A felvetetted ősi nyelvek megfejtéséről nem tudok, de találkoztam egy ehhez kapcsolódó érdekességgel, méghozzá egy phaisztoszi korong nyelvezetének megfejtési kisérletével. S ha ez igaz, akkor ez erősen az ógöröggel rokon nyelv. S mivel a korongot a lineáris-A írású agyagtáblákkal együtt találták ill. a rajzolatai képszerűek, s ez régebbi eredetre utal, így esetleg feltételezhető lineáris-A esetében a prehellén kultúrkörbe tartozás.
És mi a helyzet az ősi, görögök előtti (prehellén) nyelvekkel, az eteokrétaival (mínoszival), a pelaszggal és a leleggel?
Nagy általánosságokon túlmenően lehet-e valami konkrétumot tudni róluk?
Maradt-e fönn belőlük valami összefüggő szöveg? Az eteokrétairól úgy tudom, hogy igen (lineáris A írással), de nem sikerült megfejteni.
Tipológiai szempontból melyik csoportba sorolhatók (ragozók, hajlítók v. izolálók)?
Ezeknek a nyelveknek a szókincsbeli, netán nyelvtani hatása mennyire mutatható ki az ógörög nyelvjárásokon vagy más IE nyelveken?
Mit lehet tudni a Mediterráneum egyéb ősi nyelveiről, pl. az etruszkról (úgy tom, hogy ezt sikerült megfejteni), a proto-szárdról, az ibérről, Szicília és Dél-Itália ősi nyelveiről (elymos, sicanus, siculus)?
Egyesek a szárd és az ibér között rokonságot vagy kapcsolatot tételeznek fel, egyes ősi (preindoeurópai) helynevek hasonló végződése alapján.
Egyáltalán van-e valami halvány remény arra, hogy valaha is többet tudjunk meg ezekről az ősi, mára sajnos kihalt európai nyelvekről?
Ha komolyan érdekel a lakota nyelv, akkor a http://en.wikipedia.org/wiki/Lakota_language oldalon találsz négy külső linket (external links). Ezek közül javaslom a Lakota iyapit és a Sketch of the Lakota, a Siouan language címűeket megnyitni.
A lakota nyelv egy másik érdekessége a pre- és infixális igeragozáson kívül az ún. statív igék. Ezekhez másfajta prefixális ragok járulnak, mint az aktív igékhez. Érdekességük, hogy statív ige melléknév vagy főnév is lehet és akkor az elé (v. közé) jön az igerag.
Pl. wasichu - fehér ember, wamasichu - fehér ember vagyok
wichasha - ember, férfi wimachasha - ember, férfi vagyok
hokshila - legény, fiú mahokshila - fiú vagyok
hanska - hosszú, mahanska (yelo) - hosszú vagyok stb.
A yelo az kitehető mindegyik után, de csak nyomatékosító elem, a mondat értelmét nem változtatja meg.
Hát elég fura logika lehet egy OVS alapszórend mögött, bár kiemelések esetén a magyarban is létezik. Pl. Lovat lopott Angyal Bandi (OVS).
Bizonyos megkötésekkel az SVO alapszórendtől a németben is el lehet térni, pl. mellékmondatok vagy kiemelés esetén.
A germán, újlatin és szláv nyelvek pl. kivétel nélkül SVO alapszórendűek, gondolom, nekik is furcsa a mi SOV rendszerünk.
A magyarban viszont a lehetséges hatféle kombinációból mind a hat értelmes, de mindnek egy kicsit más jelentésárnyalata van:
Angyal Bandi lopott lovat - SVO
Angyal Bandi lovat lopott - SOV
Lopott lovat Angyal Bandi - VOS
Lopott Angyal Bandi lovat - VSO (ez kijelentő mondatban egy kissé sántít)
Lovat lopott Angyal Bandi - OVS
Lovat Angyal Bandi lopott - OSV
Ez is a magyar nyelv hihetetlenül gazdag kifejezőképességét bizonyítja, hiszen a nyelvek egy részében nagyon kötött a szórend (pl. angol, német), másokban kevésbé kötöttm ugyan (pl. spanyol, olasz), de a magyarhoz hasonló rugalmasságot nem tudnak felmutatni.
