Szerintem a kelet-európai zsidóság genetikailag is erősen összefügg(ött), de a lényeg, hogy egy elég jellegzetes kulturális-észjárásbeli hagyomány volt jelen, ahol a tudásnak és az analitikus gondolkodásnak generációk óta óriási tisztelet járt.
Ehhez még hozzájött a pesti (poroszos gyökerű) iskoláztatás (Wigner, Neumann, Teller ugyanabba a Fasori Gimnáziumba jártak!).
Valamint hogy ez után arra voltak kényszerítve, hogy elhagyják az országot, mert itthon ezekkel az alapokkal sajnos nyugodtabb időkben se vitték volna annyira. Amerikában biztos voltak zsenik, de a sokkal gyakorlatiasabb általános gondolkodást tükröző képzésrendszer szvsz. nem tudott versenyre kelni a magyarral, de nem is volt erre szükség, hiszen ők importálták a fejeket.
Az angolban nem vagyok biztos, csak hozzávetőleges adat volt, a magyarban igen, ez nem szerkezeti ok, hanem tény...
Arra tudsz arra adatot, hogy mennyi egy átlagos magyar/angol segédmunkás, banki dolgozó, egyetemi tanár szókincse? Mert szerintem az lenne releváns adat.
A magyar könnyedén alkot egy-egy betű, sőt hangsúly, vagy sorrend változtatással merőben más értelmű szót
A magyarban hangsúlyváltoztatással? Azt hittem, az fix...:) vagy mire gondolsz?
Mikor alkotunk szavakat amúgy egyetlen betű lecserélésével? Szerintem inkább toldalékolással, összetétellel. Az angol pedig hasonló esetben gyakran csak fog egy szót, és metaforikusan kiterjeszti a jelentését. (Ami persze a magyarban is megvan, de messze nem olyan gyakorisággal. Ami viszont a magyarban nincs meg, hogy ezt szófajra való tekintet nélkül teszi.)
Nem hinném, hogy tudsz mutatni olyan magyar szót ami mondjuk Zajcz Gábor etimológiai szótárában nem szerepel, de használatos a hétköznapokban.
A dolog ott kezdődik, hogy szó-e az összetett szó? És mi az összetett szó? Az, amit egybeírunk? Mert akkor a szókincs nagysága már nem is nyelvi, nem is kulturális, hanem helyesírási kérdés...
Szerintem az, hogy a magyar nyelv írott szókincse 13000*, az angolé meg 50000, arra a szerkezeti ok nem elég meggyőző érv - tudjuk pl., hogy az angol mennyire szívesen "túlterheli" a szavakat, míg a magyar inkább újakat alkot pl. képzőkkel.
Ez a jelentős különbség sokkal inkább az írás torzító hatása: az angolt sokkal régebb óta és sokkal szélesebb területen, több változatban írják.
Ettől még két dolog teljesen biztos:
- a beszélők a szótárakban jegyzett szavak túlnyomó részét nem használják, esetleg nem is ismerik.
- a valóban használt szavak jelentős része nem szerepel a szótárakban.
Az a véleményem, hogy a "nyelv szókincse" alapvetően értelmetlen fogalom. A beszélő szókincse az, aminek van valami jelentősége. Ez viszont sokkal inkább fog az adott ember társadalmi helyzetétől, műveltségétől stb., mint az anyanyelvétől.
* Ez az adat egyébként nekem gyanús. Mintha csak Arany Jánosnál több fordult volna elő. Persze, attól függ, mit tekintünk szónak.
(Próbálj meg egy kicsit lassabban és átgondoltabban írni... egy hozzászólásba elég egy gondolat, nem kell mindent beletenni, ami éppen az eszedben jár)
A dolognak nyilván kicsi a tudományos jelentősége, szóval játék, de remélem, azért nem zavar titeket :) .
Az angolban az "a"-nak írott /e/ (fogjuk rá) messze nem olyan domináns, mint a magyarban az "e". Azt hittem, a svára gondolsz, szerintem ejtésben az a leggyakoribb. A leggyakoribb fonéma nem tudom micsoda. A leggyakoribb magánhangzót reprezentáló betű az (írott) "e", ez után jön az (írott) "a". Mivel az "e" sokszor néma, lehet az "a" a leggyakoribb, de az biztosan nem csak egy fonémát reprezentál.
A magyarban ez egyszerűbb kérdés, mert egy magánhangzó betű egy fonéma, és tipikusan egy hang...
Nem, szerintem Figyelem! arra gondol, hogy az angol tele van svával (a hangsúlytalan, ajakkerekítés nélküli ö hangok).
De ez szerintem nem ér, mert igazából az angol nyelv ritmusából következik, hogy a hangsúlytalan magánhangzó svává kopik.
