissza a (klasszikus) gyökerekhez! Érdeklődés a régi történelem, és főleg: írások iránt.

Mindaz, amit fönt összefoglaltam, több, mint nyilvánvaló. Emellett a másik nézetet egy ily tekintélyes fórumban (mármint az említett kiadványban) hangoztatni, ha nem is botrányos, de legalább is felettébb felelőtlen dolog!
Előzmény: rumci (965)
Via Galvani Creative Commons License 2007.11.26 0 0 970
Hány pénz az online kiadás? Nekem a könyv sajnos drága.
Előzmény: rumci (965)
rumci Creative Commons License 2007.11.26 0 0 969
Egyelőre csak bele-beleolvasgattam (Iván írását is önálló kötetében olvastam még korábban), tehát igazán alapos véleményem nincs róla. De számomra egyértelműen az első kötet tűnik a legerősebbnek.
Előzmény: Via Galvani (968)
Via Galvani Creative Commons License 2007.11.26 0 0 968
A 3. kötet kritikája elegyes volt. Poszler hosszú És-írását félretettem, de még nem olvastam (nekem modoros az ezer egész rövid mondat sorjázásával - mármint Poszler.)
Előzmény: rumci (967)
rumci Creative Commons License 2007.11.26 0 0 967
Igen, erről.
Előzmény: spiroslyra (966)
spiroslyra Creative Commons License 2007.11.26 0 0 966
Errol a konyvrol van szo, Kedves Rumci?



Új f-book a láthatáron

A magyar irodalom történetei. A hálózati változatot szerkeszti Horváth Iván, megjelenik 2007. december 5-én.

A magyar irodalom történetei
2007.05.11.

Paradigmaváltó vállalkozásba fogott a Gondolat Kiadó: Szegedy-Maszák Mihály főszerkesztésében háromkötetes irodalomtörténeti kiadvány lát napvilágot, melynek második, az 1800-tól 1919-ig tartó időszakot felölelő részét (szerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály és Veres András) május 10-én mutatták be ünnepélyes keretek között az Akadémia Kupolatermében. A harmadik kötet várhatóan az Ünnepi Könyvhétre jelenik majd meg.



A most megjelenő kötetek a 40 évvel ezelőtt készült legutóbbi irodalomtörténet,a "spenót" után ismét megkísérel átfogó képet nyújtani a magyar irodalomról -minden tekintetben újszerű hozzáállást választva. Mint azt a címbeli többesszám is jelzi, a szerkesztők a hagyományos irodalomtörténeti módszerekkel szakítva, szkeptikus és kétségekkel teli pillanatképet kívánnak nyújtani - fogalmazott Veres András a kiadványról. Jóllehet a kötet egyfajta összegzést jelent, lezárni azonban mégsem szeretne, sokkal inkább egy állandó folyamatot bemutatni, amivel az olvasó, ha akar egyetérthet, vagy ellentmondhat. Kevésbé az irodalomtörténeti elméletek bemutatás volt a cél, sokkal inkább aktív olvasásra, együttgondolkodásra akarták késztetni az "alkotó értelmiséget".

Az eredeti 100 íves tervből 210 ívnyi szöveg lett, a három kötet azonban még nem minden. Szegedy-Maszák Mihály elképzelései szerint a közeljövőben hozzáférhető lesz a az irodalomtörténet CD-s és hálózati változata is, mely az interneten keresztül folyamatosan bővülhet.

A kiadvány megjelenéséhez a Magyar Tudományos Akadémia is hozzájárult az NKTH támogatása mellett, így a vállalkozás egyben kapcsolatot jelent az innováció és filológia egymásnak idegennek tűnő területei között is.

Marosi Ernő véleménye szerint a kötet szakít ugyan elődjével, a "spenótként" elhíresült hat kötetes irodalomtörténettel,annak előzetes ismeretét azonban mégis feltételezi: "spenót-paradicsommal". Az Akadémia alelnöke külön üdvözölte, hogy hosszú idő eltelte után ez kiadvány újra utat nyithat az egyetemi tankönyv jellegű könyvek megjelentetésében.



