Néhány éve intenzíven foglalkoztam a rovásírással. Utóbbi időben nemigen. (De nem sokat változtott ;-) )
Szerény véleményem szerint nem tartom valószínűnek, hogy valóban görög betűkkel bővítették volna, de tényleg lehetséges. Egyes betűk valóban hasonlóságot mutatnak, de szerintem máshogy is magyarázhatók. Jellemzően nem jellemző, hogy egy eredendő írásban, ha van egy hangra meglévő jel, egy újra lecseréljék (van, aki a rovás L-et a görögből eredezteti). Bővíteni idegen jelekkel akkor szoktak, ha egy hangra hiányzik jel.
Azt se feledjük, hogy eredendően a rovásírás feltehetőleg nem jelölte a magánhangzókat (nincs rá egyértelmű adat), később csak a hosszúkat (erre van már adat), és nagyon új fejlemény (konkrétan reneszánsz "tudósok" a rovásírást ismertető munkáitól kezdve), hogy minden hangot (azaz minden magánhangzót is) jelöl. Ezek a "tudósok" nagyon laikusn álltak hozzá, és feltehetőleg valahol megismerték az írást, (hál' istennek) lejegyezték (tollal! papíron!), de nagy valószínűleg nem ismerték belsőségesen, nem ismerték az írásának összes szabályát. Hogy kiírták az összes magánhagzót, az amiatt lehetett, hogy miután öregektől megtanulták a betűk értékeit, a példákat, amelyeket leírtak, már nem tőlük gyűjtötték, hanem maguk transzliterálták latin betűkből. [Ez csak feltevés, de a példamondatok tükrében extrém valószínű. Bizonyítani nem lehet még, ugyanis akkoriban még nem volt szokásuk a forrásokat megadni. Nem a mai értelemben vett tudományos munkáról van szó]. Erre több homályos fogalmazás és a betűk nem konzekvens használata a példák esetében is utal.
A görögből eredeztetett betűk zöme: magánhangzók. Egyesek a glagolit ábécé betűit vélik felismerni az E és az O-ban. A hasonlóság tagadhatatlan, bár az O-nál csak a kései reneszánsz (feltehetőleg nem autentikus használója az írásnál), papíron kézírott fomában. A "rovott" formák esetén a hasonlóság igen-igen távoli.
Az szerintem valószínűtleníti a görög ábécét, hogy létezik a glagolit elmélet (bár azt hasonlóan valószínűtlennek tartom) a két magánhangzóra. Ugyanis ha hirtelen megjön az igény a magánhangzók bevezetésére (feltéve, hogy nem volt sem a türkből átvéve, se belső innovációként), akkor inkább valószínű, hogy egy írásból veszik át, s nem összevissza. Ha valaki az összes magánhangzót csak a görögből tudná magyarázni, vagy az összeset csak a glagolitból, meggyőzne.
További ellenérvem, hogy az Ö, Ü jelei egyértelműen a türkből illetve a rovás másik jeleiből levezethetőek.* Ez viszont valószínűtlenné teszi, hogy a többi magánhangzót nem vettük volna át, máshonnan kellett volna kölcsönözni.
*) Nyelvészeti felismerés szerint az ö hangunk csak a kárpát medencében alakult ki az ü nyíltabbá válása által ill. az e labializációjával, tehát csak az ü-t vehettük át a türkből. Érdekes módon a türkben egy jel volt használatos az (ott minkettő meglévő) ö/ü-re.
Az ö/ü témáját érdemes körüljárni. (Ezt még nem láttam sehol sem leírva, egyetlen a rovással foglalkozó munkában sem; kopirájt itt :-) ): Az ú.n. nikolsburgi ábécében, amelyik az egyik legrégebbi teljes ábécének számít és alakja is autentikusnak valószínűsíti, az Ö jele a türkből ered, az Ü-jé innovációnak tűnik. Ez egy folyamatos íráshagyományra utal, ahol a szavak írásképe rögzült, nem követte a kiejtést, amit régen ü-vel ejtettek, ma ö-nek, továbbra is az ü jelével írták, ezért az ü-nek újat kellett kitalálni. Ugyanez a jelpár használatos az ú.n. bolognai rovásemléknél. A telegdi féle kéziratban és egyes másik helyeken viszont a következő figyelhető meg: az Ü jele az, amelyik a türkből eredeztethető, az Ö-jé pedig legkönnyebben az E-ből. Ez lehet annak az oka, hogy a két íráspélda két különböző, elszigetelt íráshagyomány leszármazottja, akár nyelvjárási különbséget is mutathat: az egyik helyen az ü nyíltabbá válása történt meg előbb, a másikon az e labializációja.