Én úgy tudom, hogy a kymraeg (welsh) nyelvet anyanyelvi szinten talán 100-150 ezer ember beszéli vagy talán max. 200 ezer. Az ír-gaelt nagyságrendileg szintén annyi, míg a skót-gaelt már 100 ezer sem.
Először is ajánlom figyelmedbe -, ha még beszerezhető - Vászolyi Erik: Ausztrália bennszülött nyelvei című művet, melyet a L' Hartmann kiadó adott ki 2003-ban. Szerzője magyar származású ausztrál nyelvész és ezen művét nekünk korábbi honfitársainak írta magyar nyelven.
Ebben a műben sógornyelvről nem olvastam, de van rituális nyelv, anyós nyelv és nyelvi tabu is.
Nyelvek számáról nehéz beszélni, mivel nincs éles nyelvi határ sok helyen, hanem folyamatos az átmenet. Pl az említett pama-nyunga nyelveket használók, mely az északkeleti pama nyelvtől a délnyugati nyunga nyelvig húzódik, a kontinens 90 %-t lakják és csak az északi részeken van más nyelvcsalád (Kimberley és Arnheim land). Ezen pama-nyunga nyelvcsalád "nyugat sivatagi nyelv"-e egy nagy nyelvjárásláncolat.
Sok európai hang nincs benne, de van bann más, ahogy írtad. Alapvetően agglutináló nyelvek, akár tucatnyi morféma is összeállhat egy esetleg majdnem mondatértékű szóvá. Egy példa a prefixáló wunambal nyelvből:
gununbunejangeriwurumijadija, ami annyit tesz magyarul, hogy: 'Bizony nem te szurkáltad össze a dárdáddal ezt a kettőt onnanról'.
Egyes nyelvekben akár négyes szám is akad, pontosabban: egyes-kettes-néhányas-többes szám.
Alapvető "számolási képesség"-ük egy-kettő-sok, de több nyelv az első kettő többszörözésével számol pl. ötig. Numbers in Australian Languages
Megint itt vagyok, ezúttal egy teljesen más témával.
Az ausztrál őslakosok nyelvei. Ki mit tud róluk? Én a következő ismeretekkel rendelkezem: Megközelítőleg 250-300 nyelvről van szó, jó részük már kihalt, vagy éppen napjainkban tűnik el. Alapvetően két nagy csoportot különítenek el a nyelvészek. Az egyik az ún. Pama-Nyunga csoport kb. 175 nyelv tartozik ide, számos kisebb nyelvcsoportra bomlik. Jórészt a kontinens déli ill. keleti-északkeleti részén voltak elterjedve a mai Queensland, Új-Dél Wales, Dél-Ausztrália államok területén. Egy kisebb nyelvcsoport (Yuulngu) pedig az Északi-Terület Arnhem Földnek nevezett területén volt őshonos. A másik ág a "Nem Pama-Nyunga" nyelveket Ausztrália északi részén, a Carpentaria-öböl és az Arafura-tenger szigetein, valamint nyugat Ausztrália nagy területein beszélték. a "Nem Pama-Nyunga" csoport nyelvei számos önálló nyelvcsaládból és több elszigetelt nyelvből tevődnek össze. Egymás közötti rokonságukat ma is vizsgálják. Sajna a nyelvek nyelvtani rendszeréről semmit nem tudok, azt viszont igen, hogy nincsenek közöttük hangsúlyos (tonális) nyelvek. Egy fonetikai érdekesség, hogy a nyelvek többségében az "r" hang számos variánsa megtalálható. Érdekesség még, hogy a legtöbb nyelvben a számnevek csak ötig, vagy még addig sem léteznek. Pl: a rembarunga nyelvben:
1 wangginda
2 yabbah
3 djubudjubun, ...és nincs tovább. Bár ez számos más természeti nép nyelvében előfordul, a Koiszan nyelvek Afrikában vagy néhány indián nyelv esetében.