A három kötetnek összesen közel 150 szerzője van, a most átadott részt 42-en jegyzik, s a széles kitekintést, a témaválsztás sokszínűségét jelzi, hogy a résztvevők nem is kizárólag irodalomtörténészek. A névsorban többek között ott találjuk Gángó Gábort, Imre Lászlót, Tolcsvai Nagy Gábort, Szajbély Mihályt az MTA nagydoktorai közül, de szerző Pléh Csaba is, az MTA főtitkárhelyettese, aki az 1910-es évek pszichoanalízisről és a modern magyar irodalom kapcsolatáról szóló fejezetet készítette.

Már a kötet előkészítése is formabontónak tűnhet, az egyes szerzőket a dátumok, a témák és a terjedelem meghatározásával keresték fel a szerkesztők. Így sikerült elérniük, hogy az egyes részek valóban új szemléletet és új felfogást tükrözzenek. Ezáltal fordulhat elő, hogy néhány kiemelkedő alkotás (például Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye) több fejezetben is megjelenik, más munkák viszont (pl. Gárdonyi Egri csillagok) önálló fejezetet kapotak. Kerényi Ferenc, a kötet három fejezetének szerzője a módszertani sokszínűséget, a gondolkodásra késztetést hangsúlyozta, melyhez szemléletváltás is szükséges.

A kötet tehát nem összefoglalást, mégis egyfajta narratív irodalomtörténeti elbeszélést nyújthat az olvasónak, melynek egyes fejezetei külön-külön mesélnek el történetrészeket és együttesen rajzolnak ki átfogó képet az irodalom teljes korszakáról.



A magyar irodalom történetei

Főszerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály

Gondolat Kiadó, Budapest 2007.

I. kötet: A kezdetektől 1800-ig,
Szerkesztette: Jankovits László, Orlovszky Géza

II. kötet: 1800-1919-ig
Szerkesztette: Szegedy-Maszák Mihály, Veres András

III. kötet: 1919-től napjainkig
Szerkesztette: Szegedy-Maszák Mihály, Veres András
rumci Creative Commons License 2007.11.26 0 0 965
„Botrányos, hogy még nem is olyan régen ismét megjelent egy gyűjtőmunkában, hogy »feltehetőleg reneszánsz kori alkotás«.”
Ha Horváth Iván munkájáról beszélsz, szerintem nem olyan botrányos az, ha valaki elkezd gondolkodni egy kérdésen, és meggyőzően érvel is mellette. No de ha jól tudom, a jövő héten megjelenik A magyar irodalom történetinek az online kiadása, úgyhogy mindenki olvashatja és mérlegelheti. Nekem revelatív élmény volt (azért is, mert a benyomásaim nagyban egybevágtak azzal, amit ő alaposan megtámogatott).
Előzmény: scasc (962)
spiroslyra Creative Commons License 2007.11.26 0 0 964
Kedves Nyelvesz Urak!

Koszonjuk a valaszokat. :)
scasc Creative Commons License 2007.11.26 0 0 963
Néhány éve intenzíven foglalkoztam a rovásírással. Utóbbi időben nemigen. (De nem sokat változtott ;-) )

Szerény véleményem szerint nem tartom valószínűnek, hogy valóban görög betűkkel bővítették volna, de tényleg lehetséges. Egyes betűk valóban hasonlóságot mutatnak, de szerintem máshogy is magyarázhatók. Jellemzően nem jellemző, hogy egy eredendő írásban, ha van egy hangra meglévő jel, egy újra lecseréljék (van, aki a rovás L-et a görögből eredezteti). Bővíteni idegen jelekkel akkor szoktak, ha egy hangra hiányzik jel.