Ebből egyrészt az következik, hogy nem nagyon lehet eszperentét játszani, mert hangsúlyos szótag minden szóban van...
Másrészt meg a svá szerintem nem önálló fonéma, csak allofón. Az eredeti teljes értékű hangot elő lehet csalogatni, ha a szót a hangsúlya megváltoztatására kényszerítjük pl. toldalékolással, szófajváltással.
Viszont van olyan nyelv -úgy rémlik, az abház ilyen- amiben összesen kétféle magánhangzó van. Ott biztos lehet eszperentét játszani. :)
Azt bizton állíthatom, hogy nem gyümölcsfán. Ha mindenáron fára akarod aggatni, akkor a tudomány fáján terem.
" ... az elméleti nyelvészet azon elvekkel foglalkozik, mely a nyelvek leírását, kialakulását írják le, vagy a nyelvek univerzális tulajdonságait vizsgálja, ..." a la Wiki.
Most attól eltekintve hogy Csaba vezér szkíta szövege amely "pont így hangzik, ezért magyarul van" nem ide való, a tarpánnal (nem emlékszem, lehet, hogy tarpan volt, -a-val) már találkoztam szaknyelvi szövegben. Belsôázsia tipikus, kis növésû lovait jelölte abban a szakszövegben is. Ott konkrétan a mongolok (közel) kortárs (XX. sz.-i) nomadizáló életmódjának a leírásáról volt szó.
De itt nem kell ezt a témát erőltetni, pláne mert off. Én azért kukkantottam be ide, mert az elméleti nyelvészetre lettem volna itt kíváncsi. Na ez a jóló téma szerintem egyáltalán nem az már.
(trampli, torpan, terep, trapp, trappol esetleg, de ez is az alternítívba lenne való. Az meg hogy török vagy nem az egyáltalán nem érdekes. Etimológia!! :-(()
A tarpán szó nemcsak a világhálón nincs fenn, de egyetlen magyar szótárban sem szerepel. A hozzászólásodból továbbra sem derül ki, hogy magyar szó, magad is azt állítod, hogy szkíta nyelvű. Bár ilyen nyelvről sem tudnak az akadémikusok.
Egyúttal szeretném jkelezni, hogy megjegyzéseid erősen alternatív irányban haladnak, úgyhogy ezt a fejtegetést ne itt folytasd, hanem az alternatív elméletek topikjában. Ott bizonyára nagyobb sikered lesz.
A szöveg magyar nyelven van mivel szó szerint így hangzik. Az hogy nincs fenn a világhálón az csak az akadémikusaink hibája, mivel el sem akarják olvasni ezeket a szkíta szövegeket. Pl. issziki csésze.
A Beten anyakönyvezhető (a Bethen írásmód ellentmond a magyar helyesírás szabályainak). Az Albán esetében kérvényezni kell konkrét esetben, és akkor kiderül, anyakönyvezhető-e (az a tippem, hogy igen).
Megint más: engem rég bosszant, hogy az utónévkönyvek nem tartalmazzák a következő két nevet:
Bethen és Albán (nem Betlen és Albin)
A hatvanes évek két ismert személye volt: dr. Pénzes Bethen és Vermes Albán.
Kerestem a Ladó-féle akkroi utónévkönyven. - Új és új kiadásai sem akartak tudni erről. Még újabb és újabb kiadásaiban bár azért se néztem. (Más majd nézheti - én nem kockáztatom a dührohamot).
Rég ismert egy török mondat: Küçü balta arpa keser. (Kis balta árpát vág). A vág nem stimmel. Ugyanilyen mondatot lehet kreálni a finnből is: Víz alatt hal úszik (?)
Hát, sajnos, ezt a mondatot a Google segítségével nem sikerült megtalálnom. De az sem világos, hogy ez magyar vagy "szkíta"(?) nyelven van-e. Egyelőre úgy gondolom, hogy ilyen magyar szó nincs, ezt valaki mesterségesen hozta létre, azaz halandzsa.
ENÉH Régi magyar név. A csodaszarvas mondájában Hunor és Magor anyjának neve. Ótörök eredetű, a mai ünő (fiatal nőstény szarvas) szóval függ össze. Eredeti jelentése: (fiatal) tehén. Szórványos. Névnap: nov. 13. - Rokon nevek Ené, Enese, Enet, Enikő.
Ladó János - Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv
Egyrészről a magyar nyelvben elvileg a neveket fonetikusan írjuk, másrészt vannak alakváltozatok, így elvileg enéh a szabályos ejtése, s ez az eredeti. Az Enikő alakot Vörösmarty alkotta ebből az alakból.