Többször találkoztam már az ausztrál nyelvek kapcsán a "sógornyelv" kifejezéssel. Bevallom, fogalmam sincs, hogy mit takar. Tudja valaki?
1: Noha van walesi szótáram, két hang kiejtése nem teljesen világos számomra.
Ami világos:
U = ü;
W = u;
DD = zöngés réshang; a párja pedig a "th"
F = v;
FF = f.
Az egyik kérdéses betű az "y". A szótári magyarázat szerint egyszótagú szavakban ill. ha utolsó szótagban fordul elő akkor a kiejtése kb. "u". Azonban vannak esetek amikor "á" szerű a kiejtése, pl. az yr szóban ami egy névelő. Azt tudom, hogy a "w" betű "u" hangnak felel meg, ezért nem nagyon tudok mit kezdeni az ilyen szavakkal: wy (tojás); wyau (tojások); wybren (égbolt); wynwynyn (hagyma); wyth (nyolc); stb. Valószínű, hogy talán a wy egy diftongus.
A másik kérdéses hang a "ll" pl: llyffant (béka); llwynog (róka).
Kiszely István: A világ népei sorozatából mind a négy kötet megvan otthon (Európa, Ázsia, Afrika, Amerika). Az Amerika kötet tavaly került kiadásra (kb. 6.000 Ft), az Ausztrália és Óceánia kötetek tudtommal még nem kerültek kiadásra.
Bár van benne néhány tárgyi tévedés (Kiszely nyelvészeti és történelmi ismeretei enyhén szólva is felületesek, kivéve a magyar őstörténetet és a kapcsolódó területeket), szerintem ez a sorozat a maga nemében egyedülálló mű.
Három hasonló című és szerzőjű művet kell elkülöníteni. Ezek:
Antal László–Csongor Barnabás–Fodor István 1970. A világ nyelvei. Gondolat, Budapest, 313 l. Fodor István (szerk.) 1999. A világ nyelvei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1699 l. Fodor István 2003. A világ nyelvei és nyelvcsaládjai. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 316 l.
E helyt többnyire a második tétel szokott említtetni. Ez jelen pillanatban beszerezhető a bookline.hu, a szakkonyv.hu, illetve a libri.hu oldalakon 11 610 Ft, 12 112 Ft, illetve 13 538 Ft ellenében (feltéve, hogy nincs valahol extra kedvezményed; a legutóbbi csak postán rendelhető, azaz rárakódik a postaköltség, persze személyesen a Libri boltjaiban is megvásárolható, de akkor a teljes ár: 14 250 Ft).
Pont a minap nézegettem a wikipedán, hogy egy dél-amerikai indián nyelv (hixkaryána, karib nyelvcsalád, Brazília) az egyik azon nagyon kevés nyelveknek, melyek OVS rendszert használnak!
Én csak a Fodor István féle "A világ nyelvei és nyelvcsaládjai" című könyvről tudok,
Az alapszórend meghatározásánál használt rövidítések:
S - subject (alany)
O - object (tárgy)
V - verb (ige v. állítmány)
Ha ezt a három alapmondatrészt összekombináljuk, az összesen hat lehetséges változat.
Állítólag a világ nyelveinek 95 %-a ebből négyet használ.
Ebből a négyből is a leggyakoribb az SVO (idetartozik az indoeurópai nyelvek többsége) és az SOV (ide tartozik az uráli, az altáji és sok egyéb agglutináló nyelv is).
Melyik a másik kettő amelyik a gyakorlatban még használatos és melyik nyelvekre jellemző.