Azt se feledjük, hogy eredendően a rovásírás feltehetőleg nem jelölte a magánhangzókat (nincs rá egyértelmű adat), később csak a hosszúkat (erre van már adat), és nagyon új fejlemény (konkrétan reneszánsz "tudósok" a rovásírást ismertető munkáitól kezdve), hogy minden hangot (azaz minden magánhangzót is) jelöl. Ezek a "tudósok" nagyon laikusn álltak hozzá, és feltehetőleg valahol megismerték az írást, (hál' istennek) lejegyezték (tollal! papíron!), de nagy valószínűleg nem ismerték belsőségesen, nem ismerték az írásának összes szabályát. Hogy kiírták az összes magánhagzót, az amiatt lehetett, hogy miután öregektől megtanulták a betűk értékeit, a példákat, amelyeket leírtak, már nem tőlük gyűjtötték, hanem maguk transzliterálták latin betűkből. [Ez csak feltevés, de a példamondatok tükrében extrém valószínű. Bizonyítani nem lehet még, ugyanis akkoriban még nem volt szokásuk a forrásokat megadni. Nem a mai értelemben vett tudományos munkáról van szó]. Erre több homályos fogalmazás és a betűk nem konzekvens használata a példák esetében is utal.

A görögből eredeztetett betűk zöme: magánhangzók. Egyesek a glagolit ábécé betűit vélik felismerni az E és az O-ban. A hasonlóság tagadhatatlan, bár az O-nál csak a kései reneszánsz (feltehetőleg nem autentikus használója az írásnál), papíron kézírott fomában. A "rovott" formák esetén a hasonlóság igen-igen távoli.

Az szerintem valószínűtleníti a görög ábécét, hogy létezik a glagolit elmélet (bár azt hasonlóan valószínűtlennek tartom) a két magánhangzóra. Ugyanis ha hirtelen megjön az igény a magánhangzók bevezetésére (feltéve, hogy nem volt sem a türkből átvéve, se belső innovációként), akkor inkább valószínű, hogy egy írásból veszik át, s nem összevissza. Ha valaki az összes magánhangzót csak a görögből tudná magyarázni, vagy az összeset csak a glagolitból, meggyőzne.

További ellenérvem, hogy az Ö, Ü jelei egyértelműen a türkből illetve a rovás másik jeleiből levezethetőek.* Ez viszont valószínűtlenné teszi, hogy a többi magánhangzót nem vettük volna át, máshonnan kellett volna kölcsönözni.



*) Nyelvészeti felismerés szerint az ö hangunk csak a kárpát medencében alakult ki az ü nyíltabbá válása által ill. az e labializációjával, tehát csak az ü-t vehettük át a türkből. Érdekes módon a türkben egy jel volt használatos az (ott minkettő meglévő) ö/ü-re.

Az ö/ü témáját érdemes körüljárni. (Ezt még nem láttam sehol sem leírva, egyetlen a rovással foglalkozó munkában sem; kopirájt itt :-) ):
Az ú.n. nikolsburgi ábécében, amelyik az egyik legrégebbi teljes ábécének számít és alakja is autentikusnak valószínűsíti, az Ö jele a türkből ered, az Ü-jé innovációnak tűnik. Ez egy folyamatos íráshagyományra utal, ahol a szavak írásképe rögzült, nem követte a kiejtést, amit régen ü-vel ejtettek, ma ö-nek, továbbra is az ü jelével írták, ezért az ü-nek újat kellett kitalálni. Ugyanez a jelpár használatos az ú.n. bolognai rovásemléknél.
A telegdi féle kéziratban és egyes másik helyeken viszont a következő figyelhető meg: az Ü jele az, amelyik a türkből eredeztethető, az Ö-jé pedig legkönnyebben az E-ből.
Ez lehet annak az oka, hogy a két íráspélda két különböző, elszigetelt íráshagyomány leszármazottja, akár nyelvjárási különbséget is mutathat: az egyik helyen az ü nyíltabbá válása történt meg előbb, a másikon az e labializációja.
Előzmény: spiroslyra (956)
scasc Creative Commons License 2007.11.26 0 0 962
Rovásírást -- ez a nagy gond -- a Kárpátmedencén kívül még nem azonosítottak.