Rovásírást -- ez a nagy gond -- a Kárpátmedencén kívül még nem azonosítottak.
Ennek több oka is lehet: vagy az, hogy (a mai Ukrajna területén, hogy időben ne kalandozzunk túlságosan előre) elődeinknek még nomád életmódjuk volt (ennek több közvetett bizonyítéka is van). (Innen ered a későbbi, puszta személynévi településnévadás: még nem lehetett "valahová" menni, csak "valakihez" (akinek a nyári/őszi/téli/tavaszi szállása éppen itt vagy ott volt).
Azaz lehet, hogy a potenciális leletek olyan helyeken vannak (elszórva), ahol egyébként nemigen találni településnyomokat. Ne feledd ezen kívül, hogy rovásírásos emlékeink itt a Kárpát medencében elsősorban kőbe vésve vagy (templom)falra festve találtattak. Ezt már a letelepedés tette lehetővé. Az írás maga (ez duktusából (is) nyilvánvaló), fára való "rovásra" találtatott ki. Köveket nehéz cipelni. Feltehetőleg rövid üzeneteket botokon, nyilakon ill. talán (?) fejfákon használtathatott. A fa könnyen elenyészik.
Véleményem szerint egyébként elég valószínűtlen, hogy találni fogunk keletre innen magyar rovásírást, pedig biztos, hogy arrafelé szereztük. (Botrányos, hogy még nem is olyan régen ismét megjelent egy gyűjtőmunkában, hogy "feltehetőleg reneszánsz kori alkotás". A mássalhangzók mind, szinte egytől egyig teljesen nyilvánvalóan és könnyen származtathatóan a türk írásból erednek).
A második lehetőség, hogy igenis találtak már magyar rovásírásos tárgyakat, és valamelyik ukrán vagy orosz múzeum raktárában mint "ismeretlen feliratos késő népvándorláskorabeli objektum No. XY" hever...
A foniciait emlitik az eddig sebteben atnezett tanulmanyreszletek, irasok, melyekre raleltem az internetrol. De ha valaki megirana, melyik a nyelveszek szerint a legjobb konyv a temabol, azt megkoszonnem.
Sajnos nem ismerem ezt a kerdeskort. Talan Malaczky segitsegunkre lehetne. A rovasirassal egy 'hevesveru' leveliro rontott be hozzank, nem gyozom csillapitani, mondvan, hogy jojjon elobb gorogul tanulni, aztan tegyen fel ilyen fogas kerdeseket. A gorog abecet szeretne parositani a rovasiras jelekkel. :)
Varkonyi Nandor irastorteneti konyveben talaltam ezt a bekezdest. Mint velekednek errol a nyelveszekl? A gorog betus bovitesrol?
A türk írások és a magyar rovásírás
"Vizsgálódásainak történeti eredményeit a következőkben foglalja össze Németh: "Majdnem kétségtelen, hogy a magyar írás ismert alakját a Pontusz vidékén nyerte. Itt, a nyugati türk birodalom egykori területén volt alkalma a magyarságnak a türk írást megismerni és az ábécét - az erős bizánci befolyás alatt - görög betűkkel bővíteni."
Titkon ra gondoltam, mert regrol mar volt olyan jo, hogy utbaigazit, de most latom, hogy valami 'borivos' vitaba tevedt...:) A halorol mar osszehalasztam minden szepet es szornyusegest, csak erto szem kene hozza, mert sok a bizonytalansag.