Az ír-gael - ha jól emlékszem - VSO jellegű, tehát az állítmány kerül a mondat elejére.
Az LvT által megadott linket, ha megnyitod, találsz azon az oldalon egy linket a cherokee (csiroki) nyelvre. Ez egy rövid, kb. 1 oldalas nyelvtani összefoglalót ad a nyelvről.
Nézzük sorjában: a filmben az öreg Chingachgukot egy indián polgárjogi aktivista, Russel Means játszotta. Ő lakota v. dakota indián, de a filmben holt ziher, hogy nem ezen a nyelveken beszélt, mert azt fölismertem volna. Én úgy emlékszem, hogy a filmben egyébként nem beszéltek olyan túl sokat indián nyelven. A másik két főszereplő nevére most nem emlékszem.
Huron v. wyandott: a két szó lényegében szinoníma, a huront elsősorban Kanadában, míg a wyandottot az USÁ-ban használják. Egy északi irokéz törzsszövetség elnevezése. Huronok v. wyandottok még ma is élnek, de hogy az ősi nyelvüket beszélik-e, azt nem tudom.
Irokéz: az irokéz nyelvcsaládot tágabb kontextusban a kaddo, ritkábban a sziú nyelvcsaláddal próbálják rokonítani, de a genetikai rokonság - úgy tűnik - nem bizonyítható. Durva közelítéssel az irokéz nyelvcsaládot északi és déli csoportra lehet osztani, a két ág között meglehetősen nagy a nyelvi differencia (divergencia). A két csoport ősei egyes vélemények szerint már Kr.e. 1.700 - Kr.e. 700 körül különváltak egymástól. A déli irokéz nyelvek közül a legfontosabb a cseroki (csiroki), amely Kolombusz érkezésekor a legnépesebb észak-amerikai indián nép volt (ma a navahók azok közel negyedmilliós népeségggel). Az északi irokéz népek közül a fontosabbak: Szent-Lőrinc vidéki irokéz, huron (wyandott), ÖT NEMZET v. LIGA (kajuga, szeneka, mohauk, oneida, onondaga), semlegesek, irí (fehér mingó), szaszkvehannok (fekete mingó), wenró és tionontati. Az északi irokéz népek a XVIII. sz. végéig fontos szerepet töltöttek be az észak-amerikai gyarmati háborúkban. Magas, atlétikus testalkatú félelmetes harcosok voltak, a környező népeknél kevesebb volt bennük a mongoloid elem.
Áttérve az irokéz nyelvekre, nekem csak nagyon sekélyes ismereteim vannak róluk.
J. F. Cooper megemlíti az Utolsó mohikánban, hogy a huronok és az irokézek majdnem ugyanazt a nyelvet beszélik. Nem tudom, hogy az ő véleménye mennyire hiteles...
Régebben találtam a neten egy on-line mingó nyelvkönyvet, de idő hiányában csak az első két leckén jutottam túl. A mingó egy kihalófélben lévő északi irokéz nyelvjárás, bár néhány idián közösség mozgalmat indított a megmentésére.
Eszembe jut még egy oneida példamondat egy régebbi nyelvészeti ismeretterjesztő könyvből:
G-nagla-s-li-zak-s 'Egy falut keresek'.
G - 1. szám 1. személyű igei prefixum
nagla - élet
s - főnév után helynévképző
li - valami módosító nyelvtani elem, a pontos funkciójára már nem emlékszem
zak - keres igető
s - ige után a cselekvés folyamatosságát jelzi.
Mohikán: a közhiedelemmel ellentétben nem haltak ki. New York államban létezik egy szétszórt, néhány száz fős közösség, amely mohikánnak vallja magát. Ősi nyelvüket már nem beszélik. Nem keverendők össze a mohegánokkal, akik már tényleg kihaltak. A mohikánok eredetileg a Hudson folyó felső folyása mentén, a mai New York állam északi részén éltek, míg a mohegánok Connecticutban. Mindkét nép az algonkin nyelvcsaládba tartozott. A mohikán és a mohegán szó is 'farkast' jelent.