Ennek több oka is lehet: vagy az, hogy (a mai Ukrajna területén, hogy időben ne kalandozzunk túlságosan előre) elődeinknek még nomád életmódjuk volt (ennek több közvetett bizonyítéka is van). (Innen ered a későbbi, puszta személynévi településnévadás: még nem lehetett "valahová" menni, csak "valakihez" (akinek a nyári/őszi/téli/tavaszi szállása éppen itt vagy ott volt).

Azaz lehet, hogy a potenciális leletek olyan helyeken vannak (elszórva), ahol egyébként nemigen találni településnyomokat. Ne feledd ezen kívül, hogy rovásírásos emlékeink itt a Kárpát medencében elsősorban kőbe vésve vagy (templom)falra festve találtattak. Ezt már a letelepedés tette lehetővé. Az írás maga (ez duktusából (is) nyilvánvaló), fára való "rovásra" találtatott ki. Köveket nehéz cipelni. Feltehetőleg rövid üzeneteket botokon, nyilakon ill. talán (?) fejfákon használtathatott. A fa könnyen elenyészik.

Véleményem szerint egyébként elég valószínűtlen, hogy találni fogunk keletre innen magyar rovásírást, pedig biztos, hogy arrafelé szereztük. (Botrányos, hogy még nem is olyan régen ismét megjelent egy gyűjtőmunkában, hogy "feltehetőleg reneszánsz kori alkotás". A mássalhangzók mind, szinte egytől egyig teljesen nyilvánvalóan és könnyen származtathatóan a türk írásból erednek).

A második lehetőség, hogy igenis találtak már magyar rovásírásos tárgyakat, és valamelyik ukrán vagy orosz múzeum raktárában mint "ismeretlen feliratos késő népvándorláskorabeli objektum No. XY" hever...
Előzmény: NevemTeve (957)
scasc Creative Commons License 2007.11.26 0 0 961
A görög nem a héber írásból fejlődött, hanem a főníciaiból, tehát nem gyermeke, hanem testvére a héber írásnak, ha úgy tetszik.
Előzmény: NevemTeve (959)
spiroslyra Creative Commons License 2007.11.26 0 0 960
Kedves N.T.

A foniciait emlitik az eddig sebteben atnezett tanulmanyreszletek, irasok, melyekre raleltem az internetrol. De ha valaki megirana, melyik a nyelveszek szerint a legjobb konyv a temabol, azt megkoszonnem.
NevemTeve Creative Commons License 2007.11.26 0 0 959
Amennyire én hallani véltem, a görög ABC sem a semmiből született, hanem a zsidóból, az meg talán a főniciaiból...
Előzmény: spiroslyra (958)
spiroslyra Creative Commons License 2007.11.25 0 0 958
Kedves N. T.

Sajnos nem ismerem ezt a kerdeskort. Talan Malaczky segitsegunkre lehetne. A rovasirassal egy 'hevesveru' leveliro rontott be hozzank, nem gyozom csillapitani, mondvan, hogy jojjon elobb gorogul tanulni, aztan tegyen fel ilyen fogas kerdeseket. A gorog abecet szeretne parositani a rovasiras jelekkel. :)
NevemTeve Creative Commons License 2007.11.25 0 0 957
Az a kérdés, hogy mik/mikoriak a legrégebbi ilyen magyar írásos szövegek...
Előzmény: spiroslyra (956)
spiroslyra Creative Commons License 2007.11.24 0 0 956
Varkonyi Nandor irastorteneti konyveben talaltam ezt a bekezdest. Mint velekednek errol a nyelveszekl? A gorog betus bovitesrol?

A türk írások és a magyar rovásírás

"Vizsgálódásainak történeti eredményeit a következőkben foglalja össze Németh: "Majdnem kétségtelen, hogy a magyar írás ismert alakját a Pontusz vidékén nyerte. Itt, a nyugati türk birodalom egykori területén volt alkalma a magyarságnak a türk írást megismerni és az ábécét - az erős bizánci befolyás alatt - görög betűkkel bővíteni."

www.mek.oszk.hu/01600/01653/index.phtml

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!