Bolonyai nyelvkonyvenek tanulasaba kezdven, a gorog abecet bongesszuk. Szabad itt ezzel kapcsolatba kerdeseket feltenni, szakmai tanacsot kerve eredeterol, es a korotte kerengo nezetekrol?
A kifejezés Theophrasztosznál szerepel, aki Empedoklész elméletét ismerteti az érzékelésről és a gondolkodásról - a kettő nála hasonló természetű. Angol fordításban (Kirk - Raven - Schofield: The Presocratic Philosophers, 391. és 392. szemelvény): "Empedocles has the same theory about all the senses, maintaining that perception arises when something fits into the passages ['pórusok'] of any of the senses. [...] And he has the same theory about thought and ignorance. Thinking is of like by like, ignorance of unlike by unlike, thought being either identical with or closely akin to perception." Tehát az egyes érzékszervek csak azt tudják megismerni, ami velük hasonló anyagból épül föl, vagyis velük hasonló nagyságú részecskékből áll össze. Ugyanígy működik a gondolkodás is: az emberi szellem csak a vele rokon eszméket fogja föl.
Előrebocsátom, hogy nem tanultam görögül, csak abból, amit összeszedegettem az évek folytán mondom, aminek tűnik:
Az angol fordítás egy suta "szó szerinti" ragaszkodó fordításnak tűnik.
A görög jelentése, szerintem (és ez nagyon sok szkepszissel veendő) a következő:
A X-ről való tudásalkotási folyamat nem az X vizsgálata általi csatornája, hanem az a csatorna, amikor X hasonlít Y-ra, és Y-t vizsgálva X-ről kapunk (feltételezünk) tudást.
Pl. Én még sosem boncoltam embert (nem is szándékozom), de mert voltam már különböző emlősök vágásánál, feltételezem, hogy az ember is két tüdőszárnnyal rendelkezik, egy szívvel, egy májjal, egy léppel, két különböző béllel (vastag- és vékony), stb.
"Tudás a hasonlóról a hasonló által", tehát tudást szereztem a [másra] hasonlóról (az emberről, ami hasonlít a sertésre, marhára, juhra, stb.) a [másik, hozzá] hasonló által.
De lehet, hogy most épp nevetségessé tettem magam....
Sztem az nem "of like by like", hanem "like by like" - a guglis keresés arra utal, hogy 'hasonlót a hasonlóval', mint a homeopatikus gyógyítás mottója. Este megnézem otthon A preszokratikus filozófusok könyvemben a helyet.
Ha rank gondoltal, az igazsag az, hogy bevallottan ugyefogyott probalkozas, gyarlo es mukedvelo, szakmai tanacsokat , hozzaertok segitseget varva a gorog nyelv tanulasahoz.
Kedves Nyelveszek! Ergon kerdezte tolunk: "Görögül (vagy angolul) filozofálók és értők: mit jelenthet az "of like by like" kifejezés pontosan? ennyit segítséget találtam, de az is görög, Empedoklésznél fordul elő: "gnôsis tou homoiou tôi homoiôi – the “knowledge of like by like.”" Hm?"
Gorog barataim kerdese, hogy egy rembetiko dalban, mikent ertendo a "Μπιρ Αλλάχ"? Zenei tanulmanyokban, irodalmi szovegekben mint Allah eltetese, dicsoitese, 'doxa' olvashato, mashol 'enas', egy.
Nemcsak nyelvészeti kutatásokat folytatott. 1936-os Beowulf-tanulmánya hozta vissza az enyészetből és emelte tanítandó irodalmi rangra ezt az óangol elbeszélő költeményt.
Néhány éve véletlenül hozzám került Christopher Tolkien The History of Middle-earth című művének 2 vagy 3 kötete. Ezek közül az egyik, ha emlékezetem nem csal, J. R. R. Tolkien nyelvépítő munkásságával foglalkozott, bizonyára főképp a tünde nyelvvel. Azért vagyok ilyen bizonytalan, mert az ebül szerzett köteteket átadtam Füzesi TAnásnak, a magyar Tolkien-társaság egyik vezetőjének.