Algonkin: az algonkin nyelvcsaládba tartozó népek valaha hatalmas területeket népesítettek be Észak-Amerika északkeleti fertályában. A nyelvcsalád több alcsoportra oszlik. Általában a szelis és wakas nyelvekkel, ill. a kutenáj nyelvvel próbálják rokonítani. A Windwalker (Széljáró) című filmben csejenn nyelven beszélnek, amely szintén algonkin. Számomra melankolikus hangzású nyelvnek tűnt.
Kaddó: ez a nyelvcsalád déli, wichita és északi ágra oszlik. A kaddó nyelvcsaládot leginkább az irokézzel próbálják rokonítani. Az északi kaddó nyelvek közé a pauni és az arikara tartozik. Pauni nyelvű dialógus hallható a Farkasokkal táncoló c. filmben, amikor Kevin Kostner útikalauzát, az öreg kocsist lemészárolják az indiánok. Ezek paunik voltak. Előtte ősi nyelvükön diskurálnak néhány mondatot. Torokhangú, félelmetes hangzású nyelv, főleg, ha harci színekre festett, lovas-fegyveres harcosok beszélik félelmetes zenei aláfestéssel...
Tény, hogy igen sok helyen a poliszintetikus és az inkorporáló terminusok rokonértelműként szerepelnek. Azonban ezzel két nyelvi típus összemosódik, amelyet mégiscsak érdemes szétválasztani (ill. ha ezt nem érdemes szétválasztani, akkor az agglutinálót és a flektálót sem érdemes).
Vannak olyan nyelvek, ahol az ige (a mondat állítmánya) a teljesen be tudja építeni a bővítményeit. Ilyen van a magyarban is, még ha ezek ritka konstrukciók is, pl. a háztűznéz ige -- aki akar, hozhat gyakoribb, megszokottabb példát, most csak ez jut az eszembe. Itt az ige tárgya -- vö. háztüzet néz -- belép magába az igébe. Ennek a jelenségnek a neve az inkorporáció.
A fenti nyilvánvalóan eltér a Látom jellegű kifejezéstől, amelyre felszínesen ugyan mondhatjuk, hogy ebbe is belépett az 3. sz. határozott tárgy, de ez az analízis nem igaz. Itt ugyanis nem maga a tárgy lépett be, csak a tárgy _referenciája_ van jelölve az igén: azaz az, hogy ezzel az igével áll egy 3. sz. határozott tárgy. Ez lehetővé teszi azt, hogy ha ez a tárgy ismert, vagy általános tárgyra utaló névmást kellene kitennünk, akkor maga a tárgy elhagyható, mert a tárgy igei referenciája elég redundanciát biztosít. Ez azonban mindenképp kihagyásos, elíziós szerkezet, ill. modernebb terminológiával azt mondhatjuk, hogy a tárgy ott van, de zérófokon áll. Azonban, ha a tárgy nem ismert a szövegkörnyezetből, akkor mindenképp az igén kívül kell feltüntetni (az igén ugyanakkor megmarad a referenciája): pl. Látom az autót (amiről a múlt héten volt szó). Ez utóbbi nem történhet meg egy inkorporáló nyelv esetén, mert a kitett tárgy is az ige része lesz.
Ezt a nem inkorporálást, amikor egyes mondatrészek -- jellemzően az ige -- nagymértékben felszívnak mindenféle referenciát, ezt nevezzük poliszintézisnek. Figyeljük meg a poliszintézis az agglutináció végletes (ha akarom: "valódi") formája: igen sok és válozatos funkciójú toldalék (azaz nem önálló morféma) adódhat az adott szóhoz. Az inkorporáció pedig a szóösszetétel végtelessége: a centrumhoz nem(csak) önállótlan morfémák, hanem önálló morfémák, lexémák (is) csatlakozhatnak.
Tehát minden poliszintetikus nyelv szükségszerűen agglutináló (ill. az agglutináló nyelvek olyan ragozó nyelvek, amelyek csak részben valósítják meg az "ideális" típust, a poliszintézist), az inkorporálók pedig várhatóan egyben poliszintetikusok is (bár, ha jól emlékszem, ez nem szükséges feltétele, de most példa nem jut eszembe).
Egy jó összefoglalást ad a Wikipedia: <[lik1]>, kitérve a felsoroltak nyelvek többségére is.
Megjegyzés a Wikipedia cikkéhez: magam nem sorolnám feltétlenül a baszkot a poliszintetikus nyelvek közé. Látható, hogy az ubikh ige tud utalni a helyhatározói bővítményekre is, erre a baszk képtelen: ott csak a kötelező abszolútívuszi bővítményt (a "nor"-referenciát, azaz a mi fogalmaink szerinti tárgyatlan alanyt, ill. tárgyat), [tárgyas igék esetén] az ergatívuszi bővítményt (a "nork"-referenciát, azaz a mi fogalmaink szerinti tárgyas alany), valamint a részeshatározót (a "nori"-referenciát), azaz összesen 3 típusú bővítményt jelezhet az ige. Még kevésbé tartom korrektnek a fgr. nyelvekre való utalást, mivel pl. a magyar csak ige 3. személyre utalhat, ott is csak a szám kifejezése nélkül és csak a határozottakra, ill. részleges -- csak E/1. alany esetén fellépő -- referencia van a 2. személyű tárgyra (vö. -lAk rag). Ennél már "többet tud" a mordvin, ahol a tárgyra utalás szinte teljes. De a mordvin ige sem utal a többi, azaz a részes-, a hely- stb. határozókra.
"A lakota nyelv akkor tetszett meg igazán, amikor először megnéztem a Farkasokkal táncoló című filmet. Egyébként van egy Lakota hold (Lakota Moon) című film is, ahol részben szintén lakota nyelven beszélnek."
Az "Utolsó Mohikán" című filmben pedig, ha jól tudom huron(wyandot) nyelven beszélnek (azt hiszem talán Magua a huronok vezérének neve...), nos ez azért fura számomra, mert ez a nyelv már a 60-as években kihalt. Nem t'om láttad a filmet? Lehet, hogy egy másik irokéz nyelven társalogtak?! A főhős is (nem tudom már ki játszotta az uccsó mohikánt..) számtalanszor megszólalt egy indián nyelven, biztos, hogy nem a mohikán volt, mert ez meg már a múlt században, mármint a 19.-ben holt nyelv volt. Sajna már régen láttam, de nem tűnt "kamu" nyelvnek egyik sem.
Ha lenne időd, légyszíves reagálj erre is; ez egy korábbi hozzászólásom volt.
"Poliszintetikus, de nem inkorporáló... Poliszintetikusnak is csak korlátozottan poliszintetikus.."
Ezt a baszk nyelvről írtad. Akkor ezek szerint, a kettő nem ugyanaz. Én eddig úgy tudtam vannnak agglutináló, flektáló, izoláló és poliszintetikus vagy más néven inkorporáló nyelvek. Ez utóbbiak olyan nyelvek melyek mondattagokat, olykor egész mondatokat egyetlen hosszú szóban tömörítenek. Ismereteim szerint az amerikai nyelvek többsége vmnt. talán az eszkimó-aleut nyelvek ilyen nyelvtani rendszerűek. A baszkról is csak az utóbbi időben hallottam vagy olvastam ezt. Ha nem így van, mi a különbség a kettő között? Vannak olyan nyelvek melyek inkorporálóak de nem poliszintetikusak és fordítva, mint a baszk mely nem inkorporáló de részben poliszintetikus? Vagy így nem lehet elkülöníteni? Tudnál esetleg olyan nyelveket közölni a baszkon és az indián nyelveken kívül, melyek ilyen nyelvtani rendszerrel bírnak? Bocs a sok kérdésért, de ezek tényleg nagyon érdekelnek.
Noha már kezdek tisztábban látni a kérdést illetően, Tkp. arról van szó, hogy a poliszintetikus nyelvek szavai számos morfémából épülhetnek fel de nem építik bele a tárgyat az igébe amely már inkorporálás. Most néztem utána: vannak nyelvek melyek poliszintetikusak de nem inkorporálóak, és fordítva. pl:
A tót népnévről olvashatni a Népek nevei magyarul topikban <http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9041441>. Addig jó, hogy ez egy (össz-indoeurópai eredetű) 'nép' jelentésű elnevezés átvitele a pannóniai szlávokra, és hogy ez az név önelnevezésként elsősorban a germánoknál bukkan fel. Az, hogy a gepidák -- illetve a gepidák szlávokba vakló feolvadása -- lett volna ezen átvitel alapja, az lehetséges, de nem bizonyítható. És minthogy ennek politikai felhangjai is vannak (ez a Ki volt előbb a Kárpát-medencében? jeligéjű játék része), ezért magam nem is értékelném ezt se pro, se kontra. (De azért megemlítem azt a teóriát, hogy a frankok is így hívhatták az alávetett -- zömmel germán -- etnikumokat, pl. a bajorokat, karantánokat; és ezt átvehették a magyarok is. Mindenestre a tót elnevezés jelentésének folyamatos szűkülése figyelhető meg, tehát eredetileg jelenthetett itt talált germánt is [akikről csak később derülhetett ki a magyaroknak, hogy különböznek a szlávoktól, és csak később kapták meg magyarul is a szlávok által nekik adott nevet, a németet.] Ezen túlmenűen egy szláv sem hívta magát soha tótnak -- hacsak nem magyarul beszélt --, így nehezen gondolható el, hogy ki vagy mi őrizte volna meg a gepidák önelnevezését a magyarok bejöveteléig...)
N.B. A latin dieta szót kivenném a listádról, mert az hamis barát: a d-t konszonantizmus a felnémet hangeltolódás eredménye, amely pedig a közgermán hangeltolódásra épült, a latin pedig ezekben nem volt részes, így az eredeti i.eu. msh.-kat kellene őriznie, mint ahogy az oszk touto 'közösség' szóban rokonnyelvi adatként fent is maradt (i.eu. *teuta > germ. *theudo > ófn. diot). A latin dieta < diaeta az ógör. diaita 'életmód; étkezési, életvitettel, lakással kapcsolatos szokások' szó átvétele.
> Egy Írország útikönyvben (!) azt olvastam a kelták eredetéről, hogy indoeurópaiak és észak-afrikai eredetű, a berberekhez hasonló kultúrájú hamiták leszármazottai.
Ez az ő mítoszuk (bár itt nemcsak hámi, hanem sémi is előkerül, vegyesen). Egyes lengyel főnemesek pedig Aeneasig vezették vissza a családfájukat; ez pedig a lengyel nemesség mítosza. Az ilyenről érdekes olvasni, de nem keverendő a valósággal.
(Én pl. azt olvastam, hogy Ekhnaton híveinek egy része menekült Írországba, "beoltva" az íreket: ez persze e mese szeint is inkább inkább szupersztrátum jellegű kapcsolat. A hívek másik része pedig felvette a Mózes nevet és megtanított a zsidóknak az egyistenhitet. Ezt adják össze -- ahogy Vonnegut szokta volt lezárni az eszmefuttatásait.)
Ezenkívül felhívnám a figyelmet arra, hogy a magyra legkorábbi rokonításai a héberfrel történtek, mert anno a három kultúrnyelv -- latin, görög, héber -- egyikére volt sikk bármely nyelvet visszavezetni. Így a keltát is, de ennek éppen annyi alapja van, mint a magyar esetén.
> Ennek a hamita dolognak van-e valami alapja és ha igen, nyelvileg kimutatható-e hamita szubsztrátum vagy hatás a kelta nyelvekben? Ha igen, melyik csoportban inkább: a gaelben vagy a kymraegben (britonban)?
A fentiek tükrében nem meglepő módon semmi nem mutatható ki. (De ha kimutatható lenne, akkor minden kelta nyelvben annak kellene lennie, minthogy a kelta szétválás után már vannak írásos forrásaink, és ilyenről nem számolnak be.)
Van ugyan a CONLANG arhcívumon egy féltucat tételből álló lista, ahol párhuzamok vannak felsorolva a sémi nyelvek (konkrétan a héber) és a kelta nyelvek közt, vö. <[link]>. De e hasonlóságok csak tipológiaiak, és zömük láthatólag fiatal, másodlagos fejlemény. Egyébként a CONLANG archívumának keresőjébe a "Celtic Semitic" kifejezést írva, az erről folyó tágabb diszkussziót is átolvashatod.
Nincs kapcsolatban az ógermán teuto (nép?), teuton (egy északi-tengeri törzs neve), az angol Dutch(holland), a német Deutsch (német, eredetileg nép?), a latin dieta (népgyűlés), ill. az óír Túatha (nép?, v. ö. Túatha Dé Dannan - 'Dana istennő népe') szavakkal és kifejezésekkel?
Valahol azt olvastam, hogy a tót (tauth?) eredetileg a gepidák önelnevezése volt, ezt a nevet aztán a honfoglaló magyarok ragasztották rá a környező szlávokra.
Bekopizom a 96-os hozzászólásomat, hátha hozzá tudsz szólni valami okosat.
"Sziasztok!
Egy másik topikon (Kik voltak a kelták?) a kelták eredetével foglalkozunk.
Egy Írország útikönyvben (!) azt olvastam a kelták eredetéről, hogy indoeurópaiak és észak-afrikai eredetű, a berberekhez hasonló kultúrájú hamiták leszármazottai.
Ennek a hamita dolognak van-e valami alapja és ha igen, nyelvileg kimutatható-e hamita szubsztrátum vagy hatás a kelta nyelvekben? Ha igen, melyik csoportban inkább: a gaelben vagy a kymraegben (britonban)?
A birtokos kopulatív névmásnak kevés példáját adtam alant. Most erre visszatérnék, mert időközben eszembe jutott, hogy ennek kitűnő, független európai analógiája is van.
A birtokos kopulatív névmás az albánban (szinte) kötelező elem, a románban használata ált. a birtok és birtokos alkalmi kapcsolatát fejezi ki, ill. önálló állítmányi helyzetben szükséges. Vö. alb. qeni i fshatarit 'a paraszt(nak a) kutyája', shtëpia a fshatarit 'a paraszt(nak a) háza'; rom. o carte a colegei 'a kolléganő(nek) egy könyve', costumul alb al colegei 'a kolléganő(nek a) fehér kosztüme', un prieteu al meu 'egy barátom', o carte a ta 'egy könyved'.
Megfigyelhető, hogy a kopulatív névelő a birtokkal (tehát az elöl álló szóval) egyezik nemben (vmint a példák nem mutatják, de számban és esetben is). Ez is szimulálható a magyarban hátravetett, értelmezős szerkezettel: pl. add ide a könyvet, azt a kolléganőét; láttam a könyvet, a tiedet.
Ugyanakkor a hasonlóság igen szembeszökő egy egyes germán köznyelvekben ismert birtokos szerkezettel, ahol a birtokost és a birtokot a birtokra utaló birtokos névmás köti össze -- pusztán a szórend fordított --, pl. holland Jan zijn hoed 'János kalapja; tkp. János ővé kalap', Marie haar hoed 'Mária kalapja; tkp. Mária ővé kalap'.
